Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-25 / 275. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. november 25., csütörtök Az egészséget rejtő „Szív-kincsesláda” A gyermekek a gyakorlatban is kipróbálják a tanultakat Legdrágább kincsünk a gyermekünk. Fiaink, lányaink életét pici koruktól, ameddig élünk, féltő gonddal óvjuk, velük együtt örülünk és osztozunk bánatukban, bajaikban. Most még csak óvodások a szolnoki Körösi úti óvoda neveltjei. Itt egy új program, a „Szív-kincsesláda” segítségével különlegesen okosan és játékosan megtanítják velük — velünk, szülőkkel is, vagy a mi segítségünkkel közösen, ha mi már e módszer szerint élünk —, hogyan maradhatnak egészségesek, hogyan vigyázzanak az „élő motorra”. Mi, édesanyák, reméljük, hogy felnőve sem felejtik el az itt tanultakat. Tudják, hogyan működik a testük, mi a szív, mi a szerepe, milyen az egészséges táplálkozás, milyen az aktív életmód. Néhányan kételkedtünk abban, hogy e fogalmakkal meg lehet ismertetni a kicsiket. Az óvónőké, az óvodáé az érdem, hogy mindezt játékosan, mondókák- kal, rajzzal (szivárvány, amelynek színei az ételcsoportokat jelentik), konyhakert telepítésével, a tornaszoba rendszeres használatával elérték. Érdekes megfigyelnünk a gyermekeinket. Otthon is aktívan és tudatosan alkalmazzák a tanult, elsajátított információkat („Azért dobog így a szívem, mert szaladtam. Anya, ugye kirándulunk a hét végén? Miért zsírral főzöl? stb.”) Úgy hallottuk, az országban sok-sok óvoda bekapcsolódott már a „Szív-kincsesláda” programba, városunkban viszont talán csak a mi óvodánk. Jó lenne, ha többen csatlakoznának hozzá, ha megteremthetnék a város vezetése segítségével az ehhez szükséges feltételeket (megfelelő játszóudvart, konyhakertet, tornaszobát). Ezenkívül nekünk, akiknek gyermekei már tudják, mi a szív egészségének megőrzése, szerepe, megnyugvást jelentene, ha nemcsak itt az óvodában, hanem az általános, majd a középiskolában is folytatódna a program valamilyen formában. Halljuk, tapasztaljuk az egészséges életmód, a betegség- megelőzés fontosságát felnőttkorban. Figyeljünk gyermekeinkre, adjuk meg számukra az egészséges élet lehetőségét.! Fogy a magyar, de legalább egészséges legyen. A szülők Hitvalló művészek az orgonáért Tizennyolcán padba ültek A Jászapáti Polgármesteri Hivatalban közhasznú munkásként sok emberrel kerültem kapcsolatba. Megismertem problémáikat, elhelyezkedési és megélhetési gondjaikat. Sokuknak nincs meg az általános iskolai végzettségük, ami a munkahelyeken alkalmazási feltétel. A Vágó Pál Általános Iskola megteremtette a lehetőséget a tanulásra. Beszélgetőpartnereim figyelmét is felhívtam erre, és ajánlottam, iratkozzanak be. Nemegyszer azt a választ kaptam, hogy árokásásra, gereb- lyézésre ne követeljenek nyolc osztályt, kubikoláshoz, segédmunkára van „jogosítványuk”. Tizennyolcán azonban beiratkoztak. Elkezdték az iskolát. Báthor Pál, Jászapáti Köszöntjük a nyolcvanadikön Egykori szeretett tanárunk, mindenki Bandi bácsija, a napokban töltötte be a nyolcvanadik életévét. Horváth András — mert róla van szó — nem csupán a tanárunk volt. Személyében városunk, Törökszentmiklós egyik legnépszerűbb emberét tiszteljük. Tanított a gimnáziumban, a technikumban, általános iskolában, és volt kultúrház-igazgató is. Mint testnevelő tanár kiváló eredményeket ért el. Táboraink, amelyeket többnyire ő szervezett, a mai diákok számára szinte elérhetetlen álomnak tűnnek. Társasági ember lévén mindig kellemes légkör, jó hangulat és vidámság van ott, ahol megjelenik. Az ’56-os forradalom napjaiban nagy felelősséggel vigyázott diákjaira, aminek komoly meghurcoltatás lett a vége. De ő rendíthetetlenül egyenes, gerinces ember maradt. Talán ennek is tudható be, hogy azok, akik a másik utat választották, megpróbálták akadályozni az érvényesülésben. Volt diákjai töretlenül tisztelik és szeretik egykori tanárukat. Nagyon sokan vagyunk, akik azt kívánjuk, éljen soká erőben, egészségben, adja meg a lehetőséget nekünk, hogy a kilencvenedik születésnapján is szeretettel köszönthessük, példaként állítva a fiatal nemzedék elé. K. Béla, egykori tanítvány Törökszentmiklós Olvasóink leveleiből válogatunk. A kiválasztott írásokat — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin November 12-én neves művészek léptek fel a tiszaföldvári sportcsarnokban. Miközben fergeteges hangulatú műsorukkal két és fél órán át szórakoztattak kicsiket és nagyokat, szóltak arról is, örülnek annak, hogy a Martfűn felépült Szent Tamástemplomnak hamarosan orgonája is lesz. Pataki Attila, Szandi, Szikom Róbert és Viki mint hívők és vallásukat gyakorló keresztények buzdították imádságra és templomba járásra a közönséget. A négyszáz főnyi publikum négyszázezer forinttal járult hozzá az orgona építéséhez. A koncert kiadásait szponzorok fedezték. Tavaly ötmillió forinttal indította útjára a nagy mű megvalósítását a martfűi önkormányzat. Azóta másik ötöt sikerült összegyűjteni a város és az ország számos jó szándékú adakozójának, többnyire nyugdíjasainak jóvoltából. A héten újabb egymillió forint átutalásával segít a város, így a tizenkettedik millió gyűjtése van folyamatban. Ez azt jelenti, hogy már „csak” nyolcmillióra van szükség a befejezéshez. Továbbra is várjuk a segítséget, hogy az ezredfordulóra megszólalhasson a hangszerek királynője Martfűn, ahol vasárnap délután három órakor mindenkor hálatelt szívvel gondolnak az adakozókra a szentmisén részt vevők. Tamási József plébános atya A zenészek: Pataki Attila, Szandi, Bogdán Csaba, és Szikora Róbert A cukorbetegek találkozóján Nagy érdeklődés kísérte a diabétesz-világnap alkalmából közelmúltban Szolnokon megrendezett országos találkozót. A Városi Művelődési és Zenei Központ több mint ötszáz vendégnek adott helyet, akik az ország különböző tájairól érkeztek városunkba. Dr. Baksai István, a Hetényi Géza kórház főigazgató főorvosa üdvözlő szavai után dr. Dömötör Erzsébet főorvos tartott tartalmas és megdöbbentő képekkel illusztrált előadást a diabéteszes lábról, hangsúlyozva, hogy gondos ápolással, a betegség egyensúlyban tartásával elkerülhetők a komoly szövődmények. Dr. Cza- kó László főorvos a cukorbetegség kezelésében használt tablet- tás készítményekről szólt, kiemelve azt a tényt, hogy a júliusi gyógyszerárrendezés kedvezően érintette a cukorbetegeket, mert a legkorszerűbb készítmények nagyobb támogatást kapnak, s a közgyógyellátás terhére is rendelhetők. Az inzulinkezelésről dr Telek Judit adjunktus beszélt a hallgatóságnak, hangsúlyozva az indokolatlan félelmet az injekciózástól. A találkozó második részében a rendezvényt támogató cégek előadásai hangzottak el, többek között a szűrővizsgálatokról és a gyógycipőkről. A bőséges ebéd után kerekasztal-konferen- cián szakorvosok válaszoltak a betegek kérdéseire. A jól sikerült országos találkozón a cukorbetegek sok hasznos és új ismerettel gazdagodtak. Jákóhalmi mozaik Tíz évvel ezelőtt kezdődött A mozgássérültek életéből Az elkövetkező esztendőben a tíz évvel ezelőtt történt rendszerváltozás eseményeire emlékezik a jász- jákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör, amely aktívan kivette részét azokból. Ennek első megmozdulása volt a helyreállított kereszt újraszentelé- se. 1989-ben még a régi félelmek irányították az eseményeket; bizonyítja ezt az is, hogy abban az évben november 7-e még kommunista ünnep volt, s a szakköri tagok nem mertek kimenni a verőfényes őszben befejezni a helyreállítást a faluszéli szőlőben. Kicsivel később azonban elkészült a munka, mely Jákóhalmán a rendszerváltás kezdetét jelentette. Sajnos a két főszervező — Lékó Józsefét, Lékó István — már nem lehetett köztünk. Rájuk is emlékeztünk. Fodor István Ferenc szakkörvezető A községbeli mozgáskorlátozottak csoportjának a közelmúltban több programja is volt. November 11-én fogadtuk Németh Istvánt, a jászberényi mentőállomás főápolóját, aki bemutatót tartott az érdeklődőknek az elsősegélynyújtásról. Néhány nappal később Fodor István polgármester közreműködésével Tápiósze- lére látogattunk, ahol megnéztük a 1906-ban épült Blaskovich Múzeum értékeit, köztük a legendás Kincsem nevű versenyló relikviáit, a medvevadászatról készült fényképeket, vadásztőröket, szarvasagancsból készült berendezési tárgyakat, különféle pisztolyokat, ásványi, csiga- és tengeri- kagyló-gyűjteményt, 16-17. századi világi és vallási témájú képeket és üvegtárgyakat. Ott-tartózkodá- sunk alkalmával megnéztük a község katolikus templomát is. Gerőcs József kultúrvezető Látogatóban a Parlamentben A Tiszántúli Áramszolgáltató Részvénytársaság nyugdíjasaként ötvenhét társammal együtt — még a szakadó eső ellenére is — egy jól sikerült kirándulás részesei voltunk. A fővárosba utaztunk, ahol többek között a Parlament épületének megismerése volt egyik célunk. Érkezésünkkor a Hősök terén várt bennünket a jelenleg már szintén Titász-nyugdíjas Fiivessy Lajos, akivel rögtön szét is néztünk. Ezt követően az Országházhoz mentünk, ahol külön idegenvezető ismertette meg velünk a ház történetét és az abban folyó munkát. Innen a Várba vezetett utunk, ahol ismét Füvessy kolléga kalauzolt bennünket. Megnéztük többek között a Mátyás-templomot és a II. világháború óta használaton kívüli honvédelmi minisztériumi épületet. Alkalmunk volt gyönyörködni a fővárosi panorámában is. Kirándulásunk végeztével elbúcsúztunk önkéntes idegenvezetőnktől, és hazaindultunk. Útközben megálltunk egy estebédre, mert cégünk fehér asztal mellett is vendégül látta a kirándulás résztvevőit. Felidéztük a nap eseményeit, beszélgettünk nyugdíjas éveinkről, majd késő este hazaérkeztünk városunkba. Farkas Ferenc, Szolnok A felismerhetőség eddig biztonságtechnikai feltétel volt Jövőre okmányirodákban szerezhetjük be igazolványainkat. Olyan centralizált hivatalok jönnek létre, amelyben személyesen lehet csak intézni az ügyeket. Az ügyfél kénytelen lesz utazni - esetleg többször is - a saját költségén, hogy beszerezze, amire szüksége van (személyi igazolvány, jogosítvány, útlevél stb.). Az irodák olyan számítógépeket állítanak üzembe, amelyek az adatrögzítés mellett fényképet is készítenek. A képet digitális úton rögzítik s nyomtatják a kartonra, majd lézergravírozással felviszik az okmányra. A polgár illetékben rója le az ügyintézés költségeit. Mivel hagyományos értelemben fénykép nem készül, szolgáltatási díjat nem kell fizetni. Az új eljárást a fényképészek többsége úgy ítéli meg, hogy a rendszer egyformán rossz az állampolgárnak és a vállalkozónak. Az állampolgárnak nem kevés pénzébe kerül felkeresni az okmánykészítő irodát. Az ott készült fotót nem szakember készíti, ezért a felismerhetőség kétséges. Pedig ez biztonságtechnikai szempontból előírás volna. Bár vihetnek magukkal az ügyfelek szakember által készített igazolványképet is (amit kérésre a hivatalnok beolvas a rendszerbe), nem valószínű, hogy sokan köl- tenének külön erre, ha az irodában nincs ára a fényképnek. Ráadásul a fénykép beolvasása több időt vesz igénybe, mint egy látlelet elkészítése. Az irodák kapacitását úgy tervezték, hogy egy ügyfélre egy percet fordítanak majd. Vagyis egy perc alatt felveszik az adatokat, fényképet készítenek, kinyomtatják az aláírandó kartont, azon ellenőrzi az állampolgár a bevitt adatokat és jóváhagyja a kép minőségét; digitalizálják az aláírását, és ezután elküldik az információkat lézergravírozásra. Szinte bizonyos, hogy a tervezett időnek tízszerese sem lesz elegendő egy-egy ügy elintézésére. A képet az okmányirodában olyan munkatárs készíti majd, aki a rendszer működtetéséből és adatrögzítésből vizsgázott, tehát nem tekinthető fényképész szakképesítéssel rendelkezőnek. Az önkormányzatok ezzel — mert ők alkalmazzák az irodák munkatársait — olyan tevékenységre kötelezik a közalkalmazottakat, amelyet kontárságnak hívunk. Kontárok, mert nem ismerik a világítástechnikai szabályokat, az arcképkészítés szempontjait, és nincs hozzá szakmai végzettségük. A kormány mindezt okmánykorszerűsítésnek nevezi. A vállalkozók pedig egy szolgáltatás monopolizálásának, nevezetesen az igazolványkép-készítés kisajátításának. A szolgáltatás bővítésével (diák- és utazási igazolványok stb.) a fényképésztársadalom a jelenlegi piacvesztés után a maradék kevés százalékból is kiszorul. A Belügyminisztériumot nem különösebben érdekli, hogy a fényképész vállalkozók az elmúlt években több száz milliót költöttek korszerű berendezésre. A haszontalanná váló eszközöket akár ki is dobhatják, mert sem eladni, sem hasznosítani nem lehet. A minisztérium viszont beszerzi ugyanezeket, illetve más típusokat, mert az része az általuk ma korszerűnek mondott rendszernek. És mit hoz a holnap? Természetesen újabb és jobb eszközöket, melyeket ismét meg kell vásárolni — persze a költségvetésből —, vagyis az állampolgárok befizetett adójából. Ez a pazarlás! Az sem számít, hogy csökken a fényképészek jövedelme, vele együtt a befizetett áfa, a jövedelemadó, tehát összességében a költségvetés bevétele. Ráadásul (ha igaz) az ügyintézésért befizetett illeték az okmány bekerülési költségét sem fedezi. Eszerint kész ráfizetés az állam számára az új hivatalok működtetése. Kinek hoz hasznot az új „találmány”? A Belügyminisztériumnak feltétlenül, mert létrehozhatja a totális bűnügyi nyilvántartást; néhány perc alatt összehasonlíthatja az ország valamennyi állampolgárának aláírásmintáját és arcképét a körözött személyek fantomképével, írásjegyeivel. A feltételezhetően nem tökéletes felvételek miatt több ártatlan állampolgárt zaklatnak majd, mint eddig. Áz sem járhat rosszul, aki kitalálta, hogyan lehet a hegyet (vagyis a népet) Mohamedhez, azaz a Hivatalhoz csalogatni. Végül milliárdos hasznot húzhat az üzletből az a cég, amelyik elnyeri a rendszer telepítésének, karbantartásának és működtetésének kiváltságát. (Csak remélni lehet, hogy a tendert olyan nyeri el, aki nem élvez adókedvezményt, és később sem derül ki róla valamilyen összefonódás a tervezővel és megrendelővel.) A rendszer kiépítésével megbízott szakember szerint az új okmányok biztonságtechnikai szempontból a legjobbnak minősülnek Európában. Olyannyira, hogy hozzánk járnak tanulni az EU-országokból. Ez persze azt is jelenti, hogy a számítástechnika rohamos fejlődésével az elsőkből lesznek az utolsók, mert mire bevezetjük az új rendszert, már elavultnak lesz tekinthető, és csak az nem hamisítja, aki nem akarja. Vagyis várható, hogy a tapasztatokat külföldön majdhogynem költségmentesen hasznosítják, míg nekünk meg kell fizetnünk a tanulópénzt. Győri Lajos fényképész
