Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-23 / 273. szám
I Tl'ionu IMMUM iri=\/ÉM TÚI B m. bNb I b\B BWI ftm b^b .......... Lm> EZ2 b^B b Bm M EZŐTÚR A testvérvárosi kapcsolat „motorja” Mezőtúron több éve hagyomány, hogy a városi díjakat október 23-án adják át. Idén is többen kaptak Mezőtúr Városért elismerést, köztük Szabó Zsigmond, a Teleki Blanka gimnázium pedagógusa, aki a testvérvárosi kapcsolatok építésében kifejtett erőfeszítéseiért érdemelte ki a kitüntetést. A megújult mezőtúri bányató, azaz új nevén a Ligeti-tó már az (igazi) télre készül, ami így, a novemberi hóesésben nem is csoda. A víz körül elcsendesedett minden. Talán a vandálok is fáznak mostanság, mert amikor arra jártunk, minden világítótest épségben volt, megkönnyítve az esti sétálók tájékozódását. Félelemre csak az adhat okot, hogy a hideg idó eljövetelével, csakúgy, mint tavaly, a tiltás ellenére ismét sokan merészkednek majd a 15-20 méter mély tó jegére. Márpedig ők az életükkel játszanak. Egyedül még nehezebb a tanyán A város az egyik legdinamikusabban fejlődő testvérvárosi kapcsolatát a németországi Weidá- val ápolja. Azt viszont valószínűleg kevesen tudják Mezőtúron, hogy az együttműködés hogyan kezdődött, ki indította el. Szabó Zsigmond pedagógust kérdeztük az előzményekről, aki több mint húsz éve munkálkodik azon, hogy a külhoni kisvárossal folyaSzabó Zsigmond matos legyen a párbeszéd. Tevékenységéért nemrégiben Mezőtűr Városért díjat kapott. Mint elmondta, nem érte váratlanul a kitüntetés, hiszen képviselő-testületi tagként tudott az előterjesztésről. Az viszont jólesett számára, hogy az indoklásban azt is megemlítették: több évtizede jelen van a közéletben. A hét végén Mezőtúron nagyterítékes fácánvadászatot rendeztek, a napokban pedig élőnyúl-befo- gást tartanak. Mintegy 800 tapsifülest akarnak összeszedni, az ebből származó bevétel jelentős tétel a Fekete István vadásztársaság költségvetésében. Nagypál Ferenc, a társaság elnöke elmondta, immáron több mint egy hete tart a „téli” vadászszezon. A vasárnap megrendezett hajtásos vadászaton tizenkét osztrák vendégvadász vett részt, s 878 madár került a terítékre. Mint fogalmazott, a november derekától december közepéig tartó időszak a „pénzkereset” hónapja. Az élőállat-befogásból és a bérvadászatból az egész éves bevételi előirányzatuk több mint kétharmada származik. A napokban nyúlbefogást terveznek, szeretnék, ha 800 tapsifülest sikeAz együttműködés egyébként annak idején alulról szerveződött, a sportolók, köztük is a kézilab- dások kezdeményezték a kapcsolatot, ami a ’80-as évek közepén érte el csúcspontját, amikor gyerekeknek csereüdültetéseket is szerveztek. Akkor már közel volt a testvérvárosi ranghoz a két település viszonya, a fiatalok is egyre több területen tudtak együtt dolgozni. A rendszerváltás után az egész egy kicsit elfelejtődött. — Úgy tudom, a holtponton az Ön munkája lendítette túl az együttműködést. — Nem hagyhattam annyiban, személyes kapcsolataimat használtam fel arra, hogy munkahelyemnek, a Telekinek testvériskolája legyen a weidai G. S. Dörffel gimnáziűm. Ezt a szerződést 1994. május 2-án Írták alá. Az intézmények már akkor megfogalmazták, hogy közreműködnek a testvérvárosi kapcsolat létrehozásában, ez 1997 tavaszára sikerült. Persze a család segítsége nélkül nem tudna zavartalanul dolgozni ezen a fontos ügyön Szabó Zsigmond. Őket azzal kárpótolja a sok-sok, otthontól távol töltött napért, hogy baráti kapcsolatokat hoz létre külhoni családokkal. A tíz éve megismert Wolfgang Soldan például a lánya esküvőjén is részt vett. mine a hálókba terelni. A nyulak egészségi állapota (októberi adat alapján) jónak mondható, öt százalékuk fertőzött tularémiával. A télre megfelelően sikerült felkészülniük, annak ellenére, hogy a takarmánytermésük nagyon gyenge volt. A környékbeli vállalkozók és mezőgazdasági üzemek azonban segítőkésznek bizonyultak a takarmány pótlásában. A jövő évet megalapozandó elvetettek 19 hektár őszi búzát, és a nyulak, illetve egyéb vadak rendelkezésére áll 29 hektár vadföld, ahol kint hagyták a terményeket. Mint megtudtuk, területükön is gyakori az orvvadászat. Gyakran hallanak lövéseket, s szinte minden héten találnak kihelyezett hurkokat. A rabsicok egyre nagyobb hányada pedig nem a megélhetés miatt, hanem hobbiból vadászik a tilosban. Mezőtúr nagy kiterjedésű külterülettel rendelkezik, sok tanyán ma is laknak. Szedlacsek Jánosné is kint él, a várostól távol. Mióta az év elején egyedül maradt, beköltözne a városba, de nem talál vevőt a házra. Egyedül pedig nagyon nehéz, és még dolgozna is, de a pusztában nincs hova menjen. A várostól mintegy hat-hét kilométerre fekvő tanyán Szedlacsek Jánosné már több mint fél éve egyedül él, mióta hites ura örök nyugovóra tért. Mint fogalmazott, nagyon jó a tanyán élni, de egyedül roppant nehéz. A tizenhétezer forintos nyugdíjából igen nehezen tudna megélni, ha nem tartana a ház körül aprójószágokat, és nem röfögne az ólban a négy moslékpusztító. A háromhektáros föld is ad valamicskét, igaz, az árendában van. Egyedül nem tudná megművelni, a bérmunka pedig nagyon drága. Egyhangúvá vált az élet a várostól távol. Megszűnt már az a régi szokás, hogy a tanyaszomszédok összejöjjenek egy-egy estére beszélgetni, szórakozni. Ma már mindenki a megélhetés, a pénz után fut, és az roppant fárasztó. Ebből a szempontból a tanya sem különbözik a várostól. Nem marad más, mint a ház körüli munka és a televízió. De a tévé sem az igazi, mert mint Szed- lacsekné megjegyezte, este már nem szereti nézni. Nincs benne más, csak öldöklés, brutalitás. Az pedig nem hiányzik a hangulatához. Mert ugyan nem fél még este sem kimenni, hogy megnézze, miért ugat a négy kutya, de szívesebben néz romantikus történeteket. A tél az igazán nehéz. Itt nincs gáz, csak szénnel és fával lehet fűteni. Ennek felét már megvette. Szerencséje, hogy bármilyen nagy a hó, mindig kijut a bolthoz vagy a vasúthoz. Elhunyt férje volt munkatársai ugyanis eddig mindig eltolták a havat a dűlőről. A hideg évszakban igazán nagy a csend, hiszen akkor még a kirándulók, horgászok sem járnak erre. Olyankor csak az öreg varjú károg a kiszáradt fán, és a csaho- sok ugatnak bele egyszer-egyszer a fehér világba. S bár szinte örök élétében tanyasi volt, most, hogy egyedül maradt, mégis beköltözne Mezőtúrra. Nemcsak azért, hogy mozgás legyen körülötte, Hanem mert érez még magában annyi erőt, hogy elmenjen dolgozni. Reméli, valahol pont az ő dolgos kezére lesz szükség. Ezért aztán hirdetette is már a házát eladásra, de komoly szándékkal még nem jelentkezett senki. Téli üzemre áll át a piac A tavaszi pezsdülés idején és nyáron sokan napi kikapcsolódásként is választják a mezőtúri piac feltérképezését. Most, hogy a reggelek hűvösek, és a köd, a dér, a zúzmara mellett a hó is mindennapos, bizony a háziasszonyok is csak addig mozdulnak ki a szobából, ameddig szükséges. A nyári időszakban megszokott, hogy az árusok már öt órakor elkezdik kipakolni portékáikat. Nos, ez manapság már csak hat-hét órától kezdődik, sőt, volt olyan kofa, aki csak nyolc után kezdte áruját közszemlére tenni. A vásárlók pedig állandóan sietnek. Nem csoda, hiszen senki nem akar órákat sétálgatni az alig fagypont feletti hőmérsékletben. A legtöbben célirányosan azonnal oda mennek, ahol venni is akarnak valamit. Bámészkodót alig láttunk. Ugyan a zöldség-gyümölcs féléket árulóknak nem okoz gondot a magas páratartalom, a köd, talán még jobban is mutat egy-két gyümölcs a vízcseppekkel, a ruhaneműt kínálóknak meggyűlik a bajuk vele. A szabad ég alatt tartott ingek, szoknyák percek alatt felmosórongyhoz hasonlatos állagot vesznek fel, amikor magukba zárják a nedvességet. Arról talán ne is beszéljünk, rossz esetben mi történhet, ha a szabadtérről vásárolt elektromos eszközt otthon valaki azonnal üzembe akarja helyezni. Az is kiderült a ködös reggelen, hogy a bőrnek kikiáltott dzseki, cipő valóban egy sertés vagy szarvasmarha valamikori „ruhájából” készült, hiszen a víz megjelenése ezt azonnal elárulta. Volt is olyan, magyarul alig beszélő árus, aki reménybeli vevőjének megállapításaira azonnal felére engedte le a kabát árát. Kissé furcsának tűnt, hogy az árak nem igazán tükrözték a piac megváltozott jellegét. Zöldséggyökeret 240 forint alatt nem láttunk, s az almát sem lehetett megvenni 80 alatt. Megjelentek viszont a sültgesztenye- és sülttök-áru- sok is, bár sokan inkább a nyers változatot vásárolták, ami nem is csoda, hiszen fele annyit számoltak érte, mint a készért. Az oldalt szerkesztette: Garancsi Gábor Fotó: Takács Antal Sok az orwadász Szedlacsek Jánosné beköltözne a városba Otven éve ül a szövőszékben Rézsó Sándor mezőtúri kisiparos idén jubileumot ünnepelhetne: éppen ötven éve, hogy beült a szövőszékbe. Tegyük hozzá, valaha cipésznek készült. De hogy került a „bőrősök” közül a „textilesekhez”? Bizony régen volt már 1949, amikor Sanyi bácsi megismerkedett a textiles szakmával. Ő ugyan mint cipész szabadult a fővárosban, de családja édesapjával kezdődően elkötelezte magát a szövés mellett. Szülei már 1938-ban bedolgozói voltak a helyi szövődének, ’45 után pedig kiváltották a háziipart. Akkor kubikosként dolgozott, de a gépeket ismerte. Ötven évvel ezelőtt került be az egyik szövődébe, ahol mindössze néhány óra kellett ahhoz, hogy kezelni tudja az ottani eszközöket, s azután már három műszakban dolgozott. Kilenc évvel ezelőtt ment nyugdíjba, ami nem jelentette azt, hogy a munkát abbahagyta volna. Hiszen már ’82-ben kiváltotta a vállalkozói engedélyt, és lakásán is berendezett egy kis szövődét. Elmondta, amúgy sem lehetett volna „pihenőre térni”, mivel a nyugdíj 'igen kevéske volt. 1988-ban termékeiért Kiváló Kisiparos elismerést kapott, de büszkén mutatta meg egyéb kitüntető okleveleit is. Sokakkal ellentétben nem híve a folyamatos vásárlátogatásnak, csak a meghívásos rendezvényekre megy el. Ezeken sok barátra, ismerősre tett szert. Mint ahogy egy dinasztiához illik, megvan az utánpótlás, gyermekei tudják kezelni a gépeket. Ennek ellenére Rézsó mester mégsem biztos abban, hogy utódai továbbviszik majd az ipart. És hogy ötven, textilesként eltöltött év után nem megerőlte- tő-e már a szövés, arról így vélekedett: — A munka nem fárasztó. Aktívan kell dolgozni, hogy az ember százéves korában is tudjon gondolkodni. Egy csúfoskodó szemétdombot kaptunk lencsevégre Mezőtúron: a városháza udvarán éktelenkedik a hulladékkupac. Az ügyfelek vagy a város vendégei, ha a folyosó ablakán kinéznek, ebben a látványban „gyönyörködhetnek”, sőt a Hortobágy-Berettyó partján sétálók is szemlélhetik a hulladékgyűjteményt. S ez nem egyszeri jelenség. Időről időre megnő a dombocska, majd miután elszállították, kezdődik az egész elölről...
