Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-19 / 270. szám

1999. november 19., péntek Megyei Tükör 9. oldal Mindent a gyerekeimért Erzsébet arca vagy tíz évvel többet mutat koránál, pedig csak 29 éves. Hat- és hároméves lányait egyedül neveli Újszászon. A nagyobbik lányt apja szexuálisan zaklatta. Az eset óta családjuk széthullott, Erzsébet folyamatosan küzd a gyerekekért és a megélhetésükért. Erzsébet élettársi kapcsolatban élt párja szüleinél Újszászon. Együtt nevelték a gyerekeket, egészen ad­dig, míg ki nem derült, hogy a na­gyobbik kislányt apja szexuálisan zaklatta. A gyámhatóság ez év au­gusztus 30-i jegyzőkönyvéből kide­rül, hogy a férfi elismerte tettét. A nyomozás ezzel lezárult, az eset a szolnoki ügyészséghez ke­rült vádemelési javaslattal, Erzsé­bet kálváriája pedig elkezdődött. — Meg akartam tartani a gyere­keket, ezért el kellett költöznünk az élettársam szüleinek a lakásá­ból. A történteket nem lehet meg­bocsátani, és sürgetett az idő is. Ha nem találtam volna a családse­gítő központ révén albérletet, a gyerekek befogadóotthonba, ké­sőbb nevelőszülőkhöz vagy lakás­otthonba kerülhettek volna — me­séli zaklatottan az anya. Erzsébet élete a kezdetektől ne­héz. Szolnokon született, anyja azonban a kórházban hagyta. Ké­sőbb Jászapátira, a csecsemőott­honba került, majd Jászdózsára a nagybátyjához. — Ha hiszi, ha nem, száraz ke­nyéren, hamuban sült rákon és krumplin nőttem fel. Még a gyü­mölcsöt is megszámolták a ba­rackfán, a szőlőtőkén. Észrevették, ha hiányzott belőle, és megvertek — emlékszik vissza gyerekkorára Erzsébet. - Talán ezért nem tu­dom elviselni, ha egy gyerek éhe­zik vagy fázik. Az enyémek hál’ Is­tennek jó étvággyal esznek. Körül­belül harmincezer forintból élünk. Január végéig gyesen vagyok, az­tán remélem, lesz majd munkám. Takarítónőt mindig keresnek. Csak az albérlet miatt aggódom, december 31-ig szól a szerződés. Farkas Józsefné családsegítő­ként jól ismeri az anya sorsát is. Többször látogatta meg otthonuk­ban a gyerekeket, és mindig tiszta­ságot, rendet talált. — Erzsébet mindenképpen alkal­mas a kislányok nevelésére, rende­sen étkezteti, tiszta ruhában járat­ja őket. A lányok is ragaszkodnak hozzá. Abból a kevés pénzből ha­vonta négyezer forintot lakás-elő- takarékossági betétbe fizet, de csak négy év múlva látja hasznát — mondja Farkasné. Az önkormány­zat csak a belvízkárosultaknak ad lakást, mégpedig lakás helyett. Er­zsébetnek nem volt lakása. Négyezer forintnál többet nem vehet el Erzsébet a házi költségve­tésből. Napközben egy idős nénit lát el. Takarékoskodik: csak akkor- gyújt be, ha a lányok is otthon van­nak. Néha kap egy-két használt holmit ismerősöktől, de maga is ad ruhát a náluk is szegényebbeknek.- Az önkormányzaton kívül nem számíthatok senkire. Ha Far­kasné nem lenne, már elvették vol­na a gyerekeimet. Még a Szociális és Családügyi Minisztériumba is írtunk, de a válasz kedvezőtlen volt — ér történetük végére az anya. Nem akarom, hogy a gyerekeim állami gondoskodásba kerülje­nek. Amíg lehet, küzdők értük, ne­kem csak a lányaim vannak. Miért bűnhődjenek ők, az élettársam bű­néért? Varga Hajnalka Az értelmiség és Szolnok Szerdán este harmadik alkalommal jöttek össze az érdeklődők a Damja­nich múzeumban a Jelenkori beszélgetések múltunkról, jövőnkről előadás- és vitasorozatra. A TIT Szolnok Városi és Városkörnyéki Szervezete szer­vezésében zajló rendezvényre ezúttal is sokan voltak kiváncsiak, annál is inkább, mert sok szolnoki számára húsbavágó téma került napirendre, az értelmiség és Szolnok címmel. A bevezető előadást Szoboszlai Zsolt szociológus tartotta, aki munkatársaival több felmérést vég­zett Szolnokon. Az előadásból ve­gyes kép bontakozott ki, amelyben kedvező és kedvezőtlen elemek egyaránt felbukkannak. Kedvező például, hogy miközben 1949 és 1999 között a város lakossága mintegy a duplájára nőtt, a diplo­mások létszáma majdnem megtíz­szereződött. Kedvezőtlen viszont, hogy a diplomások között a közép­korúak aránya majdnem duplája a fiatalokénak, ami elsősorban azt jelenti, hogy a frissen végzett fiata­lok elhagyják a várost, mert nem tudnak vagy nem akarnak itt dol­gozni. A városfejlesztésre vonatkozó kérdésre válaszolva a diplomások körében van a legtöbb nagyon elé­gedetlen és a legtöbb nagyon elége­dett, a lakosság többsége viszont az „is-is” középutas véleményt képviseli. A Szolnokkal szemben olykor felbukkanó elégedetlen vélemé­nyeket cáfolja, hogy az „Ön szeret- e Szolnokon élni?” kérdésre min­den végzettségi kategóriában a po­zitív válaszok kerültek túlsúlyba. A továbbiakban arról folyt a vita, hogy milyen Szolnok szellemi éle­te. Énnek során elhangzottak el­lentétes vélemények, de a tények felsorolása önmagában is meggyő­ző lehetett: Szolnokon létrejött a kultúra szinte teljes vertikuma. Szinte mindennap van valami olyan kulturális esemény, amely fölkeltheti egy átlagos érdeklődésű értelmiségi érdeklődését. Olyan vélemény is elhangzott, hogy a Szolnok szürkeségét, szelle­mi elmaradottságát kifogásoló né­zetek alapja sok esetben informá­cióhiányban vagy régi vélemények indokolatlan továbbélésében kere-. sendő. Az elismerő szavak ellenére sem lehetett a hallgatónak olyan benyo­mása, hogy a résztvevők fenntartás nélkül elégedettek lettek volna. Sok bírálat is elhangzott, részben a város vezetőinek címezve. Felrót­tak bizonyos merevséget, kevés hajlandóságot a civil szervezetek jobbító szándékú véleményének meghallgatására, esetenként némi tájékozatlanságot is az értelmiségi kezdeményezésekkel szemben, a kulturális, tudományos műhelyek tevékenységével kapcsolatban, il­letve a kérdések gyakran túlságo­san politikai szempontú kezelését. Hiányolták egy hosszabb távra, esetleg évtizedekre szóló várospo­litikai koncepció kidolgozását. A résztvevők bizonyos önkritikával megfogalmazták, hogy a kritikai szellem fenntartása mellett is szük­ség volna pozitívabb szemléletre a városban, hiszen volna mire ala­pozni a lokálpatriotizmus erősíté­sét. A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT Végre bölcs döntés: ezentúl a Csa­ládi kör nem vasárnap este, mint eddig, hanem csütörtökön jelent­kezik, és frissebb tartalommal, megújult szakmai gárdával is. Va­lóban, egy pedagógiai tanmese nem ünnepi szórakozás. (Lám, mégsem maradt pusztába kiáltó szó tiltakozó szavunk.) Persze, hogy mi a szórakoztató, más kérdés. Nekem azonban úgy tűnik: ahogy haladunk előre az időben, tartunk egyre Nyugatabb­ra, miközben a világ egyre oko­sabb lesz, úgy válik olcsóbbá, mondhatnám azt is, egyre butáb­bá az, amivel a televízió szórakoz­tatni akar bennünket: főleg kifeje­zetten mulattató programjai. Bruhaha! Itt van például a közszolgálati egyik friss újdonsága - a minap látott napvilágot a képernyőn — a harsány hahotát ígérő Bruhaha, amelynek főszereplője bevallot­tan is két lábon járó hülyegyűjte­mény; egy vigyori Vidorka, akit ugyan a tehetséges Mikó István testesít meg, ám nem több az, mint holmi „röhögőmasina”. Az­tán a műsor is, mely tele badar öt­letekkel, ostoba bolondozással, közönséges poénokkal, olcsó szó­viccekkel. Lásd akár a Bruhaha- kórház erőltetett humorát vagy a szurkolók gusztustalan, közönsé­ges ordítozását, de akár a börtön­beli jelenetet Ízléstelenségét is Katona Jánossal és Ihos József­fel. Bizony, kár volt mindebbe be­lekeverni hacsak néhány pillanat­ra is — egyik filmjéből kiragadva — a nagyszerű komikust, Kabos Gyulát. Ha netán valamiféle paró­diának szánták volna elkészítői ezt a mulatságot, talán épp az ol­csó, mindenáron való szórakozta­tás, nevettetés egyfajta gúnyrajzá­nak, amikor is illik alaposan meg- röhögtetni a nagyérdeműt, akkor azt egyértelműbben kellett volna kifejezni, annak határozott szán­dékát. Vidorka „professzor” (em­lékeztethet egy kicsit Bubó dok­torra Ursulával) aligha kapna be­lépőt az igényes humorú szóra­koztatók klubjába. Egy mentsége lehet: hogy nem véletlenül, akar­va hülyéskedik. Nevetni jó, mi több egészséges, de egyáltalán nem mindegy, min kellene nevetnünk. Derűt kelteni sokféle mód lehet, nem kell ah­hoz a hülyét játszani. Sajnos, ez az új humorjövevény csak egy a sok közül - a szórakoztatásbéli igénytelenség formája - más csa­tornákon, akár kereskedelmiek­ben is fellelhető. Kepes képes... Igényesség! Volt valaki, ha nem is kabaré vagy bohózat formájában, egyszerű asztaltársasági beszélge­tésben is derűt tudott fakasztani; aki példásan mutatta meg, ho­gyan lehet színvonalasan szóra­koztatni álságos hangoskodások, megrendezett zajos tapsok, feltű­nő magamutogatások nélkül is - a világ legtermészetesebb mód­ján: emberi hangon. Vele találkoz­hattunk újra — szerdán este Zene­butikjának külön kiadásában Ju­hász Előd szólaltatta meg, egy év betegség miatti kényszerhallga­tás, távolmaradás után a desszer- tes Kepest, aki most könyv alak­ban is közzétette beszélgetései­nek summáját. Ez adta az alkal­mat is, hogy ismét kamerák elé álljon, pontosabban üljön. S az, aki arról volt híres, hogy mások lelkét, világsztárokét is nyitogat- ta, most magát kellett kinyitnia, számára rendhagyóan. Ez sem ment nehezebben, ám legben­sőbb titkait azért most sem fedte fel. Szemérmes természet lévén azokat még bevallottan barátaival sem osztotta meg sohasem. Titko­kat tehát nem tudtunk meg, de sok más egyebet igen. Beszélt gyermekkoráról, milyen csúnya volt kicsinyen, milyen korán kezd­te az újságírást, a szakmát, zené­vel való kapcsolatairól, a gitárt még meg is pengette, sőt dalba is fogott, továbbá kalandozásairól a nagyvilágban. S a könnyed társal­gás olykor mélyebb gondolatokig is eljutott. Megfogalmazódott többek között, minél többet lát az ember a világból, annál rövidebb- nek tűnik számára az élet. El­hangzottak vallomás erejű gondo­latok is a riporteri munkáról, ar­ról, ami Kepest mindig vezette, miszerint egy riporternek soha­sem szabad alanyait kellemetlen helyzetbe hozni, hajszolván az ér­dekességet (jó volna, ha ebben mások is követnék). Örvendetes Volt őt viszontlátni és -hallani, szavaiból talán azt is remélleni, hogy hamarosan visszatér majd a képernyőre, s talán éppen ide, a közszolgálati csatornájára, me­lyet kénytelen volt elhagyni, egy ideig ugyanis Kepes címmel a TV 2-t gazdagította műsorával. Bi­zony elkelne egy új Kepes And­rás, aki édes Desszertjeivel, szí­nes Apropóival fényesen bizonyí­totta, hogy nem attól lehet valaki népszerű és közkedvelt, miként ri- szálja magát a képernyőn (látunk erre elég sok példát manapság), hanem attól, milyen emberi érté­kek felragyogtatásán szorgosko­dik, serényen. Röviden A szórakoztatás kedvelt, gyakori formája: játék a képernyőn. Van belőle jócskán, ilyen is, olyan is. Ám ritkán fordul elő, hogy egyút­tal a játék szellemi izgalmakat, él­vezetet is jelentsen. Vegyük példá­ul az immár másodszor látott ka­szinójátékot, az IQ Casinót, mely ugyan a logika szerelmeseinek kí­nálja magát, azaz a feladatok megfejtéséhez különleges képes­ségeket tételez fel, valójában azonban egyszerű válaszokat kö­vetel a játékosoktól. Például mondják meg, egy német író, Heinrich Kleist hogyan is halt meg, és ehhez hasonló kérdések­re a választ. (Kleist egyébként ön­gyilkos lett, a választ nem tud­ták.) Ez bizony nem logikát, pusztán lexikai tudást követel. Különben is, valahogy nagyobb itt a felhajtás, a körítés, mint ma­ga a lényeg, a férfiak elegánsan, szmokingban, a nők festői estélyi­ben (Vajon ki öltözeti őket?). Az sem különösen érthető, miféle verseny zajlik játékosok és a fel­adatot készítő nézők között, hisz ennek sincsen semmi tétje. Más egyebet is lehetne, logikátlant em­líteni benne. Kissé furcsa, hogy ez a játék akkor népszerűsíti a rulet­tet, amikor pedig arról született or­szágos döntés, hogy kevesebb ka­szinó legyen jövőre hazánkban, méghozzá családpolitikai szem­pontokból: ne járjon oda az a ma­gyar honpolgár. Persze ilyen „ve­szély” aligha fenyegetheti. Kun- szentmárton bekerült a televízió Théma-sorozatába, az érdekes kis- filmek sorába. Szobolits Béla fe­dezte fel magának, riportfilmet készített a labdarúgás körüli prob­lémákról. Történetesen arról, va­jon egy kisváros mennyit áldoz­hat, mennyit költhet településé­nek csapatára; meddig nyújtóz­kodhat, ha takarója rövid. Vágyak és valóság konfliktusáról kaptunk képet, azzal az utóhanggal, hogy bármi légyen is, azért vágyak nél­kül nem lehet élni. Valkó Mihály ajánlat NOVEMBER 19-20-AN 30 50% °/< o ~m A DÁVID férfidivatáru-boltban: egyes PULÓVEREK, THERMO cipzáras KARDIGÁNOK egyes INGEK, KALAPOK, KÖNTÖSÖK Az ÁRKÁDSORON, a DIVATÁRUBOLTBAN: SS PULÚ''EREK' ) 21 ■ 50 Hal OLCSÓBBAN. Egyet fizet kettőt kap, Lillyets melltartó + nadrág, illetve SLOGI nadrág vásárlása esetén. A START Áruház földszinti Gabi gyermekruha osztályán: FLANELLINGEK, INGKABATOK TINI KARDIGÁNOK BÉBI ING ) 40 % engedménnyel. A DOMUS textilosztályán: maradék FÜGGÖNYÖK, BÚTORVÁSZNAK FÉLÁRON. bútorosztályon: egyes bútorok nagy árengedménnyel. A NIKE - FILA szaküzletben: minden NIKE cipő 10 % engedménnyel, egyes párok a FILA cipőkből FÉLÁRON. A RODEO-ban: MTB KERÉKPÁROK AKCIÓS ÁRON 16.900 Ft-ért. A METÁL-ban: KOMBINÁLT HŰTŐGÉP 220/60. 84.500K' . 76.900 Ft INDESIT MOSÓGÉP 800 fordulat 78,500 Ft 69.900 Ft VASALÓÁLLVÁNY /l. I00 Ft 1.700 Ft é MOULINEX kenyérpirító 3.990 Ft-os REKLÁMÁRON MESÉS/EN KEVÉS W Hónap Szolnok, Csaba u. 26. Békéscsaba, Ipari u. 3. Gyöngyös, Kenyérgyár út 9 Bp., XV Bogáncs u. 6-8. Termék Forint Bp., III. Ipartelep u. 1/b. „ _ c 10 Karcag, Forrás u. 5. Eger, Kistalyai u. 18. .... , J.. .. . Miskolc, Vörösmarty u. 17. Nyíregyháza,Tünde u- 11 ■ Kazincbarcika, Bercsényi u. 2. Orosháza, Gyártelep u. 2. Zalaegerszeg, Zrinyi M. u. 36. Székesfehérvár, Budai út 173. raink az akciós készlet erejéig érvényesek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom