Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-18 / 269. szám

1999. november 18., csütörtök Kunhegyes és Környéke 7. oldal Már huszonöt évesek Aki ott volt, mindenki képre került a Zádor úti óvodában No, nem a képen látható legki­sebbek, még csak nem is az óvó­nők, hanem a Zádor úti óvoda Kunhegyesen. És mit ad az ég: az ott dolgozók, a hat óvónő, három dajka közül hárman: Fe­hér Sándorné, Nagy Györgyi és Czupp Pálné szintén negyed- százados munkaviszonnyal ren­delkeznek. Az intézményben mostanság is nyolcvanegy ifjú helybelit gondoznak, nevelnek. A jeles évforduló tiszteletére a mostani és korábbi szülőknek alapítványi bált rendeztek a mű­velődési házban. Össze is jöttek vagy kétszázan. És hogy éhes gyomorral senki se távozzék, ar­ról a vacsorakínálat gondosko­dott. Az errefelé hagyományos birkapörköltön kívül rántott szeletet is választhattak a korgó gyomrúak, sőt az ínyenceknek még tejbegrizt is kínáltak. Egy szó mint száz, lett a rendezvény végére 288 ezer forint tiszta be­vétel. Természetesen az összegből elsősorban új játékokat vesz­nek, de marad belőle gyermek­bútorokra: asztalkákra, székek­re is. A negyedszázados jubile­umról a polgármesteri hivatal sem feledkezett meg, és az óvo­dában mintegy 2,5 millió forin­tért elvégezték, befejezték a he­lyiségek fűtéskorszerűsítését. Sőt a munkálatok utáni esedé­kes festésről, kisebb-nagyobb felújításokról sem feledkeztek meg, amelyek megvalósításá­ban nagyon sok szülő ugyanúgy segített, akár a létesítmény dol­gozói. Hannincötféle sütemény A Szolnoki Sütőipari Rt. kunhe- gyesi üzemében három műszak­ban harmincán dolgoznak. Noha ottjárttunkkor végezték a létesít­mény teljes festését, mázolását, mindez nem akadályozta alapve­tő tevékenységüket: a sütést. Na­ponta általában harminc mázsa kenyér és tizenhétezer sütemény kerül ki innen, még pedig har­mincötféle változatban. Általá­ban nyolcvan üzletbe, boltba, egy­ségbe szállítják a termékeiket. Te­rületileg Kunhegyes városon kívül Abádszalókra, Tiszagyendára, Ti- szaburára, Tiszaderzsre, Tiszabő- re, Fegyvernekre, Örményesre, Kenderesre, Bánhalmára. Ke­nyérből összesen hétféle készül: a hetvenöt dekástól kezdve a kétki- lósig, a félbarnától a Tiszatájig. Újdonság, hogy vettek egy ke­nyérszeletelőt, és csomagolt sze­letkenyereket és süteményeket is szeretnének majd árulni. Ezeknek az engedélyeztetése folyamatban van. Aprósütemények százai az asztalon Roma Ki mit tud? A kunhegyesi kisebbségi ön­kormányzatjói sikerült cigány Ki mit tud?-ot rendezett a mű­velődési központban. Szép számmal érkeztek indulók helyből, Tiszapüspökiből, Kunmadarasról, Túrkevéről. A zsűri első embere Lukács Miklós volt, a cigány önkor­mányzat országos alelnöke. A versenyzők különböző műfa­jokban mérhették össze felké­szültségüket, tudásukat. A győztesek és helyezettek az okleveleken kívül könyvjutal­makban is részesültek. Vers­mondásban Nagy Georgina (Kunhegyes, Kossuth) és Hor­váth Vivien (Túrkeve) nyert, Lukács Pál Tiszapüspökiből különdíjas lett. Táncban a kunhegyesiek és kenderesiek •diadalmaskodtak míg próza­mondásban Lakatos Bertalant (Kunhegyes, Kossuth) tartot­ta a zsűri a legjobbnak. A me­semondásban pedig a kunma- darasi Botos Péter vehette át a győztesnek járó elismerést. Jól gurigáztak a tinik A Kun FC 1993-ban létesült és jellemző az életkorra, hogy a ti­zenhatos keretben ketten halad­ták meg a húsz évet, a többiek ki­vétel nélkül tinik. Sőt közülük öten tizenöt évesek Nos, ezek a srácok a megyei másodosztály Kunsági-csoportjában kergetik a labdát. Voltak már 11., 8., 5. és 3. helyezettek is, és most tessék: a hegyesi csikócsapat egy ponttal vezeti a tabellát. Még pedig úgy, hogy tizenhárom mérkőzésből tí­zet megnyertek, kettő döntetlen volt, és az egyetlen zakót a ken- deresiektől kapták. Pedig nem éppen rózsásan kez­dődött az őszi szezon, hiszen hat kezdő emberüket kellett pótolni. Egy a helyi KSE-hez, egy Jászkis- érre, egy Rákócziújfaluba ment, ketten pedig az NB I-es Vác ser­dülői, iflstái lettek. Mégis sike­rült jó kis társaságot összeboro­nálni. Szabó András egyesületi el­nök szerint a mérkőzéseken álta­lában a gyerekei produkáltak egy elfogadható harminc percet. Sze­rinte a csatársor a legeredménye­sebb, legjobb csapatrész, ame­lyet az 53 rúgott gól is igazol, míg a védelem esetenként betli- zik.Hogy ne csak a csapatról es­sék szó, akad az együttesnek egy motorja, Molnár Csaba. Edzés­munkája, emberi magatartása, a mérkőzéseken mutatott teljesít­ménye alapján ő kívánkozik az élre. Arról nem is beszélve, hogy ő rúgta a legtöbb gólt. Az őszi, téli szünet sem lesz zökkenőmentes, hiszen újabb három kezdőembert kell majd pótolni. Noha eredeti terveik, célkitűzéseik között nem szere­pelt az első hely, ha a csapat a ta­vaszi szezon végére netalántán ott maradna, ahol most vannak, vállalnák a magasabb osztályt — mondotta Szabó András. Készül az elkerülő út Az alap már kész a tiszagyendai új elkerülő szakasz hétszáznyolcvankilenc méterén Aki Kunhegyes irányából halad, és Tiszagyendán át vezet az útja Fegyvernek, Szolnok irányába, annak át kell hajtani a faluban, egészen a roffi elágazásig, majd kanyarodhat a helyes útra. Ezt a távolságot rövidíti le 3,6 kilomé­terrel az az elkerülő szakasz, amelyik a futballpálya és a kocs­ma között ágazik le a korábbi nyomvonalról. Az új út 789 mé­ter hosszú lesz, és 23,3 millió fo­rintba kerül. Ennek a felét pályá­zati pénzből kapta az önkor­mányzat, amelyhez természete­sen hozzá kellett tenni a saját fo­rintokat is. A munkálatokat a Debreceni Útépítő Rt. végzi, és az egész tevékenység az időjárás függvénye. Az biztos, ha elké­szül, forgalmas lesz, hiszen aki nem Tiszaroff, Tiszabura irányá­ba iparkodik, minden bizonnyal ezt a közel nyolcszáz métert vá­lasztja a jóval hosszabb, régi he­lyett. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Képeslap-parádé Oláh Lajos olyan Hegyesen, mint az egykori jó zsidó boltos, aki min­dig kirukkolt valamivel. Hol a fegyvergyűjteményével, hol a pásztorélet tárgyi eszközeivel, hol csodaszép tányérjaival, hajdani mezőgazdasági eszközeivel, vagy mondjuk obsitos leveleivel. Mivel az égvilágon mindent gyűj­tött, ami a ládafiában, netalántán a pókhálós padlásokon, esetleg a szekrény mélyén szunnyad, fejébe vette, hogy kiad egy képeslap-ösz- szeállítást a településről. Egykori jellegzetes épületeiről, eseményei­ről, családokról. Összesen 194 he­lyi vonatkozású képet rakott a könyvébe, a legrégebbi 1870-es fel­vétel, Hajdú József fotográfus ké­szítette, aki Mezőtúrról járt át. A legelső itteni képeslapot 1896-ban adták ki, 1900-ban pedig egy Far­kas Sándor nevű úr költözött ide, aki az első sorozatát üzletekről, le­bontott épületekről készítette. Oláh Lajos egyik kezében tartott felvétel 1900-as. Egy szép szőke kislány fekszik a ravatalon, aki lú­got ivott, mert a fejénél álló gazda- fiú nem vehette el. A személyek is bizonyítják az itteni eredetet, hi­szen a hátlapon Molnár, K. Nagy, Faragó, Szentpéteri nevek sora­koznak. Szó lesz ebben a kiadványban még több, neves helyi fényképész­ről, olyan mesterről, aki megöröki- tette a valamikori járási székhely egy-egy tipikus családját, esemé­nyét, üzletét, a gőzmozdonyt. A fo­tóösszeállítást a Zsigmond Ferenc könyvtár alapítványa adja ki, Sza­bó Vincéné és Somody Margit segít­ségével, dr. Szabó Lajos lektorálá­sában. Az ára kétezer forint, és az elképzelések szerint még az idén kézbe vehetjük a régi Kunhegyest bemutató díszes albumot. Oláh Lajos és két fotója. A bal oldali egy árva családot ábrázol, az édesanya meghalt. A jobb oldali egy szobai ravatalt 1900-ból. Tejes Jóska meg a felesege Egy jász, egy kun. Demeter József herényi, felesége Mészáros Eszter hegyesi. írhatnám úgy is, hogy Demeter József meg a felesége, Mészáros Eszter, de hát az urat Kunhegyes szerte csak Tejes Jóskaként isme­rik. Nem véletlenül, hiszen 42 évet töltött el a tejesek világában Hegyesen és Szolnokon. Eszter is dolgozott 30-at. Hogy a házigaz­da ezek után rá sem tud nézni a hófehér termékre, ugye érthető. Bár nevetve hozzáfűzi: azért az aludt tej, meg a tejföl jöhet. Demeter József, vagy ahogyan a párja hívja: Jocó eredetileg jász­berényi, és úgy került ide. 1953- ban esküdtek, egy szem lányuk Éva, rá két évre született. Most Szolnokon él, a fiú unokájuk ví­zilabdázik és Pesten tanul. Ma is állítják, úgy elröpültek az évtize­dek, akár a villám. Igazi jászkun pár ők. Az étkezéshez visszatér­ve: mindenevő. Korábban a húst hússal szerette, mostanság már könnyebb kosztokat is kíván. Igaz, az infarktus is meglátogat­ta, így aztán havi 10-12 ezret hagynak a patikában. Hatalmas kertjük van, vagy ezerkétszáz négyszögöl, és lenyúlik a Kákái­ig. Hatvan gyümölcsfa díszíti, és a szőlőlugasok sem hiányoznak. A portán kukorica is terem, mert akad csirke, tyúk, és még jóféle kolbásznak való is. Természete­sen csak maguknak és a család­nak. Az óriási területet két kutya őrzi. Egy borjúnyi németjuhász, meg egy negyedannyi forma tacs­kó. A német juhász a kerítés ma­gasságáig felugrik, és a hívatlan látogatót a fogaival üdvözli. A tacskó sem szelídebb egy fikarc­nyit sem, csak ő a nadrágszámak esik. Hiába, ennyire futja a ma­gasságából ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom