Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-18 / 269. szám
1999. november 18., csütörtök Kunhegyes és Környéke 7. oldal Már huszonöt évesek Aki ott volt, mindenki képre került a Zádor úti óvodában No, nem a képen látható legkisebbek, még csak nem is az óvónők, hanem a Zádor úti óvoda Kunhegyesen. És mit ad az ég: az ott dolgozók, a hat óvónő, három dajka közül hárman: Fehér Sándorné, Nagy Györgyi és Czupp Pálné szintén negyed- százados munkaviszonnyal rendelkeznek. Az intézményben mostanság is nyolcvanegy ifjú helybelit gondoznak, nevelnek. A jeles évforduló tiszteletére a mostani és korábbi szülőknek alapítványi bált rendeztek a művelődési házban. Össze is jöttek vagy kétszázan. És hogy éhes gyomorral senki se távozzék, arról a vacsorakínálat gondoskodott. Az errefelé hagyományos birkapörköltön kívül rántott szeletet is választhattak a korgó gyomrúak, sőt az ínyenceknek még tejbegrizt is kínáltak. Egy szó mint száz, lett a rendezvény végére 288 ezer forint tiszta bevétel. Természetesen az összegből elsősorban új játékokat vesznek, de marad belőle gyermekbútorokra: asztalkákra, székekre is. A negyedszázados jubileumról a polgármesteri hivatal sem feledkezett meg, és az óvodában mintegy 2,5 millió forintért elvégezték, befejezték a helyiségek fűtéskorszerűsítését. Sőt a munkálatok utáni esedékes festésről, kisebb-nagyobb felújításokról sem feledkeztek meg, amelyek megvalósításában nagyon sok szülő ugyanúgy segített, akár a létesítmény dolgozói. Hannincötféle sütemény A Szolnoki Sütőipari Rt. kunhe- gyesi üzemében három műszakban harmincán dolgoznak. Noha ottjárttunkkor végezték a létesítmény teljes festését, mázolását, mindez nem akadályozta alapvető tevékenységüket: a sütést. Naponta általában harminc mázsa kenyér és tizenhétezer sütemény kerül ki innen, még pedig harmincötféle változatban. Általában nyolcvan üzletbe, boltba, egységbe szállítják a termékeiket. Területileg Kunhegyes városon kívül Abádszalókra, Tiszagyendára, Ti- szaburára, Tiszaderzsre, Tiszabő- re, Fegyvernekre, Örményesre, Kenderesre, Bánhalmára. Kenyérből összesen hétféle készül: a hetvenöt dekástól kezdve a kétki- lósig, a félbarnától a Tiszatájig. Újdonság, hogy vettek egy kenyérszeletelőt, és csomagolt szeletkenyereket és süteményeket is szeretnének majd árulni. Ezeknek az engedélyeztetése folyamatban van. Aprósütemények százai az asztalon Roma Ki mit tud? A kunhegyesi kisebbségi önkormányzatjói sikerült cigány Ki mit tud?-ot rendezett a művelődési központban. Szép számmal érkeztek indulók helyből, Tiszapüspökiből, Kunmadarasról, Túrkevéről. A zsűri első embere Lukács Miklós volt, a cigány önkormányzat országos alelnöke. A versenyzők különböző műfajokban mérhették össze felkészültségüket, tudásukat. A győztesek és helyezettek az okleveleken kívül könyvjutalmakban is részesültek. Versmondásban Nagy Georgina (Kunhegyes, Kossuth) és Horváth Vivien (Túrkeve) nyert, Lukács Pál Tiszapüspökiből különdíjas lett. Táncban a kunhegyesiek és kenderesiek •diadalmaskodtak míg prózamondásban Lakatos Bertalant (Kunhegyes, Kossuth) tartotta a zsűri a legjobbnak. A mesemondásban pedig a kunma- darasi Botos Péter vehette át a győztesnek járó elismerést. Jól gurigáztak a tinik A Kun FC 1993-ban létesült és jellemző az életkorra, hogy a tizenhatos keretben ketten haladták meg a húsz évet, a többiek kivétel nélkül tinik. Sőt közülük öten tizenöt évesek Nos, ezek a srácok a megyei másodosztály Kunsági-csoportjában kergetik a labdát. Voltak már 11., 8., 5. és 3. helyezettek is, és most tessék: a hegyesi csikócsapat egy ponttal vezeti a tabellát. Még pedig úgy, hogy tizenhárom mérkőzésből tízet megnyertek, kettő döntetlen volt, és az egyetlen zakót a ken- deresiektől kapták. Pedig nem éppen rózsásan kezdődött az őszi szezon, hiszen hat kezdő emberüket kellett pótolni. Egy a helyi KSE-hez, egy Jászkis- érre, egy Rákócziújfaluba ment, ketten pedig az NB I-es Vác serdülői, iflstái lettek. Mégis sikerült jó kis társaságot összeboronálni. Szabó András egyesületi elnök szerint a mérkőzéseken általában a gyerekei produkáltak egy elfogadható harminc percet. Szerinte a csatársor a legeredményesebb, legjobb csapatrész, amelyet az 53 rúgott gól is igazol, míg a védelem esetenként betli- zik.Hogy ne csak a csapatról essék szó, akad az együttesnek egy motorja, Molnár Csaba. Edzésmunkája, emberi magatartása, a mérkőzéseken mutatott teljesítménye alapján ő kívánkozik az élre. Arról nem is beszélve, hogy ő rúgta a legtöbb gólt. Az őszi, téli szünet sem lesz zökkenőmentes, hiszen újabb három kezdőembert kell majd pótolni. Noha eredeti terveik, célkitűzéseik között nem szerepelt az első hely, ha a csapat a tavaszi szezon végére netalántán ott maradna, ahol most vannak, vállalnák a magasabb osztályt — mondotta Szabó András. Készül az elkerülő út Az alap már kész a tiszagyendai új elkerülő szakasz hétszáznyolcvankilenc méterén Aki Kunhegyes irányából halad, és Tiszagyendán át vezet az útja Fegyvernek, Szolnok irányába, annak át kell hajtani a faluban, egészen a roffi elágazásig, majd kanyarodhat a helyes útra. Ezt a távolságot rövidíti le 3,6 kilométerrel az az elkerülő szakasz, amelyik a futballpálya és a kocsma között ágazik le a korábbi nyomvonalról. Az új út 789 méter hosszú lesz, és 23,3 millió forintba kerül. Ennek a felét pályázati pénzből kapta az önkormányzat, amelyhez természetesen hozzá kellett tenni a saját forintokat is. A munkálatokat a Debreceni Útépítő Rt. végzi, és az egész tevékenység az időjárás függvénye. Az biztos, ha elkészül, forgalmas lesz, hiszen aki nem Tiszaroff, Tiszabura irányába iparkodik, minden bizonnyal ezt a közel nyolcszáz métert választja a jóval hosszabb, régi helyett. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Képeslap-parádé Oláh Lajos olyan Hegyesen, mint az egykori jó zsidó boltos, aki mindig kirukkolt valamivel. Hol a fegyvergyűjteményével, hol a pásztorélet tárgyi eszközeivel, hol csodaszép tányérjaival, hajdani mezőgazdasági eszközeivel, vagy mondjuk obsitos leveleivel. Mivel az égvilágon mindent gyűjtött, ami a ládafiában, netalántán a pókhálós padlásokon, esetleg a szekrény mélyén szunnyad, fejébe vette, hogy kiad egy képeslap-ösz- szeállítást a településről. Egykori jellegzetes épületeiről, eseményeiről, családokról. Összesen 194 helyi vonatkozású képet rakott a könyvébe, a legrégebbi 1870-es felvétel, Hajdú József fotográfus készítette, aki Mezőtúrról járt át. A legelső itteni képeslapot 1896-ban adták ki, 1900-ban pedig egy Farkas Sándor nevű úr költözött ide, aki az első sorozatát üzletekről, lebontott épületekről készítette. Oláh Lajos egyik kezében tartott felvétel 1900-as. Egy szép szőke kislány fekszik a ravatalon, aki lúgot ivott, mert a fejénél álló gazda- fiú nem vehette el. A személyek is bizonyítják az itteni eredetet, hiszen a hátlapon Molnár, K. Nagy, Faragó, Szentpéteri nevek sorakoznak. Szó lesz ebben a kiadványban még több, neves helyi fényképészről, olyan mesterről, aki megöröki- tette a valamikori járási székhely egy-egy tipikus családját, eseményét, üzletét, a gőzmozdonyt. A fotóösszeállítást a Zsigmond Ferenc könyvtár alapítványa adja ki, Szabó Vincéné és Somody Margit segítségével, dr. Szabó Lajos lektorálásában. Az ára kétezer forint, és az elképzelések szerint még az idén kézbe vehetjük a régi Kunhegyest bemutató díszes albumot. Oláh Lajos és két fotója. A bal oldali egy árva családot ábrázol, az édesanya meghalt. A jobb oldali egy szobai ravatalt 1900-ból. Tejes Jóska meg a felesege Egy jász, egy kun. Demeter József herényi, felesége Mészáros Eszter hegyesi. írhatnám úgy is, hogy Demeter József meg a felesége, Mészáros Eszter, de hát az urat Kunhegyes szerte csak Tejes Jóskaként ismerik. Nem véletlenül, hiszen 42 évet töltött el a tejesek világában Hegyesen és Szolnokon. Eszter is dolgozott 30-at. Hogy a házigazda ezek után rá sem tud nézni a hófehér termékre, ugye érthető. Bár nevetve hozzáfűzi: azért az aludt tej, meg a tejföl jöhet. Demeter József, vagy ahogyan a párja hívja: Jocó eredetileg jászberényi, és úgy került ide. 1953- ban esküdtek, egy szem lányuk Éva, rá két évre született. Most Szolnokon él, a fiú unokájuk vízilabdázik és Pesten tanul. Ma is állítják, úgy elröpültek az évtizedek, akár a villám. Igazi jászkun pár ők. Az étkezéshez visszatérve: mindenevő. Korábban a húst hússal szerette, mostanság már könnyebb kosztokat is kíván. Igaz, az infarktus is meglátogatta, így aztán havi 10-12 ezret hagynak a patikában. Hatalmas kertjük van, vagy ezerkétszáz négyszögöl, és lenyúlik a Kákáiig. Hatvan gyümölcsfa díszíti, és a szőlőlugasok sem hiányoznak. A portán kukorica is terem, mert akad csirke, tyúk, és még jóféle kolbásznak való is. Természetesen csak maguknak és a családnak. Az óriási területet két kutya őrzi. Egy borjúnyi németjuhász, meg egy negyedannyi forma tacskó. A német juhász a kerítés magasságáig felugrik, és a hívatlan látogatót a fogaival üdvözli. A tacskó sem szelídebb egy fikarcnyit sem, csak ő a nadrágszámak esik. Hiába, ennyire futja a magasságából ...
