Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-17 / 268. szám

12. oldal Érdekességek 1999. november 17., szerda KINCSTÁRI TAKARÉKKÖTVÉNY A Kincstári Takarékköt­vény fix, lépcsős kamato­zású értékpapír, amely 3 teljes évre nyújt kiszámít­ható biztonságot a befek­tetőknek. A Kincstári Takarékkötvény rendkívüli előnye, hogy fu­tamideje alatt bármikor visz- szaváltható. A Kincstári Takarékkötvény névértékének és kamatai­nak visszafizetését az ál­lam garantálja. Az aktuális jegyzési árfolya­mokat a Kibocsátó minden pénteken a Magyar Nemzet­ben és a Magyar Tőkepiac­ban teszi közzé. Jegyezhető: Magyar Államkincstár Bu­dapesti Értékpapírpénztára Budapest XIII., Váci út 71. • Magyar Államkincstár Me­gyei Fiókjai ABN-AMRO (Magyar) Bank, Inter- Európa Bank, OTP Bank, CIB Bank ki­jelölt fiókjaiban valamint a CIB Értékpapírforgalmazó és Befektetési Rt., az IE-New York Bróker Befekte­tési Rt. és az OTP Értékpapír Rt.-nél. RÉSZLETES INFORMÁCIÓ: 06-40-24-24-24 Ufó-inkák a Nazca-sivatagban? A perui sivatag kellős közepén bukkant rá Markus Reindel bonni régész az „ufó-inkák” mesés városára: titokzatos inkaváros, ,pompázatos épü­letekkel, díszes, fényűző sírokkal. A bennük nyugvók alkották meg idő­számításunk kezdete táján a máig rejtélyes Nazca-vonalakat, a giganti­kus sivatagi jelrendszert, az ufók számára készített leszállóhelyet. A titokzatos inkaváros, Nazca, 450 kilométerrel délre terül el a perui fővárostól, Limától. A Föld talán legtitokzatosabb raj­zai: sok ezer kilométer hosszú vonal, mértani jel, óriási madár-, majom- és halábrázolások, nem egy közöttük több száz méteres. Megtalálásuk óta tudósok talál­gatásainak témája a nazcai vo­nalrendszer. Zarándokút vagy az inkák öntözőcsatornái voltak? Az állócsillagokra tájolva alkot­ták meg őket, miáltal a világ leg­nagyobb csillagászati térképe alakult ki általuk? Vagy csupán földön kívüliek számára készí­tett leszállópályák, tájékozódási pontok ufókapitányoknak? Tu­dós kutatók százai tanulmányoz­zák immár hatvan esztendő óta a nazcai alföld köves talajába vé­sett rombuszokat, zegzugos vo­nalakat, spirálokat — ám a tudó­soknak mindeddig nem sikerült közös nevezőre jutniuk, elfogad­ható magyarázatot találniuk. Most viszont megoldódni lát­szik a rejtély: dr. Markus Reindel bonni archeológus megtalálta a Nazca homokjában a kétezer év óta rejtőző, elképesztően gazdag inkavárost. Eddig 35 mumifiká- lódott tetemet sikerült felszínre hozni a pompás sírokból. Mind­egyik olyan kitűnő állapotban maradt fenn, mintha nemrég még élt volna; a sivatagi hőség és szárazság őrizte meg őket az utó­kor számára — magyarázza az ál­talános és összehasonlító régé­szet szakembere. A halottak mel­lett talált kukoricacsövek olya­nok, mintha csak nemrég törték volna le őket. A holttesteken fe­szül a bőr, fogaik, hajuk, sőt szemgolyóik is épek! A 39 éves bonni régész és ötven munkatár­sa hosszú ideje kutat a nazcai pampákon, de mindmostanáig emberre utaló életnek nyomát sem találták. Aztán hirtelen ke­gyes lett hozzájuk a sors: egy­szerre két nagy településre is bukkantak. Los Molinosban tíz pompás csarnokszerű épületet találtak. Nagy valószínűséggel a papok lakásai meg templomok lehettek. Egyenként is hatalma­sak, 150 négyzetméteresek. La Munában találták meg Reindelék a díszes sírokat. Tíz méterrel a föld alatt épített krip­tákban fejdíszek, ruhamaradvá­nyok, agyagedények, vázák. A kutatók nehéz körülmények kö­zött dolgoznak: pirkadatkor kel­nek, de néhány óra elteltével már mindegyikük tikkadozik az ötvenfokos hőségben. A lelkese­dés, szakmaszeretet ad erőt ne­kik a leletek számba vételéhez, elemzéséhez. Az igyekezetnek megvan a ju­talma. „Végre támpontra, fogó­dzóra találtunk a Nazca-kultúra megértésében — ujjong Reindel régész. — Ahhoz ugyanis, hogy megfejthessük a vonalak rejté­lyét, ismernünk kell ennek a nép­nek a kultúráját, gondolkodás- módját.” Lehet, hogy még nagyon sokat megtudunk a nazcai kultúráról, hiszen évekig-évtizedekig eltart­hat a most megtalált leletek ta­nulmányozása. Arra viszont alig­hanem még jó ideig várni kell, hogy kiderüljön: miképpen sike­rült a valamikor ott élt emberek­nek a csak magasból látható, ha­talmas sivatagi rajzokat elkészí­teniük? Repülő szerkezetek ugyanis - eddigi tudomásunk szerint - még a nazcai kultúrá­ban, civilizációban sem léteztek. A „megtalált” ősföld Kétezer éve keresik a legendás elsüllyedt ősföldet, az Atlantiszt. Sok­szor „megtalálták” már, ám rendre kiderült, végül is nem az Atlan­tiszra bukkantak. Most azonban Jim Allen brit kutató merőben külö­nös helyen véli meglelni az ősföldrészt: az Andokban. Egészséges Neander-völgyiek Mai szemmel betegesnek tűnő kinézetük ellenére a Neander­völgyi ősemberek szinte teljesen egészségesek voltak. A történe­lem előtti korból származó cson­tok tanulmányozása után jutott erre a megállapításra egy ameri­kai tudós, dr. Morrie Kricun radi­ológusprofesszor. Kiderült, hogy az ősemberek csupán a korral já­ró csont-ízületi bántalmaktól és hátfájástól szenvedtek. A phila­delphiai tudós szerint gyulladá­sos ízületi és gerincbántalmak- tól, rosszindulatú daganatoktól, anyagcsere- és endokrinrendelle­nességektől nem szenvedtek, a csontok egészséges szervezetre vallanak. * Életre klónozzák a mamutbébit? Sarkvidéki jégbe fagyott, tíz­ezer éves mamutkölyökre bukkant egy szibériai pásztor- fiú két évvel ezelőtt a Tajmir- félszigeten. Larry Agen broad, az Észak-arizoniai Egyetem geológiaprofesszora és társai szeretnék klónozással életre kelteni a kihalt, óriási állatot. Először kifűrészelik a jégből a háromméteres mamutbébit. Ezután repülőgépen elszállít­ják a chatangai laboratórium­ba, ahol hűtőszekrény-hőmér­sékleten átvizsgálják, elemzik a bundájára rakódott szeny- nyeződéseket is. Fia klónozás­hoz alkalmas öröklődési anyagot találnak benne, ak­kor valószínűleg előállítható az egykor élt mamut tökéletes hasonmása. A tízezer év óta szunnyadó mamutkölyök génjeit egy ázsiai elefánttehén petéjébe helyezik be azután, hogy eltá­volították belőle a mai elefán­tokra jellemző öröklődési anyagokat, hogy mamut jö­hessen majd világra. Az ele- fántmama nemigen fogja ér­zékelni a különbséget, legföl­jebb azon csodálkozik majd, miért annyira szőrös a cseme­téje .. . A michigani Hessel Bouma sejtbiológus azonban kételke­dik a mamutklónozás sikeré­ben, mert szerinte tudós kollé­gái aligha találnak majd telje­sen ép, másolásra alkalmas DNS-t a sok ezer esztendővel ezelőtt jégbe fagyott kis ma­mutban. La Paztól, a fővárostól 300 kilo­méterre dél felé, egy vulkán olda­lán 3700 méter magasságban hú­zódik meg Quillacas falucska, amiről most azt állítja a szakem­ber, hogy ott volt (van?) a legen­dás Atlantisz fővárosa. Allen húsz éve csak ennek a kutatás­nak szenteli az életét. Összeha­sonlít minden adatot, kezdve az irodalmi forrásoktól a régészeti leleteken át a legmodernebb űr­térképészeti módszerekkel meg­határozott tényékig. A földfel­színről készült műholdas képe­ket egybevetette azzal, amit Pla­tón, a híres ógörög filozófus írt az Atlantiszról Timaiosz és Kri- tiász című munkáiban, majd pe­dig felment Quillacasba. A geo­lógus pár perc múlva izgatottan rohant ki a falucska templomá­ból. Odabent minden egyes osz­lop vörös és fekete kőből van építve, s a köveket hófehér ha­barcs köti egymáshoz, ahogy Pla­tón is oly szemléletesen leírta. Allen pedig máris levonta a vég­következtetést: a derék bolíviai parasztok mondják csak bátran, ők igenis az Atlantisz lakói. Persze a tudományos bizonyí­tottsághoz ennyi nem lesz elég, a hazafias érzelmű bolíviaiaknak azonban már nem is kell ennél több bizonyság. Ők máris igazi nemzeti hősként ünnepük Jim Allent, aki íme az ő szűkebb pát­riájukat azonosította egy szép ősi legendával, az Atlantiszéval. Új kis lakóval szaporodott a Csatorna-szigeteken lévő jerseyi állatkert: most mutatkozott be először a nyil­vánosság előtt a háromhetes orangutánbébi, Jiwa. Jiwa ugyan származását tekintve szumátrai orangután, de már Jersey szigetén született, fogságban. fotó: feb-reuters

Next

/
Oldalképek
Tartalom