Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-15 / 266. szám

1999. november 15., hétfő Megyei Tükör 7. oldal Hazatért a hagyaték A hétvégén a mezőtúri Városi Színházteremben nagy sikerű nó­taestet rendeztek Fejes Imre, a városból elszármazott dalszerző műveiből. A teltházas „Mezőtúri utcák, házak” című műsor előtt dr. Né­meth Pál jegyző köszöntötte a vendégeket, aki mintegy mento­ra volt a hangverseny létrejötté­nek. Mint mondotta, minden te­lepülés múltja, jelene meghatá­rozza annak jövőkutatását, ezért is jelentős, hogy Fejes ha­gyatéka hazatérhetett a szülővá­rosába. Ezután Gál Gabriella ismert nótaénekes mondta el gondola­tait, idézte fel életútját az általa „elfeledettnek” jellemzett szer­zőnek. A Fejes Imre által kom­ponált 150 nóta színe-javából kötött csokrot többek között Ta- labér Erzsébet, Farkas Rozika, il­letve Nógrádi Tóth István nyúj­totta át a nagyérdeműnek. Gál Gabriella emlékezik a szerzőre Rockbandák dübörögtek Karcagon A Jericho együttes Debrecenből érkezett A karcagi Déryné Művelődési Központ szombaton Rock-On 0. K. címmel tehetségkutató rock­fesztivált rendezett. A színpadon sajnos kunsági együtteseket nem láthattunk, pedig eredetileg ők kérték ezt a fesztivált. Helyettük szegedi, budapesti, debreceni bandák léptek fel. Miután minden kezdet nehéz, így most sem min­dig sikerült úgy egy-egy gitárszó­ló, vagy éppen az énekes hangja bicsaklott meg; azért a fiúk nem keseredtek el. A zsűri elnöke, Tö­rök Adám értékelte a produkció­kat. Ha az ember profi akar lenni, akkor rengeteget kell gyakorolnia — hangsúlyozta a zenész, aki arra is felhívta a fiúk figyelmét, keres­sék az egyéniségüknek megfelelő stílust. A produkciók közül ki­emelte a szegedi Freevol tehetsé­ges dobosának, Dér Istvánnak a teljesítményét és a budapesti An­dante zenekart, akik meghívást kaptak műsorába. A többi csapat sem ment haza üres kézzel, a dí­jak között berekfürdői nyaralások és kedvezményes hangszervásár­lási lehetőségek is voltak. DE A jászkarai kopogós mester Ha valaki Jászkarajenőn az Ady úton kocsikázik, nagy ritkán olyan szerencséje lehet, hogy a kalapács, az üllő és a rajta izzó vas zenéje fogadja. A kopogós mester Pusztai Béla ugyan már rokkantnyugdíjas, de olykor-oly­kor még felszítja a parazsat, ha va­lamilyen halaszthatatlan kovács­munkát kell végeznie a szűkebb és a tágabb családnak, rokonságnak. Egyenes út vezetett számára a fújtatok világába, az édesapja is pusztai kovács volt, és 1960-ban már nála tanult. Felszabadulva jó­szerével bejárta a fél országot, hi­szen akkoriban a téeszek mesésen fizettek: hol volt, hol nem. Adód­tak zűrös helyzetei is, amikor ka­tonaként az osztrák-magyar ha­tár aknamentesítésébe is bevon­ták. Sakktáblaszerűen helyezték el a gyilkos eszközöket, és ugye­bár ez olyan művelet, ahol általá­ban egyszer téved, tévedhet az ember. Ő nem tévedett, megúszta. De Csehszlovákiát már nem, oda be­hívták. Ha felsorolnánk, hány he­lyen dolgozott, jó néhány sorral hosszabb lenne az írás. Végül Ti- szajenőről, az ottani téeszből ke­rült rokkantnyugdíjba. Temérdek a járandósága, havi 12(!) ezer fo­rint. Elgondolkoztató azoknak is, akik megállapították, tanulságos neki is: lám-lám, ennyit ért né­hány évtizedes fáradozása. Két lányt neveltek, nevelnek, Még a vas is'beadja a derekát Pusztai Bélának fotó: mészáros és mivel az unoka is'szoknyás, így az utánpótlás késik a család­ban. Pedig egyre nehezebb a csengő-bongó nagykalapács, és szívesen ráhagyná a tenyérnyi műhelyt valamelyik virgonc, erős fiúunokájára. Mert ma is azt vallja, nincs annál szebb, amikor röpködnek a tűzcsillagok, zeng- bong a kalapács meg az üllő, és az utóbbin lévő vas engedelme­sen formálódik olyanná, ami­lyenné a havas halántékú mester szeretné. Elnézést, kopogós mes­ter... D. Szabó Miklós A hétköznapok jobban telnek együtt A kenderesi területi gondozási központ idősek klubját akár asz- szony — vagy ahogy ők fogalmaz­ták — özvegyek klubjának is ne­vezhetnénk, hiszen ottjártunk- kor egy szem férfit sem találtunk. A programról — orvosi előadá­sok, ismerkedés a falu minden­napjaival — Mészárosáé Kender Erzsiké klubvezető és Túri János intézményvezető gondoskodik. A tizenhét tag között 83 évük­kel Czakó Sándorné és Kővári Fe­re ne né számít rangidősnek. A hatvankét éves Herkó Andrásáé öregkorára Békéssámsonról köl­tözött Kenderesre. Miután Rózsi néni nagynénje vplt a Horthy család szakácsnője, gyermekko­rában sokat járt a kastélyban. Amikor megözvegyült, Kendere­sen vett házat. Félévszázad után költözött vissza a településre Ró­zsa Istvánné is, aki itt szeretne majd megnyugodni. Borbély Mik­lósáé egy térítőt hímezett. Aztán előkerülnek a rongyszőnyegek, a horgolt, hímzett térítők, horgolt babák, melyet mind a klubtagok készítettek. A klubban napi háromszori ét­kezést kapnak az asszonyok, s mint egyikük fogalmazott, jobb ízű a falat, ha mindannyian esz­nek. A hétköznapok is gyorsab­ban telnek itt, hiszen mindig van miről beszélgetni. Egyikük sze­rint persze egy jó kártyaparti sem jönne rosszul. Ebéd után a tévésorozatokat nézik, bár egyi­kük szerint a szerkesztők egy kis magyar nótával, operettel gon­dolhatnának rájuk is. de Csatornával vágnak neki a télnek Elkezdték Örményesen az ófalui rész vízelvezető csatornarend­szerének kiépítését. Egyúttal megalakult a községben a vízi közműtársulat is. Az idén a belvíz által leginkább fenyegetett ófalui rész csatorná­zását végzik el, amely 15 millió forintba kerül. A beruházáshoz támogatást nyertek pályázat út­ján a területfejlesztési tanácstól és a vízügyi igazgatóságtól. A la­kossági önerő ingatlanonként három éven keresztül havi 700 forint. Az érintett terület lakosai, a vállalkozók, cégek vízi közmű társulatot hoztak létre, a beruhá­zásban részt vesz az önkormány­zat is.A társulás jövőre bővül a következő évben tervezett köz­ségrész lakosaival. Jövőre az új­falui rész, illetve a temető belvíz­gondját akarják megoldani csa­tornázással. A közelmúltban elkezdődött ófalui csatornázás várhatóan november végéig fejeződik be, ami lehetővé teszi, hogy a falu mélyen fekvő része elkerülje azt a belviztragédiát, amit az idén élt át. Jegyzési időszak: 1999. november 8. - november 19. Futamidő: 1 év Lejáratkori kamat: évi 13,50% Jegyzési árfolyam: 1999. november 8. - november 16. között 99,90%, 1999. november 17. - november 19. között: 100%. A jegyzési időszak során elérhető maximális hozam: EHM=13,31%. A másodpiaci forgalomban történő vásárlás esetén elérhető hozam aktuá­lis mértékét a forgalmazó helyeken kifüggesztett táblázat tartalmazza. A havonta kibocsátásra kerülő, egyéves futamidejű Kamatozó Kincstár- jegy azért az egyik legnépszerűbb befektetési forma, mert visszafizeté­sét az állam garantálja; értékpapír letéti számlán tartható; másodpiaci forgalmazásának köszönhetően kamatveszteség nélkül a futamidő alatt is bármely jegyzési helyen eladható. így Ön befektetését a legna­gyobb biztonságban tudhatja hosszú távú kötöttség nélkül. JEGYEZHETŐ: Magyar Államkincstár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Fiók 5000 Szolnok, Magyar j. 8. JEGYZÉSI HELYKÉNT RÉSZTVEVŐ LAKOSSÁGI FORGALMAZÓK: ABN AMRO (Magyar) Bank Rt. Szolnok • CIB Bank Rt. Szolnok • OTP Bank Rt. Szolnok, Jászberény, Tiszafüred, Törökszentmíklós, Karcag, Jászapáti, Tiszaföld- vár (100 000 Ft névérték alatti jegyzést az OTP Bank Rt. nem fogad el). RÉSZLETES INFORMÁCIÓ: 06-40-24-24-24 (helyi hívás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom