Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-14 / 240. szám
A Szerkesztőség Postájából 1^99. október 14., csütörtök 4. oldal / V Névadónk, a „vasminiszter” tiszteletére A szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakképző Iskola Baross Gábor Tagintézményének vezetése a szülői választmány egyetértésével névadónk, a „vasminiszter” tiszteletére Baross Gábor-emlékérmet alapított. Ebben az esztendőben első alkalommal a névadó születésnap- ján Lődi Márton tanár, Balázs Jánosné ügyintéző, Kavasánsz- ki Jánosné szülő, Nagy Gábor 12./B és Bódi Tamás 13./J osztályos tanuló részesült a megtiszteltetésben. Felvételünkön Simon László tagintézmény-vezető átadja az emlékérmet Lődi Márton tanár úrnak. Nádházi Sándor tanuló LodiTVlar ^jkra; íjnában jártak a corvinkások A szolnoki Mátyás Király Általános és Alapfokú Művészet Iskola Corvinka néptáncegyüttese régen várt lehetőséget kapott, amikor számtalan belföldi fellépés után - a Hungária Biztosító támogatásával - Ukrajnába utazhatott egy nemzetközi néptáncszervezet, a CIOFF által szervezett fesztiválra. A corvinkások a Sodrás zenekar közreműködésével a kinttartózkodás minden napján műsort adtak. Már az else)' napi bemutatkozás jól sikev Süket fülekre talált a felhívás? A közelmúltban a szolnoki ön- kormányzat a városi televízión keresztül az eredményes patkányirtás okán azt kérte a városlakóktól, hogy ne etessék a kóbor macskákat, mert azok ételmaradékából a patkányok is jóllaknak, s nem eszik meg az irtásukra kirakott mérgezett eledelt. Mivel nálunk, a Szolnok ispán körúton többen is előszeretettel gondoskodnak a kóbor macskákról, én magam is szóltam az ügyért, de azt a választ kaptam, hogy azokat kellene elzavarni, akik így állnak a macskakérdéshez, nem pedig szegény állatokat. A lépcsőházunkban is él egy kóbor macska. A szemétledobó- ban alakítottak ki neki helyet, most vannak kicsinyei. A takarítónk kénytelen törődni a helyük Befejezetlen marad Kisújszállás története? Mottó: „Minden kapuját, kövét ismerem e város, melynek gyermeke vagyok O, minden messzeségen átragyog! (Zilahy Lajos) Én, aki szabadidőmben több mint húsz évet töltöttem el Kisújszállás történetének XVIII- XIX. századi kutatásával - tele szenvedéllyel és a levéltári, szak- irodalmi anyag iránti alázattal és azok szépségével -, talán jogosan kérdezhet, mert nem érzi magát fogadatlan prókátornak: miért maradt befejezetlenül Kisújszállás története? Miért maradt torzó a három forrástörténeti kötet azzal, hogy több mint tíz év óta nem készült el a negyedik (vagy ötödik) befejező kötet, amely a szerkesztői elgondolás szerint nemcsak a legújabb kor eseményeit tartalmazta volna, hanem az egyes kötetek tartalomjegyzékét, a szakirodalmat és a levéltári jegyzeteket is? Jelen van három Kisújszállás-történeti kötet (750 nyomdai oldal együtt, plusz térképek, illusztrációk), tartalomjegyzék és szakiroda- lom nélkül. Tengernyi önzetlen munka — befejezetlenül. Tudom, Kisújszállás történetének feltárása időben és tartalmi mélységben országosan is a legelsők közül való volt, így úttörő jellegű, alkotó tevékenység. A szakma üdvözölte és örömmel konstatálta az eredményeket, amelyeket - kiállva az idő próbáját - ma nem lehet kikerülnie annak, aki a Jászkunság történetével foglalkozik. így is van, sokan tették ezt, újabbakkal gazdagítva a tágabb és szűkebb szülőföldünkről kialakított történeti képet. Fájó - s ez ugyancsak történeti adalék az utókor számára -, hogy a rendszerváltozás óta eltelt évtizedben a hiányok pótlása elmaradt (1. kötet 1986, II. kötet 1987, III. kötet 1988, IV. kötet: ?) Többször is szorgalmaztam (írásban és szóban), de az érdemi választ az illetékestől nem kaptam meg, úgy kezelve e fontos „ügyet”, mintha „Budán harangoznának”, nem hallván meg a harang szavát. Vagy túl kényes dologról van szó? Nem hiszem. Azt mondom erre, amit Arisztotelész: Szeretem Platóm, de az igazságot jobban szeretem. Jön az ezredforduló, a kétezredik év. Mit válaszolunk az utódoknak: gyermekeinknek, tanítványainknak...? Mit válaszol az, aki talán felelősséget érez ezért a mulasztásért? Vagy mégsem...? Vagy nincs is ilyen...? Lehet, hogy sok bába között elveszett a gyermek...? Aligha. • dr. Szabó Lajos a megyei oktatási, művelődési és vallásügyi bizottság elnöke rült: népzenénk vendégcsalogató lett. Táncosainknak új élményt jelentett a többi nemzettel való közös szórakozás. Különösen szoros kapcsolat szövődött a szlovák, a grúz és angol csoportok tagjaival. A gyerekek fáradhatatlanul mulattak, sokszor hajnalig, de ez a másnapi produkció minőségét nem rontotta. A harmincöt táncos szép élményekkel tért haza Rovnoból. Kiss Zsuzsanna néptáncoktató tisztán tartásával, pedig nem lenne dolga. Nem vagyok állatellenes, de úgy gondolom, semmi helye nincs ott egy gazdátlan ál- , latnak. A patkányok, a kóbor ál- < latok veszélyesek az ember egészségére, ezért komolyan kell venni minden kérést, felhívást. Törvénytisztelő állampolgárként én és még sokan, de az önkormányzat is elvárná, hogy mindenki tartsa tiszteletben a rendelkezéseket - épp saját, jól felfogott érdekünkben. Mivel úgy látom, a hivatal kérése a mi környékünkön - és gyanítom, hogy nemcsak itt - többnyire süket fülekre talált, célravezetőbbnek tűnne a kóbor macskák begyűjtése ugyanúgy, mint ahogyan azt a gazdátlan ebekkel is teszik. G. D., Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin 1949-ben kötött házassága ötvenedik évfordulóját a közelmúltban ünnepelte a tiszajenői Péli János és felesége, Sípos Ilonka. A meghitt családi eseményen az idős házaspárt három leánya, két veje, hat unokája és két dédunokája köszöntötte. (beküldött fotó) V r A biztosítás biztonság? Kinyíltak az lila orgonák az udvaromban. Azt mondják, ez hosszú őszt jelent. A bokrok hálásak a jó időért, amit a nyáron olyannyira hiányoltunk. A monszunesők sok kárt okoztak az ország lakosságának — köztük nekem is. Az orgonák mintha még azt is igyekeznének meghálálni, hogy az aláfalazott egyik melléképületemet hozzájuk hasonló színűre festettem. Meg kellett ugyanis mentenem az összeroskadástól az udvari építményeket. Már végeztettem a halaszthatatlan kőművesmunkákat, amikor a biztosítótársasághoz bejelentettem a kárt. Húsz és fél éve fizetem a lakásbiztosítást, időközben korszerűbbre cserélve az eredetit, gondolva arra, hogy ezzel biztonságosabban védhetem vagyonomat, épületeimet. De tévedtem. A házamban történt tavaszi betörésért sem kaptam kártérítést, mert utcaajtózár volt biztonsági helyett. Meg is kérdeztem az asztalos kisiparostól, hogyan lehetett volna felszerelni egy 150 éves épület ajtajára biztonsági zárat? Sehogy - válaszolta. A kárszakértő akkor is elutasított volna, ha valami csoda folytán mégis találok olyan asztalost, aki képes lett volna a lehetetlenre. Akkor ugyanis a tetőlécezés állapota miatt nem járt volna kártérítés. A nagy esőzések okozta bajok enyhítésében sem jártam jobban a biztosítóval. Állítólag elkéstem a bejelentéssel, és különben is hagynom kellett volna összedőlni a tetőt. Egy bűnöm van: az, hogy próbáltam megakadályozni a nagyobb bajt. A kárszakértő szóban utasított el, most már arra sem érdemesített, hogy írásban tegye ezt. Ezek után nem is tudom, miért van egyáltalán biztosításom. A 15 százalék díjkedvezmény megillet, mert nem volt még sohasem káresetem. Most meg kettő is van, de kit zavar! Gyanítom, a biztosító akkor dolgozik eredményesen, ha ilyen-olyan kifogással a szerződő fél nyakába varrhatja a költségeket... Sz. P., Jászapáti Döntőben az ifjú trombitás A Debrecenben megtartott országos trombitaverseny területi válogatóján három megye versenyzői közül Csíki István, a Törökszentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskola növendéke bejutott az október 28—31-e között Zalaegerszegen rendezendő döntőbe. Gratulálunk neki és felkészítő tanárának, Sarkadiné Márta Irénnek, valamint tanárának, Nánási Erzsébetnek, aki zongorán kísérte. Balázs Zsolt igazgató Elszármazottak találkozója is lesz Osztálytalálkozóra jöttek össze az Abádszalókon 1951-ben végzett nyolcadikosok. A kedves hangulatú rendezvényen mindenki elmondta élettörténetét, ami bizony nem volt vidám egyikünknek sem, mert vagy testileg vagy lelkileg, de valamilyen módon elkoptatott bennünket a nagybetűs élet. Nehezen tudtuk meghatódás nélkül hallgatni a szomorú beszámolókat. Mindezek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, a finom és kiadós vacsora, az önfeledt tánc után az éjfél vetett bennünket haza. Elhatároztuk, hogy az elkövetkezendőkben minden év augusztus utolsó szombatján megrendezzük az Abádszalókról elszármazottak találkozóját. Minden külön értesítés nélkül várom az érdeklődő leveleket az Arany J. u. 56. szám alá. Faragóné Gál Julianna, Abádszalók Csónakkal a Dunán A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör a kirándulások alkalmával egykori jász telepítésű helyeket keresett fel. Meglátogatták a kiskundorozsmai és kunszentmártoni jászokat, a Maros menti Apátfalvát (amit részben á jákóhalmiak telepítettek be a török idők után), és felkeresték Tiszaszigeten az ország legmélyebb pontját. A hajdani Jász-Kun Hármas Kerület része volt Kiskunlacháza is, ahol Jákóhalma egykori és közkedvelt fogorvosa, dr. Diamant János várta őket egy csónaktúrára a ráckevei Dunán. Fodor I. Ferenc, Jászjákóhalma Szüreti mulatság óvodásoknak A jászkiséri Bocskai úti óvodában szüreti mulatságra várták a gyermekeket, ahová meghívták a másik két helyi óvoda nagycsoportosait is. A közös szőlőszemezgetés közben megismerkedtek egymással a kicsik, majd népi játékokat játszottak, népzenére táncoltak. A szőlő kipréselése után jólesett a megérdemelt jutalom, a friss must minden gyermeknek. Vitzenleiter Ferenc, Jászkisér A megmentett holtágak a jövő generációt szolgálják Amikor Széchenyi kezdeményezésére megkezdődött a gátak nélküli, kanyargós Tisza szabályozása, senki sem gondolt a későbbi hidrológiai és ökológiai hatásokra. Árterülete akkor mintegy 10 ezer négyzetkilométer volt. Az Alföldet átszelő folyók mentén rendkívül gazdag vízi világ alakult ki. Ezek árvizei táplálták az Ecsedi-Iá- pot, a Kis-sárrétet, Nagy-sárrétet és a számtalan lápos, ingoványos területet. A folyók szabályozásával egy csodálatos vízi világ tűnt el a maga változatos, gazdag növény- és állatvilágával. Igaz, cserébe 2,5 millió hektár terület vált mezőgazdaságilag megművelhetővé. A Tisza-szabályozás és a lápos rétek le- csapolása eredményeként lett a hortobágyi szikes puszta a maga jellegzetes növény- és állatvilágával némi kárpótlásul, mintegy új értéket teremtve a letűnt világ helyébe. Megmaradt azonban valami a folyók szabályozási munkálatai nyomán, amiről érdemes és kell is beszélni. A Tisza-szabályozás terveit Vásárhelyi Pál készítette el. Felkérésre az olasz Pietro Palecocappa is megtervezte elképzeléseit, mely szerint a kanyarulatok átvágása nélkül oly szélesen kívánta a Tiszát begátolni, hogy a gátak között a legnagyobb ár viz is lefolyhasson. Végül is Vásárhelyi halála után az ő terveit fogadták el, és megvalósításának eredményeként 120 helyen vágták át a folyó kanyarulatait. Ezzel a folyó szabályozás előtti 1420 kilométeres hosz- szát 978-ra, az eredetinek 69 százalékára csökkentették. A szabályozás előtt 1220 km-en, most 778 km hosszan folyik végig az Alföldön. A szabályozás előtt átlagos vízállásnál a folyó közepes vízsebessége 1,1 kilométer volt óránként, ez az érték a szabályozás után 1,8 kilométerre emelkedett. Az adatokból számítva a szabályozási munkálatok előtt átlagos vízállásnál 47 nap alatt folyt végig a víz az Alföldön, a szabályozás után ez az időtartam 18 napra csökkent. A rövi- debb út, a nagyobb vízsebesség kisebb tartózkodási időt eredményezett. Ez kedvezőtlenül hat a környező mezőgazdasági területek vízháztartására. A gyorsabb folyású folyó szívóhatást gyakorol a part menti területek talajvizére, s ez a hatás távolabb is kimutatható ta- lajvizszint-süllyedést okoz. A szabályozás előtt a Tisza mindenkori vízszintje és a talajvízszint dinamikus egyensúlyban volt egymással, a talajvízszint a folyó vízjárásától függött. A szabályozás és a lápos területek le- csapolása után az Alföldön a talajvízszint több méterrel süllyedt, jelentős mértékben hozzájárulva ezzel nagy területek kiszáradásához. A régi állapotokat visszaállítani értelmetlen lenne és azt már senki sem akarja. Érdemes viszont beszélni a folyószabályozást követően megmaradt holtágak sorsáról. Sokan talán nem is gondolják, hogy ezek a pusztulófélben lévő vízügyi relikviák még mindig hatalmas értéket képviselnek, megérdemlik, hogy nemzeti kincsnek tekintsük és e szerint határozzuk meg további sorsu- . kát. Ha a lefűződött holtágakat magukra hagyjuk, az autrofizáció, a szél által odahordott por és a káros hatású emberi tevékenység következtében idővel teljesen feltöltődnek. Minden holtág egy- egy biotópot (élőhelyet) képez a maga jellegzetes növény- és állatvilágával. Ha egy holtág feltöltődik, vele együtt az élővilág egy csodálatos darabja tűnik el örökre. Sajnos a mai világban elterjedt az a helytelen szemlélet, hogy csak azzal érdemes foglalkozni, ami közvetlenül vagy közvetve gazdasági haszonnal jár. A lefűződött holtágak megmentése, újból élővé tétele pénzt igényel, nem is keveset. A holtágak helyzetének javítására nem lehet egyféle sablonos tervet készíteni, sok esetben egy-egy hatástanulmány készítésével lehet eldönteni, hogy mi a legcélszerűbb tennivaló. Általánosságban igaz azonban, hogy biztosítani kell a holtágak folyamatos vagy időszakos frissvíz-ellátását. Az eliszaposodott, feltöltődött medreket szakszerű kotrással mélyíteni kell, el kell távolítani a fölösleges biomasszát, a rothadó iszapot. A partok mentén össze kell szedni minden, az emberi tevékenység következtében oda került szemetet. A holtágak hasznosítása több irányú lehet, amint arra sok jó példát is láthatunk. Hajó a víz minősége, egyaránt alkalmas lehet hal, kecskebéka vagy folyami rák tenyésztésére az egyidejűség kizárásával. Az ilyen jellegű gazdasági hasznosítás már pénzt hoz. Igen jelentős az is, hogy a partok mentén romantikus környezetben létrejött üdülőövezetek, hétvégi telkek néhány év, évtized múlva nem kerülnek szárazra. Minden, amit a holtágak megmentéséért teszünk, a jelen boldogulására, a jövő generációja javára szolgál. Minden ténykedésünket a környezet- és természetvédelem érdekeinek messzemenő figyelembevételével kell végeznünk. Barna József, Budapest (
