Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-30 / 253. szám
A klubtagok Dénes Pál népművelő előadását hallgatják nemzetközi éve tiszteletére például — a klubtagok kívánságának megfelelően — egy havi külön programot szervezett. Főleg egészségügyi előadások hangzothétköznapjaiba tekintve, s az ott dolgozók fizetését ismerve megerősödik az emberben az a gondolat, hogy ezt a munkát csak szívből lehet csinálni. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Csabai István Kilencvenhárom évesen is dolgozik f Az elnök felesége leesett a székről Jancsi, a prímás Hatvanhat éves korára már a János név illene hozzá, szerte a városban mégis így szólítják, így kérdezik: „Jancsi, hol játszol?” Az érdeklődésből kimondatlanul is érződik az igény a cigányzenére, de úgy tűnik, ez az igény kielégítetlen marad, ! szén az egész megyében nincs egyetlenegy szórakozóhely sem, ahol alkalmaznák a „bandát”. Érthető ez, hiszen a vendéglátósoknak sokat kellene fizetni a zenészek után. Érthető, de egyben sajnálatos. Bezzeg néhány éve, amikor Kállai János fiatal volt, kapkodtak a cigányzenészek után. Ő is már tizenhét éves korában zenész volt. Huszonhét évig a Tisza táncegyüttesnek húzta zenekarával együtt a talpaláva- lót. Közben játszott Szolnok megannyi szórakozóhelyén. S hogy nem akárhogy, ázt jelzi három nívódíja és a SZOT művészeti díja. — Anglia kivételével bejártam egész Európát — mondja. — Nehéz eldönteni, hogy hol volt a legnagyobb sikerünk. Talán Olaszországban? Ott nagyon zeneértő közönség van. Bariban hét-nyolcezer lelkes közönség előtt játszottunk. Olyan tapsorkán tört ki, hogy szinte félelmetes volt. Néha tragikomikus esetek is színesítették szerepléseiket. Egy finnországi esetet említ Kállai János: — Helsinkiben léptünk fel. Műsorunkat látogatásával megtisztelte az akkori köztársasági elnök és a felesége. Nagy tetszést arattak a Tisza táncegyüttes tagjai — ám amikor azt kezdtük játszani, hogy „Jászkunsági gyerek vagyok”, Bede Feri karikás ostorral akkorát csattantott, mint egy pisztolylövés, és az elnök felesége ijedtében leesett a székről. Szintén Helsinkiben történt, hogy a cimbalmos meg a brácsás összebeszélt, hogy amikor Zsákai Ferenc segédprímásra kerül a sor, akkor nagyon „meghajtják”. így is történt. Zsákai a nagy igyekezetben a húrok közé dugta a vonót. Ilyen emberekkel nem játszom — jelszóval fogta a széket, s a színpadi függöny szegletébe vonult. Ott meg a leeresztett függöny kólintotta fejbe. Vérszomjasán kereste a függönyhúzót, de amikor meglátta a kétméteres, vadállatra emlékeztető óriást, inába szállt a bátorsága, s csak annyit mondott: „Szervusz, koma”. Tornyosulnak az emlékek, egyik a másik után villan fel. Sok van belőlük, hiszen Kállai János világlátott ember. Hónapokig játszott Berlinben, a Gé- meskút csárdában és Drezdában, a Szeged étteremben is. Most már csendesebbek a nap- jai. — Öregesen, csendben, jól élünk a feleségemmel — summázza mostani sorsát. Már majdnem azt hiszem, hogy végérvényesen szögre akasztotta a hegedűt, amikor megjegyzi: — Most már cigányzenekarral nehéz szerepelni. Ezért hétvégeken énekeseket kísérek: Gál Gabit, Talabér Erzsébetet, Madarász Katit és megyénkbeli énekeseket is. Önkéntelenül is az a nóta jut eszembe, hogy: „Még egyszer hadd muzsikáljak, szívemből úgy igazán...” Az aranydiplomás mester Az idős mester százéves gépével Drexler István könyvkötő mester minden bizonnyal unikum nem csak a szakmájában, hanem más mesterségek vonatkozásában is. Kilencvenhárom évesen naponta bejár a szolnoki kertvárosból a Pólya Tibor úton lévő műhelyébe. Tavaly még saját kocsiját vezette, de az idén az orvos már azt mondta: „Elég volt, István bácsi.” Szavaiból kimondatlanul is az csendüf ki, hogy ha az a fránya doktor egy kicsit megértőbb volna, akkor bezzeg nem kellene a vejének naponta fuvarozni őt. Mezőtúri anyakönyvek, bírósági, ügyészségi űrlapok sorakoznak az asztalon. Somolyogva jegyzi meg: — Nem protekcióért csinálom. Sosem volt dolgom a bírósággal. Munka mindig akad. Néha sok is, ha rövid a határidő. — Ilyenkor hazaviszem a munkát, és otthon folytatom — magyarázza. Hallgatom, s azon töprengek, Vasutasok versengése v Amit csak szívből lehet Találkozás a „Cukiban” hogy két emberöltő után hogyan lehet benne ennyi vitalitás, ilyen munkaszeretet? Buzog benne a tettvágy: — A kertvárosban van egy nagy telkünk. Arborétumokból gyűjtöttem fenyőket. Az őszibarackok metszését sem bízom senkire. Fiatal korában vitorlázórepülő volt, s a vívást is gyakorolté. Talán ez a küzdőszellem sarkallja ma is. Nem hagyja, hogy legyőzze az élet. A kőműves kötete Őszinte kedvteléssel forgatom Kiss Béla Tűző napon és csikorgató hidegben” című, Tiszavárkony hol tragikus, hol tréfás történelmének epizódjait megörökítő kötetét. Ennyire szemléltetően emberi közelségbe hozni az ottani emberek mindennapi életét csak az képes, aki maga is abba a világba született, ott nőtt fel, családtagjai, jó ismerősei onnan sarjadtak. Nem tudományos céllal, a forrás pontos megjelölésével készült ez a mű. Szerkezete, hangulata inkább az utódoknak szóló igaz mese egy letűnt világról. Ez benne a megkapó, az elgondolkodtató. Kifejezésmódja sem irodalmi, hanem a falusi emberek beszédének formába öntött mása. Nem a cirádás kifejezésekre törekszik, hanem az események képszerű meg- elevenítésére. Ez még inkább hitelessé teszi mondandóját. Régi — esetenkén múlt századi — fotók, s a „rímfaragó” szerző versei színesitik a kötetet. Kiss Béla is olyan ember, mint „A Hortobágy poétája”. Megvan benne a „szuf- la”, lehetett volna kiművelt emberfő, de körülményei nem tették lehetővé képességeinek kibontakozását. Kőműves lett. Szívből örülök annak, hogy a kőmüveskanál mellett tollat fogott. Máskor is megemlítettük már, hogy a Szolnoki Cukorgyár Rt. vezetői példamutatóan törődnek az üzem nyugdíjba vonult dolgozóival. Hagyományaikhoz híven október elején ismét találkozót szerveztek a gyár több száz nyugdíjasa számára. A Dudás Zoltán és kísérete közreműködésével tartott köszöntő műsor utály Domonkosi Imre vezérigazgat/ üdvözölte a megjelenteket, akik ezt követően felkeresték régi munkahelyüket. A jó ebédet Szalui Antal és cigányzenekara tette hangulatosabbá. Befejezésül a zenés szórakoztató műsorban feliépet Kertész Marcella, Márkus Hona, Csíki Pál és Dallos Gizella. A Cuki Nyugdíjasklub tagjai élményekben gazdagodva, az üzem termékeiből összeállított ajándékcsomaggal tértek haza. Jelenet az elődöntőből A vasutas nyugdíjasklubok amatőr művészeti csoportjai és szólistái V. országos találkozójának kelet-magyarországi elődöntőjét tartották tegnap és tegnapelőtt Szolnokon, a Vasutas Csomóponti Művelődési Központban. Hetven körül alakult a bemutatott produkciók száma. Hagyományőrző néptáncok, szavalatok, énekszámok, vidám jelenetek váltották egymást — nehéz feladat elé állítva a zsűrit, akinek az volt a feladata, hogy ki- válaszsza: kik kerülnek a jövőre meghirdetett országos találkozóra. Megyénkből — szép sikert aratva — a szolnoki Baross Gábor, a II. Rákóczi Ferenc, a Hámán Kató Nyugdíjasklub, valamint a törökszentmiklósi Vasutas Nyugdíjas Nőklub, a kisújszállási Vasutas Nyugdíjasklub és a karcagi Egyetértés Nyugdíjasklub mutatkozott be ezen a találkozón. Az Egyesített Szociális Intézmény VI-os számú gondozási központja Szolnokon, a Fiumei út egyik fabarakkjában található. Tegyük hozzá: nem a legideálisabb elhelyezési körülmények között. Ráadásul ez a legnagyobb a város gondozási központjai között. Száztizenhét idős emberről kell itt gondoskodni. Ebbe a létszámba beletartoznak a házi ellátásban részesülők is. Többen a szociális étkeztetésben vesznek részt. Azok saját maguk hordják haza ebédjüket. A gondozási központban van egy idősek klubja is. Szeleczki Andrea, a központ vezetője igyekszik a klub életét minél változatosabbá tenni. Az idősek tak el a MÁV-kórház közreműködésével. Persze, nemcsak előadások meghallgatásából áll a klubtagok tevékenysége. November elején például Czibulás Péter és dr. Szegedi Károly városi képviselők támogatásának köszönhetően Kecskemétre rándulnak ki. A gondozási központ a közelmúltban nyílt napon más nyugdíjasklubokat is vendégül látott, melyek — főleg a Baross Nyugdíjasklub tagjai és Tóth Miklós cite- raművész — műsoraikkal vidám perceket szereztek a helyieknek. Dr. Lovász Tibor pedig az influenza elkerüléséhez adott hasznos tanácsokat. A VI-os gondozási központ Kapcsolaterősítés kassai veteránokkal Egyre inkább életképesebbnek bizonyul a veterán repülők szolnoki egyesülete. Alakulásakor huszonkettő, most meg már ötvennégy tagot számol. (Csupán a félreértések elkerülése miatt jegyezzük meg, hogy Szolnokon van egy másik ilyen egyesület is, a Kablay Lajos Veterán Repülő Egyesület, melynek tevékenységéről máskor már adtunk hírt.) A létszám gyarapodásában minden bizonnyal hozzájárul az egyesület mind színesebbé váló programja. Az év elején például a hivatásos állománynyal és a sportrepülőkkel együttműködve megszervezték a repülők bálját. Ismerkedtek Ópusztaszer látnivalóival. Kölcsön látogatásokban megnyilvánuló kapcsolatukat erősítették szegedi testvérszervezetükkel. Október első napjaiban Zemplén kulturális és történelmi nevezetességeit keresték fel. A tokaji szüreti felvonulás megtekintése után az egyik pincében töltöttek el egy vidám estét. Ennek a kirándulásnak egyik legfőbb célja az volt, hogy a kassai veterán repülőkkel már korábban kezdődött kapcsolatukat erőteljesebbé tegyék. Ennek érdekében az erdőbényei honvédüdülőben találkoztak a kassaiak vezetőivel és egyeztették elképzeléseiket. A szolnoki veterán repülő egyesület igyekszik részt venni a város közéletében is. Több egyesületi tag tevékenykedik például a polgárőrségben. Az árvíz idején 336 órát töltöttek szervezetten a védekezésben. Szolnokiak és kassaiak az erdőbényei üdülőben. (Beküldött kép)
