Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-29 / 252. szám
J IVII ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? Új taniroda Füreden Már beszámoltunk arról, hogy a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium és Kereskedelmi Szakközép- iskola a pedagóguslakásból — enyhítendő a tanteremhiányon — tanirodát alakított ki. Most arról adhatunk hírt, hogy a decentralizált szakképzési alap pályázati segítsége révén tovább enyhülhetnek a középiskola férőhelygondjai, ugyanis már épül az az új taniroda, amely elkészültével kiválthatja a „szükségtársbérletet”. Dobrosi György igazgató érdeklődésünkre elmondta, hogy idén 5,4 millió forint áll rendelkezésükre, amely eddig lehetővé tette a tervezést, valamint a kivitelezői tenderek elbírálása után az építkezés első ütemének a beindítását. Az igazgató bízik abban, hogy sikeres pályázati munkájuk révén az elkövetkező tanévkezdésre elkészülhet az új taniroda, amelyben naprakész vállalkozói ismereteket és informatikai alapokat sajátíthatják el a jövő évezred közgazdászai és kereskedői. In memóriám Galaczi András Orvos volt, a hivatásszeretet, az önfeláldozás példaképe. Tisztelői hálája érződött akkor, amikor ezres tömeg hajtott fejet ravatalánál: az emberségért, a testet és a lelket egyaránt gyógyító melegségért, a fáradhatatlan elhivatottságért, amely közvetlen, simogató őszinteséggel nemesítette hitvallássá a hippokratészi esküt. Köztudott: két kismotorja volt, azért, hogy az egyikre mindig felpattanhasson, ha a másikat javította a szerelő! Azért, hogy ne késsen el onnan, ahol ő jelentette a reményt, a segítséget. Ment esőben, sárban, hóban, fagyban, hogy az olykor 20 kilométer távolságra lévő tanyasi ablakon bekopogtasson: Itt vagyok! Negyven éven keresztül ő mindig időben érkezett. Ameddig tehette, ameddig ki nem derült, hogy az ő botját nem lehet orvosolni. Most elment, kismotorja nélkül, nagyon messzire, de életének minden perce közelben tartja őt. Köztünk, akik emlékezünk rá. Köszönjük, doktor úr! V Jól halad a községháza bővítése Nemrég lapunkban is hírt adtunk azokról a községi törekvésekről, amelyek nem titkolt célja, hogy szépítsék Abádszalók központját. E tervek része a községháza tetőteres átépítése úgy, hogy az épület jól illeszkedjen a centrum meghatározó épületeihez. Most örömmel számolhatunk be arról, hogy jól halad az átalakítás, és nagyon is úgy néz ki, hogy kivitelezők tartani tudják a határidőt, ami azt jelenti, hogy a községháza még idén elkészül. Úgymond a 2000. esztendő első ajándékaként. Méltó tiszteletadás az áldozatoknak Emlékműavatás előtt Azt kell mondani, hogy Abádszalók rendkívüli fontossággal kezeli múltját. Nemcsak azzal, hogy a község vezetése elhatározta, hogy a település központjában méltó emléket állít a nagyközség II. világháborús áldozatainak, hanem azzal is, hogy Györfi Sándor Munkácsy-dí- jas szobrászművész alkotásainak október 30-i avatására emlékezetes programmal készül. Úgymond megtisztelve azt a lakossági összefogást — 160 magánszemély, 25 cég, szövetkezet és vállalkozás, valamint a Képzőművészeti Lektorátus segített az anyagi források előteremtésében —, amely lehetővé tette, hogy a nagyközség polgárai méltó módon hajthassanak fejet a II. világháború 220 helyi áldozatának emlékhelyénél. Az ünnepség, miután felsorakozott a 24. Bornemissza Gergely felderitő zászlóalj díszőrsége, a katolikus és református templom harangjainak konduláAz év énekesnője Arzénéi világnap alkalmával egy kedves meghívót kaptunk Grünwaldné Barna Júliától, aki a debreceni Kodály Kórus hivatásos énekeseként az Év Énekese kitüntető emlékplakettet vehette át a debreceni Aranybika Szálló Bartók termében. „Füredi születésűként nagyon sokat köszönhetek általános iskolai nevelőimnek, különösen énektanáromnak, Erős Lászlóné- nak. Pályafutásom egyébként is kötődik Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez, hiszen a Tiszaparti gimnáziumból kerültem el Debrecenbe” — mesélte az értékes szakmai elismerés birtokosa. (Az országban hárman vehették át ezt a díjat.) / Nagy László negyven évvel ezelőtt állt be órásinasnak A kvarc megölte a szakmát Nagy László füredi órásmester pontosan negyven évvel ezelőtt állt be nagybátyjához órásinasnak. Akkor még sikk volt ezt a szakmát választani, hiszen Tiszafüreden olyan híres órásmesterek dolgoztak, mint Kovács József és Szerb Mihály. Ebben az időben még nem kellett- félni a konkurenciától, hiszen divat volt esküvői, ballagási, születésnapi, bérmálási, első áldozói ajándékként is az óra. Legyen az igényesebb svájci gyártmány vagy népszerű orosz karóra. Azoknak még cizellált lelke volt, hímes tojásként megérinthető hajszálrugókkal, parányi fogaskerekekkel. Ez az idill szűnt meg a nyugatról behozott első kvarccsodák elterjedésével. A mariahilferi feketepiacról származó zenélő, világító, századmásodpercet is stopperoló bóvlik egész órásdinasztiákat sorvasztottak el, hiszen a szakma amolyan csereszervizzé kor- csosodott: hátlap le, lemerült elem ki, új áramforrás be, és kész! Hol volt már a pöttöm esztergás, liliputi csipeszes, remegésmentes kézügyesség, a kreativitás? Lassan-lassan a legendás svájci mechanikus csodák lelkét is kiölte a kvarc, nagyanyáink, nagyapáink ko- lompos vekkerei helyett pedig a sógoréktól behozott 150 schillinges ébresztős rádió ugraszt bennünket talpra. Nagy László órásmester, aki éppen harminc évvel ezelőtt nyitotta meg első önálló műhelyét, igazi ünnepnapnak tekintette, ha egy békebeli, régi, hagyományos kronométert kellett meggyógyítania. Próbált persze ő is váltani, még úgy is, hogy technikusként sündörgött a legendássá híresült füredi sztárzenekar, a Főnix körül, és szabadidejében megpróbálkozott a diszkózással is. Közben megnősült, s három- gyerekes családot alapított. Felesége segít neki a műhelyben, ami szinte végérvényesen elem- és szíjcserélő műhellyé változott, garanciás időn belül új órát adva a kuncsaftnak. Fiait meg sem próbálta ezért rábeszélni arra, hogy vigyék tovább az apai örökséget. A legnagyobbra, Krisztiánra azonban, úgy néz ki, „ragadt” valami az apai nyüzsgésből, hiszen híres diszkós lett. Örökké újít, minden spórolt pénzét páratlan zenei kincsestára bővítésére, technikája fejlesztésére fordítja. Lelkesedését az Abádszalóki nyár Total-dance partijának sikerei, a szabadtéri színpad hangosítása és fénytechnikája, no és a művelődési ház zenés programjai dicsérik. Ezen vállalkozása nem csak két testvérét, Zolit és a fővárosban informatikát tanuló Gergőt állítja csatasorba a csúcsrendezvények idején, hanem a papát és a mamát is. Az édesapa azonban, betegsége ide vagy oda, ma is pontosan kinyitja az órásműhelyt, és fájó szívvel nosztalgiázik, ha véletlenül kezébe kerül egy sok száz csodát rejtő mechanikus óraremekmű. Nem haragszik ő a kvarcra, de fél. Elterjedésével ő lesz az utolsó füredi mohikán abban a csodálatos szakmában, amely évszázadokon keresztül a türelem és a kézügyesség csúcsának számított. Előtérben a mester, a háttérben még nosztalgiázva ketyeg a múlt. Csónakkikötő épül y a kompátkelőhelyen A tiszaburai önkormányzat régen dédelgetett álma, hogy egy korszerű csónakkikötő kialakításával is fellendíti az idegenforgalmat. Mivel egy új kikötő kialakításának engedélyeztetése viszonylag hosszabb időt vett volna igénybe, az önkormányzat egy okos ötlettel hidalta át a problémát. A jó harminc éve nem működő kompátkelő környezetét alakítják át. Itt már több mint 600 köbméter földet mozgattak meg, hogy elkészüljön a kikötőhöz levezető út. Érdekesség, hogy az aljzatkövet a bélapátfalvi kőbánya ingyen bocsátotta a község rendelkezésére. A földmunkák révén kialakítanak egy millenniumi szabadidős parkot is a csodálatos tiszai ártéri erdőben. A lejáró elkészülte után a csónakhelyek kialakítását tervezik. Gál Zsigmond polgármester (képünkön) bízik abban, hogy a Kötivízig segítségével már a jövő nyári főszezonra átadhatják a várhatóan 30 csónak fogadására alkalmas stéget. sára kezdődik el. A Himnuszt a Szolnoki Helyőrségi Zenekar előadásában hallgatják és éneklik a jelenlévők, majd Bitskey Tibor érdemes művész szavalata után Bordás Imre polgármester nyitja meg az ünnepséget. Az esemény rangját emeli, hogy az avatóbeszédet tartó dr. Hámori József miniszter leplezi le Györfi Sándor alkotását, amit Nagyné Igaz Melinda Sára helyi református lelkész és dr. Donáth László evangélikus lelkész szentel fel. Elkészült az új ivóvízkút Megoldódott Tiszaszőlős egyik gondja, ugyanis elkészült a II. számú ivóvízkút rekonstrukciója. A kút jó két hónappal ezelőtt beszennyeződött homokkal, s így veszélyeztette a térség megfelelő vízellátását. A Tiszavíz Kft. saját beruházásában, körülbelül 4 millió forintból átadott új kút percenként közel 800 liter víz leadására képes, amely csaknem duplája a réginek. A „rehabilitált” kút azonban nemcsak vízhozamában nőtt, hanem jelentősen javult az innen nyert ivóvíz minősége is. Gál Zsigmond polgármester a majdani stéglejárónál.--------/------------------ -----------------------------------V on^o a tiszaburai Tisza-part Kapósak az üdülőtelkek V A tiszaburai önkormányzat 1998- ban kezdte el kialakítani üdülőterületét. A víz-, villany-, gáz- és telefonbekötési lehetőségekkel bíró parcellákat - 18, átlagosan 430 négyzetméteres telek - idén nyáron hirdették meg értékesítésre. Úgy néz ki, nagyon kapósak a gyönyörű . folyóparttól alig 400-500 méterre lévő telkek, mert már csak kettő vár gazdára. A sikeren felbuzdulva a mostaniak közvetlen szomszédságában újabb 18 üdülőtelek kijelöléséről határozott a burai képviselő-testület. Bízva abban, hogy azok, megfelelő módon köz- művesítve, szintén gyorsan vevőre találnak, ami nemcsak a bevételek, hanem a község idegenforgalma miatt is fontos lenne. A munkások az első üdülöparcellák körbekerítésén dolgoztak ottjártunkkor Hitvallás a táj szeretetéről Egy tanárember képekbe formált üzenetét érthetik meg azok, akik megtekintik Szalay Mihály kiállítását a Tiszafüredi Művelődési Központban. Ez az őszinte hitvallás, a tájhoz kötődő érzelemmel és tiszta színekkel igazolja, hogy a képek alkotójának valóban a legszebb, legkedveltebb és legértékesebb időtöltése volt az, amit hobbijára, a festészetre fordított. Az Ungvárról 1978-ban Magyarországra települt biológia-kémia szakos szaktanár festő barátai műhelyében leste el azokat az ecsetkezelő fortélyokat, amelyek mára művészivé formálták Szalay Mihály elvitathatatlan tehetségét. Erről győződhet meg az, aki november 5-ig megtekinti a táj szeretetének képekbe'formált tárlatát, amelyet nemzeti, ünnepünk tiszteletére*október 23-án, emlékezetesen szép külsőségek között nyitottak meg. Szűk családi körben az alkotó. Jobboldalt az egyik unoka, aki zongorajátékával kedveskedett a nagyapának.
