Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-27 / 250. szám

TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL Idén is lesz hqjléktalanhalál? Megérkezett a hűvösebb idő. Egyre több ház kéményéből in­dulnak el szétoszló útjukra a füstpamacsok. Jó is a meleg szobában üldögélni esténként, de sokan ezt nem tehetik meg. Télen rendszeresen érkeznek híradások megfagyott hajlékta­lanokról. Ki a huzatos lépcső­házban, ki egy köztéri pádon szunnyad örök álomba. Nem ti­tok Mezőtúron sem, hogy van­nak olyanok, akiknek nincs la­kásuk. A városban átmeneti szállás nincs, és a vasútállomás váróterme is zárva van az éj­szakai órákra. A hajléktalanok ellátásánál nagyon világosan kitűnik, a szociális védőhálón lyukak vannak. Bár a nagyobb váro­sokban van valamennyi szállás- lehetőség - az esetek többségé­ben a szükséges töredéke -, a kisebb településeken a prob­léma megoldására egyelőre el­képzelések sincsenek. Csak re­ménykedhetünk abban, hogy nem kell arról tudósítanunk a téli időszakban, hogy otthon nélküli polgárok a hideg éjsza­kában lelték halálukat. De a je­lenlegi állapotokat nézve attól tartok, hogy ez csak ábránd marad. Éjszakai akcióban a túri zsaruk Két éve, hogy a Mezőtúri Rendőrkapitányságon elindították az akciószolgálatos heteket. Ezeken a megerősített éjszakai el­lenőrzéseken a szokásosnál több rendőr járőrözik a városban, folyamatosan felügyelve a polgárok nyugalmát és biztonsá­gát. A minap egy ilyen szolgálathoz csatlakoztunk. tákolmánynak tűnt, látszott rajta, legalább két bicikliből állították össze. Meglehetősen zavaros csereügyletet adott elő gazdája a drótszamár származásáról. Mivel a váz­Az akcióba a gépjárművek ellenőrzése is beletartozik Tóth Lajos főhadnagy, osz­tályvezető-helyettes, a hét végi akció parancsnoka az el­igazítás előtt elmondta, már többször bebizonyosodott, hogy jelentős visszatartó ereje van ezeknek a szolgálatoknak. Pedig az intézkedések során a megelőzésre helyezik a hang­súlyt, nem a büntetésre, a bír­ságolásra. Nyolc óra előtt rövid eliga­zítást tartottak, ahol a pa­rancsnok felhívta a figyelmet, hogy a városban rendezett konferenciára a vendégek többsége nagy értékű autóval érkezett. Ezért fokozott fi­gyelmet kell fordítani a parko­lókra. Ezután mindenki ko­csiba ült, s megkezdődött a „bevetés”. A főhadnagy ve­zette csoporthoz, Tóth István főtörzsőrmesterhez és Papp Sándor őrmesterhez csatla­koztunk. Hét vége lévén még sokan járkáltak este, és a szó­rakozóhelyeken is volt ven­dég bőven. Nyolc óra után néhány perccel két fiatalt állítottak meg a Sugár úton. Az egyikük kerékpárja fölöttébb furcsa szám nem szerepelt a körözési listán, elengedték a gyanús járművet és gazdáját. Járőrözés közben természe­tesen előkerültek a régi ese­tek, felelevenítették, kit ho­gyan sikerült elfogni. Szó esett egy fiatalról, aki esőben tört be egy házba, majd elme­nekült. Otthon már ágyban ta­lálták, csuromvizes ruhában. A fiú apja megjegyezte, szok­tak fürödni is csemetéi! A rendőrök csak annyit kérdez­tek: akkor miért fekete a kosz­tól a gyerek lába? Az akcióhoz hozzátartozott a forgalom felügyelete is, ezért többször leálltunk gép- járművezetőket ellenőrizni. A kisebb hiányosságoknál csu­pán figyelmeztették a sofőrö­ket. Egy legalább tízmilliós autó négy utasa közül csak kettőnek volt személyi iga­zolványa, és nagy hangon uta­sították vissza az intézkedést. Megúszták egy rendreutasí­tással. Nem úgy az a két fia­tal, akik egy öreg Mercedesz- szel akadnak fenn a hálón. Az egyik fék- és helyzetjelző lámpa nem világított, vala­mint a kötelező tartozékok is hiányoztak, ezért kétezer fo­rintos csekkel lettek gazda­gabbak. Éjfél előtt jött a hír rádión: az egyik lépcsőházból ellop­tak egy nagy értékű kerékpárt. Szinte mindenki a helyszín közelében lévő utcákat ellen­őrizte, de sajnos eredményte­lenül. Egy másik kocsi iratok nél­küli román állampolgárt vitt be a kapitányságra. Nehéz volt a kommunikáció, de megoldották. Hajnal két órára kiderült, Nyírbátorba kell szállítani az idegent. Ez oda- vissza 400 kilométer. Tóth főhadnagy megje­gyezte, alapesetben napi 20 kilométer jutna egy szolgá­latra. Előfordul, hogy csak gyalog tudnak kimenni, ha fogytán a benzinkeret. Az, hogy az akciószolgálatokon nincs korlátozva a kocsihasz­nálat, a Túrvidéki Bűnüldö­zési Alapítványnak, illetve a számlájára befizetőknek kö­szönhető. Lassan elérkezett a három óra, a kapitányságra visszatért az állomány. Elégedetten ál­lapították meg: ez egy csen­des éjszaka volt. A túri zsaruk erre méltán büszkék, mint a többéves, kemény megelőző munka eredményére. / o / Van, aki már most tervezi, hogy nyáron visszatér Barátságok szövődtek Erdélyben Nemrégiben négy felejthetetlen napot töltött el Erdélyben a mezőtúri Szegedi Kis István Református Gimnázium 35 vég­zős tanulója. Hogy kiutazhattak, az nagyrészt a pályázati és vállalkozói támogatásnak volt köszönhető. Mint azt a diákok­tól megtudtuk, nemcsak élményeket, barátokat is szereztek, s van, aki a nyáron visszatér a most megismert városokba. A túri diákok a kolozsvári ismerkedési esten Még tavasszal vitte a hírt az egyik diák osztályfőnökének, hogy van egy pályázat, mely­nek révén határon túli magyar fiatalokkal lehet csereprog­ramot szervezni. Az intéz­mény beadta a pályázati anyagot, és április 15-én meg­született a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat döntése: a Szegedi 100 ezer forintot használhat fel kolozsvári és nagyváradi kirándulásához. A programot az iskola a Leslie Gonda Alapítványon keresztül további negyven­ezer forinttal segítette, míg helyi vállalkozók ahhoz nyúj­tottak támogatást, hogy hat tanuló térítésmentesen vehes­sen részt a négynapos látoga­táson. A déli indulás miatt az első napon gyakorlatilag csak arra maradt idő, hogy elfoglalják szállásukat Kolozsváron, a Teodidaktos Humanitárius Alapítvány leánykollégiumá­ban. Másnap a Fellegvár meg­tekintésével kezdtek, majd többek között elmentek Má­tyás király szülőházához, a hí­res lovasszoborhoz, s megnéz­ték a Szervátius Tibor-szobor- kiállítást. Délután a Házsongárd teme­tőbe, az irodalmi és történelmi személyiségek síremlékeihez zarándokoltak el. Este ismer­kedési esten vettek részt, ahol hasonló korú diákokkal, a Bá- thori Líceum tanulóival talál­koztak. A harmadik napot a termé­szetben töltötték a túri kirán­dulók, a Tordai-hasadékot néz­ték meg, illetve barangolták körül. Ellátogattak a Torockói Múzeumba, és megkóstolták a Sebes-körös vizét, közvetlenül a forrásnál. A fiatalok elmond­ták, sokkal jobb volt, mint ami a túri csapokból folyik. Este a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gim­názium tanulóival töltöttek el hangulatos órákat. Másnap a várossal ismerkedtek, többek között az Ady-múzeumba, a bazilikába látogattak. Mint a diákoktól megtudtuk, nem múlt el nyom nélkül a négy nap. A maradandó élményeken túl volt, aki barátokra is szert tett. Nagy Géza az interneten levelezik Kolozsvárra, míg Fűzfa Noémi ugyanezt a posta révén teszi. S olyan is akad, aki már most elhatározta, bará­taival visszatér. Cserkészek jubiláltak A közelmúltban a túri cserkészek a helyi mozgalom indulásának hetvenötödik, illetve újraindulá­sának tizedik évfordulója alkal­mából rendeztek ünnepséget. A program nyitányaként megko­szorúzták az I. világháborús em­lékművet. Ezután a Katolikus Ál­talános Iskolában folytatódott az emlékezés. Musulin Béla, a 263. sz. Nagy Lajos király cserkész- csapat parancsnoka köszöntötte a megjelenteket. A szavalatokat és a táncműsort követően On­dóval Tibor főesperes tolmá­csolta dr. Gyulay Endre szeged- csanádi megyés püspök, a szö­vetség elnöke üzenetét.- Hiányzik a testvéri és csa­ládi összetartás. A cserkészet egy maradandó, egész életre kiható eszmét állít a széthulló világ fiataljai elé - mondta a főesperes. Illy László cserkész­tiszt a múlt emlékeit idézte fel, majd a Petőfi dalkör adott mű­sort. A programot tábortűzzel zárták. A Kóbor ebek Mezőtúron időszakonként vissza­térő problémát jelentenek a kóbor kutyák. Mostanában ismét csapa­tosmi látni őket. Lassan már megszokott látványnak nevez­hető ősszel az utcákon kóborló ebek kisebb-nagyobb csapata. Míg világos van, viszonylag ke­veset látni belőlük, ám az esti al­konyat után elindulnak portyá­jukra. Egyesek szerint a nyaraló­tulajdonosok hagyják sorsukra négylábúikat, míg mások úgy vé­lik, az eboltás miatt csapták ki sokan házőrzőjüket a szabadba, hogy ne kelljen a vakcina árát megfizetni. Egy biztos, a városi gyepmestemek az elkövetkező időben a jelenségre nagyon oda kell figyelnie, annál is inkább, mert néhány róka már bemerész­kedett a városba. Azokról pedig nem tudni, egészségesek vagy veszettséggel fertőzöttek. Az oldalt szerkesztette: Garancsi Gábor Fotók: Takács Antal, Gyarmatiné Forgács Éva A hazaszeretet nem szólamokból áll A hagyományokhoz hűen idén is a ’48-as emlékpark­ban emlékeztek Túrkevén az aradi vértanúkról haláluk 150. évfordulóján, a Túrke- véért Alapítvány szervezé­sében. Az ünnepséget szavalat nyitotta, majd a Petőfi általános iskola tanulói idézték fel műsorukkal a másfél évszázaddal ezelőtt tör­ténteket. Először az 1849. októ­ber 6. után kivégzett honvéd ve­zetőkre emlékeztek, majd a park emléktábláinál az aradi vértanúk és az első felelős magyar kor­mány vezetőjének utolsó napjá­ról beszéltek. Az Egressi Béni Zeneiskola kórusa is műsort adott. Beszterczey András re­formátus lelkész és Ondovai Tibor római katolikus főespe­res engesztelő imát mondott a hősök emlékére. A főesperes Az ünnepség egy pillanata hangsúlyozta: az igazi haza- szeretet nem nagyhangú szó­lamokból áll. Tetteinkkel kell ezt kinyilvánítanunk. Akikre emlékeztünk, azok nem lettek árulók, megalkuvók, életüket adták a hazáért. Az ünnepsé­get a koszorúzás zárta. Elment a kun arcok \ megformálója Mindenki ismerte Túrkevén Ta- lamasz Lajost, s nem utolsósor­ban alkotásait. A szobrásznak a városban számos helyen talál­ható domborműve vagy köztéri szobra, de még Nagyszalonta is őrzi emlékét. Igen, az emlékét, mert októ­ber 17-én már nem ébredt fel, örök létre szenderült. Megdöb­bentett mindenkit a hír, aki csak ismerte. Magával vitte a még csak gondolataiban létező új alkotá­sokat, s itt hagyva azokat, me­lyeket már nem volt ideje befe­jezni. Gyászolja családja, barátai, ismerősei, művésztársai. Egy kiemelkedő személyiség fog hiányozni nyaranta a túri mű­vésztelepről, ahova mindig nagy lelkesedéssel készült. A Ducza temetőben vettek tőle végső búcsút. A mezőtúri Lokátor Kft. játékos vetélkedőkkel, tesztvezetéssel ünnepelte a magyar Suzuki hetedik szüle­tésnapját. Az érdeklődők kipróbálhatták a Wagon R+ mini egyterűt is, amelynek továbbfejlesztett változatát januártól Esztergomban gyártják majd. A cég ez alkalommal adta át új szervizműhelyét, és a tervek szerint a fejlesztés követ­kező lépcsője az ISO 9002-es minőségbiztosítási rendszer bevezetése lesz. (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom