Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-26 / 249. szám

Az uj Néplap Kisújszálláson 7. oldal 1999. október 26., kedd Ahol Kossuth Lajos háromszor is megfordult A település egyik nyílegyenes ut­cáján, a páros oldalon áll egy karbantartott, korhű ház, ame­lyik évszázadokon át az Illéssy család tulajdonát képezte. Az II- léssyek Kisújszállás legismer­tebb emberei közé tartoznak, hírnevüket még Illéssy István ala­pozta meg, akit 1749-ben Nagy­kun kerületi kapitánynak válasz­tottak. Ezt a magas tisztséget azután négy nemzedéken át vi­selték a leszármazottak. Érdekessége a sokat látott, megélt épületnek, hogy a falai kö­zött Kossuth Lajos többször is megfordult. Először 1849. január 3—4. között, mint Illéssy János kerületi kapitány, illetve követ vendége. Ott-tartózkodását közel húsz helybeli keltezésű levél, ren­Gyermekbútorok Németországba A Kunfa Kft. műhelyében hatvanötén dolgoznak. Szembetűnő, hogy egyre fia­talabb a közösség, mivel az elmúlt néhány évben itt vég­zett szakmunkástanulóknak nem adtak tarisznyát a vál- lukra, hogy eredj, fiam, amerre látsz! Helyette in­kább foglalkoztatták, foglal­koztatják őket. Az idei év el­ső kilenc hónapjában mint­egy 110 milliós árbevételt ért el a cég, ahol elsősorban né­met és angol megrendelésre készülnek termékek. Hogy mi mindent gyárta­nak itt? Elsősorban fenyőfá­ból készült étkezőgarnitúrá­kat, kiegészítő kisbútorokat, bútorelemeket, bútoralkatré­szeket. Azután kisiskolások­nak székeket, tanulóasztalo­kat, bölcsőket, szobai má- szókákat, játék kiságyakat, valamint matematikaórákra különböző számtáblákat. delet bizonyítja. 1849. március 13-án ugyancsak itt szállt meg, amikor / Debrecenből Török- szentnnklósra kocsizott megnéz­ni a Tisza vonalát védő, harcoló fősereg táborát. Még egyszer járt az épületben: március 20-án és 21-én. A ház akkori lakói: Illéssy János 1848/49-es kormánybiztos és unokaöccse, Illéssy Sándor szabadsághős, a forradalom ki­magasló egyéniségei voltak. Élet­útjukat, Kossuth Lajos meg a szabadságharcos társai emlékét a képünkön látható díszkapu őrzi, amelyik az Illéssy út 52. szám előtt áll, és főleg a helyi városvé­dő, és szépítő egyesület fáradozá­sával létesült. A díszkaput Györfl Sándor szobrászművész készítet­te és az ünnepélyes átadásán megjelentek az Illéssy család utó­dai, leszármazottai. Többek kö­zött Sallai András, az egykori vi­lághírű jégtáncos, aki szintén a családhoz tartozik. Októbertől kezdve díszkapu hirdeti az Illéssy-ház emlékét a hasonló nevű utcában Beszélgetni, sakkozni, mosni is lehet Az idősek városi klubjába öszsze- sen harmincötén járnak. Férfiak, nők vegyesen. Közülük a legfiata­labb negyvenhét éves, a legidő­sebb pedig Cs. Nagy Kálmán bá­csi, aki hovatovább a kilencven- egyedik éve kapujába érkezett. Általában az első fecskék fél nyolc után kopogtatnak, bár a többség inkább tíz és tizenegy kö­zött. Jellemzően délután négyig maradhatnak. Meleg ebéd min­denkinek jár, de ezenkívül lehet olvasgatni, pihenni, sakkozni, te­levíziót nézni, kártyázni, beszél­getni. Sőt fürdeni, vasalni, mosni is. Olykor vetélkedők, egészség- ügyi előadások, kirándulások színesítik a napokat. így felkeres­ték már Debrecent, illetve voltak Ópusztaszeren, valamint a mo­dern kisvárosban, Martfűn is. Az ebéd naponta egységesen 158 fo­rintba kerül. Hogy ki miért jár ide? Akad, aki azért, mert otthon magányosan él, és itt köznap­okon legalább reggeltől délután négyig emberek között múlathat­ja az időt. Mások ugyan család­ban, a gyerekükkel, gyerekeikkel laknak, de hát napközben ki a munkahelyén, ki az iskolában tartózkodik. Ezért vállalták, vál­lalják ők is a napközit. Ha nem is egész napra, legalább reggeltől kora délutánig. Helyi alkotók így tűnik, a kemény kun föld, a környezet, netalántán a levegő kedvez a művészetnek. Ezt bizo­nyítja az a tárlat is, amelyet a Pa­pi-féle kiállítóteremben közel egy hónapig csodálhatott és csodált meg temérdek diák, fiatal, idős, középkorú érdeklődő. A beírá­sok szerint az alkotások mara­dandó élményt jelentettek. Áll­jon itt nevük emlékül, ha már annyi szép pillanatot szereztek a munkáikban gyönyörködőknek. Tóth Tímea festményei, Józsa János festményei, Józsa Poppea általános iskolás tűzzománcalko­tásai, Pintér Attila szobrai, Z. Tóth Kálmán fafaragásai, Szenti Ernő művésztanár grafikái, Szen­ti Ernöné tűzzománcai, Czobor Sándor szobrai, Losonczi József, Szabó Antfá fotói képezték a tár­lat anyagát. Egy kis gondozókkal, amíg a többiek megérkeznek Téliesítik a fürdőt Tervbe vette az önkormányzat, hogy a fürdőt korábbi szunyókáló állapotából ki kellene mozdítani. Mégpedig úgy, hogy az úgynevezett gyógymedencét téliesítik. El is készültek a tervek, miután fehéren-feketén kiderült, hogy a munkálatok 32 millióba kerülnek. Pályázat révén nyertek 19,5 milliót, így az építkezést az idén meg kell, kellene kezdeni. • • ___ Ö téves a Ford Sándor Service Már nemcsak javítják a Ford márkákat, hanem Iveco kisteherautókat, használt kocsikat is for­galmaznak. A jeles esemény alkal­mából rövid ünnepségre, szórakozásra, egy jó bir­kapörköltre, a fehér aszta­lok mellé is meghívták a régi ügyfeleket, vásárló­kat. Az ifjabbaknak volt játszóház, rajzverseny is. A rendezvényen megje­lent Búsi Lajos, a megyei közgyűlés elnöke. Felvé­telünkön Palágyi Gábor, a város polgármestere meg­nyitójában méltatja a szerviz jelentőségét. Mel­lette a cég igazgatója: Sándor Ferenc. Támogatás V a családoknak Köztudomású, hogy a Nagykun­ság, így Kisújszállás is azon terü­letek közé tartozik, ahol az egek csatornái ritkán áztatják el ala­posan a földeket, ámbár ez az ál­lítás az idén módosult. Azért, mert a tavaszi belvíz után nyá­ron felhőszakadások, óriási zu- hárék követték egymást. Nem nyomtalanul, hiszen ezeket a párjukat ritkító csapadékos na­pokat, heteket főleg a régebbi vályogépületek sínylették meg. Azok, amelyikeknél nem volt kőalap, de a temérdek zuháré nem válogatott. Eláztatta, ned­vesítette a kőépületeket is. A vá­ros 16 millió forint központi tá­mogatást kapott, és ebből pon­tosan százkilencven vízkárosult családnak jutott. A szakértők ál­tal felmért károk nagyságától függően akadt, aki húszezret vehetett át, ami maximum száz- ötvenezer forint volt. Minden­esetre elmondható: jól jött a se­gítség, és mivel az őszi időjárás is kegyes, meleg volt, nagyon so­kan már el is végezték a helyre- állítási munkákat. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Százéves lesz a városháza! A Kisújszállás város története című könyv szerint a városhá­za építése 1899. június 25-től 1900. augusztus 15-ig tartott. Az akkori városatyák első köz­gyűlésüket 1900. szeptember 4-én tartották. Tehát - ha hi­hetünk az egykori híradások­nak — 2000-ben százéves lesz a város központjában álló szép épület. Szeretnénk erre az év­fordulóra kiállítást rendezni, amelyen elsősorban olyan fotó­kat mutatnánk be, amelyek az elmúlt száz év alatt a városhá­záról, annak dolgozóiról és a város képviselőiről készültek, de szívesen helyt adunk olyan régi, irodai tárgyaknak is, ame­lyek az itt dolgozó köztisztvise­lőket szolgálták. A kiállítás gyűjtőmunkáját már most elkezdjük. Segítsé­gért fordulunk a város lakossá­gához, legyenek partnereink a kiállítás megszervezésében. Ha van a birtokukban olyan fo­tó vagy egyéb tárgy, amelyekről a fentiekben szóltunk, kérjük, bocsássák rendelkezésünkre. E tárgyakat a városháza 22-es szobájában gyűjtjük, és a 2000. szeptember 4-én nyíló kiállítá­son a város lakosságának be­mutatjuk. Kocsisné Monoki Julianna — Országos győztes Nánási Nikoletta a helyi gimnázi­um 12. a osztályos diákja. Tizen­nyolc múlt, a haja hol rendezet­ten, hol rakoncátlanul hull a homlokába. Általában 4,7 körü­li tanuló, és különös ismertetője­le, hogy megnyerte az iskolai Móricz Zsigmond prózamondó versenyt. Ily módon semmi akadálya nem volt annak, hogy Szentend­rén, az országos döntőben képvi­selje a suli színeit. Össze is gyűl­tek az ország minden csücskéből ki tudja hányán, ahol Niki reme­kül vette az akadályokat, és a zsűri a legjobb tizenkettő közé rangsorolta. Itt kezdődött az újabb megmé­retés, ahol az érettségire készülő ifjú hölgy a „Májusi fagy” című Móricz-elbeszéléssel bizonyára kivágta a rezet, mert amikor visz- szafelé olvasták a rangsort, csak­nem hallotta a nevét. Végül kide­rült, nem utazott hiába, mert megnyerte a Móricz prózamon­dó verseny országos döntőjét. Végtelenül örült, ahogyan felké­szítő tanára, dr. Kiss Kálmánná is. De gratulált neki az iskoláve- zetés, köszöntötték a tanárok, a diákok, édesanyja pedig otthon elsírta magát. Hja, kérem, ritkán ér el az ember lánya országos el­ső helyezést. Nánásiék már tud­ják, ez milyen érzés, hiszen Niki lányuk — aki mellesleg a színmű­vészetire készül — ezt tette. Hobbim az éneklés, a vers- és prózamondás, meg az olvasás — mondja Nánási Nikoletta y------------;--------------­K isújszállásért fáradozott Nagy István nem ide valósi, Bi- harkeresztesen született. Sza­vaival élve afféle víz hozta em­ber, hiszen évtizedek óta itt la­kik. A gyökerek valahová Erdély­be kötik, talán onnan hozta fa­faragó tudását, készségét, ame­lyet évtizedek óta csiszol. Ere­detileg agrármérnök volt a Ti­sza II-ben, majd 1992-ben meg­választották a városi csatorna­mű kft. vezetőjének. Nős, öt gyerekük van. Mindenki tudja róla, hogy konzervatív nézete­ket vall. Ha végignézzük eddigi életét, valóban sok mindent csinált ezért a városért. így segített a Morgó csárda kerítésének ké­szítésében. Azután a kunok be­településének 750. évfordulójá­ra kopjafát faragott, a Déli te­metőbe pedig két kapufélfát. A templom előtti hirdetőtábla is a keze munkáját dicséri. Szóval a fafaragás a hobbija, meg az, hogy turistacsoportokat szer­vez, vezet Erdélybe. Elsőként kapta meg a település egykori neves polgármesteréről elneve­zett kitüntetést: a Gaál Kál- mán-díjat. Legutóbb pedig a helybeli városatyák, a képvise­lő-testület a Pro Communitate Urbis, azaz a város közösségé­ért díjjal ismerte el eddigi fára­dozását.- Bár víz hozta ember va­gyok, szeretem a várost - mondja Nagy István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom