Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-15 / 241. szám
1999. október 15., péntek Megyei Tükör - jegyzet 9. oldal A munkahelyeken, közforgalmú intézményekben, tömegközlekedési eszközökön /Védelem a nemdohányzóknak November 1-jétől, azaz alig két hét múlva fellélegezhetnek a nemdohányzók, ugyanis hatályba lép a védelmükről szóló törvény. Ez alapján a munkahelyeken, a közforgalmú intézményekben csak kijelölt helyen szabad majd dohányozni. November 1-jén lép hatályba a nemdohányzók védelméről szóló törvény, mely csak a vendéglátóipar számára ad egyévnyi haladékot, minden más esetben alkalmazni kell a jogszabály előírásait alig két héten belül. Ez azt jelenti, hogy a közforgalmú intézményekben és a munkahelyeken is ki kell jelölni a dohányzóhelyeket, melyeket az ÁNTSZ ellenőrizhet, s ha ez hiányzik, akkor minimum ötvenezer forintos egészségvédelmi bírságot szabhat ki. Gondban lehetnek azonban a dohányzó betegek, ugyanis az egészségügyi alapellátást, járóbeteg-szakellátást biztosító intézményekben nem jelölhető ki dohányzóhely, mint ahogy a helyi, illetve helyközi autóbuszon sem. A dohányzóhely kijelölése tekintetében vannak további megkötések is. így nem jelölhető ki zárt légterű helyiségben, csak akkor, ha annak légtere a helyiség többi részétől elkülöníthető, vagy pedig egyéb légtechnikai eszközzel ez megvalósítható. Ez utóbbi azonban komoly beruházást igényel, mely alól a vendéglátóhelyek sem kivételek. ein ) / A tiszafüredi Csengenék régen várt boldogsága A három kis „lombikcsoda” (Folytatás az 1. oldalról) A szülészeti klinika igazgató professzora, dr. Borsos Antal udvariasan elhárítja a gratulációt, mondván, büszke rá, hogy ez a valóban ritka eset a klinikáján történt, de a „csoda” igazi kollektív csapatmunka eredménye. Dr. Csiszár Péter, a team szülészorvosa ezek után elmondta, hogy ez a valóban egyedinek számító speciális lombikbébisiker elsősorban dr. Bazsáné Karsai Zsuzsa és Barta Csaba biológusok, dr. Szűcs Miklós urológus, dr. Rada Tünde orvosasszisztens és kollégája, dr. Körösi Tamás jól összehangolt munkáját dicséri. Csenged anyuka szülésorvosa, dr. Csiszár Péter, aki nyolchetes koruk óta félti, óvja és felügyeli a „három a kislányt”, hozzáfűzte: — Azt nem tudjuk, hogy a világon ez-e az első lombikbébis hármas iker, de az biztos, hogy az édesapa betegsége után lebonyolított speciális lombikbébis program valóban egyedüli. Az újszülöttosztály inkubáto- ros részlegének vezetője, dr. Bállá György professzor is készséggel áll rendelkezésünkre. — Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy részesei lehettünk mi is ennek a csodának - hangsúlyozta. — A kislányok jól vannak. Annak ellenére mondom ezt, hogy két picit még lélegeztetőgépen kell tartani, de bízunk benne, hogy az első kritikus tíz nap komplikációmentesen múlik el. A szülők, akikkel együtt látogattuk meg az újszülötteket, természetesen nagyon boldogok, hiszen házasságkötésük óta, három éve várnak a gyermekáldásra. A betegsége miatt leszázaléAz egyik A boldog házaspár: „Még nem is fogtuk fel, hogy mi történt” dában dolgozott, nagyon fáradt, s már egy kicsit bosszús is az egymásnak kilincset adó újságírók, televíziósok, rádiósok rohama miatt, de amikor megtudja, hogy honnan jöttünk, kedvezményezettek leszünk. — Először azt hittük, hogy két baba lesz, de végül hárman lettek, és mindannyian kislányok. Madarat lehetne velem fogatni, olyan boldog vagyok, még nem is fogtuk fel, hogy mi is történt velünk — mondta. Csillog a szeme, amikor férje kezét simogatva arról beszél, hogy a hirtelen megnőtt családra bizonyosan ráfér majd a segítség. Hazafelé jövet betérünk a tiszafüredi polgár- mesteri hivatalba, ahol Rente Ferenc polgármestertől megtudtuk, hogy a város képviselő-testülete már határozott is a segítségről: az ajándékot (százezer forintot és egy gyönyörű virágcsokrot) Rente Ferenc pénteken délelőtt személyesen adja át Csengeri anyukának a debreceni szülészeti klinikán. Percze Miklós költ apuka, Csengeri István elmesélte, hogy betegsége idején rettenetesen el volt keseredve, de most nagyon boldog, hiszen ahogy említette: „lemondtam arról, hogy egyszer apa lehessek, és most három gyönyörű kislánynyal ajándékozott meg a sors”. Évike, a felesége, aki a szülés előtt a tiszafüredi Zsanett varroFOTÓK: SZERB MIHÁLY (Folytatás az 1. oldalról) — Variáció lehet tehát, hogy a kereskedelmi hűtőket gyártó üzem megmarad Jászárokszálláson, de más tulajdonossal? — Igen, ez is lehet egy variáció. De mindenképpen szeretnénk, ha a termelés megmaradna. Sőt, hogy munkatársaink is folytathassák munkájukat ott. Ha új tulajdonoshoz kerül az üzletág, remélhetőleg az új cég is hamar felismeri a magyarországi termelés előnyeit. A fejlesztésre pedig Árokszálláson megvan a lehetőség. — Hallani lehet olyan hangokat is, hogy egy teljesen más profilú — olajipari - vállalat kacsingat a gyárcsarnokra. — Természetesen több érdeklődő jelenik meg a piacon. Ez nem elsősorban csak az árokszállási gyárra, hanem az egész üzletágra, a kereskedelmi hűtőgép-divízióra vonatkozik. Ezek között vannak pénzügyi és szakmai befektetők, de olajipari cégről nincs tudomásom. — Mikorra várható a konkrét döntés, mert jelenleg elég nagy a bizonytalanság? — Mivel az egész világot érintő üzletágról van szó, ennek az átszervezése, adott esetben értékesítése nem egyszerű folyamat, az irányításába innen, Magyarországról nemigen szólhatunk bele. Banka Csaba lA Tévé Képernyője Előtt Múlt heti jegyzetemben már szóltam arról, miféle új programokkal köszöntött ránk a televíziós ősz, hogy valami talán mégiscsak megmozdult a köz- szolgálatiban is, már nemcsak eltűnnek műsorok, régiek, újabbak is megjelennek a helyükben. Akkor megemlítettem, igaz, csak egyetlen mondat erejéig, a vasárnap esti politikai magazin életében történt változást is. Látva immár újabb adását — úgy vélem —, érdemes néhány mondatot újólag szentelni neki, gazdagabb tapasztalat birtokában. A hivatás „csorbája”? Merthogy az a fazonigazítás, amit A hét-en végeztek — most már látszik —, bizony félresikeredett. Megváltoztatott szignálja — kék mezőben szertelenül cikázó fénysugarak —, már az sem kelt valami bizalmat iránta, még kevésbé lett vonzó leszűkített tartalmával, hogy tudniillik egyetlen beszélgetés tölti ki mindvégig a csaknem egy órát, fittyet hányva ezzel a régi, bevált hagyományoknak, amikor is a kül- és belpolitika panorámáját volt képes nyújtani, változatos tárgyú riportokkal szolgálva. Átkeresztelték a nevét is, egyszerűen 7 óra lett. De ami ennél is meglepőbb, de talán azt is mondhatnám, sajnálatosabb, mintha „átkeresztelték” volna műsorvezetőjét is, Betlen Jánost, aki híres volt tárgyszerűségéről, nemkülönben tárgyilagosságáról. Gondolok itt régebbi szerepléseire, akár az Aktuálisra is, ám újabban mintha kicserélték volna. Nemcsak nehézkesebbé vált, körülményesebbé — el-eltér a tárgytól, terhelőén okoskodik, máskor tétova —, de ami meglepő, odalett legendás tárgyilagossága is. Látva mind a Torgyán Józseffel, mind a Kovács Lászlóval készült beszélgetést, munkájára árnyékot vetett érezhető egyoldalúsága, elfogultsága. Nem volt nehéz észrevenni például, hogy az épp kongresszusát megtartott pártelnökkel történt beszélgetésben miként terelgette partnerét érdektelen témák felé, például kérdezte a csecsenföldi konfliktusról, és csak beszélgetőtársának „éberségén” múlott, hogy nem eveztek holt vizekre, s a pártelnök beszélhetett végül arról is, ami a lényeg: pártjának jövőt érintő elképzeléseiről. Még feltűnőbb volt magatartása abban az éles szócsatában, az Aktuálisban — szerencsére alpári formát nem öltött —, amelyben Tárnái Gizellával szemben, az Élet és Irodalomban megjelent cikk tárgyában, már-már a hírbe hozott kormány „fogadott prókátorának” tűnhetett — feleslegesen. Nem volna szerencsés, ha az effajta műsorvezetői magatartás, az elfogultság — mindegy, milyen irányból és milyen irányba — kikezdhetné, megkérdőjelezhetné egy-egy műsor hitelességét, s elriasztaná a nézőt is. Remélhetően Betlen változása is csak az átmenettel járó bizonytalanságból származik, s újfent magára talál. Théma - esténként Akárcsak a Théma, amely a napokban mutatkozott be. Nem, nem én írtam rosszul, egy h-val megtoldva nevét, eredetileg is így szerepel, ilyen „görögösen”, merthogy érdekesebb, mint magyarul írva, egyszerűen csak t- vel. (Ügy látszik, egy kis nyelvi sznobságért nem mennek a szomszédba a sorozat készítői.) Esténként, vacsora előtti időben jelentkezik rendszeresen, s az ígéretek szerint kis dokumentumfilmek, kis drámák, kis katarzisok Magyarországról szerepelnek benne, továbbá érdekes történetek, érdekes emberek. (Remélem, a kis jelző nem jelent tartalmi minősítést!) Éddig már két darabját is láthattuk, az egyikben egy megszállott aviatikust, szerelmesét a repülőgépeknek, őt üdvözölhettük, aki egyébként nemcsak szereti, de javítja, gyártja is a „repülőmadarakat”, s aki, mint megtudtuk, a nehéz emberek fajtájából való, megszállott és akarnok, felesége is a legakaratosabb férjnek titulálta. Bircsák Károly tényleg érdekes ember, még hímzőmintákat is, pompásakat rajzol, a róla készült portréféle viszont kevésbé volt az, hevenyészettnek, odavetettnek tűnt; az meg, hogy a képek alatt miért épp egy Puccini-opera muzsikája szólt, egyszerűen érthetetlen. A másikban egy öngyilkos fiú — a sátánizmus áldozata — apja számolt be a tragikus élményről, és barátja vallomásából ismerhettük meg a gyilkos ideológiát vallók gondolatvilágát, hogyan akarják és vállalják a halált mint a legfőbb cselekedetet. Közben vörös fényben elrettentő szörnyarcok jelentek meg a képen, riasztó nagyközeliben. Ez érdekesebb volt, bár a téma többet érdemelt volna, hisz aligha sorolható a kis drámák sorába. Ebben a formájában csak torzóként hatott. Mindenesetre olyan sorozat ez, mely az életből merít, s ha igazán megtalálja formáját, megérdemli figyelmünket. Valkó Mihály '/> „Nem szeretek tétlenkedni” Éppen 12 hónapja, hogy Tiszasülyön betöltetlen lett a jegyzői állás. Közel egy évig helyettesítéssel látták el ezt a feladatot, szeptember 1-től azonban Sziráki Vilmosné személyében ismét van jegyzője a falunak. Tiszasülyön a tavalyi választási időszak óta nincs a polgármesternek segítsége. Mivel a volt jegyző nem szerezte meg az állás betöltéséhez szükséges végzettséget, a törvény erejénél fogva elbocsátották. Közel egy évig Kőtelek jegyzője járt át Sülyre heti egy alkalommal, az önkormányzati munkát azonban hosz- szú távon így nem lehet eredményesen irányítani. Augusztusban két pályázót hívtak bizottsági meghallgatásra, végül Sziráki Vilmosné nyerte el az állást. A jászladányi születésű jegyzőnő 1972 óta dolgozik az állam- igazgatásban. Szülőfaluja jegyzője volt korábban, végül Jászkisérről ment nyugdíjba. Két felnőtt gyermeke messze került tőle, s noha van unokája, nagymamái teendők nem tartották otthon. — Nem szeretek tétlenkedni. Hamar hiányozni kezdett a mindennapi kihivás, az emberek ügyes-bajos dolgai. Még csak egy hónapja dolgozom itt, de jól érzem magam. Nem fáraszt az ingázás, ezért nem is tervezem, hogy ideköltözök. Az első napokban körbebicikliztem a falut, mert a helyismeret sokat számít. Ismerős mindenhol akad, itt is, úgyhogy nem vagyok egyedül. Úgy érzem, jó az emberismeretem, és kellő tapasztalattal rendelkezem a munkához. Sziráki Vilmosné fotó: b. n. Sziráki Vilmosné az első lakossági fórumon még csak megfigyelő volt, a következőt azonban már ő vezeti le. V. H. Lantest a fesztiválon A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Verseghy terme adott otthont a III. őszi szolnoki művészeti hetek második rendezvényének szerdán este. A régi zene kedvelői gyűltek össze Kónya István lantművész koncertjére. Lanton igen nehéz játszani, mert eleve jelentős nehézségekbe ütközik a legalább hat dupla húr felhangolása — s milyen hamar lehangolódik! Azonban ahogy megyünk előre a korokban, úgy lesz egyre több húrja a hangszernek, s vele együtt egyre nagyobb is. Ezen felül a barokk lantra írtakat nem lehet a reneszánsz hangszeren lejátszani. így ezen az estén is két lanton játszott Kónya István. Gondoljunk bele, ez olyan, mintha egy hegedűsnek egy koncerten kellene hegedűn és brácsán játszania. Kónya István a hangszer történetét felvázolta, majd pedig reneszánsz és barokk „lantórán” vehettünk részt — a közönség saraiban sok diák is ült. A korszak fő zenei „nagyhatalmai”, francia, spanyol, olasz, németalföldi, angol és német szerzők szerepeltek e metszetben. Műfajilag is körbejárta a lantra írt műveket: a divatos énekek feldolgozásait, táncokat, önálló műveket, majd pedig a kötött rendszerű szviteket. Mindezeket röviden ismertette is. Hallhattunk műveket a Miche- langelo-kortárs Milánótól — az „Istenidtől, ahogy akkor nevezték —, a legnagyobb angol lantostól, Dowlandtől és Bach barátjától, Weisstől, s természetesen sokat ismeretlen szerzőktől. Kónya István annak a reneszánsz embereszménynek a követője, amely a csöndes szépséget életre is akarja kelteni, nem csábítja el a könnyebben szerezhető, sokszor hangos, de talmi csillogás. Hisz a lant még a gitárnál is halkabb és lágyabb hangú. A zene olvasása is hagyományos tabulatúráról történik, nem az azóta megszokott ötvonalas rendszerben. Egy kedves koncert boldog részesei lehettük. Kónya István pályája még most van fölfelé ívelőben. Remek pillanatok és kisebb zökkenők tarkították a különleges koncertet, hiszen még a lemezfelvételek között is ritka a lanttal készült, élőben pedig még inkább kuriózumnak számít. Reméljük, a szervezők a nagy sikerre való tekintettel is — hiszen a pótszékeknek már nem lehetett helyet találni a teremben — újra elhozzák lantosunkat Szolnokra. Denke Gergely / fi Átalakítás vagy értékesítés?