Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-04 / 206. szám

Lányok, telefonon- Halló, itt a Gondterhelt Gerlicék. Hüpp-hüpp...- hüpp...- Miért oly hívő lélek a kisnaccsád?- Márminthogy mi va­gyok?- Hallom, itatni tetszik a templom egerét. Miért bőg?- Me-hert ki akarnak to- loncolni bennünket a váro­son kívülre. Brü-hü-hű.- Oszt miért akarnak ilyet?- Me-hert a vigalmi ne­gyedtől majrézik a polgár- mester.- Azt pedig ne tegye! Hogy én a fájós lábammal telefonozzak vidékre?- Azok a cuki kuncsaftja­im nem hallhatják soha töb­bet a fuvolázó hangocská­mat...- Ugyan miért nem hall­hatják?- Mert ott vidéken állandó­an foglalt lesz a körzetszám. (w)- Na né! Már harmadszor köszönnek utánam, aztán soha sehol senki... ^ Utóhatás ^- Lesz még valami, vagy me­hetek? - hasalt az íróasztalára Nusika másodszor is, vára­kozásteli hátsó ábrázattal.- Mára végeztünk, drága - sóhajtotta némi babrálás kö­vetően csalódottan Prizni- czai aligazgató, és szoro­sabbra húzta a nyakkendőjét.- Egyébként klassz volt a két hét Ibizán? - kérdezte az ábrándos tekintetű titkárnő, változatlanul reményekkel.- Ugyan, Nusika... Húsz­évi házasság után? - sóhajtott esmét Prizniczai, ám hirtelen eszébe jutott Juanita, az ibi- zai panziósné nagyobbik leá- nya.Éjfélrejárt, már minden­ki aludt körülöttük, s ők ket­ten a közös teraszon ültek, szorosan egymás mellett. Je­ges tequilát ittak kevés sóval és citrommal. Rajtam színes klottgatya volt pálmafákkal, kétezer pesóm bánta, emlé­kezett vissza Prizniczai, Jua- nitán szinte semmi. Egyszer­re bolondultunk meg mind­ketten, talán a teliholdtól.- Várjék csak, Nusika, akadna itt még valami - rik­kantotta Prizniczai, és az író­asztalon hasaló titkárnő mö­gé lépett.- Potyognak mér a gem­kapcsok lefele? - lihegte pi­civel később Prizniczai al­igazgató.- Már potyognak, főnök, potyognak - suttogta Nusika, és lassan lehunyta szép sze­i meit. (alt) ; Szabó szomszéd meg a „biznisz” Szabó szomszéd, az alvégről régről tudja, mi a „biznisz” - nem a libatömés, mitől neje, Amália hisztiz ... Mást „exportál” így nyár végén,- nem űz álmot, foszladozót -, maffiától Szabó úrnak „kukoricagránát”, netán „gránátalma” hoz mazsozsót! Donkó Tisztelt Szülők! Köszöntőm Önöket, külön üd­vözlöm azokat, akik a nyáron felépültek ideg-összeroppaná­sukból, amit a tavalyi tanév okozott. ígérem, az idei sem lesz jobb. Önök áprilisban fejenként tíz­ezer forintot fizettek be az új tan­könyvekre. Az szorozva a negy­venes osztálylétszámmal, kere­ken négyszázezer forint, ennek négyhavi banki kamata húsz­ezer, amit fele-fele arányban szétosztunk a szemész és az or­topéd orvos között, akik havon­ként regisztrálják a gyerekek ne­onvilágítás okozta látásromlását és gerincük görbülését. A tankönyvek egy része csak december elején érkezik, a töb­bi 2001-ben, mert a millenni­um tiszteletére apró korrekció­kat végeznek rajtuk. Amíg nincs miből tanulni, addig is hasznosan töltjük az időt. Az első héten feljegyez­zük azoknak a szakköröknek, alapítványoknak a bankszám­laszámát, ahová szíves támoga­tásukat várjuk. A második hé­ten papírgyűjtést rendezünk. A szülők enciánkék sodrott zsi­nórral kössék át a hulladékpa­pírt, ebben az évben az az osz­tály színe. Fejenként egy-egy mázsa papírra gondoltunk, s azért csak a második hétre idő­zítettük, hogy addig legyen idejük a munkahelyükről, a ro­konoktól és a szomszédoktól összeszedni. A harmadik héten parlagfüvet gyűjtünk ország- gyűlési képviselőnk lakhelye környékén. Ne aggódjanak, aki már allergiás, annak úgyis mindegy, aki még nem, az pe­dig előbb-utóbb az lesz. A ne­gyedik héten megtisztítjuk vá­rosunkat a szeméttől. Védő­kesztyűt, munkaruhát otthonról hozzanak a gyerekek, mert az iskola osztályonként csak fél pár balos gumikesztyűt tud ad­ni. Hangsúlyozom azonban, hogy nem politikai tisztogatás­ról van szó. Az ötödik héten a papírgyűjtésből befolyt összeg­ből saját kezűleg kifestjük-má- zoljuk az osztálytermünket és az igazgatónő pincéjét, hogy fejlődjön a tanulók szociális ér­zékenysége is. A hatodik héten néptáncot tanulunk, amit a ja­pán testvérvárosból idelátogató vendégeknek és iskolánk gála­műsorán adunk elő. A hetedik héten őszi falevelet gyűjtünk alomnak fele-fele részben a pé­csi állatkertnek és a gondnok disznajának, ami kifejlett korá­ban a menzai koszt feljavítását szolgálja majd. A nyolcadik héten begyújtjuk az odahaza feleslegessé vált holmikat a ka­rácsonyi zsibvásárra. Encián­kék zsinórral átkötve 40,8X25,3X14,2 cm-es dobo­zokban kérjük. A pénzen spatu­lákat veszünk az iskolafogá­szati vizsgálatra, hogy minden gyereknek jusson egy, s ne kell­jen egymás szájába átvinni az ételmaradékot, nehogy valaki megkívánja a másik tízóraiját. Valamint a történelemtanárnak új szemüveget csináltatunk, mi­vel keveri az évszámokat. A továbbiakról a novemberi szülői értekezleten tájékozta­tom önöket. Igen, tessék csak kérdezni. Hogy mikor tanulnak a gyerekek? Erről még nem döntött a tantestület, ugyanis a legújabb kutatások szerint a tananyag 75 százaléka elavult vagy felesleges. A diákok pe­dig a tanultak 60 százalékát úgyis elfelejtik. Akkor meg mi­nek terheljük szegénykéket? Az osztálypénz tízezer forint havonta. Részletfizetési ked­vezményt nem, de bankátuta­lást elfogadunk. Köszönöm, hogy eljöttek. Ott hátul egy anyuka csak nem rosszul van? Gyorsan, va­laki rádiótelefonon hívjon or­vost! A pedagógusok ugyanis takarékossági okokból az isko­lából nem telefonálhatnak. J. Zs. Az első szülői értekezleten NYARALÁS- Azért az volt az igazi, mikor hatvanegyben először engedtek Csehszlovákiába! Falusi turizmus. - Még a téesz idején a tehenészetben szalamandrasperma került a kémcsőbe...- Na mesélj! Igaz, hogy ott a lopást kézlevágással büntetik?- Kovács! Tudom, hogy a júniusi nyaraláskor rászokott az ebéd utáni alvásra, de már szeptember van. t- Valóban, mintha csökkenne az infláció! Már húsz perce nem emelkedtek a benzinárak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom