Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-04 / 206. szám

1999. szeptember 4., szombat Körkép 5.<oldal Nézőpont Kinek a költségére? A középiskolá(ka)t fenntartó önkormányzatok régi gondja, hogy mivel az állami normatíva nem fedezi a költségeket, a más településekről bejáró vagy bent lakó diákok iskoláztatási költ­ségeinek jelentős részét is viselniük kell. Szol­nokon például a gimnazisták taníttatásából kere­kítve harmincnégy, a szakképzésben részt vevőkéből harmincegy százalékkal részesedik az önkormányzat. A fenntartók közül mégis kevesen mondanak le középiskoláik­ról. A törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy az új önkormányzat a megalakulását követő száznyolcvan napon belül lemondjon az ál­tala működtetett középiskoláról. A megyei önkormányzat köteles átvenni az üyen középiskolát, de nem köteles fenntartani, erre egy bizonyos határon túl nem is lenne képes. Az iskolahálózat rangot ad egy városnak, de nem is csak a presztízsről van szó. A jó iskola olyan szellemi potenciál, amit egy település más célra is fölhasz­nálhat, nem beszélve arról, hogy a diákok kötődnek a városukhoz, sokan ott lesznek értelmiségiek, vállalkozók, s nem utolsósorban már diákként is számottevő vásárlóréteget alkotnak. Szolnokon például, ahol a költségvetésnek igen nagy részét for­dítják oktatásra, az iskolarendszer átalakításának előkészítésekor csupán az Egészségügyi Szakiskola átadásának gondolata merült föl, azzal az indoklással, hogy az túlnyomórészt megyei intézmé­nyeknek képez munkaerőt, de végül ez sem valósult meg. Az oktatásügy vezetői az országos és a megyei tanévnyitón is beszéltek arrol, hogy a következő költségvetésben jelentősen töb­bet szánnak az oktatásra, s ez a normatívák emelését is jelenti, a kollégiumok esetében például mintegy harminc százalékkal, ami, ha megvalósul, Szolnokon azt jelentené, hogy a kollégiumokban a jelenlegi színvonal tartása mellett a költségek kilencvenöt százalé­kát az állam fedezné. Bár itt, amióta városi kollégium működik, ed­dig is sokat javult a helyzet, megszűnt az iskolai kollégiumoknál gyakori maradékelv érvényesülése. A jelenlegi iskolarendszer, vagy annak legalábbis nélkülözhetetlen része a csökkenő gyermek­létszám mellett csak úgy őrizhető meg, ha az állam nagyobb szere­pet vállal a fenntartásából. Az oktatásügy vezetőinek megnyilatko­zásai azt ígérik, hogy a tervezés legmagasabb szintjein fölismerték ezt. A következő évek költségvetései mutatják majd meg, hogy va­lóban így van-e. . t /in A polgárok is jelölhetnek a városi elismerésekre Lezárult a parlagfűakció Mezőtúron három jelentős városi elismerést alapítottak annak idején: a Mezőtúr Város Díszpolgára, a Mezőtúr Városért, il­letve a Mezőtúr Város Szolgálatáért díjat. A kitüntetettek sze­mélye azonban még nem dőlt el. Az első két elismerésre pártok, társadalmi szervezetek, mun­kahelyek, illetve választópolgá­rok tehetnek javaslatot, míg a harmadikra a város polgárai és jogi személyek jelölhetnek arra érdemeseket. Az ajánlásokat a polgármesterhez kell benyúj­tani, természetesen részletesen megindokolva, mi alapján tart­ják érdemesnek a kitüntető címre a jelöltet. A határidő immáron szorossá vált, hiszen már csak alig több mint egy hét áll rendelkezésre arra, hogy a javaslatokat bead­ják. A konkrét döntés azután a képviselő-testületi ülésen szüle­tik majd meg. A napokban lezárult a város­ban a parlagfűirtási, -gyűjtési akció. Nem először került sor erre, hiszen már tavaly is több százezer, allergiát okozó nö­vényt szállítottak a szemétte­lepre. Több mint száz gyermek és szüleik vettek részt a káros gyomnövény ritkításában, melynek eredményeképpen kö­zel háromszázezer tövet adtak le a kijelölt helyeken. A Körös­völgyi Természetvédelmi Egyesület, az önkormányzat és az egyik információs lap által szervezett munkát sorsjegyek­kel honorálták. Az első sorsolás a napokban megtörtént. Ekkor kihúzták azt a negyven tombo­lát, amely a keddi rendezvé­nyen kerül az urnába. Ezen je­gyek tulajdonosai már nyertek, de a városházán dől majd el, kié lesz a fődíj, a mountain bike ke­rékpár. gg A gyerekek itt sem tanulnak kevesebbet, csak másképp Iskola - osztályzatok nélkül A Szolnoki Waldorf Iskolában idén másodszor szólalt meg a tanév kezdetét jelző csengő. A gyerekek azonban először ülhettek be egy igazi iskolaépület termeibe. Egy évig ugyanis a Tiszaligetben, a Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványnál húzták meg magukat. Ebédelnek az első osztályosok fotó: bartalos Nikoletta A Waldorf iskolát Imrei István és felesége, Szabó Gyöngyi szervezte meg a megyeszékhe­lyen. A két fiatalt az vezérelte, hogy az állami általános iskolai oktatással szemben alternatívát nyújtsanak a szülőknek. Való­színűleg ezt, a választás lehető­ségének fontosságát láthatta meg az önkormányzat, amikor gyermekhiány és gazdasági problémák miatt bezárt iskolák közül a kertvárosit a waldorfo- sok rendelkezésére bocsátotta. Bár emiatt a városrészben fel- fellobbantak az indulatok, ám a környéken élők hamar belátták, nem a waldorfosok záratták be a régi iskolát. Sőt ők pótolni igyekeznek az egykori intéz­ményt. A környéken élők meg­békélését jelzi, hogy több kert­városi iskolást írattak be a Waldorf második osztályába, és még több gyermeket hoztak volna ide a szülők, ha lennének felsőbb évfolyamok. A Waldorf iskolában nem a tananyag a szent, hanem a gyermek. Sokkal mélyebb em­berismereten nyugszik az okta­tás - fogalmazza meg a ha­gyományos oktatási intézmé­nyekkel szembeni legfőbb kü­lönbséget az elsősök osztályta­nítója. Bálint Zsolt mindezt pontosan tudhatja, hiszen bele­kóstolt már mindkettőbe. A jászberényi tanítóképzőben végzett, majd Jászjákóhalmán és Zagyvarékason tanított. A nyugati alternatív pedagógiák­ról először a főiskolán hallott, persze nem az oktatás része­ként, hanem a külföldön hospi- táló zsolnais évfolyamtársaitól. Feleségével ekkor határozták el, hogy ha gyermekük lesz, ilyen iskolába szeretnék járatni. Lett gyermekük, és egyre cse­peredett. Az állaíni oktatást be­lülről látva számukra egyre nyilvánvalóbb lett, hogy valami tenni kell. Ezért is örült Bálint Zsolt, amikor a Szolnoki Wal­dorf Iskolába hívták tanítani. Igent mégis félelmek közepette és csak azután mondott, amikor felvették a Waldorf Tanárkép­zőbe.- A Szolnoki Waldorf Isko­lának a szakminisztérium által minősített, Nemzeti alaptan­tervvel összhangban lévő tan­terve és programja van. így a mi iskolánkban a gyerekek nem tanulnak kevesebbet, csak más­képp - igyekszik eloszlatni a félreértéseket Bálint Zsolt. - Nálunk nincs olyan, hogy én, a mindentudó tanár kiállók az osztály elé, és leadom az anya­got, feladom a házit, a gyermek pedig tanulja meg otthon az adatokat. Mi igyekszünk min­dent megélve tanítani. A tanu­lásnak nem passzív szereplői a gyerekek, hanem aktív részesei. A hagyományos iskolától azonban nemcsak az oktatás módszere különbözteti meg a waldorfosokat. Itt ugyanis ha­todikig nincs osztályzás, azután is csak a Nat. előírásai miatt adnak érdemjegyet. A Waldorf- pedagógia követői szerint az osztályzás gát a gyerek, a tanító és a tananyag között. Ráadásul az érdemjegy nem ad valós ké­pet a diák tudásáról, csak káros rivalizáláshoz vezet. A tanár elvárásainak megfelelésére ser­kent, de nem a tudásvágy növe­lését szolgálja. Bálint Zsolt mindennek alátámasztására egy rékasi esetet hoz elő. Egyik kol­léganőjének kisfia szeret raj­zolni. Az egyik festményének színvilága azonban nem talál­kozott a tanító nénije ízlésével, ezért hármast kapott. A kisfiú dühösen ment haza, és közölte, ő többet nem rajzol, mert nem tud. A szülők iskolához való vi­szonya szempontjából is más a Waldorf. Az iskolakezdés előtti hetekben a szülők és a nevelők közösen festették ki az egész épületet. Akad olyan nagypapa, aki Kisújszállásról utazott Szolnokra, hogy olyanná ala­kítsa a táblát, amilyennek meg­álmodta a tanító. A Waldorf-ta- nárok szerint mindez nem vé­letlen. Az iskola és a szülő kap­csolatát ugyanis alapvetően meghatározza az, hogy felelős döntés a mai világban egy olyan iskolába adni a gyereket, amely bevallottan nem a ver­senyre, a rivalizálásra, a még nagyobb információ- és adat­halmaz betanítására helyezi a hangsúlyt, hanem a képességek kibontakoztatására. Szem előtt tartva, hogy a gyermeknek is van lelke, és azt ápolni kell. Ta­lán emiatt is vélik úgy sokan, hogy a Waldorf a sérült gyere­kek iskolája. Bálint Zsolt sze­rint azonban ez nem igaz.- Normális, átlagos gyerekek - ha létezik átlagos gyerek - is­kolája vagyunk. Csak úgy gon­doljuk, hogy egy közösségnek jót tesz, ha sérülteket is befo­gad. A maguk módján ők is so­kat képesek adni a közösség­nek. Teleki József Kutya nehéz kutyamenhelyet létrehozni? Mint arról már lapunk is hírt adott, a Szolnokon működő Eb­lak Állatotthon Közhasznú Alapítvány a közelmúltban - egye­bek mellett - egy Edda-koncert megszervezésének bevételeiből próbálta felkarolni a kóbor állatok ügyét, ám a kezdeményezés kudarcba fulladt. Balta István kutyakiképzőt, az alapítvány ve­zetőjét arról kérdeztük, milyen mértékben befolyásolja terveik megvalósíthatóságát az elszenvedett veszteség.- Mit kell tudni az alapítványról?- Bár maga a szervezet csak ta­valy október óta létezik, felesé­gemmel hosszú ideje a kutyák el­kötelezett hívei vagyunk. Lassan húsz éve foglalkozom kutyaki­képzéssel, már csak ezért sem vé­letlen ez irányú kötődésem. Cél­jaink legfontosabbja a város, il­letve a térség kóbor állatainak be­fogadása, ápolása. Mindezt egy állatmenhely és kutyapanzió léte­sítésével szeretnénk megoldani.- Mennyire adottak e komoly tervek feltételei?- Még az Edda-koncert siker­telenségéből származó - mintegy hatszázezer forintos - vesztesé­günket figyelembe véve is biza­kodó vagyok. Jelenleg a város ha­tárában, könnyen és gyorsan megközelíthető helyen bérelünk egy tanyát. Remélem, ezt rövide­sen meg tudjuk vásárolni, és ak­kor már alkalmas hellyel rendel­kezünk az állatotthon kialakítá­sához. Az építkezés jövőre kez­dődhet el, de addig még tárgya­lunk olyan cégekkel, amelyek részt vesznek a megyeszékhely közétkeztetésében. Tőlük kapha­tunk nagyobb mennyiségű mara­dékot, amelyből olcsóbban, de jó minőségben etethetjük a befoga­dott állatokat. E tárgyalások ki­menetele határozza meg a komp­lexum befogadóképességét is, hi­szen annyi állatnak lesz itt helye, amennyiről gondoskodni tudunk.- Mindehhez érkeznek-e fel­ajánlások segítő' szándékú állat­barátoktól?- Közvetlenül csak elvétve, de akit megkerestünk, azok több­nyire biztosítottak támogatásuk­ról. Emellett tavaly ősszel szer­veztünk egy sikeres alapító bált a Galériában, amelyet ez év végén újabb követ majd. Természetesen azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a rendezvény nyereségéből közelebb kerülhessünk terveink megvalósításához. Ezenkívül egy Szolnokon is rendelő ceglédi ál­latorvos, több cég és magánsze­mély jelezte már: amiben tud, a segítségünkre lesz. Ettől függet­lenül gyakran nehézségekbe is ütközünk. Ráadásul egy dunán­túli város vezetői kedvező feltéte­leket kínálva, szintén örömmel fogadták volna, ha ott váltjuk va­lóra elképzeléseinket, így voltak pillanatok, mikor elbizonytala­nodtunk. Ám mi kötődünk Szol­nokhoz, és - ha egy mód van rá - itt szeretnénk javítani a kidobott, kóbor állatok sorsán. Bugány Van, aki menekülne a tanyáról, van, aki inkább odaköltözik Mezőtúrtól alig tízpercnyi autóútra található Pusztabánréve, mely gyakorlatilag akár külön falu is lehetne. Van kocsmája, boltja, de még vasúti megállóhelye is. Néhány tucatnyian élnek itt, közel a városhoz, ám mégis egy kicsit távol tőle. FOTÓK: TAKÁCS A. A kis közösség talán még sze­rencsésnek is mondhatja magát, hiszen a valamikori majorságig viszonylag jó autóút vezet, s aki vonattal akar utazni, azt is meg­teheti. Szarvas sincs messze, legalábbis a nyári időszakban, amikor a mintegy hét kilomé­terre lévő komp üzemel. De milyen is az élet a lassan megszűnő tanyavilágban? Raskó Erzsébet, a kis üzlet ve­zetője elmondta, ha nem lenné­nek az átutazó vendégek, a hor­gászok, bizony nerp nagyon érné meg a bol­tot fenntartani. A környéken élők csak az alapvető dol­gokat szerzik be helyben, ha nagyobb bevá­sárlást akarnak, akkor bemen­nek Túrra. Az italbolt for­galma is a nyári időszakban megfelelő, egyébként csak a Báriban és a tanyákon élők térnek be egy- egy italra. Van azonban olyan is, aki di­rekt a csöndre, a nyugalomra vágyva költözött ide. Palatínus György a főváros forgatagát hagyta ott a tanyájáért. Öthold- nyi földön gazdálkodik, s azt sem érzi terhesnek, hogy az esős és a téli időszakban csak gyalog tud közlekedni lakhe­lyére. Sokat pecázik, s ha beszélgetni tá­mad kedve, betér a kocsmába. Vele ellentétben Kiss Lajos mene­külne a pusztából. Mint fogalmazott, ha lehetősége lesz rá, azonnal költözik. Mindegy, hova, csak lakott hely legyen. Miért? A környéken mindössze egyetlen munkáltató van, aki szerinte kíméletle­nül kihasználja a le­hetőségeket, a mun­kához mérten igen keveset fizet dolgo­zóinak. A telet csak úgy tudják ,Jdhúzni”, ha a melegebb idő­szakban gyűjtenek össze va­lami kis pénzt. De már ez is ne­Utcakép a tanyaközpontból héz, mivel a kertekből, udva­rokból egyre többet lopnak. A legtöbbször nem a gazdáé a felnevelt jószág, a termés, ha­nem a tolvajoké. Dorogi Sándorból ömlött a panasz. Az elmúlt két évben egyre csökkent nyugdíjának ér­téke, jelenleg 25 ezret visz a postás 42 évi munka után. Eb­ből csak gyógyszerre elmegy három-öt ezer, a villanyba is fi­zet barátjának, ahol lakik. Ha meg hirtelen segítségre lenne szüksége, a város nem ad se­gélyt. Azt, mint fogalmaz, csak egy kiváltságos réteg kaphat. Garancsi Gábor Kiss Lajos lehetősége szerint elköltözne

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom