Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-25 / 224. szám
Í999. szeptember 25., szombat Megyei Körkép 9. oldal Országos legjobb tűzoltók Országos versenyt nyertek az elmúlt héten a karcagi tűzoltók. Bérezi László főhadnagy az irányítói, míg Kovács Zoltán törzsőrmester a beosztott tűzoltó kategóriában utasította maga mögé a többi lánglovagot. Cseh és magyar bűnügyi nyomozók baráti találkozója Szolnokon Gyilkosságok hozták össze őket A pályán talán nem is a verseny, hanem a jókedv volt az elsődleges FOTÓ: M J. A Közép-csehországi Rendőr-főkapitányság bűnügyi szolgálatának küldöttsége baráti látogatásra érkezett Szolnokra. A házigazdák, akik a vendégeikhez hasonlóan élet elleni, kiemelt bűncselekmények felderítésével foglalkoznak, a Véső úti pályán tegnap megrendezett kispályás labdarúgótornára is meghívták a cseh kollégáikat. A két nemzet bűnügyi nyomozóit elsőként a munka hozta össze — tudtuk rrteg Kapocsi Zoltán alezredestől, a Szolnok megyei főkapitányság egyik bűnügyi szaktekintélyétől. Mint ismeretes, 1995 nyarán brutális gyilkosság áldozata lett Szajol határában egy autójában pihenő német házaspár. A magyar hatóságok több szálon is nyomoztak az egyébként máig felderítetlen rejtélyes bűnügyben. Reményt jelentett többek között az a prágai „vonal”, amelyben a csehek a szajoli esethez kísértetiesen hasonlító kettős emberölésben nyomoztak. Az áldozatok ott is németek voltak, akiket valósággal kivégzett a tettes kis kaliberű pisztolyával. A külföldieknek sikerült kinyomozniuk az elkövetőt, de mint kiderült, neki nem volt köze a Magyarországon történtekhez. A munkakapcsolat később baráti viszonnyá alakult, a csehek rendszeresen meghívják a szolnokiakat évenkénti nemzetközi labdarúgókupájukra. Ezúttal viszont a csehek vendégeskedhetnek a hazai focipályán, hogy megmérkőzhessenek a szolnoki rendőrök, ügyészek, pénzügyőrök, tűzoltók, katonák, büntetés-végrehajtási dolgozók csapataival. A nyereményeket az SKF Csapágy Kft. és a Borovi Faipari Kft. biztosította. —hgy— „Alkura nincs lehetőség, az elkerülő utat meg kell csinálni!” Lakossági fórum indulatokkal Indulatos, paprikás hangulatú lakossági fórumot tartottak csütörtök este Jászberényben, a hűtőgépgyári lakótelepen. Számos téma mellett legjobban a tervezett hűtőgépgyári elkerülő útról elmondottak borzolták fel a megjelentek kedélyeit. A BM Országos Tűzoltó-parancsnokság által második alkalommal, a tűzoltási és műszaki mentési szakterületen szolgálatot teljesítők részére megrendezett csapat- és egyéni verseny célja az volt, hogy az ezen a területen dolgozó lánglovagok számot adhassanak elméleti és gyakorlati tudásukról, felkészültségükről. A budapesti országos döntőt megelőzte egy országrész-selejtező, ahol Szabolcs-Szatmár-Be- reg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád és Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye tűzoltói Baktalóránthá- zán küzdöttek a továbbjutásért. Bérezi Fászló és Kovács Zoltán így képviselhette megyénket az elmúlt héten Budapesten, ahol először elméleti ismereteikről — tűzrendvédelmi és tűzoltási szabályokról, törvényekről, tűzoltástechnikáról - adtak számot, majd egy pszichikai tesztpálya következett. A kétszintes, modern, számítógéppel vezérelt labirintusban kellett légzőkészülékben teljesíteniük a létrás, kúszócsöves, hang- és fényeffektusok mellett füsttel nehezített pá' (Folytatás az I. oldalról) Ugyanakkor megállapítja azt is, hogy támogatni kell az egyéni kezdeményezéseket, az önszerveződő csoportokat, egyesületeket, alapítványokat. A koncepcióban hangsúlyosan szerepel az iskolázottsági szint emelése, a hagyományok őrzése és tovább- örökítése, a gyermekek és a fiatalok bevonása a közművelődés körébe. A megyei közgyűlés me- cénási szerepével, könyv- folyóirat kiadási tevékenységével továbbra is részt kíván venni a kulturális élet formálásában. A jászberényi Hamza Múzeumnak helyet adó ingatlan tulajdonjogának átadásáról vita bontakozott ki. Az előterjesztésben az állt, hogy az épületet a megye kétmil- lió-kettőszáztizennégyezer forintért átadja Jászberény városának, ám egy módosító indítvány lyát. Kovács Zoltán öt éve dolgozik a tűzoltóságon, számára a legemlékezetesebb bevetése a nagyiváni templomtorony oltása volt, s ilyen hasonlóan nagy füstben élesben akkor dolgozott, amikor az egyik karcagi cég műhelyében kigyulladt olajedzőt oltották a B csoporttal. Miután a gyakorlati pályát mindketten jóval szintidőn belül teljesítettek, ez már jelezte, esély van a dobogós helyre — emlékeztek vissza az eredményhirdetés előtti percekre. Az összesítésben Bérezi Fászló az első helyen végzett, így ő ajutalom mellé dr. Pintér Sándor belügyminiszteri dicséretét vehette át, míg Kovács Zoltán második helyéért dr. Ble- szity János vezérőrnagy, országos tűzoltóparancsnok dicsérete járt. — Nagyon jó érzés, hogy sokkal jobb felszereltségű, megye- székhelyi tűzoltó-parancsnokságokat is sikerült a versenyen megelőznünk — mondták a karcagi győztesek, akik két évig viselhetik ezt a címet, s akkor ismét csatába indulhatnak, hogy meg is védjék azt. de kikötötte volna, hogy az épület cs^k múzeumi célra hasznosítható. Ezt Magyar Levente, Jászberény polgármestere vitatta, mondván, hogy az épület rossz állagú, különben sem alkalmas múzeumi célra, árát, természetesen kiegészítve, egy jász képtár alapítására fordítják, amelyben a Hamza-hagyatékot a maga egységében kívánják bemutatni. Egyes képviselők azonban nem látták teljesen biztosítva, hogy a jász képtár elkészülhet belátható időn belül, ezért fenntartották a módosító javaslatot. Végül a közgyűlés az eredeti előterjesztést a módosító javaslattal együtt szavazta meg, azzal a kikötéssel, hogy a megyei közgyűlés elnöke és a jászberényi önkormányzat további tárgyaláson keressék egy elfogadható kompromisszum lehetőségét. B. A. A lakossági fórumot a városi választókörzet képviselője, dr. Csabai Tibor hívta össze, de megjelent dr. Magyar Levente polgár- mester is. Tájékoztatójában Jászberény első embere elmondta, hogy a gyárba évente mintegy 75 ezer kamion érkezik, így a városnak a megkerülő útra szüksége van. Az adat említésére néhá- nyan értetlenül néztek egymásra, nagyságrendekkel — évente maximum 10—20 ezerről tudtak — kevesebb gépjárműről volt hivatalos forrásból információjuk. A polgármester még ekkor leszögezte az elkerülő úttal kapcsolatban: „...alkura nincs lehetőség, azt mindenképp meg kell csinálni!” Erre a mondatra az addig csendes hallgatóság felmordult: „Akkor miért trombitáltak minket ide, mi értelme van az egész fórumnak?” Megtudhattuk a polgármester tájékoztatójából azt is, hogy a környezetvédelmi hatóság vétója miatt nem lehet megépíteni a hűtőgépgyár felé eső szakaszon a várost nagy ívben megkerülő külső körgyűrűt. A Hajta természetvédelmi területén keresztül nem vezethet nagy forgalmú út. Mikor ez a vélemény döntéssé vált, utána kezdtek gondolkodni egy másik megoldáson. így jutottak odáig, hogy a 32-es útról a régi hatvani út egy szakaszán, rátérve a jelenlegi földútra, át a vasúti síneken, a hűtőgépgyár mögött csatlakozna a jászberényi állat- és növénykert közvetlen szomszédságában húzódó úthoz. Érdeklődtek róla, hogy készült-e hatástanulmány az új út tervezésével együtt. Kiderült, hogy nem, mert a bekötőút nem érintkezik közvetlenül lakott területtel, így arra nem volt szükség. A megjelent lakosok mindezek után csak azt kérdezték: az út kiépítését követően hol lesz majd a buszmegálló, ahol egy-egy műszakváltáskor ezrek tolonganak, hol lesz a buszforduló, hogyan védik meg a lakótelep felé az iskolából, munkahelyről hazafelé kerékpározókat. Megtudhattuk, hogy mindez forgalomtechnikai kérdés, és a megkerülő út kiépítését követően a második lépcsőben foglalkoznak ennek tervezésével, kivitelezésével. Magyar Levente elmondta: mindezt nem tudja egyszerre felvállalni a város, hiszen összesen háromszáz- millió forintos költséget jelentene. Egyelőre csak a tehermentesítő út költségeit — közel 150 millió forint - vállalja fel Jászberény, pályázatokkal, adott esetben hitelfelvétellel. A továbbiakról később döntenek. Banka Csaba Angol-magyar „diákcsere” A megyei kereskedelmi és iparkamránál két napig folytatott partnerkapcsolat-építő tárgyalásokat az angliai Zsuzsi Dings- dale. A tárgyalások célja egyrészt magyar diákok angliai, másrészt angol diákok szolnoki szakmai képzésének beindítása volt. A megyei kereskedelmi és iparkamara szeptember 20. és 22. között látta vendégül a magyar származású Zsuzsi Dingsdale-t, aki az angliai Grantham College európai koordinátoraként dolgozik. Látogatásának célja az volt, hogy intézményük oktatási kapr csolatait bővítse magyarországi iskolákkal és vállalkozásokkal. Kérdésünkre elmondta, hogy 18 évvel ezelőtt házasságkötés révén került ki Angliába, s több éve szeretne oktatási kapcsolatokat kiépíteni szülőhazájával. Ezt tavaly februárban a budapesti Leo- nardo-programiroda segítette elő azzal, hogy érdeklődő félként a Szolnok megyei kereskedelmi kamarát ajánlotta számára. A kapcsolatfelvételt a mostani látogatás követte, melyhez pályázaton, a Leonardo-program keretében nyert támogatást. Kifejtette azt is, hogy a Leonardo-programba bármely magyar intézmény vagy vállalkozás pályázhat, ahol a képzés költségeinek 75 százalékát lehet elnyerni. A kamara koordinálásával folytatódik a program, melynek keretében magyar diákok utazhatnak majd ki Angliába továbbképzésre. Kérdésünkre, hogy vajon angol diákok jönnek-e Szolnokra, Zsuzsi Dingsdale elmondta, igen sok propagandát fejt ki annak érdekében, hogy hazánk ismert legyen szigetországi lakhelyén. Eredménynek tekinthető, hogy jövő márciusban egy angol szakács jön majd Szolnokra továbbképzésre. Einvág Környezetkímélőbb Henkel (Folytatás az 1. oldalról) Mint az igazgatónő elmondta, a hazai mosószerpiacon a Henkel részesedése elérte a huszonkilenc százalékot. Emellett nőtt az export is. Korábban ugyanis a termelés hetven-nyolcvan százaléka a magyar piacra került, míg jelenleg már a termékek negyven százaléka külföldön, elsősorban a környező országokban talál vevőre. tj Csak a Hamza-hagyatékról volt vita a közgyűlésen Elet az erdő közepén Aranka most meggyesen van Cserkeszőlő külterületén az erdő közepén is élnek az emberek. A fák szélirányba dőlten állnak, közöttük betonút vezet a dűlőbe. Az út mentén mindenhol dohány, vadkender, embermagasságú parlagfű. Elszórtan látszik egykét háztető, aztán előbújnak a falak, a virágoskertek. Befordulva a Korhány dűlőre, az első udvarban egy fiú merít vizet a kút- ból. Szabadkozik rögtön, nem ő a házigazda, csak segíteni jár át, valójában a szomszédban lakik - mutat a szemközti házra. Aztán biztat, menjünk tovább, a soron vannak kisgyerekesek is. Elindulunk, s üresnek tűnő házakat hagyunk magunk mögött. Némelyiknek kitört az ablaka, máshol egész épületrészek romosak. Minden csendes, nehéz elhinni, hogy itt laknak még emberek. A következő portáról hangosan szól a zene, a kapu tárva. Az udvaron babaruhák száradnak egy kötélen. Fiatal férfi fogad bennünket, majd a háziasszony is kijön az alacsony épületből, előtte kislánya totyog. Csománék a dűlőben ismerkedtek meg. János a Korhányon született, Aranka ötévesen, Mátramindszentről került ide családjával. Régi a két huszonéves fiatal ismeretsége, öt éve házasok. Hamar jött az első baba, a kis Alex, később pedig Amanda. Édesanyjuk virágkötőként dolgozott korábban, most még gyesen van. Rövidesen azonban ismét munkába kell állnia, bár nem tudja, hol kap majd helyet, ahonnan időben elindulhatna a gyerekeiért. A dűlők világa ugyanis messze esik mindentől. A lakók biciklivel járnak mindenhová, az idő és a távolság mégis nagy úr. — Tavaly télen többször előfordult, hogy méteres hó zárta el az utat. Nem volt egyszerű áttörni rajta, oviba vinni a nagyobbik gyereket. Előfordult, hogy mire beértem a faluba, már elfogyott a kenyér. Itt nagyok a távolságok, sokat jelentene, ha lenne a közelben egy kis bolt — tolmácsolja a kis közösség óhaját Aranka. Ahogy a kis helyeken lenni szokott, itt is az egész utca rokon, barát. A család összetartó, együtt ünnepük a jeles alkalmakat. Ilyenkor többnyire Aranka készíti az ételeket, s szívesen teszi, mert szeret főzni. A csöpp lakásban rend van, külön szobája van a gyerekeknek. Aranka éppen mosott, amikor megérkeztünk. Van forgótárcsás mosógépük, mégis külön melegít vizet, és kézzel mossa a szétválasztott holmikat. Nem panaszkodik, szeret itt élni. A fiatalasz- szony csak a megélhetésben lát különbséget a hegyvidék és az Alföld között. — A dűlőkben szinte mindenki a fóliázásból él. Ez nem is lenne baj, de alacsonyak a napidíjak. A hegyekben háromszáz forint alatt senki sem megy el dolgozni. Itt kénytelen az ember száz-százötven forintért elvállalni a munkát, s meg is kell becsülnie. János közben a mandulát tör kövön a kislányának. Megkínál bennünket is az ízletes terméssel, és közben terveiről beszél. — A házra még sokat kellene költenünk, hogy véglegesen rendbe tegyük. Csak apránként boldogulunk, gyűjtögetni kell a pénzt. Most szőlő- és paradicsomszezon van, a fóliázásból élünk mi is. Nem szenvedünk azonban hiányt semmiben, szeretünk itt élni a csendben. De jó lenne jobban élni. A sógorommal idegenlégiósnak készültünk, nem jött össze. Most külföldön szeretnénk munkát vállalni, egy kitelepült rokon révén. Valahogy boldogulni fogunk. Kifelé haladva a Korhányról, feltűnnek a paradicsomossátrak. Az egyik mellett megtaláljuk a termelőt. Ismeri ő is a dűlő lakóit, tudja, hogyan élnek itt az emberek. — Tíz éve fóliázok. Amíg nem volt erre út, addig szörnyű volt a közlekedés. Ha nem lenne terepjárónk, télen mi sem jutottunk volna be a fóliákhoz, sőt mi törtünk.utat az itt lakóknak is. Most a közvilágításért harcolnak, a kérvényt már beadták az önkormányzathoz. Éjjel teljes sötétség borul az utcára, pedig ebben a dűlőben több kisgyermekes család is él. Orvos sincs a közelben. Jobban kellene támogatni az itt élő fiatalokat, mert akik számíthatnak a szüleikre, azoknak a sorsa még hagyján, akik viszont maguk vannak, azoknak nem sikerül kitörni. Közeleg a napnyugta, mikor elhagyjuk a Korhányt. A fóliasátrak után újra csak fák, dohány és parlagfű. Házak sehol, csak egy szép feszület a fák a között. Fény az erdőben. Varga Hajnalka János külföldre készül sógorával fotó: bartalos *
