Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-24 / 223. szám
1999. szeptember 24., péntek Megyei Körkép - Jegyzet 9. oldal Folytatódik a szeretetotthon felújítása Évek óta tart Jászberényben a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat Otthonának felújítása. Jelenleg az egykori rendházban működő szeretetotthon tetőszerkezetének utolsó szakaszát renoválják. A várhatóan 2000. június 30-ra elkészülő munkálatok mintegy 70 millió forintos költséget jelentenek. A tetőszerkezet javítása több mint egyszerű felújítás — tudtuk meg Szatmári Antalnétól, a szeretetotthon igazgatójától. A munkálatok során a tetőtér beépítésével bővítik az otthon ágyszámát is. Új vizesblokkokat, lifteket, társalgókat építenek. Az átalakítás első szakaszát 1998 januárjában adták át. Ekkor 15 férőhellyel bővült az egyházi otthon. Még abban az évben hozzáláttak a második ütem kivitelezéséhez, ahol a kialakított férőhelyek nem jelentettek új ágyakat, hanem a meglévő szobák zsúfoltságán enyhítettek, ráadásul egy 15 személyes betegszállító lifttel is gazdagabbak lehettek. Mindezt idén májusban adták át. A tetőszerkezeti átalakítás utolsó szakaszának kivitelezését még áprilisban megkezdték. A munkálatok — melyet a jászberényi Berényép Kft. végez — jelenleg is tartanak. Az igazgatónő elmondta, hogy a 18 férőhelyes bővülést jelentő új szárnyban négy egyágyas szobát A munkával várhatóan 2000-ben lesznek készen FOTÓ: S alakítanak ki, a többi szoba pedig kétágyas lesz. Teakonyhát, társalgót, valamint egy új személyliftet is felszerelnek. A teljes tetőszerkezeti felújítás befejezésével összesen közel 140 férőhelyesre bővül a jászberényi egyházi otthon. Az utolsó szakasz megépítéséhez szükséges hetvenmillió forint egyelőre még nem áll teljes egészében az intézmény rendelkezésére. A Szociális és Családügyi Minisztériumtól tízmilliós, a Magyar Katolikus Püspöki Kartól 18 milliós, míg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától hárommillió forintos támogatást nyertek el különböző pályázatokon. A fennmaradó majd negyvenmillió forintot egyelőre még nem tudhatja magáénak az intézmény. Szatmári An- talné hozzátette, hogy két ígéretes pályázatuk van még, az egyik egy németországi támogatási alapnál, a másik pedig egy ausztriai egyházi rendnél. Remélhetőleg mindkettő eredményes lesz. A tetőszerkezet felújítása mellett az egyik legégetőbb feladat a belső udvar felújítása. A kvadrum csapadékelvezetését meg kell oldani, amit összekötnének egy parképités- sel. Remélhető, hogy a közeljövőben ez is megvalósul. bcs Külföldön csiszolhatják nyelvtudásukat Negyvenhat diák indult tegnap a jászapáti Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mészáros Lőrinc Gimnázium és Szakképző Iskola diákjai közül Franciaországba. A másfél hetes út jelentősége, hogy a Jászapátin tanulók most külföldön csiszolhatják nyelvi tudásukat. A középiskola bekapcsolódott a Szókratész Iroda programjaiba, mely keretében egy franciaországi iskola kereste meg őket a Co- menius 1-es program égisze alatt. A megkeresést örömmel fogadták, hisz az együttműködés széles lehetőségeit nyithatja meg a kapcsolat — mondta Kalmár Pálné igazgató. A program keretében egy angol, egy német, egy francia iskola, illetve a Mészáros diákjai egy- egy adott témában kutatásokat végeznek, dolgozatokat írnak, melyeket együtt beszélnek meg. A munkát a francia iskola koordinálja. A mostani, 11 napos franciaországi út alkalmával — mikor is Amiens-be indult a csoport — a korábban felvetett témák (környezetvédelem, rajz, kommunikáció, biológia, földrajz, természetismeret) közül választják ki közösen azt, amelyben tüzetesebben vizsgálódni, kutatni fognak. A program munkanyelve az angol, illetve a német, és a nyol cévfolyamos gimnázium alsós évfolyamaiból került ki a részt vevő 11 jászapáti diák. Az igazgatónő kiemelte, hogy a program azért is kedvező, mert nem direkt nyelvtanulást, hanem nyelvhasználatot jelent: a diákok láthatják, hogy nem azért kell nyelveket tanulni, hogy abból jól feleljenek az órákon, hanem azért, mert azt a levelezésben, dolgozatok írásában, az élő beszédben remekül tudják alkalmazni. A csoport többi tagja azért utazik Amiens-be, hogy egy másik program - Lingva E — keretében létrejött kapcsolatot élővé tegyen. Az utóbbi program már direkt nyelvtanulást jelent. A részt vevő harmincöt, 14-18 éves diák a francia nyelvben szerzett ismereteinek mélyebb elsajátítását tűzte ki célul. A több mint negyven diák utaztatásának mintegy 1,4 millió forintos költségeit á szülők, az iskola, a megyei önkormányzat, Jászapáti önkormányzata, a Több Nyelven Alapítvány, valamint a francia nagykövetség anyagi támogatásával sikerült összegyűjteni. -bcsA TEVE KÉPERNYŐJE ELŐTT A változások szele söpör végig a Magyar Televízióban, s úgy sodorja magával munkatársak, televíziósok százait, mint őszi szél a fákról lehulló száraz levelet. Prózaiabban: Őszi nagytakarítás kezdődött az MTV-ben; első menetben 500, a másodikban ugyanennyi alkalmazottat távolítanak el, csaknem felére csökken a létszám: dühöng a takarékosság. Némelyekért nem kár, ám lapátra kerülnek közismert televíziósok is, s velük együtt népszerű programok. Pletykák, rémhírek „bolyonga- nak”, mint elátkozott kastélyban, az intézmény folyosóin. Arról például, hogy kitelik hamarosan a zenebutikos Juhász Elődnek is, holott épp most lenne nagykorú magazinja, elérkezvén a 200. adásához. A Szabadság térben tegnap reggel azonban ő maga cáfolta meg a róla szállongó kósza híreket, a Zenebutik marad, csak épp vasárnap délelőttről szombat délutánra vándorol, s némileg igazítanak a fazonján. Az igényes, szórakoztató zenei ismeretterjesztésnek olyan formája ez, amelyért kár lenne, ha időközben mégis valami baja esnék. Az elbocsátandók listáján szerepel — állítólag — a harcias hangú, érdekvédő Új Reflektor Magazin műsorgazdája, Ilkei Csaba is, és felmondanak sok értékes program szerkesztőjének, köztük Kóthy Juditnak, aki a legutóbbi időkig a Mélyvizet dirigálta, igyekezvén a kritikai gondolkodás fórumává avatni a bevallottan értelmiségi rétegműsort. Eleddig, mert hogy a Mélyvíznek is vége, miután megélt 420 adást, s működése alatt több mint ötezer vendég szerepelt a sorozatban. Élete során érték támadások, vádolták ellenzékiséggel is — igaztalanul —, dicséretére legyen mondva: a késő éjjeli órákban is képes volt mindig szellemi izgalmakat kelteni. Ha nem is egyforma színvonalon. Kimúlása drámai volt; állandó szignálját követően nem a szokásos beszélgetés kezdődött el, hanem szokatlanul, a búcsúzó, volt műsorvezetők köszöntek el tömör, felkavaró montázsban. Ám jött helyette, helyében a Záróra! Sebaj tehát, mondhat- nók, íme az új sorozat, amely nevében még a hajdani, sikeres Napzártára is emlékeztet. Az első tapasztalatok azonban azt mutatják, tartalmában még csak rokonságot sem mutat vele. Magasröptűnek szánt eszmélkedés ez, úgynevezett nagy nemzeti kérdésekről. Elsőként például a nemzeti tudatot vették célba, azt keresvén, miről is ismerszik meg a magyar. Itt hangzott el az a „magvas” megállapítás, miszerint nemzeti sajátosságaink legfőbb jegye,- hogy nem hívunk senkit vissza telefonon. Nesze neked, nemzeti karak- terológia! Egyébként volt ennek a bemutatkozásnak egy páratlan pillanata: a beszélgetésre meghívott vendégek egyike „kivont szavakkal”, Zrínyi Miklós módjára rontott ki váratlanul a stúdióból; látványosan, tiltakozásul a nagymérvű elbocsátások ellen, kijelentvén, nem kíván részt venni a további beszélgetésben. Példátlan eset ez a magyar televíziózás történetében! Mert olyan már akadt, hogy valaki ígérete ellenére szándékosan nem jelent meg egy vitaműsorban, távollétét a végig üresen álló szék jelezte, de hogy valaki csak úgy távozzék a színről, otthagyván csa- pot-papot maga mögött, erre nem volt tett. Most lett, s aki elkövette, a filozófus Tamás Gáspár Miklós. Tettét döbbent csend követte, s csak lassan tért magához a Záróra. Jelei az újnak Persze másfajta jeleit is tapasztalhatjuk mostanában a változásoknak: több lett például a híradókból, napközben is többször láthatjuk, élén pedig egy új műsorvezetőt, a szép, nagybaj szú, aranyos embert, Papp Endrét, ő adja el újabban a híreket mosolygós arccal, kedélyesen, mintha valami édességet ajánlana fogyasztásul nézőinek. Érzelmes egyénisége és a hírközlés száraz, objektív természete nem illenek egymáshoz. Jobban állt neki, amikor szabadidő eltöltéséhez kínált vonzó ötleteket, vagy érdekes eseteket tálalt fel a Gombár János irányította Ablakban. Ha igaz, Gombárt is menesztik, s péntek este hiába várjuk megszokottan az Ablakot is, pedig jólesett kilátni rajta, amikor kinyitották, mindennapi életünk ügyes-bajos dolgaira, bosszantó igazságtalanságaira is. Változások tehát így is meg úgy is, egyvalami azonban makacsul tartja tovább magát: a televízió abbéli hite, hogy főmüsoridő- ben csak krimikkel, rémséges játékfilmekkel lehet - lásd újabban a Látogatót, illetve a Vízi zsarukat — szórakoztatni a nézőket. No meg labdarúgómérkőzésekkel! Súlyos tévedés. Valkó Mihály Ismerkedés az EU-val „JÓ érzés volt visszatérni Kevibe” Október 4-én programsorozat kezdődik Mezőtúron az Európai Unió rendszeréről. A kereskedelmi és iparkamara, illetve az Európai Információs Központ közös előadás-sorozatára önkormányzati képviselők és dolgozók, vállalkozók kaptak meghívást. A Móricz Zsigmond Közösségi Házban dr. Ürmössy Ildikó beszél az EU-ról, a csatlakozási folyamat kérdéseiről. gg Rendszeres lesz a miniszter látogatása? Nemrégiben Túrkevén járt dr. Hámori József, a nemzeti kulturális örökség minisztere. A Parlamentben bársonyszékben ülő vezető gyakorlatilag hazaérkezett, hiszen családja sok éven keresztül lakott a kisvárosban. Régi tapasztalat, hogy egy jó iskolában sok mindent lehet tanulni, készségeket kialakítani, fejleszteni. Elsajátítani bizonyos tárgyak ismereteit, szakmákat, ha úgy tetszik, viselkedési normákat. Ugyanakkor az is tény: mint a szilárd épületnél az alap, itt is fontos a kezdet, a család, az apa, az anya szerepe akár pozitív, akár negatív vonatkozásban. Nem beszélve arról, hogy bizonyos jellemvonások, viselkedési normák apáról fiúra vagy lányra öröklődnek. írásunkban arra keressük a választ: génjeiben, belső jellemvonásaiban, külső megjelenésében ki mit hozott eleitől, szüleitől? Nagy Erika, az Új Néplap tavaly- előtti szépe, most 21 éves, főiskolai hallgató: — Ha kívülről vizsgálgatom magam, a szememet és az alakomat anyukámtól örököltem. Akár a türelmet, mert nehezen jövök ki a sodromból. Az is tőle van, rá hasonlít, hogy nyitott legyek a világra, ami tetszik és biztos vagyok magamban, próbáljam meg. Akár sportolásról, akár a modellkedésről van szó. Apura talán az arcom hasonlít, meg az, hogy a sérelmeket nehezen felejtem. Főleg ha ezt olyan valakitől kapom, akitől nem vártam. Dr. Gábori József főiskolai docens: — Mivel a családban az ötvenes években padlássöprés is történt, Mi örökölhető a szülőktől? nem volt könnyű kezdet. így a középiskolát levelező tagozaton, az egyetemet már nappalin végeztem. Azért örököltem őseimtől valamit ezekből az évekből: kitartást, küzdelmet. Másik örökségem a matematikai gondolkodás, ezt a szülőktől, nagyszülőktől hoztam, akiknek forgatni kellett az eszüket, hogy fennmaradjanak. Szerencsére jó tanáraim voltak, jó irányba bővítették a matektudásomat. Még egy nagyon fontos tényezőt hoztam a szülőktől a kitartáson kívül, a spórolást. Azt, hogy meg kell gondolni, mire adom ki a pénzt. Mivel sem milliomos, sem gazdag nem vagyok, ez is végigkísér, úgy hiszem... Kovács Anna, húszas évei elején járó technikus: — Alig voltam iskolás, a szüleim már elváltak. Noha anyucinál maradtam, apuval is sok időt .töltöttem, és őszintén szólva mindkettőtől maradt rám jó és rossz tulajdonság. Aputól például a műszaki érzék: ha kell, zárat cserélek, de bármelyik technikai munkában számíthatnak rám. Anyutól: miképpen osszam be azt a keveset, amit keresek. Főzni is aputól tanultam. Rakódtak rám negatív tulajdonságok is. Anyutól a rapszodikus természet, amelyik olykor okkal, máskor ok nélkül „megjelenik”. Aputól az esetenkénti akamokság, ami valami olyasmi, ha nem úgy tudok valamit elintézni, ahogy szeretném, dühös leszek. Külsőleg se egyikre, se másikra, inkább a nagyszülőkre húzok. Még egy fontos: pénzem, sok pénzem sose lesz, mint nekik, „ezt” is tőlük örököltem, hiszen nem vagyok rámenős. Báli István 52 éves, a megyei önkormányzat külügyi referense: — Édesapám kisiparos, szabó volt, és hat gyerekre keresett. Hajnalban ment, este jött. Mit örököltem tőle? Az ollóját és nyolcvanezer forintot a házból. Automata mosógépet, porszívót vásároltam érte. Tőle nekem még a kitartás, a hajtás jutott. Anyutól — akit 15 évesen elveszítettem — a meleg szívét. Azt, hogy nem kell mindenben rosz- szat keresni, inkább a jót, ami összeköt. Vagyon nem maradt, nekem nincs, hogy a gyerekeimnek lesz-e, nem valószinű. Azért nem vagyok elesett, lengyelül, franciául beszélek, és amit csinálok, nem más, mint a népek, nemzetek barátságának az elmélyítése, egymás megismerése. És ez szerintem nagyon időszerű feladat. Ifjú Ondrék Ede, a szolnoki Hozam Klub igazgatója: — Elöljáróban annyit, hogy három diplomát szereztem eddig, és tavaly decemberben kerültem ide. Ez egy családi vállalkozás, négy embert: a szüléimét, a testvéremet és engem jelent. Csúnya szóval üzemeltetni kell a klubot. Útravalóul azt kaptam: legyek mindenkihez kedves, ne fellengzős, mert a jó hír is eljut egyszer mindenhová, de a rossz villámszárnyakon repül. Anyukámtól a pénzzel való bánásmódot tanultam. Hogy nagyon figyeljek oda, mire kell költeni, mire költhetek és mire nem. Tőle ma is kapok nem is egy jó megoldást, ami ezen a szinten pótolhatatlan. Édesapámtól a jó szívének egy darabját vagy csücskét „örököltem”. Valami olyasmit, hogy inkább adni szeretek. Akadt még egy érdekes válasz. A nevét elhallgató tollforgató hölgy az apukájától azt kapta, hogy a tetteiért vállalni kell a felelősséget. Ezt aztán olyannyira tökélyre fejlesztette, hogy adódott rá példa: mások tettéért is elvitte a balhét. Anyukájától pedig azt „kapta”: türelmesen meg kell hallgatni másokat. Ez időszegény, rohanó világunkban olykor talán mindennél nehezebb... D. Szabó Miklós A miniszter a közelmúltban rendezett filmfesztivál vendége volt, és az egyik szünetben válaszolt lapunk kérdéseire.- Milyen érzés visszatérni, mely emlékek kerültek elő emlékezetéből az érkezéskor? — Nagyon sok régi ismerőssel találkoztam — válaszolta dr. Hámori József —, többel itt, a mozi előterében. Igazából ezek a kapcsolatok a fontosak számomra, melyek, ha távol is vagyok, ide kötnek. Igaz, hogy nem itt jártam középiskolába, de azért elég sok dologra emlékszem. Például dr. Györffy Lajos muzeológusjut eszembe először, aki egy páratlan kulturális örökséget tárt fel a városnak. Pezsgő társadalmi élet volt akkor, amit nagyon szerettem. Akkor is, most is csodáltam az itt élők túlélési képességét. Sokat jártam le a Hortobágy—Berettyó- partra, ahol már régen nem voltam, így nem tudom, most milyen lehet.- Mint miniszter hogy értékeli Túrkeve hagyományőrző tevékenységét? — Ez a törekvés fontos ahhoz, Dr. Hámori József FOTÓ: F. É. hogy az itt élők is részesei lehetnek egy nagy folyamatnak. Fel kell pezsdíteni a kulturális életet, ami a városban egykor igen élénk volt. Nagyon jó, hogy egyre több tradíciót újraélesztenek, s rávilágítanak azokra a tevékenységekre, amelyek Túrkevét egykor jellemezték. Egyébként lehet, hogy ezután esetleg rendszeres vendég leszek a városban — mondta dr. Hámori József miniszter. gg
