Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-22 / 221. szám
TÚRON INNEN — KÉVÉN TÚL „A kormányzat az orvosok zsebéből veszi ki a pénzt” Nem sérülhet a gyógyító munka Ma már köztudottá vált, hogy a vállalkozó háziorvosok járandóságát, az úgynevezett kártyapénzt az egészségbiztosító az év hátralévő részére tizedével megkurtítja. Mint azt mezőtúri orvosoktól megtudtuk, ez nem mehet a gyógyító munka rovására, saját járandóságukat kell csökkenteniük. Dr. Hamar Róbert nem titkolta félelmét, hogy az intézkedés a praxis fenntartását is veszélybe sodorhatja. Minden költséget magának kell viselnie, s a rendelővel kapcsolatos kiadások ezután emelkednek majd meg. Kezdődik a hidegebb időszak, fűteni kell, és az alkalmazottak fizetéséhez sem lehet hozzányúl- ni.A tél beköszöntével pedig több lesz a beteg, amivel a fokozottabb fecskendő- és egyéb eszközfelhasználás társul. Csak a saját zsebén tud spórolni, a betegek ellátása nem szenvedhet kárt a kevesebb pénz miatt. Hasonló véleményt képvisel dr. Mile Ágota gyermekgyógyász is. Mint mondta, a betegek rovására természetesen nem mehet a biztosító pénzvisszatartása, így csak a saját, személyes kiadásai visz- szafogásával tud kompenzálni. A probléma az, hogy van egy érvényben lévő szerződése, ami ezek szerint semmit nem ér. De gond az is, hogy a praxis fenntartásához szükséges anyagiakat eddig is „lebegtették”. Attól nem fél, hogy esetleg a körzet fenntartása veszélybe kerülhet. Egyelőre nem látja a végkövetkezményét az elvonásnak dr Csel- lár Zsuzsanna. Úgy véü, a kieső bevételt a háziorvosi praxisban szinte sehol nem lehet visszahozni, hiszen gyakorlatilag állandóak a költségek, a telefon- és egyéb számlák alig mutatnak eltérést az év során. A doktorok természetesen korsze- rűsitenék rendelőjüket, de most ez veszélybe került.Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a fejlesztésre fordítható összeget tarja vissza a biztosító. így tehát nemhogy nem korszerűsödik a betegellátás, hanem rosz- szabb körülmények közé kerülhet. Dolgozni kellene? Érdekes megnyilatkozást hallottam egy kevi testületi ülésen nemrégiben: dolgozni kellene, nem hiábavaló dolgokon értelmetlenül vitázni. Mit ne mondjak, megütötte a fülemet a mondat. Én eddig is azt hittem, hogy a városatyák azért ülnek abban a bizonyos székben, illetve azért választották meg a polgárok őket, hogy a köz érdekében munkálkodjanak. Ezek szerint eddig nem ezt tették? S nem megütötte, hanem egyenesen sértette hallószervemet az a hangnem, amit egy vita során produkáltak a képviselők. Bizony, gondoltam, a vidék is fel akar zárkózni a fővároshoz. Hiszen lassan olyan kifejezések is elhangzanak majd a városházákon, mint a Parlamentben. Vagy már most is hallhatóak ilyenek. Hiszen az ország házában már többször ajánlottak egymásnak honatyáink pszichológust, most ez már hallható kisvárosi ülésen is. A rendreutasításokat, „engem bántottak", mindenki hibás, csak én nem dolgokat pedig már talán fölösleges is említenem. Bizony, igazat kell adnom a cikk elején említett képviselőnek. Igen, dolgozni kellene, de nem csak itt, a megye településein, hanem ott, fentebb is. És úgy keltene ezt lenni, hogy annak látszata is legyen... Divatoltak. Nagy sikerű divatbemutatót tartottak a közelmúltban Túrkevén. A helyi áfész által szervezett programon az őszi kollekcióból kaphattak ízelítőt az érdeklődők. Benépesült a Kevering. Az elmúlt hét végén több ezren hódolhattak az egyik technikai sport, az autókrossz szeretetének Túrkevén. A Keveringen országos bajnokság részeként számon tartott futamot rendeztek. Annak ellenére, hogy Forma-1-hétvége volt, igen sokan voltak kíváncsiak az egyedi építésű kocsik versenyére. Nem csalódtak azok, akik kimentek, hiszen izgalmakban bővelkedő futamokat láthattak. Már az előfutamok során is történtek „események”. A közönség sportszerűen drukkolt, s egyszerre állt fel egy-egy bukás vagy más történés láttán. Mert volt bizony bukás is, szép számmal. Salto mortale éppúgy akadt, mint kerítésnek ütközés vagy másik kocsira való „rámá- szás”. Szerencsére a versenyzők mindezt gyakorlatilag sértetlenül megúszták. Ez történt Szeptember tizedikén bombariadó volt a túrkevei Petőfi Sándor Általános Iskolában. Mint kiderült, vaklárma volt a riasztás, a szakemberek nem találtak robbanószerkezetet az épületben. A Sapard programról tartott tájékoztatót dr. Bagdán Piroska polgár- mester augusztus 31-én a túri városházán. A több mint húsz érdeklődő véleménye nagyrészt egyezett Mezőtúr gazdaságfejlesztési programjában megfogalmazottakkal. Értékelték az idei túri vásárt a közelmúltban. Amellett, hogy a vélemények szerint igazán jól sikeredett a programsorozat, új ötletként merült fel a főzőverseny gondolata. Megnyitotta a GATE Mezőtúri Mezőgazdasági Főiskolai Kara az ezredfordulós tanévet. Sajátos volt ez a program, hiszen ezen a néven az iskola utoljára nyitott tanévet. Megkezdődhetnek a belvízkárt szenvedett magánlakások felújítási munkálatai Mezőtúron. Szeptember elsején találkoztak az érintettek a polgármesterrel, s ekkor tudták meg azt is, mekkora az az ösz- szeg, amit állami támogatásként kaphatnak. A jövő hónap végéig be is kell fejezni a munkákat, ellenkező esetben az átvett segítséget vissza kell fizetni. Századik születésnapján köszöntötte dr. Bagdán Piroska, Mezőtúr polgármestere és Kozák Zsolt városi képviselő Magda Árpádot. Ajándékkosárral és jókívánságokkal érkeztek az idős férfi otthonába. Csaknem minden végzős tovább tanult Mérleget vontak a kevi iskolák Csakúgy, mint tavaly, idén is mérleget vontak az előző tanévről a túrkevei oktatási intézmények. Kiderült, hogy mindenütt vannak gondok. Az egyik helyen sok a bukás, máshol viszont a hiányzások magas száma okozhat problémákat. Keviben három általános iskola szolgál a gyerekek tanulásának helyszínéül, tavaly összesen 1182 kis és nagyobb diák koptatta a padokat. A Kossuth Lajos Általános Iskola 499 diákjának mind a magatartási, mind pedig a szorgalmi átlageredménye a négyes felett alakult. A tanulmányi átlag nagyobb szóródást mutat, míg a harmadikosok 3,94-es átlagukkal a legjobbak lettek, a sereghajtó nyolcadikosok „csak” 3,2-es eredményt produkáltak. A 77 végzősből 73-an jelentkeztek tovább tanulni, többségük a helyi gimnáziumban, illetve más városok szakképző intézeteiben folytatja az iskolás éveket. Viszonylag magas a hiányzások száma, az alsósok átlagban több mint kilenc, a felsősök majd' hét napot voltak távol a tanórákról. Százhetvenegy gyermek tanult az előző tanévben a Kaszab Nagy István Református Általános Iskolában. Szorgalmi és magatartási átlaguk hasonló a Kossuthéhoz. Tanulmányi eredményük osztályonként eltérően, 3,9 és 4,5 között alakult. Érdekesség, hogy a legjobb értéket a végzősök produkálták. Átlagosan mintegy tíz napot, több mint hatvan órát mulasztottak a diákok igazoltan, valamivel több mint másfelet pedig igazolatlanul. Tizenkét volt nyolcadikosuk közül egy szakképzőben, a többiek pedig gimnáziumokban tanulnak tovább. Csaknem 5700 napot hiányzott a Petőfi Sándor Általános Iskola 512 tanulója az 1998-99- es tanévben. Több mint egy nap jut itt is az igazolatlan távollétekre. A tanulmányi átlagok 3,1 és 4,4 között alakultak, ennek ellenére magas a bukások száma. Egy tárgyból 24-en, kettőből 14-en, míg 14 gyermek ennél is több egyest kapott az év végi értékeléskor. Az ötven végzősből ketten nem mentek tovább felsőbb iskolába (egyikük sem tanköteles). Huszonhatan a gimnáziumot, szakközépiskolát választották, a többiek szakképző iskolában szakmát sajátítanak el. A képzés lehet a megoldás A Fridrich Ebert Alapítvány nemrégiben vitaestet szervezett a „Roma mint vállalkozó és munkaadó” témában. Ezen Mezőtúrról Varga Gyula, a helyi roma . kisebbségi önkormányzat vezetője és Nagy Sándor, a Homo Faber Alapítvány kuratóriumának elnöke vett részt. Nagy Sándor elmondta, a program megerősítette abban a hitében, hogy hazánkban az adatszolgáltatási rendszer arra sem alkalmas, hogy a fő folyamatokat fel lehessen tárni a foglalkoztatásban. Ezen belül pedig az etnikai alapon való kezelhetőség egyáltalán nem megoldott. Áttekinthetetlen a támogatási rendszer, s csak pillanatnyi válságkezelésre lehet alkalmas. Nagy gond az is, hogy a foglalkoztatáspolitika kialakításában mindig az érintetteket hagyják ki. Megoldásként csak a hosszú távú gazdasági célokhoz alkalmazkodó oktatás és képzés jöhet szóba. Ez szerinte érvényes lehet Mezőtúr és környéke munkanélküliségének csökkentésére is. Az oldalt szerkesztette és írta: Garancsi Gábor Fotó: Forgács Éva Egyesek a leszokáson is gondolkodnak Továbbra is hallgatja a zsörtölődést Rövidesen igen meredeken elkezd majd a cigaretta és egyéb dohány- termékek ára emelkedni. Januártól valószínűleg 20-40 forinttal is drágább lesz egy pakli füstölnivaló. Mezőtúron vajon hogyan kezelik majd az új helyzetet? K. László ügyvezető jelenleg napi két dobozzal füstöl el, igaz, nem a legerősebb fajtából. Ügy érzi, az áremelés után sem fog lemondani szenvedélyéről, szerinte ahhoz nyugodtabb életvitel kellene. A napi adagot lehet, hogy negyedével, felével esetleg csökkenti, de mint fogalmazott, valószinüleg továbbra is hallgatnia kell majd hites felesége „zsörtölődését” a cigarettázás miatt. Vele ellentétben V. Nándor irodavezető már elhatározta, leszokik. A kolléganőjével együtt azt gondolták ki, hogy a nemdohányzók védelme érdekében született törvény életbelépéséig, október elejéig együtt mondanak le a füstölésről. Ennek egyik legfőbb oka, hogy rendszeresen ügyfélforgalommal foglalkoznak, s az erre a célra szolgáló helyiségben ezután majd nem gyújthatnak rá. — Már egy éve tart a kínlódás — mondta F. István vízügyes szakember, aki tavaly ősszel lecsökkentette a büzrudacskák napi adagját. Addig több mint egy doboz is elment, ma már alig néhány szál. Az ára miatt nem is tervezi, hogy teljesen leszokjon. Ha véglegesen kivonja a forgalomból a hamutartót, annak egészségügyi okai lesznek. A köhögés és egyéb jelek egyelőre nem mutatkoznak. Egyszer már másfél évre, terhessége idején leszokott B.-né Erzsébet a dohányzásról. A férje is szívja, így a családi kasszát jelenleg is mintegy 8-10 ezer forinttal terheli a füstölés. Az áremelés után még nem tudja, mit csinál, elhatározás az lenne arra, hogy abbahagyja. Úgy véli, lehet, hogy meg is tudná állni, hogy ne gyújtson rá, de még kérdéses, mikor kezdi el a cseppet sem könnyű procedúrát. Újabb tagozattal gyarapodtak Az elmúlt hét végén tartotta immáron nyolcadik évnyitóját a túrkevei Egressy Béni Zeneiskola. Ettől a tanévtől kezdve már öt településen oktatnak. Idén már öt településről érkeztek vendégek az évnyitóra. Mi tavaly Túrkeve, Kuncsorba, Örményes és Kengyel gyermekeit tanították a muzsika szereteté- re, idén ehhez a körhöz csatlakozott Kétpó is. A szokásoknak megfelelően Erkel Ferenc: Bánk bán „Hazám, hazám” kezdetű áriája nyitotta az ünnepséget. Ezután dr. Szabó Zoltán, az iskolát fenntartó Túrkevéért Alapítvány elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd pedig Czédly Gyula, Kengyel polgármestere emelkedett szólásra. Mint mondta, a zeneszeretet s annak átadása minden áldozatot megér. Dicsérte a keviek önzetlen tenni akarását ebben a célban, s méltatta az intézmény oktatóinak felkészültségét. — Olyan pluszt kapnak itt a növendékek — hangsúlyozta —, mely a harmónia megtalálásához is hozzásegíti őket. Az irodalmi műsor utáni harmonikakoncertet követően az épület falán elhelyezett emléktábla koszorúzásával zárták a programot. Idén már öt településről érkeztek vendégek az évnyitóra