Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-18 / 218. szám

Gondokkal teli aranykoszorús gazda Rosszabb már ne legyen! Bencsik Ferencné papri­kát válogat FOTÓ: B. N Amikor márciusban az egyik napon Bencsik Fe­rencné Marika meg a párja kiballagtak újszászi kert­jük elejéig, és látták a hul­lámzó vizet, már csak ez szaladt ki belőlük: Stran­dot nyissunk vagy csóna­kázótavat? Pedig a feleség nem ma kezdte ».fóliázást, 1985 óta őstermelő. Adó­dott már rossz évkezde­tük, de ekkora tengert még nem láttak a porta felén. Kezdetben két primőrrel: pap­rikával és paradicsommal fog­lalkoztak. Január végétől, feb­ruár elejétől fűtötték a fóliát. 1990 körül úgy felemelték a gázolaj árát, hogy ez a fajta fűtési mód nem érte meg. így tértek át a konyhakerti palán­tákra, amelyek szintén fóká­ban cseperedtek, csak éppen a nap heve növesztette a növé­nyeket. Mindez elfogadha­tóan működött éveken keresz­tül. Mindaddig, amíg jó ve­tőmagvakhoz tudtak jutni. Ám amióta a magtermelés magánkézbe került, teljes a káosz. Mindez nem elég: ehhez társultak idén a hatalmas, is­métlődő zuhárék. A kertre rá sem lehetett menni. Ráadásul a temérdek eső következtében a talaj felső része akár a be­ton, olyan kemény. A krizantémmal is befü- rödtek: ezerötszáz bokorból öt maradt, a többi nem bírta a szeszélyes heteket. Mivel ehhez értenek, nem adják fel. Próbálják előkészí­teni úgy a területet, hogy ta­vasszal vetni, ültetni lehessen. Mert Bencsikék apró palántái esztendők hosszú sora óta meghatározói a tavaszi, szol­noki zöldpiacnak. És a mos­tani kudarc ellenére bíznak abban, esztendő teltével az ideinél csak jobb évük lehet. DSZM Bár aranykoszorús gazda lett Nagy József törökszentmik- lós-szakállasi gazda, mégis, az öröm helyett inkább a szomo­rúság érződik ki szavaiból. Mert szerinte olyan ez a ma­gyar mezőgazdaság is, mint a magyar foci: egyre mélyebb szintre süllyed. Már ami a jö­vedelmezőséget illeti... Nem is lenne igazi parasztember, ha nem a földjén találtuk volna meg a szikrázó őszi napsütésben Nagy Józsefet. A sziklakemény­ségű földet tárcsázta a búza alá, mert nemsokára azt vet bele. Száz hektár földje van, abból 55 a legelő. Kell a terület a sok birkának, ugyanis gazduram a környék legnagyobb juhtenyész- tője. Négyszáz anyajuhot tart, a bárányokat pedig Olaszországba szállítják. József összenőtt az anyaföld­del, világéletében parasztizált. Ez nem is csoda, hiszen szüleitől örökölte a föld szeretetét, édes­apja például még most, 75 évesen is 10 hektáron gazdálkodik. Úgy­hogy sok mindent látott meg ta­pasztalt már életében. Nem csak úgy a levegőből vette hát, amikor azt mondja, hogy rosszak a gaz­dasági körülmények a mezőgaz­daságban. A jövedelmezőség ki­csi. Hogyne volna kicsi, amikor sok az adó, a gázolaj ára meg nagy. Ha a 170 forintos üzem­anyagot olcsóbban meg tudná venni, akkor nem kellene naponta 17 ezer ezer forintot „megetet­nie” MTZ traktorával, és pár hek­tár földje megművelése keve­sebbe kerülne. De így csak az a kis darab, amin éppen elértük, már 55 ezer forintot vitt el, és még csak nem is szántotta fel, csak tárcsázta, és még nem is ke­rült bele a búza. Traktorát is jó lenne korsze­rűbbre cserélnie, de ki tud ma több millió forintot áldozni egy nyugati erőgépért? A múltkor is éjszaka szántott, és úgy hozta a jó sorsa, hogy sikerült egy John Deere trak­torra kerülnie. Hát, álom volt ve­zetni, pedig 15 éves volt a gép. Nem is jött álom a szemére, úgy élvezte a munkát vele. ta Sokat ér a három „fűnyíró” A kecske hasznos állat. Rá­adásul megvan az az előnye, hogy úgy tartja rendben a jó­kora porta udvarát, füvét, hogy munkára fogásához sem elektromos áram, sem benzin nem szükséges. Elvégre azt kebelezi be, amit alaposan, igazi mekegős pontossággal lecsipeget. így van ez Tomajmonostorán túl, abban a gátőrházban is, keltétől napnyugtáig a szép ta­nyán alig pihenhet. Fél ötkor ébred, hiszen a két tehén, az öt borjú, a ló, az aprólék, meg a kecskék kérik a porciót. Maradva az utóbbiaknál: ita­tás, etetés, naponta kétszer fejik őket: három és fél, négy liter te­jet adnak. Legelnek, de reggel és este azért egy kis abrakot is rak eléjük. Ezt sem utasítják vissza, sőt cserében finom tejjel látják el a családot. Ebből az­A házi „fűnyírók” azért a gazdaasszony, Dányi Istvánná kezéből az abrakot sem utasítják vissza FOTÓ: mj ahol Dányi Istvánék laknak. A gazdasszonyuk, Dányiné Mar­gitka gondozza a két „hölgyet” és az egy „urat”. Margit napfel­után tejföl, túró, sajt lesz. Az utóbbi olyan finom, hogy aki még nem kóstolta, fogalma sincs, mi a jó. D. Sz.M. Á sokarcú szilva A kunhegyesi Bodnár Jánosné és Gesztiné Kürti Ilona a szilvaaszaló kas mellett fotó: m. j. A kunsági szikes földeket a gyümölcsök közül talán a szilva bírja a legjobban. Bennfentesek szerint kétféle típus létezik. Az egyik az idd meg, a másik az edd meg szüva. Az elsőnél maradva: cefre lesz belőle, és a kifőzés után a vég­terméket apró poharakból illik a gallér mögé zúdítani. Az edd meg szilva négyféle. Az egyik típus nyersen fogyasztható. Ha elég kemény, befőtt lesz belőle, ha túlontúl érett, lekvárnak ki­váló. A negyedik változat az aszalt szilva. Követelmény: elég érett legyen, de ne lottyos. Egyébként a muskotályos a leg- ízletesebb. Remek eledel nyer­sen, bólénak, szilvalevesnek. Napjában 17 ezer forintnyi üzemanyagot fal fel a traktor FOTÓ: MJ EU-integráció - kemény alkuk árán A hazai mezőgazdaságot szakértők jelenleg válságágazataként tartják számon. Ennek következtében az agrárium uniós csat­lakozásra való felkészítése - a környezetvédelemmel együtt - az integráció folyamatának egyik legjelentősebb kihívását je­lenti Magyarország számára. Dr. Varga Gyula egyetemi tanár, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet tudományos főtanácsadója minderről kifejtette véleményét lapunknak. Hazánk a világ legnagyobb ke­reskedelmi forgalmat bonyolító közösségéhez akar csatlakozni, amely a gazdaság egészében je­lentős előkészületeket igényel. Ennek eredményességén múlik ugyanis, hogy a csatlakozást követően az ország - és ezen belül a mezőgazdaság - miként állja meg a helyét az Unió ke­mény piaci versenyében. Az EU belső védelmét célzó intéz­kedések megítélése szubjektív. A közösség - külső országokat sújtó - megkülönböztető szabá­lyait rögtön megszeretjük majd, amint a tagországok soraiba lé­pünk. Az Európai Uniónak nincsen egységes mezőgazdasági üzemi rendszere. Bár a farmergazda­ságok koncentrációja egyre erő­teljesebb, az üzemméretek rendkívül széles skálán mozog­nak. Éppen ezért az ágazatban nem létezik eurokonformitás. Az Egyesült Államok 1994- től mind nagyobb nyomást gyakorol a közösségre, részben ez kényszerítette ki az EU ag­rárpolitikájának reformját is. Az Agenda 2000 azonban tipi­kus látszatintézkedés csupán, amelynek elvei olykor szöges ellentétben állnak egymással. Az Uniót nem szabad „túlmisz­tifikálni”, szabályait megfel­lebbezhetetlennek ítélni. Szem­léletes példa erre, hogy a re­formcsomag szerint a mező- gazdaság bázisterületei nem változhatnak. Ettől függetlenül Németország keleti régiói lehe­tőséget kaptak pótlólagos igé­nyeik benyújtására, Olaszor­szág és Spanyolország számára pedig engedélyezték a hozam­szintek növelését. A bővítés pénzügyi vonzatai óvatos derűlátásra sarkallnak, hiszen Magyarország 2002-ig hét és fél, 2002-2006 között ti­zenhat-, míg 2006-tól negyven­kétmilliárd forint éves támoga­tásra számíthat. A kompenzá­cióból való kizárás lehetőségét valószínűleg csak alkupozíció­jának javítása érdekében tartja fenn a közösség. Ám még a rosszabbik eset beigazolódásá­val számolva is több előnnyel, mint hátránnyal jár majd a ha­zai agrárszférának az EU-integ- ráció — szögezte le dr. Varga Gyula. Bugány János A foszfor nemcsak „trágya”, hanem kicsit növényvédő szer is A tápanyag-utánpótlás megtérül A tápanyag-utánpótlás is csak megfe­lelő gazdálkodással, s hozzá párosuló agrotechnikával éri el hatását, még­hozzá igen jótékony hatását: az eredmény többszöröse annak, mint ha nem juttatnánk ki tápanyagot Minderről nemrég dr. Máté András, a GATE tanszékvezető egyetemi ta­nára tartott előadást. A mezőgazdasági termelők műtrá­gyahasználatát sok szempont befolyá­solja. Az egyik legfontosabb ezek kö­zött az az ár, melyet a műtrágyáért fi­zetni kell. De nem elhanyagolható az sem, hogy a termelők között jó néhá- nyan szakismerettel sem rendelkez­nek. Felhívta a figyelmet előadásában arra, hogy jelenleg a nitrogén ható­anyag kijuttatása rendkívüli túlsúlyt kapott. Igaz, tette hozzá, ez látszik meg a legjobban a növényen - de csak szemre! A nitrogén túladagolása meg­növeli a betegségekre való hajlandósá­got is, s késlelteti a beérést. Ezt iga­zolja az a tény, hogy mostanában egyre több növénybetegség bukkan fel, s elég csak a napraforgóra gondolni, ami nemcsak megbetegszik aratás előtt, hanem beérni sem akar. Ezért szüksé­ges az, hogy a nitrogén mellett egyéb hatóanyagokat is használjunk. A foszfor például nemcsak táp­anyag, hanem egy kicsit növényvédő szer is - fogalmazott az egyetemi tanár. A foszfor ugyanis növeli a növény el­lenálló képességét, bár hatása hosszabb távon jelenik meg, mint a nitrogéné. A foszfor túladagolása is okozhat gondo­kat, bár ez a veszély most nem fenye­get. Dr. Máté András nem kerülte el azt a tényt sem, hogy kevés csak a tápanyag­visszapótlást erőltetni. Ha ugyanis eh­hez nem társul megfelelő agrotechnika, akkor a műtrágyára kiadott pénz csak kidobott összegeket jelent. Sajnos az utóbbi években leromlott az alkalmazott technológiai szint is - mondotta tapasztalataira utalva. Szintén erre hivatkozott, amikor ar­ról beszél, hogy szerinte a hektáron­kénti hatóanyag-kijuttatás jócskán alatta marad a 100 kilogrammnak. A hallgatóságát különböző kísérle­tekkel igyekezett meggyőzni arról, hogy milyen eredményesség érhető el a megfelelő műtrágya-gazdálkodással. A tangazdaságban vetettek búzát olyan táblába, melyen egyáltalán nem hasz­náltak semmilyen műtrágyát sem. Ek­kor 3 tonnás hektáronkénti termést és 28,5-ös sikértartalmat értek el. Ha azonban a nitrogén, a foszfor és a ká­lium hatóanyagot egyaránt 90 kilo­grammra emelték, akkor már 4,75 ton­nás termésátlag mellett a beltartalmi ér­tékek is jelentősen emelkedtek: 34,3-as síkért és 13,9 százalékos fehérjét mér­tek. A kísérletek kiteijedtek több válto­zatra is. így dr. Máté András elmondta, hogy a foszfor és a kálium hatóanyag növelése 60-70 százalékkal javíthat a termés mennyiségén a csak nitrogént kapott növényhez képest. Dr. Máté Ándrás elmondta, hogy ha „teljes mértékű” - 90-90-90 kilo­grammos N,P,K - műtrágyázást al­kalmaztak a búzánál, az átlagosan 30 ezer forintos többletköltséget jelentett hektáronként, azonban a betakarítás során az elért árbevétel a duplájára nőtt. Jelentősen javult ugyanis a minő­ség! Ez pedig hatással van az értékesí­tési árra is. Néhány éven belül jelentkezni fog a minőségi kérdés, amikor egy-egy ma­lom vagy pékség megköveteli, hogy milyen módon kell termelni ahhoz, hogy átvegye a terményt a gazdától. Ekkor már nem lehet majd elkerülni azt, hogy kispóroljuk a hatóanyagokat a termelésből - fejtette ki mintegy zár­szóként dr. Máté Ándrás. Einvág

Next

/
Oldalképek
Tartalom