Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-18 / 218. szám
1999. szeptember 18., szombat Hegyei Körkép 5. oldal Nézőpont Hol élünk? Huszonnyolcezemél alig pár száz forinttal magasabb havi fizetést ajánlottak egy fiatal nőnek egy szolnoki munkahelyen. A hölgy több mint tíz évet dolgozott előtte egy pénzintézetnél, és leépítés során vált munkanélkülivé. A huszonnyolcezer „természetesen” bruttóban értendő. Kiszámolni nem igazán érdemes, hogy mennyi is ez nettóban, hiszen mindannyian is- meijük a minimálbér összegét. A hölgy ismerősei felháborodtak, én inkább megdöbbentőnek tartom ezt az ajánlatot. Az eset ugyanis nem egyedi. Nap mint nap ajánlanak fel munkavállalóknak ekkora fizetéseket. Igaz, hogy többnyire a pályakezdőket, a nagyon fiatalokat „várják” ezzel az összeggel, de ez nem mentség. Ami számomra megdöbbentő, az az, hogy hogyan is gondolhatják, hogy ekkora összegből egy ember meg tud élni. Hiszen ha csak a lakásrezsit vagy az étkezés költségeit a legminimáli- sabban számolom, már ezekre sem futja. Vagy eleve úgy gondolkodik a munkáltató, hogy a munkahely meg a nyolc(?)órás állás nem azért van, hogy az ember a megélhetéséhez szükséges pénzt ott megkeresse? Netán úgy kombinálnak, hogy az illető hölgyet majd úgyis eltartja valaki (az apja, a barátja, esetleg menjen férjhez). Tovább bontva érdemes lenne az elképzeléseket csoportosítani is: miután a hölgy ledolgozta a nyolc vagy több óráját a munkahelyén, milyen forrásból is biztosítsa a megélhetést? Netán arra gondolt a cég, hogy lopjon, törjön be? Vagy egy másik lehetőség: fiatalsága meglévő értékeit árusítsa? Esetleg keveredjen kétes ügyekbe, úgymint pénzhamisítás, kábítószer-kereskedelem, csempészés? Merthogy dolgozni aztán végképp nem érdemes, azt ez a munkaadó „remek” ajánlatával hűen hirdeti. Azt mondják, hogy Magyarországon a munkamorál még mindig nem érte el a nyugati színvonalat. Ez persze nem teljesen igaz, mert láttam már cégeknél szinte robotként dolgozni embereket, akik fel sem néztek a gépek mellől, úgy hajtottak. De tény, hogy van, ahol igencsak ímmel-ámmal teszik a dolgukat. Ha egy munkahely megfizeti a dolgozót, az lojális vele, a tulajdonos céljaiért hajt. És valóban félti az állását, mindent megtesz érte, hogy megtartsa. De más a helyzet, ha azon studírozik munka közben, hogy hogyan is fog pénzt szerezni a munkaidő letelte után, merthogy ki kéne fizetni a telefonszámlát. A kölcsönösség hiányzik még a munkakapcsolatokból. Hogy az alkalmazott megbecsüli a munkahelyét tisztességes teljesítménnyel. A munkahely viszont megbecsüli a dolgozóját - tisztességes fizetéssel. ÇuXów Gulyásfesztivál és szüret Ma kezdődik Szolnokon a gulyásfesztivál, amelyet a bor és a gasztronómia éve alkalmából rendeznek. A napokban megyénkben több rendezvény is csatlakozik az asztali örömök esztendejéhez. Ma és holnap a Tiszaliget ad otthont az első gulyásfesztiválnak, amelyet az Expo Stúdió Bt. rendez. A fesztivál célja, hogy a gasztronómiai év eseményeihez Szolnok és környéke a sajátos ősi hagyományaival csatlakozzék. A kulturális, szórakoztató programok mellett lesznek gasztronómiai bemutatók, kóstolók, látványkonyha és gulyásfőző verseny, ahová csakis gulyásételekkel lehet benevezni. Két másik jelentős gasztronómiai rendezvényt tartanak szeptember 25-én, amelyet a megyei falusi turizmus egyesület szervezett a „Jászkunság ízei,, elnevezéssel. Kunhegyesen a rendezvényt európai örökség nappal egybekötve szervezik meg. Látható többek között népijáték-bemutató, lesz kerékpáros, lovas fogatos városnézés, kunságiétel-főző versenyt rendeznek, és kiállítás tekinthető meg régi kun sütőfőző edényekből. Ugyanezen a napon Cserke- szőlő ad otthont a tiszazugi szüreti mulatságnak. Az egyik fő látványosságot a kakaspörkölt és tájjellegű ételek főzőversenye jelenti. Reggel kakaskuko- rékoltató versennyel kezdik a napot, de lesz többek között tiszazugi bortermelők bemutatója és fogatok felvonulása is. Szolnoki delegáció járt a Szentfóldön Kapcsolatépítés a gazdaságfejlesztés jegyében Szolnoki politikai és gazdasági vezetők látogattak nemrég Izraelbe, ahol fő céljuk a kapcsolatépítés volt. Elsősorban gazdasági kapcsolatokra törekedtek, befektetőket kerestek, akik érdeklődnek szolnoki lehetőségek iránt. A megbeszélések során azonban az együttműködés más területei is szóba kerültek a kultúrától az idegenforgalomig. Szalay Ferenc polgármestert arra kértük, ossza meg velünk izraeli tapasztalatait, és vázolja föl a kapcsolat lehetséges jövőjét. A haifai kikötő látképe- A kapcsolatok nem ezzel a látogatással kezdődtek. Várhegyi Attila polgármester és Haifa polgármestere már korábban találkoztak, már volt kint egy szolnoki küldöttség Haifában. Kaptam egy levelet a haifai polgármestertől, amelyben arra kért, hogy írjuk le azokat a pontokat, amelyeken kapcsolódhaSzalay Ferenc tunk Haifához. Ebben a levélben azt is megírta, hogy Haifának tizenhét testvérvárosa van, ezért nem ilyen együttműködésben gondolkodik, de ha vannak kapcsolódási pontjaink, közös érdekeink, a közeledés elképzelhető.- Mit válaszolt erre a levélre? Milyen lehetőségei vannak az együttműködésnek?- Úgy gondoltam, hogy a kapcsolatnak elsősorban gazdasági jellegűnek kell lennie, hiszen nekünk elsősorban erre van szükségünk. Ez nem jelenti azt, hogy a kultúrában, a sport-* ban, a diákcserében és más területeken az együttműködést nem tudjuk elképzelni. A polgármesterjelezte, hogy az Agri- tech kiállításra nagyon szívesen lát minket. Ez egybeesett a kamarák elképzeléseivel. Tóta Áron képviselővel, illetve á két kamara, a kereskedelmi és iparkamara, illetve a kézműveskamara képviselőivel együtt mentünk Haifába.- Milyen volt a programjuk?- Megérkezésünk után rögtön fogadott minket Magyarország izraeli nagykövete, dr. Csejtei István és a nagykövetség kereskedelmi tanácsosa, Galli László, őket azért fontos megemlíteni, mert a továbbiakban a szerepük igen fontos, Galli úr minden gazdasági tárgyalásunkon jelen volt. A jelenlétükkel demonstrálták, hogy Szolnok fontos a magyar kormány, a magyar állam számára.- Cégekkel is folytattak tárgyalásokat?- Két fontos céggel vettem föl a kapcsolatot, ezek az építőipar, a kereskedelem, az ingatlanbefektetés, a pénzügyi befektetés területén működnek. Jelezték, hogy szeretnének Szolnokon megjelenni. Hadd ne mondjak még konkrétumokat, ez jelenleg még nem időszerű. De például érdekesek az összefüggések: korábban már volt szó Szolnokon a Pólus szolgáltató központról, és a Pólus befektető csoport fő tulajdonosa is Izraelben van. És az egyik cég pont ez volt, amelyikkel tárgyaltam.- A befektetésen kívül miért lehetünk még fontosak Izrael számára?- Izrael számára rendkívül fontos a békefolyamat támogatása, például azzal, ha demonstráljuk,' hogy az ország biztonságos. A békeszerződés a palesztinokkal sokat javított a helyzeten. Elég, ha megemlítem, hogy Betlehem például palesztin fennhatóság alatt van, palesztinok vigyázzák a rendet a kereszténység legszentebb helyeinek egyikén, és ez semmiféle problémát nem okoz. A békefolyamatot a magunk kis eszközeivel is támogathatjuk, például, ha megszervezzük a diákcserét, de nagyon szívesen látják kultúránk képviselőit is, színházunkat, tánc- és énekkarainkat, és ők szintén szívesen bemutatják nálunk kultúrájukat. Ezen a téren nagyon sok munkát végez a Magyar-Izraeli Baráti Társaság szolnoki csoportja. Tevékenysége nagyon fontos a kapcsolatok szempontjából.- Haifán kívül hol jártak még?- Találkoztunk Sohan város polgármesterével. Ez tizenöthúszezres kisváros, de igen dinamikusan fejlődik. Lényegében hat év alatt épült. Sok fontos tel-avivi polgár él itt, Tel- Aviv kertvárosának tekinthető. Sohan polgármestere október végén teszi tiszteletét Szolnokon, majd novemberben egy befektető társaság jön. A másik város Ranana, ennek mintegy nyolcvanezer lakosa van, hasonlóan Szolnokhoz. A high- tech ipar egyik fellegvára. Nem biztos, hogy lesz testvérvárosi kapcsolat, nem is kell erőltetni, de hogy több ponton lesz kapcsolódás, az biztos. Augusztus 20-án, amikor a Nyújts kezet program keretében húsz város küldötteit hívjuk meg, közöttük a testvérvárosokat, ennek a két izraeli városnak a képviselőit is szeretnénk vendégül látni. Talán együttműködési megállapodást is aláírhatunk velük.- Az Izraelbe kivándorolt magyar zsidók játszanak-e szerepet a kapcsolatépítésben? ' - Fontos kapocs, hogy mintegy 400-450 ezer magyar zsidó él kint, s közülük nagyon sok vállalkozó ért el kiemelkedő sikereket.- Jutott-e idő a szó hagyományos értelmében vett turistaprogramra ?- Volt turisztikai program is, hiszen a csoport 23 főből, többségében turistákból állt, akik azonban nagyon sajnáltak minket, mert sokkal kevesebbet láttunk Izraelből, mint ők. De amit láttunk, az szép és felemelő volt. B. A. A térség és az egyén gondjai az államtitkár előtt Karcagi, nagyiváni, kunma- darasi, berekfürdői, kende- resi lakosok is felkeresték a minap karcagi fogadóóráján Varga Mihályt, a térség országgyűlési képviselőjét, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárát.- A választópolgárok elsősorban magánügyekkel kerestek meg, de volt néhány közösségi probléma is, mint például a veszélyes hulladék elhelyezése - mondta érdeklődésünkre a háromórás fogadóóra után Varga Mihály.- Egy vállalkozó azért keresett meg, mert a vállalkozásában keletkezett veszélyes hulladékot nem tudja elhelyezni. Ebben az esetben egyeztető megbeszélést fogok kezdeményezni az önkormányzattal és a környezetvédelmi hatósággal. A millenniumhoz kapcsolódóan a nagyiváni önkormányzat kérte támogatásomat. A település a NKÖM-höz pályázik egy Szent István-emlékmű felállításához. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert azt gondolom, hogy az életünkben csak egyszer tudjuk megünnepelni a millenniumot, és ennek nyoma kell, hogy maradjon. Dr. Kenyeres Imre, a Kun- madarasi Kht. ügyvezetője arról tájékoztatott, hogy október végére egy konferenciát szerveznek a kunmadarasi reptérről, s felkért egy előadás megtartására. Egy kenderesi család a Reálbank ügyében keresett meg. A megyében jó néhány embert érint a Reálbank csődje. Itt az a tragédia, hogy kisemberek, nyugdíjasok pénzéről van szó, akik temetésre vagy gyerekeiknek tették félre kis pénzüket. Ezek az egyéni tragédiák az embert megrázzák, de sajnos segíteni nem tudtam, hiszen a felszámolási eljárás folyamatban van. Egy idős, rokkantnyugdíjas férfi téli tüzelő vásárlásához kért volna segítséget, őt a polgármesteri hivatal ügyintézőjéhez irányítottam. Nagy Kálmán esperes a református templom felújításáról és a cserépjegy bevezetéséről tájékoztatott, Gál Béla karcagi feltaláló pedig az utcai kerekesszékéhez szeretne kérni tb- támogatást. Egy helyi vállalkozó az áfatörvény módosításához mondta el javaslatait, amelyeket tovább fogok vinni. de Jánosi Zoltán az ötéves orosz fogságból 1948-ban érkezett haza. A Kaukázusban dolgoztatták, s bár ma is állítja, nem volt rossz helye, nagy örömmel látta viszont szeretteit. Teltek, múltak a hetek, és 1949 elején Szolnokon meglátott egy szép törökszentmiklósi lányt, Lakatos Annát. Nem sokat teketóriázott: udvarolt, majd hamarosan megkérte Anna kezét. 1949. szeptember 15-én esküdtek Törökszentmiklóson. Nagy lagzit tartottak, húsz hintó vitte a násznépet. A férj szavaival élve a zajos esküvőt zajos ötven év követte a politikában, meg a mindennapokban is. Előbb saját földjükön munkálkodott, majd amikor azt elvették, elheZajos volt az ötven év, de megérte lyezkedett. Közben születtek a fiúk: Zoltán, István és József. Anna néni nevelte őket, sütött, főzött, majd amikor cseperedtek, ő is munkába állt. Nem sokáig, tizenegy évig, mert le kellett százalékolni. Nem másért, mert nyavalya annyi kopogtatott náluk, akár égen a csillag. Először a mama kezdte, lebénult egy évre, majd felépülése után a papa „következett”. Nevetve mesélte, akkor is kettőt látott, ha egy kortyot sem ivott. Háromszor bicskázták, bár a szeme ma sem tökéletes. Időközben az éveik számán kívül a család is gyarapodott, miután a fiúk megnőJánosi Zoltán és Lakatos Anna aranylakodalmukon FOTÓ: MÉSZÁROS J. sültek. Mostanáig nyolc unokáikét dédunoka is született, úgyhogy nem múlt el nyomtalanul a legutóbbi időszak. Megtartották az aranylakodalmat, és újra elmondták a városházán az igent. A rokonság vagy harminc embert jelentett, és a jeles évfordulóhoz kapcsolódó eszem- iszom este tízig tartott. Beszélgetésekkel fűszerezve, hiszen mint az ujjuk, úgy kerültek össze, és ma már hihetetlen, de Zoli bácsi legelső fizetése 350 forint volt. Bizony, amikor a most 81 éves tata ezt meséli, a fiatalok hiszik is, meg nem is. Jó is lenne most már minden, ha az egészségük nem hűtlenkedne. Szolnokon, túl a vasúton, a Meggyestelepen laknak. Nem nagy a porta, de ebben a korban már az is sok, ezért úgy döntöttek: nem ásnak, a fiúkat sem terhelik, befüvesítik a területet. Szerencsére a nyavalyákkal ellentétben az étvágyra nincs panasz: Zoli bácsi a húst hússal szereti, és az sem baj, ha másnap ugyanez a sorrend. Szinte naponta benéz a városba, újságokat vásárol, szeret mozogni. A nagyját csak átfutja, mert nagyon érdekes cikknek kell lenni annak, amit elejétől végéig elolvas. A hobbija még ma is - túl a nyolcvanon - az otthoni munkálkodás, mozgás, televízió és az újságok .. . D. Szabó Miklós
