Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-16 / 216. szám
1999. szeptemberlő., csütörtök Kunhegyes és Környéke 7. oldal Elismerték munkáját, hobbiját Szabó András neve ismerősen cseng a Kunságban, bár gyanítom, megyeszerte is. Az eredetileg matematika-kémia-műszaki ismeretek szakos tanár 1967 óta él Hegyesen. Esztendő teltével a Dózsa iskola igazgatója, és fociból a TF-en edzői képesítést szerzett. A volt járási tanács épületének megmentésével, átalakításával a településen 1976-ban labdarúgó- kollégium létesült. A diákolimpiák országos döntőjébe eddig a kunhegyesi csapat tizenháromszor jutott, és kétszer országos elsők lettek. Időközben a vasúti pálya mellett, ahol egykoron hatalmas ku- bikgödrök éktelenkedtek, két focipályát létesítettek, a hozzá tartozó helyiségekkel, öltözőkkel együtt. A legjobbak 1994 óta, Kun FC néven vitézkednek a megyei _ másodosztályban. Eddig ebből az iskolából 23 kor- osztályos válogatott került ki, és 21-en mutatkoztak be az NB I-ben. Azután Kun Kupa néven évente jó néhány belföldi és húsz-huszon- négy külföldi csapat részvételével, kézilabda- és focitornát szerveznek Kunhegyesen meg Szolnokon. Mindezekért a tevékenységekért Búsi Lajos, a megyei közgyűlés elnöke a közelmúltban kitüntetést nyújtott át Szabó Andrásnak, méltatva a megyei testnevelési és sportmozgalomban betöltött szerepét. Mert azt még illik hozzátenni, hogy a tulajdonképpeni hobbija a munkája. Ami nem más, mint az iskola, a sport és a tanulás. Kunsági szokások, ízek Szeptember 25-én Kunhegyesen európai örökségi napot tartanak, amelyet másképpen olyan gasztronómiai eseményként könyvelnek el, amelyhez kulturális program is társul. Mindezekhez hathatós segítséget ad a megyei, a helyi falusi turizmus szervezete, illetve a városi ön- kormányzat. Eredeti kunsági szobabelsó' Reggel a helyi Hajdina citeraze- nekar húzza az álmosoknak meg az ébren lévőknek, majd a Zsig- mond Ferenc Könyvtár gyermekműsora követi a pengetőket. Délelőtt tíz órakor a református templomban a karcagi ifjúsági fúvószenekar mutatja be műsorát, és ugyanebben az időpontban kezdődik a katolikus templomban a miseruha- és kegytárgykiállítás. A nap folyamán megtekinthető a szélmalom, a városi könyvtárban a „Tenger ékszerei” tárlat, a művelődési házban pedig Csete Lukács Máté rádió-, televízió- és magnetofonkiállítása. A Lagúna étteremben Oláh Lajos helyi gyűjtő a régi kun sütő-főző edényekből mutat be nem akármilyen válogatást, lévén gasztronómiai nap. Még csak annyit, hogy reggelire ingyentej, szalonna, zsíros kenyér, tepertő dukál a főtéren fél kilenc és kilenc között. Ugyanitt lesz a kunok konok népi játék és Kuthen vezér kupája, valamint az erős emberek versenye. A győztes pénzjutalmat vehet át. Főzőversenyt is tartanak, amire be lehet nevezni, tudtuk meg Gesztiné Kürti Ilona főszervezőtől. A főzőversenyre az anyagot a szervezőbizottság biztosítja. Ulőtartás hetvenöt évesen Bollók Emil négy évtizede plébános Kunhegyesen. évet a hívőkért, Kunhegyesért, minden ott lakóért. Hozzájuk ezúton csatlakozunk mi is ... Amikor Bollók Emil — aki most már kerületi esperes plébános, címzetes kanonok — 1959-ben először Kunhegyesre érkezett, augusztus 27-ét mutatott a naptár. Este lefeküdt, majd mire felébredt, 35 éves volt, lévén 1924. augusztus 28-án érkezett erre a világra. Azóta pontosan negyven esztendő pergett le, és a plébános úr megragadt. — Rendes emberek ezek a kunok — nyugtázza évtizedei tapasztalatait. Nem csak ő szerette, szereti az itt lakókat, kölcsönös ez, hiszen két alkalommal is helyi képviselőnek választották. Sőt ő volt az oktatási és sportbizottság elnöke is. Kapott Pro Urbe-díjat, és az érte járó pénzt templomtatarozásra, kápolnaépítésre fordította. Mert ittléte óta a katolikus templbmot úgy felújították, hogy csak a fala maradt a régi. Hetvenötödik születésnapján szerény kis megven- dégelést tartott. Köszöntötte dr. Seregély István, a püspöki kar elnöke, a kunhegyesi polgármester pedig a város nevében a mindig hajszálpontos Emil bácsinak egy asztali órát nyújtott át. Meg egy írást arról — amelyik azóta keretben a falon díszeleg —, hogy köszönik ezt a negyven évet, amit eddig a községért, nagyközségért, városért tett. Ráadásul tanít is: a Kossuth, a Dózsa iskolákban, illetve Bánhalmán. Ifjú korában remek sportoló volt. Ebből mára annyi maradt, hogy az ülőtartást ma, háromnegyed évszázadosán is megcsinálja. Annak ellenére, hogy Egerben, Szolnokon és Karcagon már átesett operációkon. Reggel 4-kor kel, 6-ig imádkozik, majd folytatódik a nap. Mise, temetés, keresztelő, esküvő, mindig van valami. Ha menni kell — szavaival élve — ott a fehér Mercedese. Ez nem más, mint egy megbízható, kiszolgált Csepel kerékpár. Strapabíró, akár a gazdája. Egyébként is azt szokta mondani: autója nincs, de van kápolnája, amelyik azóta épült meg, amióta ő itt van. Ha visszanéz a 75 évre, sok munka, küzdelem sorjázik egymás után, és talán a legszebb volt a mostani születésnap, állítja. Rengetegen köszöntötték, rázták meg a kezét, és kívántak neki további sok-sok A második oklevelét szerzi A Tomajmonostora és Újszent- györgy között lakó Szilágyi Anita ugyancsak céltudatos ifjú hölgy, hiszen 21 éves kora ellenére már a második diplomáját szerzi. Eredetileg Kisújszálláson a Mó- riczban érettségizett, majd felvették Egerbe, a főiskolára idegen- forgalmi, ügyintéző és menedzser szakra. Tavaly végzett, egy évet kollégiumban tevékenykedett. Egyúttal újabb főiskolai tanulmányokba fogott, mégpedig Budapesten tanulja az idegenforgalmi és szállodai szakmát. Ez a főiskola négyéves, most járja a másodikat, és általában kéthetente, szombatonként tartanak konzultációkat Pesten. Közben sikerült elhelyezkednie: Kunhegyesen, a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságon titkárnő. Csak az a gubanc, hogy ez a munkája mindössze három hónapra szól, bár semmi baj nem lenne, ha ez az idő netalántán meghosszabbodna. Rajtunk nem múlik ... Szilágyi Anita második oklevelét szeretné megszerezni. Elment a gyűjtő Még megvárta a nyolcvanadik születésnapját, és azután szépen, csendesen — ahogyan addig is élt - behúzta maga mögött az ajtót. Örökre elment, megpihent a híres gyűjtő, Pán- di Mihály. Noha eredetileg műszaki rajzolóként dolgpzott a 7- es volánnál, egy időben kulák- nak, osztályellenségnek számított. Pedig egyik sem volt, inkább ember a javából. Ha a párjával külföldre mehetett, nem aranyat, cuccokat vásárolt, hanem csigákat, koraitokat. Négyezer darabot gyűjtött ösz- sze, erre áldozta az életét. Ma a várost gyarapítja az óriási érték, de voltak bélyegei, cimkéi, telefonkártyái is ezrével, meg régi pénzei, tárgyai. Mindezekért Pro Urbe-díjat adott neki a település. Azután olyan gombaszakértő hírében állt, hogy messze földről felkeresték az alkalmi gombászok. És soha, soha nem tévedett. Csak most az egyszer: abban és annyiban, hogy már nem volt ereje, ideje tiltakozni a Kaszásnál. — Elég volt a szenvedésből — így búcsúzott szép, népes családjától, ismerőseitől, mindazoktól, akik szerették. Rengetegen kísérték utolsó útjára, és a város adott nyughelyét neki. Azt beszélik a városban Azt beszélik a városban, hogy a képviselő-testület odaadott egy óvónőnek egy olyan önkormányzati lakást, amelyet eredetileg egy tanárnak, netalántán orvosnak kellett volna fenntartani. Olyannak, aki itt szeretne letelepedni, dolgozni, de megoldatlan a lakáskérdése. Mi az igaz mindebből, erről kérdeztük Kontra József polgármestert. —Az idén eldöntöttük, hogy a lakásalapból vásárolnunk kell új lakásokat, számolva azzal, ha hirtelen tanárra, netalántán orvosra lenne szükségünk, így fogadhassuk a jelentkezőt. Van 5,6 millió forintunk erre a célra, és ebből vettünk is egy lakást. Eddig nem kellett senkinek odaadni, szóval felhasználni. Időközben az egyik óvónő azzal a kéréssel fordult a testülethez, hogy a családi állapotában bekövetkezett változás miatt átmenetileg lakás kellene neki. A testület egyhangúlag döntött, hogy beköltözhet, lakhat ott, de csak meghatározott ideig.- Mit jelent ez?Pontosan meddig? — A jövő év, azaz 2000. június 30-ig. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János A huszonnyolcból huszonegyen élnek Kereken fél évszázada a volt református, majd 1948-tól kunhegyesi Kossuth iskolában, a legelső ott végzett nyolcadikos fiúosztályban ösz- szesen 28-an vágtak neki az életnek. Közülük még 21-en élnek és 20- an eljöttek újra szétnézni ifjúságuk színhelyén. Figyeltem az iskola előtt parkoló kocsikat: egy Trabant és egy nyugati járgány képezte a választékot. A többiek vagy busszal, vonattal érkeztek, esetleg helybeliek, netalántán a kocsikat rokonaiknál hagyták. Egy szem nőtlen akad köztük: Ty. Szabó Pali, aki Miskolctapolcán él, és szavait használva elfelejtett megnősülni. Faragó Laci mindig mesterember akart lenni és 1951-ben került haza. Focizott is, és a vízgépnél 42 évet dolgozott. Oláh Imre kiszámolta, eddig 28 évet tanult, hétszer felvételizett valamilyen egyetemre és végül négy diplomát szerzett, nem akármilyen körülmények között. K. Szabó Banki a jajhalmi tanyától jutott el a fővárosig. Nánási István a két gyereken, három unokán kívül 3 infarktussal is „rendelkezik”. Kovács Mihály az egyik szervező — lakatosként 25 évig a Vízgépnél töltötte az életét. Lovász Gábor — a másik szervező — az Eötvösön történelem-földrajz szakon végzett. Volt Kunhegyesen a Dózsa, a Kossuth iskola igazgatója, igazgató- helyettes a gimiben. Szolnokon is dolgozott a művelődési osztály vezetőjeként, és Tiszasülyön is igazgatta a sulit. Noha nyugdíjas, ma is tevékenykedik. Gorzás Lajossal esett meg az a csoda, hogy már felnőtt fejjel Lévai Károlynál érettségizett, aki matematikát, fizikát tanított a gimiben. A csoda az, hogy ők nyolcadikig osztálytársak voltak. A tanár úr ma is dolgozik Pesten: nevelőtanár. Csete István mezőgazdasági vállalkozó, míg Barabás István 23,5 évet szolgált a zsaruknál, de egy infarktus nyugdíjba kényszerítette. Göblyös György a Művelődési Minisztériumba került, ahol becsülettel kitöltött vagy 30 évet. Jószerével bejárta az ország általános iskoláinak a döntő többségét, és ma is állítja, ez az iskola a legjobbak közé tartozott. Mert a gyerekeknek tudást, tisztességet, emberséget adott útravalóul. A hajdani nevelők közül eljött Egerből Uracs István tanár úr, aki később egészségügyi okok miatt költözött a hegyvidékre. Örömmel nyugtázta, hogy sok az osztályban a pedagógus, illetve az olyan remek szakember, aki évtizedeket töltött a műhelyekben, a munkapadok mellett. Tisztességgel, nagy szakmai tudással dolgozták le munkás éveiket. Bodon Béla tanár úr dirigálta a rendhagyó osztályfőnöki órát, aki ugyan Tiszaroffról került nyugdíjba, de pedagógus-pályafutásának első öt esztendejét ebben az iskolában töltötte. Remekül vezette a találkozót, és magyar szakoshoz méltóan minden életutat idézettel méltatott. Meg is érdemelték ezek a deres halántékú, olykor már magas homlokú egykori diákok az elismerő szavakat, hiszen fiatalságuk, gyerekkoruk a század nem könnyű évtizedeire esett. Akadt, akinek sikerült a gyermekkori álma, más hosszabb-rövidebb kényszerpályára került, de azután megtalálta a helyét a mindennapok során. Ebben a helykeresésben egy kicsit minden bizonnyal segített az itt kapott iskolai „muníció” is. Üj csarnok „nőtt ki! Kunhegyesen a Hydrogép Kft. telepén megtörtént a műszaki átadása annak a kétezer négyzetméteres, két darab húsz tonnás daruval ellátott csarnoknak, ahol acélvázszerkezetet, egyedi tervezésű bányagépeket készítenek német exportra. Egyébként a cégnél kilencvenheten dolgoznak, és az éves nettó árbevétel ötszázmillió forint. Az itt gyártott különböző berendezéseknek 90 százalékát Németországba szállítják. Még egy adat ehhez a gyarapodáshoz, korszerűsödéshez: a létesítmény mintegy százötvenmillióba került.
