Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-13 / 213. szám

1999. szeptember 13., hétfő Körkép 7. oldal Vásárok idején az országot járják Ötleteket a régi mesterektől merít Történelemlecke A minap igen kényes kérdést tettek fel az utca emberének a közszolgálati televízió délutáni műsorában. Hazánk egyik nagyvárosában régóta földben rejtezik egy trianoni emlékmű, melynek kiásása, renoválása és közszemlére tétele 10 millió fo­rintba kerülne. A kérdés mindössze annyi volt: áldozna-e a szo­borcsoport újrafelállítására? Nos, manapság, a jelenlegi politikaérzékeny közegünkben nem könnyű választ adni erre a felvetésre. És valóban, a válasz­adók többsége tényleg szörnyű nagy bajban volt a mikrofon előtt. Csakhogy a gond nem ott lapult meg, hogy a megkérde­zettek politikai, vagy érzelmi síkon közelítették meg ezt a té­mát. Hiszen szíve-joga mindenkinek véleményt formálni bizo­nyos dolgokról - hovatartozástól függetlenül. Az idő sodrásá­ban „meggyűrődött” idősebbektől nem is maradtak el a „tiszta” reakciók. Voltak, akik nemzetünk legnagyobb meggyalázásá- nak titulálták az 1920. június 4-én Versailles-ban történt határ­módosító aláírást, s utolsó fillérük felajánlásával a műemlék helyreállítása mellett voksoltak. Akadtak azonban a szépkorúak között olyanok is, akik úgy gondolták, nem muszáj a sebeket föltépni, s mint halottainkat, hagyni kell pihenni a földben a' múltat. Ezek a megnyilvánulások legalább érthető vélemények! Azonban elszomorító volt hallgatni a „harmincon innen” adott válaszokat. A megkérdezett fiatalok java része csak a vál­lát vonogatta, Trianonról és a hozzá fonódó eseményekről lát­hatóan kevés információval bírt. Hát ez nem csekély probléma! És nem is biztos, hogy az ő „készülékükben” van a hiba, bizo­nyára nem keltették fel az érdeklődésüket e téren. Ám elképzel­hető az is, hogy nap mint nap hatalmas mennyiségű, aktuáli­sabb információáradat halad át rajtuk, így gyermekeink nem tudják megfelelő helyen raktározni múltunk fontosnak vélt tör­ténéseit. Es ők valószínűleg nem csupán Trianonról „hallgat­nak”, a tapasztalat szerint számos fiatalnál találtatott könnyű­nek más történelmi lecke is. Ez pedig már mindannyiunk fele­lőssége. Épp ezért nem árt egykori miniszterelnökünk, gróf Teleki Pál szavain elgondolkodnunk: Egy nemzetnek akkor lehet jövője, ha ápolja a múltját... Mészáros Géza Csúszik a nagyterem átadása A jászberényi városháza időn belül mindenképp befe- nagytermének felújítását még jeződik, és csúszás esetén sú­Szlalom a központban Egyre többen bosszan­kodnak a mezőtúri Pétery Károly utcában, hogy a nemrégen nyílt étterem előtt sokszor csak szlalo- mozva tudnak elmenni au­tójukkal. Ott ugyanis au­tók parkolnak. Az utca közvetlenül a vá­rosközpontban található, s egyes napszakokban megle­hetősen élénk forgalmú. Az étterem előtti rövid szaka­szon időnként négy-öt autó is parkol, de úgy, hogy a legtöbb esetben rutinvizs­gának is beillenék a mellet­tük való elhajtás. Mivel mindkét szélen állnak a ko­csik, ezért csak szlalomozva lehet vezetni. Érdekessége a helyzetnek, hogy alig ötven méterre található egy par­koló, a legtöbbször üres he­lyekkel. Megállást vagy vá­rakozást tiltó tábla nincs a környéken. A rendőrségtől kapott in­formáció szerint a várako­zók szabálysértést nem kö­vetnek el, mivel nem tiltott helyen parkolnak. A kocsik között marad olyan széles­ségű út, amin még el tud menni a többi közlekedő. Egyetlen megoldás lenne, ha az önkormányzat táblát helyeztetne ki, mellyel egyik vagy másik oldalon a várakozást megtiltanák, gg Idősek otthona Tiszatenyőn Két éven belül eltűnik Tisza­tenyőn a nem éppen esztéti­kus külsejéről híres, jelenleg üresen álló Polip bár. Helyén új létesítmény épül - idős embereknek. A Polip bár telkét már egy ideje tervezi beépíteni az önkor­mányzat, ám csak most adódott rá lehetőség, egy pályázat tá­mogatásával. A Szociális- és Családügyi Minisztérium 3 millió forinttal támogatja a községben idősek otthona létesítését. Mint Pinczi Imre polgármes­ter elmondta, az otthont 2 éven belül szeretnék felépíteni, és a beruházás több mint 20 millió forintba fog kerülni. Az ön- kormányzat újabb pályázatok útján akar még támogatást sze­rezni az építéshez. A bentlakásos otthont 16 személyesre tervezik, amely le­hetőséget adna a csak nappali szolgáltatást igénylő idősek el­látására is. Jelenleg is működik idősek klubja, amely az otthon meg­épülése után beolvadna a bent­lakásos intézménybe. Mezőtúr közismerten fazekas­város. Számos nagyszerű ko- rongozó nevelkedett már itt, s jelenleg is csodálatos edények készülnek a műhelyekben. Legutóbb egy korongozó höl­gyet látogattunk meg. Búsi Istvánná „birodalmába” belépve az ember nem tudja, hogyan mozogjon. Úgy érzi magát, mint az a bizonyos or­mányos a porcelánboltban. Hi­szen szinte minden helyet el­foglalnak a már kész vagy ége­tésre, további műveletekre váró edények, dísztárgyak. Az 1992 óta önálló koron­gozó bizony nem ma kezdte a szakmát, 25 évvel ezelőtt került a helyi fazekasszövetkezethez. Ott szerette meg ezt a munkát, s élete társára is ott talált rá. Ti­zennyolc év után határozott úgy, önálló iparos lesz. Némileg sajnálkozva mondja, edényei többsége ma már nem népi motívumokkal díszítettek, hanem a mai, mo­dernebb formavilágot tükrözik. A legutóbbi egyeztetések sze­rint a lakosság 69 százaléka egyetért azzal, hogy megvaló­sítsák a szennyvízberuházást, így jelentős állami támogatásra számíthatnak. A pályázatot Tö- rökszentmiklóssal közösen sze­retnék beadni, hiszen a csatorna Kettős célzattal jelentették meg a kis könyvet, ahogy arról Hor- tiné dr. Bathó Edit, a Jász Mú­zeum igazgatója az előszóban említést is tesz. Egyrészt össze­gyűjtötték az utókornak azokat az ételeket, melyeket szülők, nagy­szülők, dédszülők Jászság-szerte nap mint nap fogyasztottak. Más­részt a kötet szerkesztői szeret­nék, ha a mai háziasszonyok is kedvet kapnának az ételek elké­szítésére. Talán akad köztük egy­néhány, mely mostanság is bele­fér az étrendünkbe. Nem igazán igénylik vásárlóik a hagyományos mintákat. De azért természetesen azok is ké­szülnek a kis műhelyben. Ezek stílusát a régi fazekasok mun­káiból „lesi el”, ötleteket ment az évszázados mestermunkák­ból. Természetesen a vörös ke­rámiákhoz túri agyagot használ, ám a fehérhez kecskemétit vá­a miklósi szennyvíztisztító mű­höz csatlakozna. Mint Pinczi Imre polgármester elmondta, ál­lami, környezetvédelmi, víz­ügyi támogatásokból a beruhá­zás összegének mintegy 80 százalékát el lehet nyerni. A csatornázás költsége 350 millió Ki kézbe veszi a hiánypótló munkát - mely nemcsak a 125. évforduló, hanem a gasztronómia éve miatt is aktuális 1999-ben -, láthatja, hogy a jász ember né­hány alapanyagból (liszt, tojás, zsír, tejtermékek, krumpli, bab) milyen változatosan tudta elké­szíteni ételeit. A kötetet bevezető tanulmányt dr. T. Bereczki Ibolya néprajz- kutató írta a kistérség népi táp­lálkozásáról. Szaklektorként működött Bagi Éva cukrász szakoktató, Darázs István szál­sárol. S hogy meg lehet-e ebből élni? Elmondta, bizony nagyon nehezen. Sok a költség, kevés a bevétel. Elektromos kemencét használnak, s az áramdíj évről évre magasabb. Vásárok idején hites urával maguk is útra kel­nek, hogy első kézből kapják meg vásárlóik országszerte a míves túri edényeket. gg forint, amelyből a községben 10 kilométer hosszú hálózatot lehet megépíteni, illetve a Tö- rökszentmiklósig vezető 5 ki­lométeres szakaszt. A lakos­ságnak 42 millió forinttal kell hozzájárulnia a beruházáshoz. A pályázatot a jövő évbeli szeretnék beadni, és 2001-ben elindítani a beruházást, amely nagyban enyhítené Tiszatenyő belvízgondjait. lodavezető, Szabó István mes­terszakács. A kötet létrehozá­sán munkálkodó szerkesztőbi­zottság tagjai voltak Hortiné dr. Bathó Edit, Faragó László, Kiss Erika és Kókai Magdolna. A könyv szerkesztői természe­tesen nem arra vállalkoztak, hogy receptről receptre sorra vegyék a Jászság valamennyi ételét, vi­szont a bemutatott válogatás hűen tükrözi a legjellegzetesebb étkeket, keresztmetszetet ad a táplálkozási szokásokról. S hogy a munka hiánypótló, jelzi ezt az, hogy már megjelenés előtt több százan megrendelték a „néprajzos szakácskönyvet”. Magyarország legtávolabbi szeg­letéből, de még Ausztriából, Hol­landiából, Angliából, Erdélyből, Svájcból is vannak előfizetői a kötetnek... Banka Cs. Még van mit a helyére rakni nyár közepén elkezdték, és a munkával - szerződés szerint - szeptember 1-jére el is kel­lett volna készülni. Mint azt képük is tanúsítja, a határidőt nem tudták tartani a kivitelezők. Polgár Lajos­tól, Jászberény címzetes vá­rosi főépítészétől megtudtuk: az önkormányzat és a kivite­lezés fővállalkozója, a Geo- gép Kft. közötti szerződésben garanciák szerepelnek arra, hogy a kivitelezés záros határ­lyos tízezreket - a pontos ösz- szeg nem publikus - fizet a kivitelező kötbér gyanánt. A címzetes főépítész sze­rint annak ellenére, hogy fe­szített tempóban dolgoznak az átalakításon, a soron kö­vetkező, szeptember 15-i képviselő-testületi ülést még nem lehet a felújított terem­ben megtartani. A munkák befejezéséhez néhány napra még azután is szükség lesz. bcs Búsi Józsefhé fotó: t. a. Törökszentmiklóshoz csatlakozna a tenyői szennyvízcsatorna-hálózat Támogatják a csatornázást Háromszázmillió forintnál is többe kerül Tiszatenyőn a szennyvízcsatornázás. Szerencsére a lakosság is, az állam is megfelelő mértékben támogatja a beruházást. Apáink étkei csokorba szedve Népi ételek a Jászságból Nagy fába vágta fejszéjét a Jász Múzeumért Kulturális Alapít­vány a múzeum alapításának 125. évfordulóján. A Jászsági Füzetek sorozatában a napokban jelent meg a Népi ételek a Jászságból című kiadvány. A munka nem csupán „egyszerű” néprajzi leírás, egy szakkönyv, hanem a háziasszonyok szá­mára is haszonnal forgatható, hisz’ jól használható szakács- könyvként is „funkcionál”. Élesedő verseny a gyógyszer-kereskedelemben Befektetőtársat keres a Béres Vevőt vagy befektetőtársat keres gyógyszer-nagykereskedelmi cégének a Béres Rt. A társaság vezetői úgy érzik, hiába bír a Bellis Rt. tízszázalékos piaci részesedéssel, pénzük egyhamar aligha térül meg. A cseppjeiről híressé vált társaság két évvel évvel ezelőtt, 1997-ben a szolnoki, az egri és a miskolci gyógyszertári központok megvá­sárlásával hozta létre a Bellis Rt.-t. A cég Északkelet-Magyarország egyik legjelentősebb gyógyszer­nagykereskedelmi vállalata lett, piaci részesedése eléri a tíz száza­lékot. A Béres vezetői mindezek ellenére úgy döntöttek, befektető- társ után néznek, de az sem kizárt, hogy eladják 74 százalékos része­sedésüket. F. Kis László, a Béres Rt. gaz­dasági igazgatója a döntést azzal magyarázta, hogy Európában a gyógyszerpiacon elindult kon­centráció Magyarországot is el­érte. Hazánkban már két nagy cég kezében összpontosul a gyógyszer-nagykereskedelem 60 százaléka. A szokottnál is kiéle­zettebb piaci versenyben pedig a befektetett tőkére vetített hoza- dék meglehetősen alacsony. (Lapinformációk szerint tavaly 12 milliárdos árbevétel mellett tízmillió forintos mérlegszerinti eredményt könyvelhetett el a cég.) F. Kis László érdeklődé­sünkre elmondta, hogy a tőke­emelésről szóló tárgyalások a na­pokban elkezdődtek a befekte­tőkkel, és várhatóan még ebben a hónapban lezárulnak. T. J. Sikeres kutyás rendőr Taroltak a karcagi rendőr- kapitányság kutyavezető rendőrei A minap a szolnoki IBSSA nemzetközi szolgála- tikutya-bajnokságon és a Vé­delem Kupa munkakutyaver­senyen. Az utóbbit a karcagi Labancz Mihály törzszászlós nyerte, aki az IBSSA-verse- nyen H. lett, a harmadik díjat pedig Kun István zászlós, kunhegyesi körzeti megbízott és kutyája hozta el. Labancz Mihály öt éve dolgozik a Karcagi Rendőrkapitánysá­gon, előtte a rendőri ezredben szolgált. A kunmadarasi szüle­tésű férfi, aki mindig szeretett segíteni másokon, nem bánta meg, hogy rendőr lett. Budapesti „meccsbevetései” és a rendez­vénybiztosításokon szerzett él­ményei helyett inkább németor­szági tanulmányújáról beszélt szívesebben. S miért jött vissza a Kun­ságba? Az ok nagyon egyszerű, megnősült, majd megszületett kislánya, Tímea, s Labancz Mi­hály a karrier helyett inkább a családot választotta. A kapi­tányságon aztán hamar kutyás rendőr lett, ami persze nem volt véletlen, hiszen már gyerekko­rában is .jskolákat alakított”, ahol németjuhászkutyák kikép­zését vállalta. Számára a négy­éves Aldo olyan járőrtárs, akire mindig számíthat, a kutya szinte telepatikus úton érzi, mit kér tőle gazdája. így egy sikeres igazoltatás után nem is jut La­bancz Mihály eszébe a szolgálat utáni munka, amikor Aldóval a fegyelmezést és ügyességi fel­Mihály hű járőrtársa, Aldo, és a kupák adatokat gya­koroltatja. Mint a járőr­vezető fogal­mazott, Aldó- tól azonban önfegyelmet, nagymértékű empátiát ő is tanult, ami szintén hozzá­járult sikerük­höz. Ám szólni kell még a nyu­godt családi hátteret bizto­sító feleség­ről, aki mára szenvedélyes kutyás nő lett, és mindenben segíti férjét, valamint négylábú jár­őrtársát. de

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom