Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-09 / 184. szám

1999. augusztus 9., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Születésnapját tartotta a jászberényi állatkert Derékba tört az utcabál Ismét nagy sikert aratott a Korda-Balázs páros fotó: sárközi Millenniumi emlékművet avattak Jásztelken „Ezer fa minden településre.. Jásztelek fennállásának 550. évében megannyi programot szerveztek már eddig is a falu lakói, melyeknek egyik fény­pontjához érkeztek szombaton. Az 550 éves évforduló, vala­mint a magyar államiság millenniumának tiszteletére em­lékművet avattak a falu főterén. Egy évvel ezelőtt született meg a gondolat a Jásztelkiek Baráti Körének közgyűlésén, hogy a két jeles, évfordulót méltóképp és együtt kellene megünnepelni. A Jásztelekről elszármazott Sánta István ötletéből, tervei alapján, és saját kivitelezésben el is készült az emlékmű, me­lyet szombaton délelőtt avat­tak, szenteltek fel a települé­sen. A Jásztelkiek Baráti Köre elhatározásából, a falu támo­gatásával születhetett meg a szobor. Az emlékmű J, M és T be­tűje egyszerre jelentheti a te­lepülés eredeti nevét: Jász-Mihály telek vagy azt, hogy a jásztelkiek a millen­nium tiszteletére állították ezt a szobrot. Kinek-kinek mind­ezt fantáziájára és belátására bízta az alkotó. A baráti kör idei közgyűlésén - a szobora­vatást követően - egyebek mellett elhatározták, hogy fel­hívást intéznek a jászsági tele­pülésekhez. Faültetési akciót hirdetnek a millennium évé­ben. Szándékaik szerint 2001- re minden jász településen legalább ezer fát lehetne ül­tetni, tisztelegve ezzel is elő­deinknek. bcs Tisztelgés és főhajtás (Ivanics Gábor, a JBK elnöke, Sánta István alkotó, Kisbakonyi Zoltánná polgármester) Méhkassá vált Jászberény A Jászberényi nyár ’99 prog- ramzuhatagának utolsó hétvé­géje volt Jászberényben. A rendezők ismét kitettek magu­kért, a városiak megannyi szí­nes és színvonalas program kö­zül válogathattak ismét Jászberény először adott otthont a Berény nevű települések találko­zójának. A városba érkezettek szombaton részt vettek a Jászbe­rényi nyár programjain, megis­merkedtek a várossal, vasárnap délelőtt pedig művészeti csoport­jaik tartottak bemutatót. Szombaton este a vigadalmi napok egyik „tartópillérét”, az ut­cabált tartották meg. A Favágó együttes, az Erogén Zóna, no meg Korda György és Balázs Klári gondoskodtak a jó hangu­latról. Látványos volt a szokásos (Folytatás az 1. oldalról Az Edda együttes szuperkon­certjéhez talán csak annyit illik hozzáfűzni, hogy a magyar pop-rock élet állócsillagai már 12 éve számítanak törzsven­dégnek Abádszalókon. Pataki Attila és sztárcsapata most is igazolta „kivételezett státu­szát”, hiszen a koncert valóban „top” volt, s a jelenlévők állítot­ták: kivételes kétórás zenei él­ményben volt részük! Szombaton bebizonyosodott, hogy Abádszalókon erős gyö­kerei vannak a lovashagyomá­nyoknak. A helyi lovasok és fogathajtók ugyanis emlékeze­tes lovasfesztivált „celebrál­tak”. A tehetségesen szépremé­nyű Mezőtúri Ifjúsági Fúvós- zenekar vezette ünnepi bevonu­lás után látványos parádé ré­szese lehetett a nagyérdemű. Tűzugratással, karikásos és bo­tos ügyességi próbákkal, lovas székfoglalóval, borospoharas vágtákkal elevenedett fel a pünkösdi királyválasztás ha­gyománya, mely verseny végén Kovács István őrizte meg azt a tűzijáték is. Amikor ezt követően az utcabálon a mulatásé lett volna a főszerep, óriási erejű szélvihar söpört végig a városon. A tömeg pár perc alatt eltűnt a főtérről... Vasárnap az állat- és növény­kert tartotta születésnapi buliját. Ez alkalomra időzítették az oroszlánok, tigrisek, medvék, farkasok új, a korábbiaknál sok­kal tágasabb kifutóinak átadását, melyet az önkormányzat nyolc­millió forinttal segített, de szá­mos magánember munkája és vállalkozó pénze kellett a beru­házáshoz. Az ünnepséget este Somló Tamás koncertje koro­názta meg. Vasárnap délután tar­tották meg a Főtemplomban a hagyományossá vált hangver­senyt, melyen a város kórusai, va­lamint a Szolnoki Szimfónikus Zenekar léptek fel. bcs kendőt, amely feljogosította arra, hogy királyként megkoro­názva, a falu szépével együtt lovagoljon el az ekkor már szépszámú közönség előtt. Közben a Bíró Banda kiváló muzsikájára a tiszafüredi nép­táncosok műsora tette igazán élővé a hagyományőrző falusi hangulatot, majd a fogathajtók szakmai bravúrjai tartották mi­nőségi szinten a szórakozást. Versenyük győztese idén Varga András lett, aki a publi­kum elismerése mellett a 30 ezer forintos fődíjat is bezse­belte. A krónika része az is, hogy Paksi Imre helyi gazda lova lett a lószépségverseny győztese. A lovasparádét követő csat­tanó pedig Nagy Bandóék mű­sora volt. Talán úgy jellemez­hető legjobban a családi remek­lés, hogy Nagy Bandó András és lánya, Nagy Natália igazolta az almának és fájának esetét. Még akkor is, ha a duó össz­hangját a színpadon lévő egyé­niségek markánsan önálló te­hetsége tette egységessé. PM (Folytatás az 1. oldalról) A megnyitót követően a sokak ál­tal várt esemény, a mézkirálynő- jelöltek bemutatkozása követke­zett. A kilenc lány, illetve fiatalasz- szony arra a nem kis feladatra vállalkozott, hogy királynővé vá­lasztása esetén egy éven keresztül pártfogolja, támogatja az őt meg­választó méhésztársadalmat, propagálja a magyar mézet. A je­lölteknek ezért nem egyszerűen , jól kellett kinézniük”, hanem ki­állásukkal, beszédkészségükkel, közvetlenségükkel, ha lehet, a méhészkedésben való jártassá­gukkal is ki kellett tűnniük a töb­biek közül. A bemutatkozást kö­vetően a méhész szakma hazai elöljárói meghallgatták a jelölte­ket, hogy mennyire felelnek meg a követelményeknek. Délután a találkozó zárásaként hirdették ki az eredményt. A legtöbb közön­ségszavazatot a Szolnokról érke­zett Kollár Andrea kapta. A zsűri döntése értelmében má­sodik udvarhölgynek választot­ták a jászberényi Simon Évát, első udvarhölgynek pedig az aszódi Probocskai Zitát. Az 1999-es év mézkirálynője pe­dig a budapesti Paksi Mária lett. A 24 éves fiatal hölgy a Ke­reskedelmi és Iparkamara német referense a fővárosban. Felső fo­kon beszéli a német és orosz nyelvet, középfokon beszél ango­lul. Felsőfokú kereskedelmi vég­zettsége van, és jól ért a méhész­kedéshez is. Szülei Mátészalkán ezzel foglalkoznak. Amikor csak teheti és megkérik rá, segít. Mint mondta, mindent megtesz azért az elkövetkező egy évben, hogy a magyar mézet minél jobban meg- ismeije mindenki. Az egész napos rendezvényen megtartották a mézes sütemé­nyek versenyét, a füstölőgyújtó, és keretszegező versenyeket is. A legkisebbeket óriás- és marionett bábok várták a Fabula bábszín­ház jóvoltából. Sokakat vonzott Tóth Endre helyi méhész bemu­tatója is, aki egy egész méhrajt csalogatott a katjára. A méhészfórumon Tamás Károly elmondta: az FVM méhcsaládonként ezer forintos támogatást nyújt a méhészek­nek, illetve támogatni fogja a termékek csomagolását, piacra juttatását, a biológiai alapok - jobban mézelő, erősebb méhek - fejlesztését. Hozzátette: a mezőgazdaság rövidtávú támo­gatási rendszeréből a méhészek is támogatáshoz juthatnak, pél­dául igénybe vehetik a techno­lógiai fejlesztési támogatáso­kat. A fórumon elhangzott, hogy a hírekkel ellentétben nem volt kiemelkedő, csak át­lagos méztermés ebben az év­ben. A termelőknek mostanság nem is a méz mennyiségével, hanem az árával vannak prob­lémáik, hisz’ a felvásárlók nyomott árakon veszik át ter­mékeiket. Banka Csaba Zsúfolt? Nem zsúfolt? Vannak olyan vélemények Mezőtúron, hogy a piac régen megérett a bővítésre. Egyesek szerint a sok kereskedő miatt az őstermelőknek már nem jut hely, hogy portékájukat eladásra kínálják. Utánanéz­tünk a problémának. Egy hétvégi napot választottunk, mind a kínálat, mind pedig a ke­reslet vélhetően ekkor a legna­gyobb. Tudni kell a mezőtúri pi­acról, hogy az gyakorlatilag két részből áll. A csarnokban és annak kör­nyékén zöldségféléket, míg a parkolóban, s a kettőt összekötő út és járda mellett pedig külön­böző iparcikkeket kínálnak. Való igaz, a ruhákat, cipőket s egyebeket árusító részlegen egy gombostűt is nehéz lett volna le­ejteni, annyi árus rakodott ki. Ta­láltunk itt külhonból érkezett árusokat épp úgy, mint hazai ke­reskedőket. De nyugdíjas néni­kék is próbálták a piacozással kiegészíteni havi járandóságu­kat. Irány a kifogásolt zöldséges terület. A csarnok előtti szabad téren láthatóan többségben van­nak a kereskedők, akik több asz­talról kínálják a krumplit, barac­kot, s sok más gyümölcsöt, le- vesbevalót. Csak néhány termelő van, aki kisebb mennyiséget próbál eladni. A csarnok azonban már sokkal inkább az ő „felségte­rületük”, az asztalok legalább kétharmadán az ő terményeik vannak. Sőt, több szabad hely is található, még reggel kilenckor is. Tumultus is van, de inkább a vásárolni szándékozók részéről. Megkérdeztünk néhány árust a külső, zsúfoltabb területen, mi­ért nem pakolnak be az aszta­lokra, s kiderült, ennek forinto- sítható okai vannak. Ugyanis a csarnokban mind az asztalon, mind pedig a földön sokkal több a helypénz. A termelő pedig az ötven forintos plusz kiadást is megérzi. gg Nemzeti nagytábor A Sárospatak melletti Hármas­halomnál hazai és határokon túli - kárpátaljai és erdélyi - di­ákok és felnőtt vezetőik részvé­telével vasárnap megkezdődött a Magyarország Felfedezői Szövetség egyhetes nemzeti nagytábora. Az egy évtizede alakult szö­vetség legfőbb célja egymás szülőföldjeinek jobb megisme­rése, és a Rákóczi-hagyomá- nyok ápolása. Az idei Rákóczi- tábor egyik legfőbb feladata a millennium évére való felké­szülés, a hozzá kapcsolódó programok kidolgozása és a fel­tételek megteremtése. Nagy volt az érdeklődés a termékek iránt FOTÓ: SÁRKÖZI Ez az, amit nem lehet megunni Tizenkettedik rész Harc a szigeten Bert, a magyar titkosügynök Pa­kisztánban életveszélybe került. Az ottani kábítószerpiac ura, Kader Multan saját szigetére csalta, és ott az ügynök kelepcébe került... Két perc az élet, gondolta görcsösen. Hátában érezte a kőfal egyenetlensé­geit, látta a napfényt és távolban a tengert - de mindez csak homályosan, mint egy szűrőn átjutott el a tudatába. Egyetlen gondolat vibrált benne, amely lassan akarattá vált. Nem gon­dolt most a külvilágra sem. A Szerve­zet messze van, bár ígértek valami se­gítséget... A szeme csak a szemben álló férfiakat és a fegyvereket látta. Nagyon félt, hogy nem marad idő, Multan kiadja a parancsot, és abban a másodpercben megszűnik létezni a vi­lág. Az ő világa, amelyet annyira megszokott, hogy örökkévalónak hitte. Mint minden ember. Ekkor hallotta meg fejében a felül­NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat ről, műholdról érkező hangot: MÉG EGY PERC! És Bert legyőzte tagjai ellenállását. Ajka merevsége is elmúlott, már tu­dott szólni:- Hé, Multan, tudod, hogy halálra ítélted önmagadat? Ha engem kivé­geztek, legfeljebb három napod ma­rad, aztán véged. A pakisztáni megvetően lebigy- gyesztette ajkát. Nem szólt.- ...Egy hatalmas birodalmat moz­gatok már, gondolj csak bele! Na­gyobb, mint a tiéd. Tudod, hány fize­tett gyilkos áll rendelkezésemre? Az embereim tudják, hogy idejöttem. Mit gondolsz, meddig maradhatsz élet­ben? Talán holnap estig vagy addig sem? MOST!- mondta a hang a hajába rejtett törpe rádióvevőben. Erre Bert sem tett mást, mint előrenyújtotta két kezét és átható hangon ennyit mondott:- Most! Talán még be sem fejezte a szót, amikor vakító fény villant. Egyenesen az égből érkezett! Kékesfehér volt, a felhőkből csa­pott le egyenesen. Akár egy gigászi méretű villám. Csak ez egyenes volt, nyílegyenes. Amint megjelent, a szi­geti emberek már be is csukták a sze­müket. Mert nagyon közel csapott le, a föld és a kövezet is sistergett átható zajjal. Bert agyán átvillant: jó, hogy a Szervezet vele is közölte - igaz, csak pár pillanattal korábban -, hogy va­lami lesz. így olyan benyomást kelt­het itt a pakisztániak előtt, mintha ő csinálná ezt a... mit is? Lézersugár volt, romboló, nagy erejű, koherens fénysugár. Nem lehe­tett kétsége, hogy az egyik műholdról irányították ide. Mielőtt még eszébe 34. juthatott volna, hogy büszke le­gyen - a Szervezet eddig soha senki­ért, egyetlen ügy­nökért sem vetette be az űrfegyvert a Földön! - máris megérkezett a követ­kező csapás. A lézersugár most a palota üvegfa­lára csapott. Száz négyzetméternyi üveg tört apró darabokra és zuhant le, végig a terasz felőli oldalon. A fegy­veresek elugráltak, néhányan futásnak eredtek. Multan döbbenten állt, kővé meredt. A harmadik sugár a palota tetejét találta el. A tető valósággal felrob­bant, kráterként dobta ki magából az anyagot, a törmeléket. Porfelhő szállt fel. A fegyveresek fejvesztetten mene­kültek. Multan sem maradt ott. Bert mellett egy gerenda zuhant le, és üvegcserepekkel lett tele a kövezet. Két kaiját feje fölé kapta és rohant. A Szervezet eddig senki előtt sem leplezte le, hogy felfegyverzett mű­holdja is van! Bár a nagyhatalmak alighanem sejtették. Hiszen részben az ő beleegyezésükkel, sőt anyagi se­gítségükkel működik a bűnüldözéssel nem olyan látványosan és inkább ti­tokban, de nagy hatásfokkal működő társaság... Bert rohant. Multant látta, csak őt. A fegyveresek csapata - az egész ki­végzőosztag! - eltűnt valahol mene­déket keresve a felülről hulló törme­lékek ellen. Multan egy lépcsőhöz ért. Alig tett meg rajta három-négy fokot, Bert felülről rávetette magát. A pa­kisztáni felkiáltott, lerogyott. A két test egymást előzve, de összekapcso­lódva gurult a lépcső aljába. Bert nem eresztette el áldozatát.- Multan...! A pakisztáni menekült volna, de már a földön volt. Ugyanakkor Bert azt hallotta a kis készülékből, magya­rul:- Kell még csapás? Bert, válaszolj, mi van veled?- Még fogoly vagyok, de nagy itt a rémület. Jöhet még csapás, és gondol­jatok a kimenekítésemre! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom