Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-28 / 200. szám
1999. augusztus 28., szombat Megyei Körkép 5. oldal NÉZŐPONT Bér és teljesítmény Elmaradt a vasutassztrájk, ma már csak arról folyik a vita, hogy ki nyert, ki veszített, volt-e értelme az egésznek. Az érintettek majd bizonyára levonják a szükséges következtetéseket, munkaadók és szakszervezetek meghatározzák a következő időszak taktikai és stratégiai lépéseit. A történtek azonban más kérdéseket is fölvetnek. A mai magyar társadalom a nyugatiaknál megosztottabban vélekedik a sztrájkról. Elvben természetesen mindenki egyetért azzal, hogy a sztrájkjog a demokrácia elidegeníthetetlen része, amikor azonban bármilyen félénk kísérlet történik arra, hogy a gyakorlatban is éljenek ezzel a joggal, kiderül, hogy az elvek és a gyakorlati állásfoglalások meglehetős távol vannak egymástól. Egyszerűbben szólva széles körben hiányzik a társadalmi szolidaritásnak az a minimuma, amely elviseltetné a sztrájk okozta kellemetlenségeket. Külföldön, elsősorban Olaszországban többször volt alkalmam közelről megtapasztalni sztrájkokat. Velencében bokáig gázoltunk a szemétben, amikor a pályaudvari takarítók sztrájkoltak, előfordult, hogy Rómában az orrunk előtt csapták be a metró ajtaját sztrájk miatt, de ezt az emberek higgadtan tudomásul vették, nem volt ökölrázás és üvöltözés, mert mindenki tudta, hogy alkalomadtán ő is számíthat mások szolidaritására. Ez is erősíti a mostanában oly sokat emlegetett társadalmi kohéziót. A statisztikák szerint Magyarországon a munka átlagos termelékenysége mintegy fele a nyugatinak, a bérek viszont összehasonlító árakon - a vásárlóerő alapján - számolva is alig érik el aZ ottaniak harminc százalékát. Ez azt jelenti, hogy a magyar munkavállalók átlagban kevesebbet kapnak annál, amennyit a munkájuk alapján reálisan kaphatnának. A különbség kétségkívül vonzza a külföldi befektetőket, ám hosszabb távon ez a helyzet csak olyan eszközökkel tartható fenn, amelyek manapság nem egyeztethetők össze a demokrácia elveivel. Bizonyos idő után, jól felfogott gazdasági érdekből, az Európai Unió sem viseli el az ilyen, a harmadik világra jellemző béreket. Annyira nem, hogy ez akár teljes jogú tagságunknak is akadálya lehet. Az unióban, elsősorban annak keleti területein, a lengyel, cseh és magyar határ mentén, például az ausztriai Burgenlandban, elevenen él a félelem a nyugati munkaerőpiacra bezúduló, képzett, és az ottaniaknál jóval kevesebb bért is örömmel elfogadó „keleti” munkavállalóktól. Ez a munkaadóknak akár jól is jöhetne, ám a társadalmi béke megőrzése fontosabb a valamelyest is előrelátó politikusok számára. Maguk a nyugati szakszervezetek is ebbe az irányba befolyásolják a zömmel baloldali kormányokat, az itteni szakszervezeteknek pedig azt tanácsolják, hogy lépjenek föl a béreknek a teljesítmények szintjére emeléséért. Teszik ezt elsősorban saját tagjaik munkahelyeinek védelmében. Az átlagok természetesen igen jelentős különbségeket takarnak, ám bőven vannak ma Magyarországon a gazdaságnak olyan szektorai, ahol gyakorlatilag bármilyen béremelési követelés indokoltnak tekinthető, gazdaságilag és erkölcsileg egyaránt. Kitüntetést - később felmondólevelet kapott Hogy miképpen fér össze egy jeles elismerés később egy alkalmatlanságot állító, rendkívüli felmondással, rövid írásunkban erre keressük a válaszokat. Furcsa fintora a sorsnak, hogy azt a főnököt, aki a rendkívüli felmondást névjegyével ellátta, bő két hónappal később, egy erre hivatott testület beosztásából szintén visszahívta, és a határozat szerint: „munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette”. Azóta új a vezetőség, akiknek tulajdonképpen nincs közük a leírtakhoz, azért eltekintünk attól, hogy megnevezzük a céget. Tesszük ezt azért is, mert az eset önmagában is elgondolkoztató. Az ügyben érintett férfi - Vadai István - még innen a negyvenen - kiskorú gyerekek apjaként már több, mint egy évtizede tette a dolgát a vállalatnál, illetve jogelődjénél. Gépjármű ügyintéző is volt, és többek között Kiváló Munkáért elismerésben részesült. Hogy ezt az elismerést istenigazából megérdemelte-e vagy nem, ennek az eldöntését ne tőlem várják, de az tény, nem volt panasz a munkájára. Egészen addig, amíg táppénzre nem ment, és egy belső vizsgálat állítólag hiányosságot állapított meg a munkahelyi tevékenységében. A készpénzfizetési számlák alaki és tartalmi szempontból kifogásolhatók voltak, és az üzemanyag-elszámolásokkal kapcsolatban is több észrevétel akadt, az „előírásokra” hivatkozva, így a kár összesen megközelítette a 900 ezer forintot. Az akkori igazgató hívatta a munkatársát, de ő ezt a kárt, ha úgy tetszik adócsalást, nem ismerte el. Mondván hasonló volt a korábbi gyakorlat is. Erről a beszélgetésről nem készült jegyzőkönyv. Mindezek azt eredményezték, hogy rendkívüli felmondással az állásából azonnal felfüggesztették. Levelet írt a polgármesternek, és jó néhány általa észlelt szabálytalanságot szóvá tett. A válasz meg is érkezett, miszerint valóban vizsgálat folyik a cég ellen, és meg kell várni ennek az eredményét. Egyúttal jobb lett volna, ha ezeket az eseteket a dolgozó korábban jelzi - akár névvel, akár névtelenül - mert így egy sértődött dolgozó utólagos bejelentéséről van szó, már ami az indítékot illeti. Mivel a vizsgálat szerint több százezer forint csalásról, annak gyanújáról lebbent fel a fátyol, az elbocsátott gépjármű-ügyintéző az adóhivatalhoz és a bírósághoz fordult, tegyenek igazságot. Előbb az APEH adónemek főosztályának érkezett meg a levele Budapestről, amely szerint itt nem történt szabálytalanság, a korábbi elszámolási mód megfelelő volt. Később első fokon a bíróság is végzést hozott, amelynek a lényege tömören az, hogy a munkást jogellenesen bocsátották el, mentették fel az állásából, amiért a felmerült költségek és az elmaradt bér kifizetése a céget terheli. Hiszen esetünkben szervezeti és működési szabályzat, utasítás nem volt. Akkor meg miért kérik számon a dolgozón? A vesztésre álló fellebbezett, így a vitát a megyei bíróság zárta le. Röviden fogalmazva: az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, ami így jogerős. A cégnek fizetni kell a kirúgott dolgozójának, és az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Megoszlanak a vélemények a pert nyert munkás tettéről. Akad, aki állítja, az illető mások biztatására cselekedett, Van, aki szerint ahol eszik, evett valaki, oda ne csináljon. Mások azt vallják, szó sincs ilyesmiről, hiszen a gyanúsított csak védte magát, elvégre sem 900 ezer forint, sem más szabálytalanság nem szárad a lelkén. Nem volt mit halogatni, a bírósághoz kellett fordulni. Van olyan hang, hogy kár volt ezt tenni, hiszen itt a háza, itt szeretne boldogulni, mi lesz vele, a gyerekeivel. Az ügyben érintett állítja: szívesen kitörölné az életéből a közelmúltat. Hiszen ő a cégnél akart maradni, onnan nyugdíjba menni, szeretett ott lenni, elvégre tíz-egynéMny évig bizonyított. A volt munkahelyére tette az életét, de rákényszerült arra, hogy keresse az igazát. A bíróság minden fokon neki adott igazat, így jogilag tisztán került ki a hercehurcából, ráadásul korábbi vezetői nincsenek már ott. És nem minden esetben önként távoztak. Papíron győzött, és erkölcsi, pénzügyi elégtételt kapott. Hogy a valóságban ez a „győzelem” mit ér? D. Szabó Miklós Alkotótábor gyermekeknek a herényi Hamza Múzeumban Érzékenyebbé válnak a világ dolgaira Harmadszor szerveztek képzőművészeti tábort 6-14 éves korú gyermekeknek a jászberényi Hamza Múzeumban. Hamza D. Ákos festőművész egykori házában, az alkotó kertjében, műtermében 14 diák egy héten át gyűjtötte az új ismereteket, gyakorolta a legkülönbözőbb képzőművészeti technikákat. Ahhoz, hogy a táborban dolgozó gyermekek zavartalanul gyakorolhassanak, az Új Színházért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Várszegi Tibor nyújtott be pályázatot a Soros Alapítványhoz, ami eredményesnek bizonyult - tudtuk meg a B. Jánosi Gyöngyi táborvezetőtől, a Hamza Múzeum igazgatójától. Az anyagi támogatás révén sikerült beszerezni az egy hét alatt felhasznált eszközöket, anyagokat. A táborban Fejlődik a rajztechnika, gyarapszik a személyiség tatták a napfogyatkozás idején szerzett élményeiket, alkotásokat készítettek a csillagászat, a csillagok jegyében. A napfogyatkozáshoz kapcsolódó mondákat, hiedelmeket is feldolgozták. A mai táborzáráskor kiválogatják az egy hét alatt készített munkák legjobbjait, melyek anyagát képezik majd a múzeumban szeptember végén nyíló kiállításnak. A táborvezető szerint az egy hetes munkának nem csak az az eredménye, hogy a tehetséges gyermekek fejlődnek a képző- művészeti technikákban, hanem az is, hogy személyiségük fejlődik. Érzékenyebbé, figyelmesebbé válnak a világ dolgaira, történéseire. bcs Az ügyfél érezze, hogy a bank érte van Az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. (OTP) megyei igazgatója, dr. Lévy Zoltánná nemrég vehette át a Jász-Nagykun-Szolnok megyei gazdasági díjat. Ez alkalomból beszélgettünk vele.- Nagy megtiszteltetés számomra a díj, melyet bár én kaptam, azonban egy csapat tevékenységének elismerését jelenti. A díjban a lakossági szolgáltatások, a banki-pénzügyi kultúra terjesztésének területén elért eredményeinkért, az infrastruktúra fejlesztésében betöltött szerepünkért, az önkormányzatok számlavezetése és finanszírozása terén végzett munkánkért részesültünk.- Az OTP az ország legnagyobb bankja. Ez egyben kihívás is...- Az egyre intenzívebb versenyben az elért piaci pozíció megőrzése komoly feladatot jelent a bank minden munkatársa számára. Ennek egyik eszköze az ügyfelek elégedettségének a növelése. Az ügyfél érezze, hogy a bank érte van, azért, hogy szolgáltatásokat nyújtson, és segítse reális elképzeléseinek megvalósítását. Az ügyfelek első benyomása a pénzintézetről pedig nem az igazgatóDr. Lévy Zoltánné nál, hanem a pultnál, vagy éppen a telefonközpontnál kezdődik, ezért törekszünk folyamatosan az egyre színvonalasabb kiszolgálásra.- Éppen öt éve irányítja a megyei igazgatóságot. Erre készült mindig?- Eredetileg jogi egyetemet végeztem, s bíróként dolgoztam. A bankhoz mint jogtanácsos kerültem közel húsz évvel ezelőtt.- Elcsábította a pénzügy?- Igen, hiszen munkám során folyamatosan kapcsolatba kerültem a pénzügyekkel.- A jogtanácsosi munkakör után mi következett?- A lakáshitel és beruházási osztályt vezettem. Emlékszem, akkoriban sokat tárgyaltunk a nagy építőipari vállalatokkal, hiszen a többszintes lakásépítések döntő többségét az OTP finanszírozta. Nem volt egyszerű, de e nélkül ma Szolnokon és a megyében is több ezer lakással lenne kevesebb. Az osztályvezetői beosztás után nyolc évig igazgatóhelyettesi teendőket láttam el, és irányítói munkám kibővült az ön- kormányzati és a vállalkozói üzletággal.- Az OTP nemcsak az ország legnagyobb bankja, hanem a legnagyobb lakossági bank is.- Igen, mivel stabilitása és folyamatosan bővülő termékskálája révén megőrizte ügyfelei bizalmát, és sikerült új üzleti partnereket is megnyernie. A pénzintézet azonban nemcsak a lakosság számára nyújtja szolgáltatásait, hanem jelentős ügyfélkört tudhat magáénak az ön- kormányzati és a vállalkozói üzletágban. Jelenleg a megyében közel tízezer vállalkozás pénzforgalmát bonyolítjuk, és vezetjük a megye valamennyi önkormányzatának számláját is. E. Z. A munkája a hobbija is Mint arról már hírt adtunk, dr. Horváth Attiláné, a szolnoki Verseghy könyvtár gyermekkönyvtárának vezetője nemrég megkapta a Népművelésért Díjat.- Budapesten születtem, de már kisgyerekkorom óta Szolnokon lakom. Jó néhány értelmiségivel ellentétben én szeretek itt élni, megtaláltam a megfelelő szellemi közeget. Jól érzem magam a könyvtárban, talán azért, mert a muh- kám egyúttal a hobbim is. A várossal sem vagyok elégedetlen, vannak nagyon szép részei, például a Tisza. Amikor lehetett, strand helyett mindig a Tiszára jártunk. Debrecenben népművelés-könyvtár szakon végeztem, és a martfűi művelődési házban kezdtem dolgozni művészeti előadóként. Akkoriban a népművelés vonzott, a könyvtári munkát érdektelenebbnek gondoltam. A gyerekek miatt nem tudtam kijárni Martfűre, ezért Szolnokon kerestem munkát, és Imre Lajos, a megyei könyvtár akkori igazgatója fölvett a gyermekkönyvtárba, ahol azóta is dolgozom, immár harmincegy éve. Huszonhat éve a gyermekkönyvtár vezetője vagyok. Dr. Horváth Attiláné A véleményem alaposan megváltozott a könyvtári munkáról, bár ennek az is oka, hogy a gyerekek között lehet, sőt kell is népművelői tevékenységet folytatni. Ehhez ma már megvannak a feltételek, amelyek semmivel sem rosszabbak, mint a felnőttkönyvtárban. Ez egyébként nem mindenhol van így, sok helyen a gyerekek amolyan másodrendű állampolgárok a könyvtárban. Hogy ez nálunk nem így van, és hogy a miénk az ország legnagyobb gyermekkönyvtára, mintegy nyolcvanezer kötettel, az több egymást váltó igazgatónak köszönhető. Nekem egyébként szerencsém volt, az igazgatóim hagyták, hogy kiéljem az ambícióimat. Két gyerekünk van, mindketten a reáltudományok felé fordultak. Nem bánom, hogy nem a szüleik foglalkozását követték. Bár én szeretem a munkámat, azért látom, hogy a humán értelmiséget sem erkölcsileg, sem anyagilag nem becsülik meg Magyarországon, mintha úgy éreznék, hogy nincs is rá szükség. A kitüntetés nem hoz változást a munkámban, de lendületet ad, megerősít abban, hogy jó úton járok. Szeretném, ha még többet foglalkozhatnánk egyénileg is a gyerekekkel, olyasmit adva nekik, amit legföljebb csak a család tud megadni. Amíg nyáron nyitva voltunk, sok gyerek járt ide, nyakában a lakáskulccsal, ha nekik sikerült egy kissé szebbé tenni a nyári szünetet, akkor nem dolgoztunk hiába. B. A. a napfogyatkozás jegyében dolgoztak a gyermekek. A képzőművészet eszközeivel bemu-
