Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-26 / 198. szám
1999. augusztus 26., csütörtök 3. oldal Megyei Körkép Az aratást követően megyeszerte tárcsázzák és szántják a földeket. Felvételünk Szajol határában készült, ahol a frissen tárcsázott talajon sirályok kutatnak élelem után. FOTÓ: MÉSZÁROS „Átvilágítják” Szolnokot Amiről beszélünk Az utas az igazi vesztes Ha nem történik megegyezés az utolsó pillanatokban, mától sztrájkba lép a vasutasok egy része, így adva nyomatékot béremelési követelésüknek. Ugyan a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete által szervezett munkabeszüntetésben egyelőre nem tudni, hányán is vesznek végül tevőlegesen részt, de az biztos, hogy akár egy, „kulcspozícióban” lévő nem dolgozó munkás egymaga is meg tudja bénítani a közlekedést egy-egy vonalon. (A tárgyaló felek lapzártánkig még nem egyeztek meg - a szerk.) Sokak szemében azonban már régen nem az a fontos, hogy mennyire van igazuk (a személyeskedésbe is torkolló viták után) a VDSZSZ-eseknek és mennyire a MÁV vezetőinek, mekkora béremelés is jár valójában a vasúti dolgozóknak. Az biztos, hogy a több sebből vérző, nyolcmilliárd forint veszteséggel küszködő és sajnos sokszor kritikán aluli teljesítményt nyújtó államvasutak számára a lehető legrosszabbkor jön az újabb munkabeszüntetés. Mert innentől kezdve az utas az, aki a leginkább megissza majd a levét az egésznek. Az az utas, aki már megint nem fog időben eljutni a munkahelyére, az otthonába, a rokonaihoz, barátaihoz, bárhová, ahova utazni szeretne. (Csepp a tengerben, de jó példa: ismerősöm már jó ideje attól fél, nem is alaptalanul, hogyan fog majd eljutni a szívoperáción átesett tétjéhez Budapestre.) Az utasok azok, akik megint bosszankodhatnak, várakozhatnak, böngészhetik az információs táblákat, és idegeskedhetnek, türelmetlenkedhetnek, szitkozódhatnak, tülekedhetnek. Ráadásul olyan emberek ők, akik nem véletlenül választják a vonaton való akár napi zötykölődést, mivel a vékonyabb pénztárcájúakhoz tartoznak (bár ha a jegyárakra gondolunk ...). Kétségtelen, a vasutasok olyan helyzetben vannak, hogy a munkabeszüntetésükkel az ország életét béníthatják meg. Csakhogy ezzel élni kell tudni, és nem visszaélni. Erre pedig már sok vasutas is rájött. Akik éppenséggel szintén érzik és tudják, hogy nehezen lehet hónapról hónapra kijönni abból, amit bérként hazavisznek, de tudják azt is, hol van a határ, mekkora a MÁV teherbíró képessége. A VDSZSZ bérkövetelése egyébként összességében kétmilliárd forintot tesz ki. Nem kis összeg, az bizonyos. De mekkora lehet az anyagi veszteség egy sztrájk miatt, és mekkora a vasút már amúgy is megtépázott erkölcsi vesztesége az utasok szemében? Vagy van, akinek ez már nem is fontos? Baranyi György Megyei közoktatási fórum a megyeszékhelyen Törvény, módosítás után Tanévnyitó megyei vezetői értekezletet és közoktatási fórumot rendezett tegnap Szolnokon a megyei önkormányzat és a megyei pedagógiai intézet, melynek fő témáját a közelmúltban módosított és elfogadott közoktatási törvény gyakorlati kérdései, végrehajtási feladatai képezték. Ukrán segítség a tószegieknek A mostani, a helybeliek számára meglehetősen értékes munka lényegében viszonzása annak a segítségnek, amelyet Magyarország nyújtott az árvíz idején a természeti csapást elszenvedett ukránoknak. Mint azt Papp Istvántól, Tószeg polgármesterétől megtudtuk, a ló különlegesen képzett vendég között mérnökök és más, felkészült szakemberek vannak, akik specialistái a veszélyessé vált épületek bontásának. A balesetmentességen túl természetesen cél az is, hogy a bontást lehetőség szerint az építőanyagok károsodása nélkül végezzék. Fontos, hogy azok újra felhasználhatók legyenek. Az ukránok tíz napig dolgoznak Tószegen. Úgy tűnik, fellélegezhet a falu. A polgármester ugyanis immár a tények alapján nyilatkozhatott úgy, hogy novemberre minden árvízkárosult feje felett lesz fedél. Ez a már rendelkezésre álló állami forrásokból, a kedvezményes hitellehetőségből, valamint önerőből valósulhat meg. Az elmúlt időszak ár- és belvizei közel hatszáz épületben okoztak valamilyen szintű kárt, 37 lakás vált a településen életveszélyessé. Több, elsősorban a rossz technológiával - nem megfelelő alappal - épített vályogházat kellett lebontásra ítélni. -hgyTársasági adó (Folytatás az 1. oldalról) Ez folyó áron 12,8 növekedésnek felel meg, azonban elmarad az infláció hivatalos - 14,3 százalékos - mértékétől. Az adóhivatal elemzése megállapítja, hogy az export növekedési üteme megtorpant, ugyanis míg 1997-ben ez 45 százalékos volt, addig a múlt évben csak 12. Nemzetgazdasági áganként nem változott jelentősen a nettó árbevétel megoszlása, miután a feldolgozóipar a 447 milliárd forint közel felét adta. A feldolgozóiparon belül azonban jelentős átrendeződés történt, a növekedésben „élre került” a fa- és papíripar, miután az 1997. évi árbevétel majd’ háromszorosát produkálta a múlt évben. A költségvetés, azaz az állami bevétel szempontjából nem elhanyagolható az a tény, hogy a fizetendő adó összességében 36 százalékos növekedést mutat, azaz az 1997-es 2,75 milliárddal szemben 1998-ra 3,45 milliárd forint társasági adót fizettek a társas vállalkozások. Az adóhatóság az átlagos adóterhelésre is végzett számításokat, mely 1998-ban 14,3 százalék volt. Ennél alacsonyabb adóterhelése az élelmiszeriparnak (8,9 százalék), a vegyiparnak (9,5 százalék) és a mezőgazdaságnak (12,8 százalék) volt. E. Z. A szolnoki önkormányzat és a City Menedzser Kft. megállapodást kötött, hogy a kft. „átvilágítja” a várost, felméréseket készít a helyzetről, és fejlesztési koncepciót dolgoz ki. E munka első fázisa befejeződött, az elkészült anyag megvitatására tegnap a kft. képviselői és a meghívottak találkoztak a városházán. Dr. Bischof Zsolt, a városfejlesztési főosztály vezetője nyitotta meg a tanácskozást. Az ezután szót kérő Saftics Ákos, a kft. vezérigazgató-helyettese hangsúlyozta, hogy nem kész tanulmányról van szó, a jelenlévők véleményét éppen azért kérik, hogy azt figyelembe A kamarai törvény életben van, s mindenkire kötelező, függetlenül attól, hogy közben a politikusok a változásról szóltak. Éppen a változtatás emlegetése miatt lenne szükséges deklarálnia a kormánynak, hogy a törvény él, kötelező a tagság és a tagdíjfizetés. A mostani bizonytalan állapot nem kedvez a kamarai rendszernek, és a törvényekbe vetett hit forog kockán, hiszen szinte azt sugallják, hogy nem kell azt betartani - fejtette ki a megyei kézműveskamara elnöke. Nyilvánvaló, hogy a közművévé készítsék el a végleges változatot. Sajnos a résztvevők az anyagot csak percekkel a kezdés előtt kapták meg, így arról érdemi véleményt nehezen tudtak mondani. Saftics Ákos ezt később a rendelkezésre álló idő rövidségével magyarázta. A vita így elég nehezen indult, kezdetben elsősorban azok kértek szót, akik maguk is részt vettek egy-egy kérdéskör kidolgozásában. Később valamelyest elevenebb lett az eszmecsere, különösen a közlekedés és az úgynevezett vonalas infrastruktúra (villany, telefon, gáz, víz stb.) kérdéseinek tárgyalásakor. Pedig maga a tanulmány, amely inteijúk és kérdőívek segítségével készült, széles körű, veskamarai rendszer vesztett, mert ezt beleültették az induláskor. Máig nincs eldöntve, ki a kézműves és ki nem. Ezért is érzi szükségét a változtatásnak Oz- vald Márton. A jövőt tekintve részletkérdés a kötelező tagság. Először a célt, a feladatot kell eldönteni, azaz hogy mi a kamarának a szerepe a gazdaságban. A kamara fenntartása így is, úgy is a gazdaság szereplőire hárul valamilyen módon, közvetve vagy közvetlenül. Ha ugyanis az állam oszt le állami feladatot, annak végrehajtására árnyalt képet ad a városról a környezet állapota, a gazdaság, a közlekedés, a gáz-, a távhő- és a vízellátás, az idegenforgalom, a humán erőforrások, az oktatásképzés, a foglalkoztatás, a szociális helyzet, az egészségügy, a kultúra-művelődés, a kábeltévészolgáltatás területén, és felvázol egy fejlesztési koncepciót. A tanulmány készítői az úgynevezett swot analízis módszerével dolgoztak, azaz a témákat az erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek szempontjából vizsgálták. Vázlatossága ellenére tartalmas írás született, amely a helyzetet jól tükrözi, és a későbbiekben bizonyára még kiegészül és tovább finomodik. B. A. pénz is kell, méghozzá az államtól, vagy más módon kötelezik fizetésre a vállalkozásokat. Most az állam kötelező feladatainak ellátását finanszírozza a kamara a tagdíjból, ráadásul az államnak fizet a kézműveskamara bérleti díjat a helyiségekért. Változtatásra tehát szükség van, csak már hosszú a bizonytalanság állapota. Ráadásul azt, amit az egyes köztestületek már eddig felépítettek, nem volna célszerű szétszórni. Ozvald Márton úgy vélekedett, hogy a kamarai rendszer ki- alkulása egy folyamat, amely Németországban majd száz évig tartott. Természetesen, ha az idő túlhaladott egy törvényt, akkor azt módosítani kell, de alapjaiban felforgatni egy rendszert nem jó. E. Z. A közoktatási fórumon Pósfai Péter, az Oktatási Minisztérium Közoktatás-fejlesztési és Értékelési Főosztályának vezetője szólt a törvény módosításából eredő feladatokról, tudnivalókról. Mint mondta, a minisztériumban nyáron sem volt szünet, a közoktatási törvénnyel kapcsolatban rengeteg feladat adódott, hiszen szinte egy új jogszabállyal állunk szemben. Á törvény végrehajtása igen sok munkát ad a pedagógusoknak is, mivel mintegy tucatnyi rendelet módosítását is előírja. Az előadó felsorolta, miért is volt szükség a törvény módosítására. Ezek közé tartozott az, hogy át kell tekinteni a tartalmi-szabályozási rendelkezéseket; stabilizálni szükséges az uralkodó iskolarendszert, megerősíteni a nyolc évfolyamos iskolát; megteremteni a közoktatás értékelési, ellenőrzési, minőségbiztosítási rendszerét; erősíteni kell az óvodák, iskolák, kollégiumok neveléssel kapcsolatos tevékenységét; illetve felül kell vizsgálni a pedagógusfoglalkoztatottságról szóló rendelkezéseket. Pósfai Péter a fentieket részletesebben kifejtve szólt többek között arról, hogy a Nemzeti alaptanterv továbbra is érvényben marad, azt senki sem szándékozik eldobni, és a leendő keret- tantervek számára is alapot ad. Ettől függetlenül természetesen a Nat. módosításra szorul. Mint mondta, az első kerettan- tervek december végén jelennek meg, és utána tanulmányozhatják az iskolák, hogy számukra melyik felel meg. 2001. szeptember 1-jétől kell majd megjelenniük aztán a kerettantervekre épülő saját tanterveknek az oktatásban. A főosztályvezető külön is hangsúlyozta: a nyugodt építkezés a cél a törvény módosításával, nem akarják az iskolákat évről évre rákényszeríteni radikális változtatásokra. -bgyBizonytalanság a kamarák szabályozása körül Részletkérdés a kötelező tagság A kamarai törvény érvényben van, kötelező a tagság és a tagdíjfizetés - ezt kellene deklarálnia a kormánynak. Változtatásra azonban szükség van, melyen belül részletkérdés a kötelező tagság intézménye - fejtette ki nézeteit érdeklődésünkre Ozvald Márton, a megyei kézműveskamara elnöke. Szűcsné Urbán Mária a népművészet ifjú mestere * Életformájává vált a néptánc Gyűjtőmunka, a koreográfiák kidolgozása, gyakorlás, tanítás. Szűcsné Urbán Mária mindennapjait kitölti a néptánc. Huszonkét éve folyamatosan tagja a Jászság Népi Együttesnek. Először az utánpótláscsoportban, majd a nagy együttesben ropta a táncot. Szent István ünnepén az eddig végzett munkája elismeréseként a nemzeti kulturáüs örökség miniszterétől, Hámori Józseftől vette át a Népművészet Ifjú Mestere dyat.- Természetesen nagyon örültem az elismerésnek, ezt a díjat egyszer kaphatja meg az ember életében. A díjat nem csupán egy adott pillanatban nyújtott teljesítményért, hanem a népművészet, a néptánc, a népdal területén végzett folyamatos tevékenységet figyelembe véve ítéli oda a bírálóbizottság. Ezért is tartom óriási jelentőségűnek ezt a címet, az egyik legnagyobb néptáncos-elismerésként értékelem. Egy fontos állomás életemben, de tovább szeretnék lépni, mert soha nem lehetünk elégedettek magunkkal.- Mikor indult pályafutása?- A népi együttesben kezdtem táncolni 1977-ben Szűcs Béla és Koczka Erzsébet vezetésével. Féijemmel, Szűcs Gáborral, a Jászság Népi Együttes mostani művészeti vezetőjével is itt ismerkedtem meg. Az 1977-es Ki mit tud? verseny, amit a Jászság Népi Együttes megnyert, nagy lökést adott ahhoz, hogy én is elkezdjek táncolni. Először a Bercsényi iskolai utánpótláscsoportban jártuk a táncot, utána 1981-ben kerültünk fel a nagy együttesbe. Három éve a Jászság Népi Együttes leánykarának vagyok a művészeti vezetője.- Hogyan ragadta magával, mikor vált élete meghatározó részévé a néptánc?- Először csak az tetszett, hogy a színpadon rengeteg ember előtt táncolunk, megörökítjük, felidézzük a tánchagyományokat. Később megismertem mindennek a gyökerét is. Rájöttem, hogy a táncon túl az ember személyiségét is befolyásolhatja a folyamatos hagyományápolás, nagyon sokat ad lelkileg is. Maga a tánc gyönyörű dolog, de nálam és családomnál mindez már életformává vált. A néptánc kitölti mindennapjaimat, táncolok az együttesben, koreográfiákat készítünk a féijemmel, az egyik utánpótláscsoporttal, az Árendás együttessel foglalkozunk, és iskolákban is tartok néptáncórákat, tanfolyamokat.- Hová szeretne eljutni a néptáncművészetben ?- Egyik nagy célom volt, hogy a Népművészet Ifjú Mestere díjat elnyeljem. Tovább szeretnék fejlődni a színpadi táncban, de szeretnék elmélyülni pedagógusi pályán is. Nemrégiben jelentkeztem a Táncművészeti Főiskolára. Banka Cs. Szűcsné Urbán Mária FOTÓ: SÁRKÖZI
