Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-19 / 193. szám

6. oldal Államiságunk Ünnepén 1999. augusztus 19., csütörtök István, a nemzet patrónusa - tartja a néphit Jeles nap - ha esik, ha fúj, ünnep van Nem csupán véletlen: a nép­élet legfontosabb állomásai az egyház ünnepeiből fakadnak. E folyamatot jól példázza első királyunk és augusztus hú­szadika sajátos összefonódá­sának immár csaknem két- évezredes története. A hétköznapok forgatagában a hazai kereszténység is kialakí­totta a maga ünnepeit. A nép­életben meggyökeresedett kivé­teles alkalmak gyarapították, ugyanakkor sokszínűbbé tették a javarészt közösen tervezett és szervezett események tárházát. A rendre megélt jeles napok idővel hagyománnyá fejlődtek és legendaként szintén fennma­radtak. Az egyház kalendáriuma, az egyházi szertartások előírt rendje nem mindig és nem csu­pán a hit és a vallásgyakorlat egyetemességét szolgálta. Bi­zonyos korszakokban erősí­tette, másokban viszont legfel­jebb tűrte, hogy a hívők a min­dennapjaik eseményeivel kap­csolják össze az egyház ünne­peit. Jó példa erre augusztus húszadika megünneplésének változékonysága. Szent István ünnepe már a középkorban za­rándokok seregét vonzotta szentté avatott uralkodónk ereklyéinek megtekintésére. Az újkori augusztus 20-a a magyar államiságot jelképező nappá vált. Szent Jobb-körmenettel, a nevére szentelt templomok bú­csúinak sokaságával folytató­dott a hagyománytisztelet. A reformált egyházakban az ünnepi szertartáshoz lelkészi, gondnoki, felügyelői beiktatá­sok, továbbá templom, iskola, harang, temető elkészültéhez kapcsolódó avatóünnepségek tartoztak. A kereszténnyé vált magyar­ság első uralkodóját az embe­rek többsége az ország és a nemzet mennyei patrónusaként tisztelte mindig, ősrégi hit, hogy a királyok az isteni kegye­lem kiválasztottjai. István az egyik legkedveltebb kereszt­névvé is vált. Sok száz temp­lomot szintén róla neveztek el, ezeken a helyeken kezdettől templombúcsúkat tartottak. Az egyházi ünnepekhez, il­letve az időpontjukhoz kapcso­lódóan seregnyi paraszti meg­figyelés került be a népi kalen­dáriumba. Ebben található egyebek mellett, hogy a nyári István-nap úgynevezett negy­venes nap. Azaz húszadikát kö­vetően negyven napon át olyan idő lesz, mint a jeles napon. Am ha esik, ha fúj, attól még ünnep marad. Termésjósló nap: ha az idő Istvánkor jó, akkor bőséges, ha rossz, gyenge gyümölcster­més várható. Az első magyar király és a magyar államiság ünnepe Fe­renc József óta munkaszüneti nap hazánkban. Az újkorban Szent István ünneplése, a Szent Jobb körmenetben való körül­hordozása hivatalos, látványos szertartás lett a magyar állami­ság eszméjének ébrentartására. A közelgő rendezvények pa­lettája napjainkban sokféle ér­zelmi indíttatású: egyházi, nemzeti, családi vonulata egy­aránt megfigyelhető. Ország­szerte sokhelyütt lesz kulturális és sportrendezvény, egyebek mellett kórus- és néptáncbemu­tató, szobor-, park- és szociális- létesítmény-avató. Egymást érik majd a kiállítások, a sza­badtéri színielőadások, kirako­dóvásárok. Immár 30. alka­lommal rendezik meg a nem­zetközi virágkarnevált Debre­cenben. Minden bizonnyal ha­tárainkon túlról is rengeteg lá­togatót vonz majd az Opuszta- szeri Történelmi Emlékpark, ahol ökomenikus istentisztelet­hez kapcsolódnak az idegen- forgalmi programok. Sokfelé kitüntetik a szakmák legjobb­jait. A rendezvények közép­pontjában természetesen a nemzetiszínű szalaggal átfont, új búzából őrölt lisztből sütött kenyér ünnepélyes megszegése szerepel. A hangulatot sokhe­lyütt emeli tűzijáték és utcabál. Cs. Benkő Judit A nemzettudatot ma is őrzi a vidék Hosszan elnyúló, tágas porták. Mindenfelé laza homok, vagy homokszerű föld. Bólogató gyümölcsfák, távolba futó szőlőlu­gasok, egymás után szaporázó gyalogtőkék. Ez Bogaras kiter­jedt külterülete, tanyavilága, amely mintegy kétszáz ember otthona, és közigazgatásilag Tiszakürthöz tartozik. Vajon kik élnek errefelé, mi foglalkoztatja őket, miképpen él emlékeze­tükben államalapító nagy királyunk ünnepe? Kómár Gyuláné 65 éves, és hoz­zájuk, a házukhoz is jókora kert tartozik.- Most már ketten maradtunk a párommal, a lányunk Nagyré­ven él. Emlékezem rá, régen nagy ünnepnek számított István király napja, és ekkortájt sütöt­tük meg az új búzából a legelső kenyeret. Azóta halványodott az ünnep, de azért csak emléke­zünk rá. Nagyobb baj az, hogy a fél hold kert alig terem. Oda a szőlő is meg sok minden, nem bírta a tengernyi özönvizet.- Jószága znak?- Csínjával. Négy darab, má­zsa körüli hízó van, kettő a gye­rekeké, a többi a mienk. Egyet leadnánk, de nem nagyon kell errefelé senkinek. Mojzinger Sándorék néhány dűlővel kijjebb laknak, óriási eperfák övezte tanyában. Ékte­len kutyacsaholás fogad, öt eb kéri itt a porciót, három közülük szerfölött hamis. A gazdaasz- szonynak, Mojzingemé Piros­kának kell rendet rakni köztük, hogy egyáltalán bemehessünk.- Én itt születtem 1940-ben, azóta is az otthonom. A három gyerek közül kettő már családot alapított, egy, a 23 éves legki­sebb még itthon van. De már nem bánnám, ha hozna egy fia­talasszonyt.- Mit csinálnak ünnepkor?- A fiatalok elmennek szóra­kozni, mi itthon ünnepelünk. Váijuk a gyerekeket, unokákat, majd csak kijönnek. Kenyeret már nem sütünk, az a világ letelt a hatvanas évekkel. Lassan elju­tok oda, bár nem akarom el­hinni, hogy telik rajtam az idő. Be vagyunk ágyazva állatokkal, van vagy negyven malac, kecs­kék. biricák. pulykák, aprólék. Most még úgy-ahogy bújuk, de hát nem tudom meddig, mert egy biztos: se fiatalabbak, se gyorsabbak nem leszünk az évekkel. A legkisebb fiú, Tibor, 23 esztendős.- Nekem István király napja is olyan, akár a többi, kivéve az estét. Napközben dolgozom, jó­szágokat etetek, hiszen őster­melő vagyok. Hogy azért vala­miben más ez a dátum a nagy át­lagnál, az is bizonyítja, hogy es­tefelé elmegyek egy kicsit szó­rakozni. Valószínű Kürtre vagy Cserkére egy diszkóba. Ennyi lesz a kikapcsolódás, mert más­nap minden kezdődik elölről. Németh Sándor élt már jobb napokat is.- Nem vagyok életunt, de va­lahogy csőstül érkezik a baj. Kaptam egy infarktust, 19 napig válságos volt az állapotom, most itt vagyok. Munka is lenne a ház körül, de hát a motor nem enged. Csak orvosságra 12 ezer forint a havi kiadás, ez az én részem, nem beszélve a páromról.-'Hó'gyariünnepel? 1- Ópusztaszerre már nem bí­runk elmenni, az az idő lejárt. Csendesen, itthon ünnepelünk, és elgondolkozom a sorsunkon. Azon, hogy a hozzám hasonlóak egész életükben küzdöttek a fennmaradásért. Ma is állítom, a magyarság mozgatója, bölcsője a vidék, parasztság. Ha mi, gaz­dálkodók nem kapjuk meg az ál­lamtól az ígért hathatós támoga­tást, lassan eltűnik, feloldódik a magyar nép Európa nagy olvasz­tótégelyében. Mert a nemzettu­datot mindig a vidék őrzi foggal, körömmel, hiszen a magunkfajta jobban ragaszkodj a hagyomá­nyokhoz. Szerintem augusztus 20-ának, nagy ünnepünknek most is az a kihívása, ami Szent István idején volt: egyaránt szolgálni a hazát és a haladást. Nem könnyű, hiszen minden korban, emberöltőben ismétlődő fogalmakról, feladatokról van szó. Csak ne fogynánk annyira, mert ez nagyon rossz jel a jövőre nézve. D. Szabó Miklós Amiről beszélünk A Szent István-i mű üzenete A magyarság az államalapítás után ezer évvel ismét olyan sors­fordulóhoz érkezett, amely a Szent István-i döntéshez hasonlót követel, olyan döntést, amely hatását tekintve is közel áll az ezer évvel ezelőttihez. Még az alapképlet is a régi: Európa gaz­daságilag fejlett, egységesülő, stabilabbik feléhez tartozzunk-e, vagy ahhoz a bizonytalan, leszakadóban lévő régióhoz, amely tőlünk keletre terül el. A magyarság többsége ma egyértelműen az előbbi válasz­tásra szavaz, mert a fejlettebb régióhoz tartozva önmagának is jobb életet remél. Kételyek azonban vannak, és a döntés nehe­zebb lesz, mint amilyennek most látszik, ha a feltételeket a ma­guk teljességében megismeri a közvélemény. A döntés nehézségét növeli, hogy a Szent István-i műre hi­vatkozhatnak a Nyugat-Európához csatlakozás hívei és ellenzői is. A mű szelleme és konkrét megvalósulása ugyanis ma szem­beállítható egymással, hiszen az európai felzárkózás ára most éppen az, hogy a Szent István által létrehozott állam feladatai­nak egy részét át kell ruházni nemzetek fölötti intézményekre, ami a szuverenitás gyengülését jelenti például a gazdaságban, a tervezésben vagy a jog, a tulajdonviszonyok területén. Az állam történelmi képződmény, nem volt mindig, és nem is lesz örökké. Az élet furcsa paradoxona, hogy minden áron való védelmezői ma éppen azt a szerepet játsszák, amit ezer év­vel korábban ellenségei játszottak, azaz szemben állnak azzal, amit Szent István művének szelleme sugall, a világ gazdagabb, stabilabb feléhez csatlakozással. Ennek a megállapításnak per­sze a másik oldala is igaz: a magyarság tartós fölemelkedését ma az szolgálja, aki túl tud lépni a XIX. századi állameszmén, a bezárkózás, az idegennel, a minden mássággal szemben bizal­matlan „körkörös védelem” koncepcióján. Ez persze nehéz, mint amilyen nehéz volt ezer évvel ezelőtt feladni a régi pusztai nomád életmódot, a törzsi szervezetet. Akkor a megmaradás volt, most az emberhez méltó civilizált élet a tét, és ez sem ki­sebb. Bistey András A „mindennapink” A kenyér szinte egyidős az emberrel, ám sokat változott azóta, hogy az első cipót megsütötték. Rejtelmeibe Werli József, a Sü­tőipari Egyesülés igazgatója avatott be bennünket. A gabona felhasználásának 6000 éves történelmi útjának elején a kézi malom rabszolganője térdel, mellette a nílusi iszap tégláiból épített kemence, amelyben a tönkbúza durva lisztjéből gyúrt első kenyeret sütik. A út végén a teljésen' áütomatizálf1 'mától 'és sütőkombinátok emelkednek, amelyekben naponta ezer és ezer tonna gabonát dolgoznak fel ke­nyérré. Az elmúlt évezredek során a „kenyér” szóval illetünk minden, gabonaszemekből készült táplá­lékot, amelyet az emberek min­dennapi eledelként fogyasztanak. Az első időkben a magvakat úgy fogyasztották, ahogyan megter­metté a föld. Később a tűz segít­ségével az ősgabonák pelyvája könnyen leválasztható volt az ehető részről. Mozsárban törve vagy két kő között zúzva készült a durva liszt, amelyből víz vagy más folyadék hozzáadásával főtt vagy fövetlen kásákat lehetett kész teni. A fejlődésben óriási lé­pés volt a kelesztett kenyér meg­jelenése az egyiptomi kultúrában. A honfoglaló magyaroknak életmódjuk miatt nem a kenyér volt a jellemző ételük, bár nem kizárt hogy ismerték. Az állandó települések kialakulásával vi­szont gyökeresen megváltozott a helyzet. A nyugati szerzetesek magukkal hozták a mezőgazda- sági termelés, így a kenyérkészí­tés technológiáját A régészeti le­letek tanúsága szerint a X. szá­zadban a házakhoz már sütőke­mence is tartozott. A termékjára­dékok között is szerepelt a ke­nyér. Korabeli feljegyzések sze­rint a korai középkorban Európa- szerte csak a legfelsőbb társa­dalmi réteg evett kenyeret, az is keveset, mivel akkoriban ez még luxusnak számított. Később, a XIV. században, a céhek létrejöt­tével viszont már széles körben elteijedt. A XVII. századtól az uradalmakban elkülönítették a fehér lisztből készült „uram cipó­ját” a köz- vagy fekete cipótól, amely zab, árpa tatárka, rozs bab, borsó keverékéből készült. A na­gyobb uradalmakban a liszteshá­zak mellett sütőház is állt. A vá­rosi lakosság egy része azonban otthon sütötte a kenyeret. A házi kenyérsütés mellett lassan alakult ki - főleg a városokban - az ipar- szerű termelés. A XIX. század közepén a pékműhelyekben év­százados szokások szerint készült a kenyér. A XX. század eleje vi­szont már új műszaki-technoló­giai újdonságokat vitt a gyár­tásba. Jelenleg több kenyérféle­ség közül választhatunk. U. G. Filmsztárt csinált apámból a propaganda Kádár kisúji kenyere 1957 elejétől a hatalom igen nagy energiát fordított a néptömegek meggyőzésére. A közel félmilliós budapesti május elseje után a vidéki munkás-paraszt demonstrá­ciók következtek. Augusztus 20-ra a kunsági napokat egyébként is megrendező Kisújszállás lett a kijelölt célállomás. A munkás-pa­raszt párbeszéd előkészítése annál is inkább jó előre el­kezdődött, mert maga Kádár János volt az ünnepi szónok. Apám kunhegyesi malomigaz­gatóként kapta meg a parancsot, hogy olyan üsztet őröljön a kunság acélos búzájából, ami­ből hét nyelven beszélő kenye­ret tudjon sütni a pék. Olyan ke­rek cipót, amely méltán repre­zentálja az „ellenforradalmat” leverő oroszoknak behódoló MSZMP igazát. Apám sietett is Szöllősi pékhez, aki vállalta is - tehetett volna mást?! - a ne­mes megbízást. Egy zsáknyi lisztből legalább egy tucat ke­nyeret sütött, amelyből a párt­apparátus helyi zsűritagjai vá­lasztották ki a legeslegjobbat. Amelyet aztán szépen fel is ci- comáztak: Bagi Lajos molnár faragta mívesre a kenyértartót, amiben nemzeti színű csokrétá- val átkötve pihent a legropogó- sabb és legfoszlósabb kunsági „élet”. Apám, mint a lisztet járató malom igazgatója, gondolom azért lett megbízva az átadással, mert törzskönyvezetten sze­gény paraszti családból szár­mazott, s 1945 óta tagja volt a pártnak is. ősöm Mmes tojás­ként is vigyázta a Kál-Kápolna- Kisúj szállás vonalon közlekedő „csühösön” az Alföld enni való kincsét, amit egy szemrevaló, népi viseletbe öltöztetett bán­halmai menyecske társaságában adott át az MSZMP alapító első titkárának a kisúji sportpályán a következő szavak kíséretében:- Kádár elvtárs! Jó lenne, ha egyszer mindenki ilyen kenye­ret tudna enni ebben az or­szágban! Kádár válaszolt valamit, de apám abból nem értett semmit. Egyrészt, mert kellően zavar­ban volt, másrészt, mert a pa­rola alatt ellenőrizte az ez idő tájt szárnyra kapó híreket, amelyek szerint Rákosi pribék­jei nem csak lekapták börtön­évei alatt Kádárt tíz körméről, hanem még az ujjait is kihe­gyezték. Ám apámnak „csa­lódnia” kellett, mert Kádárnak épen és körmöstül megvolt mind a tíz ujja. Mindezekkel együtt az igazgatóvá avanzsált iparos legény és a szemrevaló falusi menyecske találkozása Kádár­ral olyan jól sikeredett, hogy azt felvette a mozihíradó is. Apámból igazi filmes sztárt csinált a mozgóképes propa­ganda, mert ezek után alig múlt el év, hogy ne vetítsék le a mozik ezt az idilli, napsüté­ses, újkenyeres találkozást a pártvezérrel. Én már a televízióban láttam viszont a családi dokumentu­mot, büszkén híresztelve, hogy az a hetyke kalapos, stramm fiatalember az én apám. Kádárt úgyis megismerte mindenki. A dokumentum értékű csa­ládi ismétlések ezek után 1989-ben értek véget. A rend­szerváltó kerékasztal-tárgyalá­sok idején, Kádár halála után egyszer még lepergett a film. Utoljára! Azóta mást vetítenek a híradók. „Ellen” előtagját elveszítve a forradalom elnyerte szabadság- harc rangját is. Az évtizedekig sárba taposott és elhallgatott igazságok igénylik is ezt a reha­bilitációt. Én ezzel együtt va­gyok büszke apámra. Ha másért nem, azért, mert akkor is becsü­letesen tette a dolgát: hiszen az ő lisztjéből valóban hét nyelven beszélő kenyeret sütött a pék­mester Kádárnak, aki valószínű­leg sohasem kóstolta meg azt.-percze­Augusztus 20-a: ikemap Az idén már az ikrek napjaként is ünnepelhetjük augusztus 20-át, ugyanis az országos ikertalálkozó szervezői Mvatalosan is levédet­ték ezt a napot a természet külö­nös „ajándékainak” tiszteletére. Dr. Métneki Júlia humángeneti­kus - maga is egypetéjű iker - kérdésünkre elmondta: hazánk­ban pontos nyilvántartás nincs az ikrek számáról. Orvosi szem­pontból azt lehet mondani, hogy átlagosan minden 93. szülésre esik egy ikerpár világrajötte. En­nek alapján jelenleg 90 ezren le­hetnek. Az életben maradtak re­kordját egy Amerikában világra jött nyolcas ikerpár tartja. Euró­pában az angliai hatos ikrek van­nak a legtöbben. Ötös ikerből több is van. Európában 1968-ban a lengyelországi Gdansk városá­ban születtek az elsők. nzs * Az ünnep pompáját sok helyütt emeli tűzijáték

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom