Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-08 / 157. szám

1999. július 8., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Munkánk elismerése A tavaszi tiszai árvíz során a szerkesztőség által végzett tájékoztatási munka elisme­réseként tegnap a szolnoki városházán Szalay Ferenc polgármester emléklapot és Kossuth-plakettet adott át Berki Imrének, lapunk fő- szerkesztőjének. Köszönet­tel és elismeréssel szólt új­ságunk rendszeres, pontos és korrekt írásairól, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy a város sikerrel vette fel a küzdelmet a Tiszával. Önellátó öcsödiek Az öcsödi József Attila Nyug­díjasklub élete ékes bizonyíték arra, hogy nemcsak a szpon­zorok támogatása révén nyíló lehetőségek tarthatnak össze közösséget. Annak éltető me­lege mindenek előtt való. Több száz kolléga, barát kísérte utolsó útjára a szolnoki mozdonyvezetőt Tragédia a vasutasnap előtt Június 29-én délután, a Sza­bolcs megyei Újfehértó köze­lében történt meg három éven belül az a harmadik tragédia, amelyben egy szabálytalanul közlekedő kamion miatt vesz­tette életét a vétlen vasúti jármű vezetője. Ezúttal egy olasz, állatokat szállító járműszerelvény so­főrje hagyta figyelmen kívül a fénysorompó jelzését. A figyelmetlenség egy szol­noki mozdonyvezető, Pléli Ist­ván életébe került. A balesetet követően a kórházban halt bele sérüléseibe a 39 esztendős, a MÁV szolnoki vontatási fő­nökségéhez tartozó főmoz­donyvezető, aki több mint két évtizede állt a vasút szolgálatá­ban, 1980 óta dolgozott moz­donyvezetőként. Mint azt a vasút szolnoki gé­A MÁV különvonatot indított Szolnokról Püspökladányba tragikusan elhunyt dolgozójának temetésére fotó: cs. i. Az öcsödiek - tekintve, hogy önkormányzatunk sem dúskál anyagi javakban - pénzbeli tá­mogatásban nem részesülnek, csupán a helyiséget, a fűtést,vi- lágítást biztosítják számukra. A nyolcvanhárom tagot számláló klub mégis aktív életet él. Két­hetenként tartják összejövetele­iket, a kecskeméti színházban pedig kedvezményes bérletet váltottak. A kondorosi, a kenderesi, a szentesi, a martfűi és a mező­túri klubokkal ápolt kapcsola­taik révén a környező települé­sekre is ellátogatnak. Idén újraindulhat a kompjárat (Folytatás az 1- oldalról) Csakhogy a Tisza egész évi rendkívül magas vízállása, il­letve őszi és tavaszi áradása miatt tavaly nem tudták elkez­deni a munkálatokat. A vízma­gasság még most is legalább egy méterrel meghaladja az ilyenkor megszokottat. Ennek ellenére a nagyrévi oldalon már négy napja folyik a munka, és Kovács Ernő kécskei polgár- mester szerint a jövő héten a jobb parton is elkezdik a föld­munkákat. Kedvező időjárás esetén au­gusztusra mindkét oldalon el­készülnek a kikötők. A húsz­tonnás, személygépkocsik és mikrobuszok szállítására is al­kalmas kompot egy nagyrévi vállalkozó üzemelteti. Az épületeket és az egyéb műszaki feltételeket a két ön- kormányzat biztosítja. A komp­járat beindításáig révcsónakkal folyik az átkelés Tiszakécske és Nagyrév között. Sz. A. A kormány elutasította a gazdák megsegítését A nagytermelők már „önkorlátoznak” A tejtermelésre vonatkozó idei évi ötszázalékos önkorlátozás továbbra is érvényben van. A terméktanács döntésének meg­változtatását csak alternatív esetekben támogatják a tagok. A Tejterméktanács nem hozott eddig döntést arról, hogy felol­daná az áprilisi határozatában foglalt ötszázalékos önkorláto­zást, ugyanis a július 1-jei köz­gyűlésről a feldolgozói küldöt­tek kivonultak - tudtuk meg a terméktanács egyik termelői elnökségi tagjától. A tanács je­lenleg azon dolgozik, hogy jú­lius 15-én folytatódjon a köz­gyűlés. A kormányzat pedig el­utasított mindenféle tejterme­lés-csökkentésre' irányuló kez­deményezést. Közben megyénkben is a na­gyobb gazdaságok már május­tól kevesebb tejet termelnek, azaz elindították az önkorláto­zást - tudtuk meg a Jászkun Te- szövnél. A tejtermelőket ugyanis igen kemény szankció sújtja - literenként 20 forintnyi a büntetés -, ha nem tesznek eleget a Tejterméktanács dön­tésének, így azok a gazdaságok sem értenek egyet az önkorlá­tozás enyhítésével - és a lite­renkénti plusz 3 forint befizeté­sével -, ahol a folyamat már el­indult. Új terméktanácsi határozat csak abban az esetben élvez tel­jes körű támogatást, ha a köte­lező önkorlátozást feloldják, és akik az értékesített mennyiség csökkentését választják, azok­nak nem kell többet - az emlí­tett 3 forintot - befizetniük az intervenciós alapba. ein Magasabb szintű japán kapcsolat A szerdai szolnoki városházi sajtótájékoztatón többek között szó volt a munkahelyüket elveszített közalkalmazottak munkába ál­lását elősegítő bizottságról, a japán Yuza városával alakuló kap­csolatokról, köztisztviselők kitüntetéséről, a városnak szóló kul­turális elismerésről és a Tisza-parti nyár ’99 rendezvényeiről. Az oktatási intézmények átszer­vezése során mintegy 250-en veszítették el munkahelyüket. Segítésükre július 1-jén megala­kult a közalkalmazottak mun­kába helyezését elősegítő bizott­ság, amelynek vezetője dr. Sár­kány Tibomé elmondta, hogy a héttagú bizottság célja nevének megfelelően a munka nélkül maradt közalkalmazottak állás- keresésének segítése. Már kiosz­tották az igényfelmérő kérdőí­veket, amelyek értékelése alap­ján kezdik meg a gyakorlati munkát. A japán Yuza városában járt egy 18 fős, zömmel fiatalokból álló szolnoki delegáció. A láto­gatás során Tóth András, a pol­gármesteri hivatal főmunkatársa tárgyalásokat folytatott a két vá­ros kapcsolatainak magasabb szintre emelése érdekében. A két polgármester még ebben az évben barátsági szerződést köt Szolnokon, ennek folytatása le­het a testvérvárosi szerződés megkötése. A millenniumi ün­nepségekre yuzai delegáció ér­kezik Szolnokra. Július 6-án tartották a köz- tisztviselők napját, amely alka­lomból ünnepséget rendeztek a városházán. Itt Közszolgálatért Elismerő Oklevél kitüntetést kapott dr. Vargáné Bodor Kata­lin adóügyi osztályvezető, Ko­vácsáé Lapis Annamária főmun­katárs és Vágó Györgyné, a pol­gármesteri titkárság munkatársa. Szolnok megkapta a „Közmű­velődést Pártoló Önkormányzat” kitüntető cím I. fokozatát, ame­lyet Szalay Ferenc polgármester tegnap vett át Hámori József mi­nisztertől Budapesten. Tisza-parti nyár ’99 elnevezés­sel július 16. és augusztus 29. kö­zött a Kossuth téren rendezvény- sorozat lesz, amely a kultúra és a gasztronómia ötvözetével szol­gálja a helybeliek és a vendégek szórakozását. A hétvégeken ren­dezendő műsorokat a 2000. évi és a millenniumi rendezvények nyi­tányának szánják. B. A. Amiről beszélünk Piac- vagy szociálpolitika? Ma már világosan látszik, hogy a júniustól bevezetett sertés- felvásárlási minimálár nem talált célba, ott játszották ki, ahol és ahogy akarták, hiszen nemhogy 193 forintért, de olykor még százért sem kell senkinek a disznó. Pláne, ha az nem af­féle hússertés, illetve ha már jóval felette van a másfél mázsá­nak, s alig áll a lábain. Ezért a szaktárca azt tervezi, hogy ki­lónként 50 forintos szubvencióval megszabadítja a gazdákat a túlsúlyos moslékpusztítóktól. A bökkenő az, hogy jelenleg senki sem tudja pontosan, mennyi túltartott disznó röfög az ólakban szerte az országban. Ezen persze nincs mit csodálkozni, agrárinformációs rendsze­rünk ugyanis leginkább arról ismert, hogy pontatlan, ily mó­don megbízhatatlan. Mert legtöbbször csak becsléssel lehet megállapítani a magyar agáriumban, hogy miből mennyit ve­tettek, s hány jószág kéri naponta a porciót. A piaci „bukfencek” döntő hányada pedig éppen erre ve­zethető vissza, s addig, amíg nem éri meg színt vallania vala­mennyi, árutermelésre képes gazdának, addig nem is lehet ki­számítható, adott esetben kvótákkal körülbástyázott piacsza­bályozási rendszert kialakítani és működtetni. Áz érem másik oldala - amit számosán hangsúlyoznak már jó ideje országon belül és kívül -, hogy a szabályozás tekinte­tében végérvényesen szét kellene választani az árutermelő és a - nevezzük így - szociális szférát. Az agrártámogatás ugyanis önmagában nem arra való egy szegényebb országban, hogy jövedelemkiegészítési funkciót töltsön be, hanem arra, hogy a minőségi áru termelését ösztönözze, illetve piacra jut­tatását segítse. Ellenkező esetben a gazdaság többi szereplője joggal háboroghat, hogy tőlük miért nem veszi meg az állam a nem megfelelő minőségi terméket. Az is tény, hogy az infláció érzékelhető csökkenése nagy­ban az agráriumnak köszönhető, hiszen a növényi és állati termékek árának emelkedése - néhány kivételtől eltekintve - jóval alatta maradt a pénzromlás ütemének. A mostanság ismét zúgolódó gazdák tulajdonképpen nem kémek igazán sokat. Rendet, kiszámítható viszonyokat sze­retnének, ahol megbecsülik és megfizetik a minőség árut, s ahol lehet, érdemes előre tervezni, beruházni. Elvárások persze a termelőkkel kapcsolatban is megfogal­mazódnak. Elsősorban az, hogy aki nem képes a minőségi munkára, az jobb, ha időben „kiszáll” ebből hajóból, előbb- utóbb ugyanis az európai, tengerentúli és nem utolsósorban a hazai versenytársak rákényszerítik erre. Laczi Zoltán Belvíz utáni helyzet Kisújszálláson Százhetven ház károsodott Kisújszálláson a bejelentett és eddig felmért, személyi tulaj­donban lévő, belvízkárosult ingatlanok száma megközelíti a százhetvenet, de nyolc ön- kormányzati tulajdonú épü­letben is volt belvízkár. A településen hét olyan magán- tulajdonú ház volt, amely meg­semmisült, életveszélyessé vált, vagy súlyos mértékben károso­dott. Ezek tulajdonosai közül négy család esetében kell az önkormányzatnak a lakhatás elemi feltételeinek biztosításá­ról gondoskodnia. Erre a célra Kisújszállás is megkapta a köz­ponti támogatás előlegét, mely­hez a városatyák megalkották a lakáscélú támogatásról szóló helyi rendeletet, amely szabá­lyozza, hogy milyen feltételek megléte esetén adható pénzbeni vagy természetbeni támogatás. Jelenleg a legsúlyosabb mér­tékben károsodott ingatlanok tulajdonosainak támogatására egy önkormányzati bérlakás helyreállítására, két használt lakás vásárlására és önkor­mányzati bérlakásként való ki­utalására, egy lakás esetében pedig a helyreállítás érdekében lakáscélú támogatásra kerül sor. Az önkormányzati támoga­tás mellett a nyugdíjfolyósító igazgatóság - a polgármesteri hivatal előzetes felterjesztése alapján - már folyamatosan utalja a belvízkárosult nyugdí­jasok pénzbeni támogatását. A belvíz az önkormányzat nyolc épületében is okozott ká­rokat, melyek helyreállításához a Belügyminisztérium már le­utalt 10,4 millió forintot, így a testületi döntés értelmében a hivatal a szeptemberi tanév­kezdésig az oktatási intézmé­nyek, november végéig pedig a többi épületben keletkezett kár helyreállítását végezteti el. D. E. Harmadik rész: Egy éjszaka Abdullahban Az előző részekben Bert, a nem­zetközi kábítószer-ellenes rendőr­ség titkosügynöke bátor akciók­ban számolt le a nagy csempé­szekkel és kereskedőkkel, ügy igazán még mindig nem tudni, ki­csoda ő...- Ön a legjobb emberünk - mondta a szemüveges férfi, és várakozóan el­hallgatott. Bert tudta, válaszra vár, ám mit felelhetett erre? „Közismert sze­rénységem tiltja, hogy . ..” Közis­mertségről szó sincs. Szerencsére eb­ben a világban kevesen tudják, ki ő. Ezért van még életben.- Amikor elhoztuk Közép-Európá- ból, nem nagyon bíztam a sikereiben, most már bevallhatom. De amit eddig mutatott, kellemes meglepetést oko­zott nekünk. No és a trükk, hogy a sa­ját nyelvén jelentget a műholdas hír­láncon át. .. Nagyon összezavarhatja az ellenfeleket. Nem hiszem, hogy kö­NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat zöttük bárki is tudna azon a nyelven. Bert mosolygott, és várt. Sejtette, a főnök nem ezért kezdeményezte a be­szélgetést. Egyike annak a három em­bernek, akik ismerik az ő igazi kilétét. A második ő maga volt, míg a harma­dik . . . Hát igen. Bert csak a női han­got ismerte, gazdáját sohasem látta. Pedig valahol itt lehet a közelben, most is. Ha Béritől jön üzenet, az a fiatal nő is lefordíthatja.- Ez lesz az utolsó akciója a régiek keretében. Azután egészen másféle feladatok várnak Önre - mondta a férfi, és beszélni kezdett. Bert belesimult az éjszakába. Ha felnézett, maga előtt látta a sötét töm­böt. Egy jókora épület volt; a börtön uralta a kisvárost. A távolból jellegze­tes zenét, fájdalmas magányos ének­hangot, majd felcsapó nevetést hal­lott. Az arab világ még az éji homály­ban is jelentkezett; fűszerek szaga kí­sérte az odahallatszó zenét. Néha fel­bukkant egy-egy alak, de ezek európai ruhát viseltek. Nők ilyenkor nem vol­tak az utcán.- Idő van - mondta Ahmed. Az arab eddig nyugodtan ült Bert mellett, ő is az ügynökségnek dolgozott, itt az országban. Bertnek egy pillanatra agyába villant: eddig bármerre járt a világban, az ügynökségnek mindenütt voltak helyi emberei. Ez jó, sehol sem volt egyedül. Ennek lehetnek veszé­lyei is; elárulhatják őt. Most megta­pogatta fegyverét, aztán a sötétben is világító óra számlapjára pillantott. Ahmednek igaza volt.- Gyerünk. Ahmed beleszólt a kis kézi rádióba. A parancs tovaszállt az éterbe. A két férfi lassan ballagott a börtön bejára­tához. Megkocogtatták az ajtót. Â ki­csapódó kis vasablakon bajuszos egyenruhás nézett ki. Ahmed nyelve sebesen pergett, és sűrűn mutogatott közben Bertre, aki frissen vasalt hófe­/, hér ruhájában mo­solygott, látszólag értetlenül. Bert most idősebbnek látszott a koránál; kissé ősz parókát és keskeny műbajuszt tett fel. Vállbán és hasban is szélesebbnek látszott; mindezzel joviálissá, ártalmatlanná, kövérkés úriemberré maszkírozta ma­gát. így talán nem tételezik fel róla, hogy egy fegyveres akcióban vesz részt éppen .. . Ahmed azt magyarázta, hogy ez az idegen úr az ügyeletes tiszttel szeretne beszélni. Az őr kurtán felelgetett. Az ajtót nem nyitotta ki. Ahmed türelme­sen ismételte kérésüket. Közben a környéken történt egy és más. Vala­mivel odébb még egy autó állt meg a fal mellett. A fényszórók csak a nyolcméteres falakat és fölöttük a szögesdrótot világították meg. Az ak­cióban Berték részéről tíznél többen vettek részt. Egy ujj lendült egy ké­szülék gombja fölé, de még várt. Végre nyílott az ajtó. Beléptek az előtérbe. Álacsony, egyenruhás férfi jött oda. Ahmed fordított:- Ez az ügyeletes tiszt, ma éjjel ő az ura a börtönnek. Bert a gallérjába tűzött, alig látható kis minimikrofonba szólt:- Kettes fokozat. A távolabb vára­kozók értették. Az ujj lecsapott a gombra. Az elektronikus zavaróké­szülék azonnal megszakította a kör­nyék telefonbeszélgetéseit, a készülé­kek elnémultak. Innen ugyan most senki sem értesítheti a városi hatósá­gokat, bármi is történik. Bert angol nyelvű szóáradattal ön­tötte le a tisztet, Ahmed csak minden harmadik mondatát fordíthatta. De ez is elég volt. A tiszt eleinte szabódott, hiszen éjszaka van, jöjjenek inkább nappal! De kicsi, ravasz szeme el­árulta őt. Bert elfordult a másik őrtől, egy százdollárost vett elő. Úgy tartotta, hogy amaz láthassa, majd diszkréten odanyújtotta:- À fáradozásaiért, uram. Ahmed tudta, most következik a dolog. A börtönfal mellett árnyak osontak, zajtalanul. (Folytatjuk) pészeti főnöksége vezetőjétől, Grenczer Jánostól megtudtuk, Pléli Istvánt a MÁV Rt. veze­tése a vásút saját halottjának tekinti, temetéséről és családjá­ról gondoskodik. -h-

Next

/
Oldalképek
Tartalom