Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-06 / 155. szám

1999. július 6., kedd Megyei Körkép Új MDF-elnök (Egy hónapja választott új el­nököt a Magyar Demokrata Fórum karcagi szervezete, az elmúlt héten azonban megint választás volt - tudtuk meg András Jánostól, a 8. számú egyéni választókerületi egyez­tetőfórum elnökétől, MDF-s önkormányzati képviselőtől. Évek óta Petrov István volt a párt karcagi elnöke, aki a soros vá­lasztáson bejelentette, hogy isko­laigazgatóként megnőtt az elfog­laltsága, nem vállalja tovább e funkciót. így a múlt hónapban a tagság dr. Horváth Józsefet vá­lasztotta meg elnöknek, aki a kö­vetkező taggyűlésen felvázolta programját, ám azzal a tagság nem azonosult teljes mértékben, így dr. Horváth József lemondott elnöki és megyei választmányi tagságáról, ezért az elmúlt héten ismét elnökválasztás volt. Hubai Imre mezőgazdasági vállalkozó, agrármérnök már az első fordu­lóban megkapta a jelenlévők 98 százalékának szavazatát, így ő lett a párt helyi elnöke, aki a veze­tőséggel közösen hamarosan el­készíti az MDF Karcag Városi Szervezetének hároméves prog­ramját. de Kánikulai V strandcsúcs (Folytatás az I. oldalról) A jászberényi strand- és ter­málfürdő vezetője optimistán néz a szezon elé, mivel vasár­nap majdnem kilencszázan vol­tak strandolni. Régen ez a szám az ezret is meghaladta, de a „kisemberek” fizetését figye­lembe véve ez is örvendetes. A fürdő dolgozói nagyon büszkék arra, hogy más városokból, még Budapestről is gyakran felkeresik strandjukat. Tiszafüreden ellenben kicsit nehezen indult az év, de a épü- letfelűjítások, virágtelepítések meghozták eredményüket: va­sárnap 1100-an hűsöltek a fü­redi medencékben. Hasonlóak voltak a cserke- szőlői tapasztalatok is. A kora nyár medárdos időjárása né­hány hétig elriasztotta a lubic­kolni vágyók egy részét, ám jó néhány edzettebb külföldi ven­déget ez sem zavart: Németor­szágból és Hollandiából már május végén megérkeztek a strand visszajáró látogatói. Az utóbbi két hét forgalma azon­ban végleg feledtette a „szűkö­sebb napokat”. A meleg a köz­ségen kívül a környékbeli tele­pülésekről is egyre több embert csalogatott Cserkeszőlőre. A fürdőzők „rohama” vasárnap érte el idei csúcspontját, ekkor ugyanis mintegy ezeregyszázan élvezték Cserkén az üdítő pan­csolás örömeit. C. A. - B. J. A törökszentmiklósi Református Általános Iskola diákotthonában tegnap kezdődött meg a VII. országos kézművestábor. Az egy hét során huszonötén ismer­kednek a kosárfonás, a szövés, az agyagozás, a nemezelés fogásaival. A programban kirándu­lás is szerepel. fotó: csabai István További hitelt vesz fel Kisújszállás A kisújszállási képviselő-tes­tület májusban döntött arról, hogy 70 millió forint műkö­dési hitelt vesz fel. Még év elején határoztak arról, hogy a város fejlesztési elképzelé­seinek a megvalósításához szükséges a Rákóczi út 1. szám alatti ingatlan megvá­sárlása. Akkor a vásárlás pénzügyi fedezetét ingatlanértékesítési bevételből kívánták fedezni. Miután az első félév végén már látszik, hogy ez nem rea­lizálható, így célhitel felvé­tele mellett döntöttek a kép­viselők. Az épület nettó 15,6 millió forintos ellenértékét ötéves lejáratra, kétéves bon­tásban -/idén 7,6 jövőre 8,1 millió Á veszi fel a város, de átót terveznek Tiszakürtön A tiszakürti arborétum látogatottságán is érződik a délszláv háború. Míg a korábbi években számtalan külföldi is felke­reste a több száz éves tölgyfákat, idén jóval kevesebb ven­dég érkezett a Tisza-parti kirándulóhelyre. Amint Tálas László igazgató elmondta, reménykednek benne, hogy július közepétől augusztus végéig még sokan felkeresik őket. Az 1870-es években kialakított arborétum ősmagja több száz éves tölgy­erdő volt, a kirándulók tehát 350-400 éves tölgymatuzsále­meket is megcsodálhatnak. Emellett nagyon büszkék az amerikai bíbortölgyre, illetve a hatalmas platánfákra is. Az arborétum a közelmúlt­ban ötmillió forintot nyert kör­nyezetvédelmi pályázaton, eb­ből idén kétmilliót, jövőre hár­mat kap meg. Egy részét híd építésére, illetve a gazdasági bejáratok kapuinak elkészíté­sére fordítanak, fűnyírókat, egyéb berendezéseket vásárol­tak, a maradékból pedig egy ki­látó megtervezésére futja, me­lyet a jövőben - szintén pályá­zati pénzekből - építenének majd fel. Szakmailag a legnagyobb munkát pillanatnyilag a növé­nyek felmérése jelenti. Hama­rosan elkészül a számítógépes nyilvántartás, a digitális feltér­képezést követően pedig a láto­gatók is könnyebben tájéko­zódhatnak majd a hatvan hektá­ros területen. szUvási Azt gondolta, hogy az első alkalommal nem jegyezték meg az arcát? Kétszer is ugyanoda ment lopni A minap Jászberényben „nyakon csípett” salgótarjáni tolvaj­banda nemcsak tolvajlási módszerében bizonyította be gátlás­talanságát. Az öt fős társaság nagy része ugyan először vett részt ezen a környéken tolvajportyán, ötödik társuk azonban már nem volt ismeretlen sem a helyi üzletek eladói, sem pedig a jászberényi rendőrök előtt. Egy hónappal ezelőtt fogtak el egy csoportot, amely a jászbe­rényi boltokat járta abból a cél­ból, hogy amit csak tud, ellop­jon. A salgótarjáni társulat az­óta átalakult, a napokban új összetételben, három nő és két férfi „felállásban” rohanták le a várost. Imitt-amott még sikerrel is jártak, ám az egyik boltban feltűnt az eladónak, mintha a jövevények egyikét ismerné már valahonnan. Hát persze! - döbbent rá, hi­szen a felismert személy tagja volt annak a tolvajbandának, amely egy hónappal ezelőtt őt is megkárosította. A tettest ezek szerint egyáltalán nem érde­kelte, felismerik-e vagy sem, arcátlanul bement hátsó szán­dékaitól vezérelve újra a ki­szemelt üzletbe. A boltos nem is mulasztotta el értesíteni a kapitányság ügyele­tét, és az idegenek keresésére kiküldött járőrök megfelelő személyleírás birtokában láthat­tak munkához. Hamarosan rá­akadtak a keresett emberekre, sőt azok járművét is szemügyre vették. A kocsiban talált lopott holmik alapján a rendőrök be tudták azonosítani a meglopott üzleteket is. A gyanúsítottakat kihallgatásukat követően haza­engedték. H. Gy. 3. oldal Közérzetünk Szemét-ügy Politikai állóháború kezd kialakulni a Postabank körül. A két szemben álló tábor szinte szakadatlanul tüzel egymásra. A leg­utolsó bomba a hét végén egy szeméttelepen robbant. A ke­reszttűzbe került pénzintézet brókercégének mázsányi iratára egy telefonáló hívta fel a médiumok figyelmét. A papírokon ál­lítólag neves művészek, közéleti személyiségek adószámai, te­lefonjai és befektetései sorakoztak. Hogy kiké, azt nem lehet tudni. Titok. Banktitok. így látszatra ez a bomba célt tévesztett. Az SZDSZ részéről a háborút vezénylő Eörsi Mátyás szerint mégis nyilvánvaló a politikai szándék. Én viszont nem értem, ha valakit politikai indíték vezérelt, miért nem a bevált módot választotta, és postázott egy-két iratot valkmelyik pártnak vagy néhány lapnak. Tavaly még tisztább volt a kép. A háború az APEH-elnök el­len intézett rohammal indult. Az egykori Fidesz-pénztámok cé­geit elfantomizáló Kaya Ibrahim és Josif Tot nyomát azonban egy év alatt sem lelték meg a rendőrök. Az SZDSZ talán ezért húzta elő Fidesz-dossziét. Az abban szereplő cégek és politiku­sok családtagjainak bonyolult szövevényében azonban ember legyen a talpán, aki kiigazodik. A szabaddemokraták szőnyeg­bombázása mégis „víájpís” (VIP-es) tüzérségi támadást váltott ki az ellenkező oldalról. Nem is eredménytelenül, hiszen két szocialista politikus és egy, a jelvényét nemzeti színekre festő párthoz közelálló szakszervezeti vezér esett áldozatul. Ez akkor sem rossz, ha közben találat érte a legkisebb kormánypártot is. A válaszcsapás sem sokáig késett. Eörsi Szolnokon ugyan még azt ígérte, nem tesznek feljelentést a Postabank-ügyben, de a minap postázták a Fidesz-dossziét az ügyészségnek és az APEH-nek. Igaz, ez hivatalosan nem feljelentés, de azzal egyenértékű. Ezután robbant a iratbomba a szeméttelepen. Ez az újabb ügy kinek hajt hasznot? Kinek lehet az érdeke, hogy az ország egyik legnagyobb bankja elveszítse a lakosság bizalmát? A politikusok szerint ez is csak egy újabb ütközete a közélet tisztaságáért folyó Postabank-csatának. Csak hát a tisz­togató akciók még sohasem szültek békét. Teleki József-/---------------------—-----------------------------------' A tiszafüredi iskolák átszervezése okán Perek sorozata várható? Egy korábbi önkormányzati döntés törvényességét megkér­dőjelezve, panaszukkal az Oktatási Minisztériumhoz, a me­gyei közigazgatási hivatalhoz és az állampolgári jogok or­szággyűlési biztosához, Gönczöl Katalinhoz fordult a hivata­los státuszát július l-jével elvesztő tiszafüredi Széchenyi István Általános Iskola szülői munkaközössége, a közal­kalmazotti tanács elnöke, valamint az iskolaszék. Az állampolgári jogok bizto­sától eddig nem érkezett vá­lasz a hivatalhoz, ám vizsgál­ják a beadványt. Az Oktatási Minisztérium pedig úgy ta­lálta az oktatási törvénnyel el­lentétesnek a füredi önkor­mányzat több elképzelését - például furcsállják, hogy a testület a város legmodernebb és legkorszerűbb iskoláját kí­vánja kivonni az alapfelada­tok ellátásából -, hogy leszö­gezte: a minisztériumoknak nincs joga felülbírálni az ön- kormányzati döntéseket, arra a megyei közigazgatási hiva­tal jogosult. Ez utóbbi ezt meg is téve lényegében azt ál­lapította meg, hogy az ön- kormányzat döntése csak úgy lehet jogszerű, ha a testület feloldja korábbi határozatai törvénysértő panaszait. Miután a tiszafüredi ön- kormányzat és a testület ülé­sén kiderült, hogy az önkor­mányzat és a testület hibát hi­bára halmozott az iskolaát­szervezéseket érintő határoza­taiban, feszültté vált a város­atyák vitája: ki ezért a felelős, a döntéshozók vagy a határo­zatokat kidolgozó szakappa­rátus? Végezetül abban született megállapodás a tegnapi ön- kormányzati ülésen, hogy a következő két évben, egyez­tetve az illetékesekkel, a tes­tület próbálja megszüntetni - több mint tíz ilyen pont van - a törvénysértő részleteket, de ragaszkodjon korábbi állás­pontjához. Ennek szellemében folyta­tódik például a végkielégíté­sek (amelyek együttes ösz- szege mintegy tizennégymil- lió forint) rendezése, annak ellenére, hogy a Széchenyi is­kolai felmentések jogellene­sen történtek meg. Ez a ket­tősség pedig sokak szerint újabb peres ügyekhez vezet­het Tiszafüreden. -pm­És Bert érezte, hogy útnak eredtek. A rázkódás lassan folyamatos haladássá lett, és a koporsóba szűrődő neszekből is tudta: már az autósztrádán robog a menet. Egy ugyanolyan Mercedesben ugyanolyan koporsó .. . Csak míg abban egy halott utazik, ebben egy élő harcos van. Az egyik fülében kicsiny dugó, drót nélküli rádió vevője. „ Úton vagy, Bert! Még húsz perc!” - mondta egy hang. Egy nagyon is­merős hang - de a gazdáját sohasem látta. Konspirativ okokból szemé­lyesen még nem találkoztak. Vagy ha mégis, hát Bert erről nem tudha­tott. Érezte, hogy nő benne a feszült­ség. A rendőrség nem tud az akció­ról - a kábítószer-ellenes csoport egy világközpont irányításával ké­szítette azt elő. És arra is kellett gondolniuk, hogy a helyi rendőrség megvesztegethető, és nyilván meg­vesztegetett. Nem lenne jó, ha bár­miről tudnának. Martinez megvásá­rolt mindenkit vagy majdnem min­denkit. „Csak engem nem” - jutott NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat Bert eszébe, és számolt. Tizennyolc vagy tizenhét perc múlva a Marti- nez-villa közepén fog heverni. A koporsót csak belülről lehet ki­nyitni. A szinte láthatatlan apró mikrofonok a díszítés faragott fod­rai között rejtőznek. Hallhatja majd, mi történik. A kastély állandó meg­figyelés alatt van, persze távolból. Martinez meghívta minden üzletfe­lét és családtagját. Ott lesz a helyi narkómaffia színe-java. Micsoda társaság! Az idő gyorsan eltelt. Újabb hírt kapott az éterből a fülén át: „Most hajtasz be a kapun!” „Szóval bent vagyok!” A lélegze­tét is visszafojtotta, de nem sokáig. A meleg nőtt a koporsóban, kinyi­totta az oxigéncsapot. Kellemes ízű, hűvös levegő jött. A maszk az arcán már szinte forró volt. Rossz ez a ra­gasztó, legközelebb másfélét kell alkalmazni, majd szól az illetéke­seknek. Legközelebb . . .? Ha ugyan lesz legközelebb! Ha nem hagyja ott a fogát. Elképzelte a többieket. Távcsővel figyelik a Martinez-kas- tély minden oldalát, nagy antennás mikrobuszok állnak a völgyben és a környező dombokon, műszaki hibát vagy gondtalan parkírozást mímelő vezetőikkel. Készen áll egy men­tőautó is - az ő számára. Ha sikerül az akció, úgyis szirénaszóval telik meg a környék . . . Az autó megállt alatta. Valaki ve­zényelt, lehúzták a koporsót a plató­ról, vitték fel egy lépcsőn. A víz­szintes megbillent, lába volt mé­lyebben, előbbre csúszott. Fogta a palackot, nehogy zajt csapjon. Las­san nyúlt az oldalsó lyukakhoz. Zaj­talanul letépte az alig odaragasztott puha anyagot, fény tört be a kopor­sóba. Kilátott mindkét oldalra, és egy kicsit felülre is. Lámpákat lá­tott; a gyászoló házban behajtották az ablaktáblákat, sötét volt. Embe­rek szóltak hal­kan, részvéttel. Aztán Bert érezte, hogy emelik mind feljebb. Végre letették. Alig­hanem a katafalkon van. Valaki imát mormolt, majd csend lett. Bert óvatosan mozdult, a szűk helyen alig tudott fordulni. Balra nem látott senkit, valami sötét búto­rok álltak és gyertya égett a koporsó mellett. Jobbra viszont még térdelt egy nő, arcán fekete fátyollal. Várt hát. Telt az idő.- Mi van? - kérdezte a hang a fü­lében. Bert lassan húzta orra elé a tűmikrofont. Odakünn egy hangszó­róból gyászmuzsika szólt. — Szertartás, ima, vámom kell - a távirati rövidség hatott, nem kérdez­tek többet. Micsoda feszültségben várhatnak azok odakünn! Sikerül-e el­intézni a Martinez-klánt egyetlen perc alatt? Mert több idő aligha lesz ... Várt még negyedórát. Végre csönd lett, de lépteket hallott hol innen, hol onnan. Végre döntött. Kipattintotta a belső zárakat, mind a hatot. Most már csak egy mozdulat, hogy résnyire fél­retolhassa a fedelet. Eleget gyakorolta tegnap, tegnapelőtt... Két tenyerét aláfeszítette és lassan tolta a lába felé. Feje felett rés támadt, fény jött be rajta. Csak ne vegyék észre...! Az ol­dalsó lyukakon most senkit sem látott. Lassan nézett ki. Két szolgát látott, egy piros szőnyeget terítettek le ép­pen. A másik oldalon nem volt senki. Döntött. Derékig letolta a koporsó fe­delét, felemelkedett. Egy formaruhás cselédlány lépett be vele szemben a terembe. Virágkoszorút hozott. A lány szeme kitágult, egyet sikkantott, és ájultan zuhant a padlóra. A szőnyeget teregetők észre sem vették a jelenetet. Bert kilépett a kata- falkra, visszahúzta a koporsó fedelét. Amikor a szőnyegesek egyike felállt, ő már lehajolt a másik oldalon. Kívül volt a koporsóból, de bármelyik pilla­natban beléphetett valaki a gyászolók közül. Sőt a hangszórókból áradó halk zenén túl meghallotta a szomszéd he­lyiségből beszűrődő neszt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom