Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-03 / 153. szám

Megyei Tükör 5. oldal Nézőpont Egészség(telen)ügy Ilyen sem volt még hazánkban: munka- beszüntetést tartottak az egészségügy­ben dolgozók. A SOTE huszonkilenc kórházában - még ha egyelőre csak fi­gyelmeztető jelleggel is - két órán át szüneteltették a munkát az orvosok, nő­vérek, ápolók, asszisztensek, fizikai dol­gozók és a többi (természetesen a sürgős eseteket ellátva), hogy így próbáljanak maguknak nagyobb bér­emelést kiharcolni. Mivel egyelőre ez nem megy, ezért úgy tűnik, a sztrájknak egész napos folytatása lesz. Aki csak kicsit is járatos egészségügyi berkekben, tudja jól: van is okuk bérkövetelésekkel előállniuk az ott dolgozóknak. Az átlagkeresetek nagyságát nézve ugyanis az egészségügyben fog­lalkoztatottak igencsak hátul kullognak, őket már csak egyetlen terület, a mezőgazdaság tudja alulmúlni. (Pedig gondoljunk csak bele, „agrárország” lévén mennyi embernek kellene, hogy tisz­tességes megélhetést biztosítson a mezőgazdaság.) És az egész­ségügyben dolgozókat nem a magánpraxist is folytató, „menő” orvosokról kellene megítélni, sem pedig a hálapénzről. A több­ségnek ugyanis ebből semmi sem jut. Éppen ezért nemcsak a fő­városban állhatna meg a munka, hanem vidéken is, a legtöbb egészségügyi intézményben. Hiába, a magyar képlet már csak ilyen: sok munka, alacsony bér. Csakhogy az egészségügy specifikus terület, aki itt beszünteti a munkát, az emberéletekkel játszik. Tudják ezt jól a dolgozók, ezért is szánják rá magukat nagyon nehezen egy kiadósabb sztrájkra. A hivatásszeretet, a betegekről való gondoskodás szá­mukra ugyanis előbbre való. Ha már minden kötél szakad, akkor nyúlnak csak a sztrájk fegyveréhez. (Ám mielőtt felmagasztalás- nak tűnne mindez, hozzátehetjük: arctalan, a pácienseket lekezelő emberekkel itt is lehet találkozni, olyanokkal, akiknek empátia és türelem hiányában nem e pályán lenne a helyük!) Az egészségügyiek problémáját, anyagi elismerését eddig egyetlen kormány - és itt nem csak a rendszerváltás utániakra gondolok - sem tudta megoldani. Túl nehéz és problémás ez a te­rület, évtizedes érdekeket, beidegződéseket kellene felrúgni ah­hoz, hogy itt rendet lehessen teremteni. Próbálkozások ugyan vol­tak, de nem vezettek sok eredményre. Éppen itt az ideje hát, hogy végre valaki határozottan elkezdje a terápiát az egészség(te- len)ügyben yf Van, akihez jönnek, másra rá sem néznek A vezérkar tisztjeit oktatja Ritkaságszámba megy az a szakmai életút, amelyet magáénak vallhat prof. dr. Pintér István, aki minap vehette át egyetemi ta­nári kinevezését a Magyar Köztársaság elnökétől. E tudomá­nyos fokozat nem csak a katonai oktatásban résztvevők, hanem a civil tudósok között is különlégességnek számít. Az újszászi Időskorúak Szociális Otthona hosszan elnyúló, épületegyüttesében - amelyeket még Orczy báró építtetett vagy százharminc éve - mostanság kétszáznegyvenhét személyt ápolnak, gondoznak. Több a nő, a legfiatalabb lakó közel a negyvenhez, a legidősebb túl a kilencvenen. Kit a betegsége, mást a kora, esetleg a torka juttatott ide. Emberi életek, sor­sok, amelyek közül néhányan villantunk fel. Czétényi Lászlóné Irénke néni 85 éves, évtizedekig magyar-tör­ténelem szakos tanár volt. Erede­tileg erdélyi, a Kolozs megyei Marótlakon született, de a tria­noni döntés után vasutas édes­apja nem esküdött fel a román ál­lamra, így távozniuk kellett.- Meghalt a párom, a fiunk Szolnokon él, én pedig cukorbe­teg lettem. Tíz évig egyedül vol­tam, majd bejöttem ide.- Látogatják?- Szerencsére igen. A fiam minden csütörtökön, de a két egyetemista, főiskolás unokám is rám-rámnéz. Nagyevő fiatal­emberek, olykor egy kis pénzt dugok a zsebükbe - ennivalóra.- Hogy telnek a napok?- Túl egy nagy műtéten, kö­szönöm, elviselhetően.- Milyen volt az élete?- Csodálatos, mert azt csinál­hattam, amit szerettem. Igaz, pedagógusként a pénz soha nem vetett fel, de az igényeim is sze­rények voltak. így megbékéltem a sorsommal. Hogy meglesz-e a száz, arra csak legyint a tanár néni: attól mentsen meg az isten, mert eb­ben a korban egyre több a nya­valya. Kovácsné Ilona néni 64 éves. Hét gyermeke született, téesz- ben dolgozott. Onnan is került nyugdíjba, majd tizenkét éve ide, Újszászra az otthonba.- Az első két esztendőben még csak-csak eljöttek hozzám, de tíz éve az ajtót sem nyitották rám. Nem tudom, merre vannak.- Hány osztályt végzett?- Egyet sem, heten voltunk testvérek, anya nélkül nőttünk fel, én vigyáztam rájuk, őket is szétszórta az élet. Egyébként Ilona nénit min­Egyedül, de mégsem magányosan FOTÓ: B. N. Harminchatan egy osztályban - a tanulók leültetése is gondot okozhat Nehéz az iskolának, nehéz a gyereknek A szolnoki iskolarendszerben végrehajtott átszervezés, amely három általános iskola megszüntetésével járt, a megmaradtak egy részében is nehéz helyzetet teremtett. Nagy létszámú osztá­lyok alakultak ki, ahol a gyerekek egyszerű leültetése is gondot okoz. A Belvárosi Általános Iskolában érdeklődtünk, hogy a hirtelen megugrott létszámmal mit tudnak kezdeni. 1999. július 3., szombat Azt, hogy ez mennyire így van, az is igazolja, hogy megyénkben mindössze ketten mondhatják magukénak ezt a címet. Mi kell ahhoz, hogy a sok neves oktató közül valakit ilyen elismerésben részesítsenek? Érről az ezredessé is frissen kinevezett prof. dr. Pin­tér István beszélt lapunknak:- Természetesen egy sor köve­telménynek kell eleget tenni e tu­dományos fokozat megszerzése érdekében. Alapvető dolog pél­dául, hogy a címre pályázó rend­szeresen tartson előadásokat és rendelkezzen már valamilyen tu­dományos fokozattal. Én 1994- ben lettem a hadtudomány kan­didátusa. Feltétel továbbá a szak­területet érintő publikálás is - mondta. Az ezredes, aki a Zrínyi Mik­lós Nemzetvédelmi Egyetem szolnoki Repülőtiszti Intézetének Prof. dr. Pintér István igazgatóhelyettese, illetőleg az egyetemnek, a honvéd vezérkar tisztjeinek képzésében is részt vevő tanszékvezető helyettese a ’70-es évektől kezdődően foglal­kozik szakterületével, a vezetés- elmélet különböző kérdéseivel.-hgy­- Nálunk elsősorban a meg­szüntetett Kertvárosi Általános Iskola tanulói jelentkeztek - kezdte a választ Szentiványi Zoltánné igazgató.- A létszámunk 51-52 fővel növekedett. A tantermeink egy része viszonylag kicsi, 24-es létszámra méretezték, de most 4-gyel, 5-tel több gyereket kell elhelyeznünk bennük. A leg­alacsonyabb osztálylétszá­munk egyébként 28, a legma­gasabb 36 fő.- Ez nem felel meg az új ok­tatási törvény szellemének, amely inkább az osztálylétszá­mok csökkentését tűzi ki célul.- A régi oktatási törvény 33 fős osztályt is engedélyezett, az új szerint a létszám legföl­jebb 28 fő lehetne, bizonyos évfolyamokon még kevesebb. Az önkormányzatokat azonban a pénzhiány a nagyobb lét­számú osztályok kialakítására szorítja.- Mit tehet az iskola ilyen helyzetben ?- Megkérdeztem a szülőket, ha a gyereküket harmincharma­diknak vagy harmincnegyedik­nek írtam be, hogy akaiják-e ilyen körülmények között is, hogy ide járjanak. Ha pedig va­laki számára már végképp nem volt hely, segítettem, hogy más iskolába iratkozhasson. Leg­alább ne kelljen a szülőnek a nyakába venni a várost, és kö­nyörögni, hogy ugyan vegyék már föl a gyerekét valamelyik iskolába.- A Kertvárosi Általános Is­kolának kialakulóban volt egy olyan sajátossága, hogy a kis létszámú osztályokban enyhe magatartászavarokkal vagy dyslexiával küszködő gyerme­keket is sikeresen tanítottak. Mi lesz itt az ilyen gyermekek­kel?- Magam is tanítottam kezdő koromban 34-36-os lét­számú osztályokban, tudom, denki kedveli, afféle jó lakó­társ. Nem tagadja, ha pénze akad, reggelente egy kis kupica konyakot a galléija mögé önt, ennyi elég. Ha elfogy a nyug­díja, a víz is megteszi. Teljesen más ok miatt került ide a 62 esztendős Ignácz Mi­hály, akinek egyetlen lánya Pes­ten él, és egy unokája is van.- Az eredeti foglalkozásom üzemmérnök. Az életem első 45-50 éve csodálatos. Azután elváltunk és hat éve kerültem ide. A lakás ára is odalett.-Mire?- Szájvízre.- Keményen iszik?- Már nem, de akkor igen. Azért ma sem vetem meg, heti 5 liter bor már elég. Segítek itt is, ott is, mindig adnak valamit, és 80-ért már jó bort kapok. Házit.- Mondják, ha iszik, énekel.- Operákat, nagyáriákat. Ha berántok, kell két-három nap, mire helyrejövök. Néha hetekig nem iszom.-Miért?- Pénz kérdése. Bár nekem hitelem is van, de az iváshoz forint kell. Ugyanakkor hozzá­teszem, nem szégyellem: az életemben adódott időszak, amikor kukáztam, híd alatt háltam. De itt megtaláltam a helyem. Segítek a konyhások- nak, és ha esetenként meg­zsibbadok, inkább lefekszem, de soha nem kötekedek. Ez így igaz, a főnökség is megerősítette. Mikor hazafelé indultunk, Mihály már a konyhások között szorgosko­dott. Énekelt valamit, pedig aznap addig mindössze vizet és egy kávét nyelt csak le ... D. Szabó Miklós hogy az nem könnyű. Ami azonban tőlünk telik, azt meg­tesszük, hogy a hozzánk újon­nan került gyerekek minél ha­marabb beilleszkedjenek. Már tartottunk egy szülői értekezle­tet, amelyen a gyerekek is részt vettek. Megmutattuk ne­kik az iskolát, már minden gyerek tudja, melyik terem lesz az osztálya ősztől. A Kertvárosban jó sportmunka folyt, nálunk is vannak spor­tosztályok, ez is segítheti a be­illeszkedést. Átvesszük a kert­városi társastánc-oktatást, ez nálunk korábban nem volt. És ha a nagy létszámú osztályok miatt ez nehéz is lesz, szeret­nénk olyan családias légkört kialakítani, amelyben egyik gyerek sem érzi majd elve­szettnek magát. B. A. Kapósak a nyugtatok, allergia elleni tabletták, lázcsillapítók Szolnokon, a Kossuth téri pa­tikában jószerével soha nincs holtszezon. Mindig rengeteg a betérő, különösen így van ez hétfőnként, meg pénte­kenként. Vajon mostanság mi mindent írat fel, esetleg vásárol a panaszára, pana­szaira valamilyen enyhülést áhító nő vagy férfi. Csinos, melírozott hajú fiatal- asszony:- El sem merem mondani, mi történt velem - mondja ne­vetve.- Ha már elkezdte . . .- A munkahelyemen elkap­tam valakitől ezt a nyári nyava­lyát, náthát...- Mondják, csók útján ter­jed.- Az nem volt, de a nyolc szem tabletta 580 forintba ke­rült. Van otthon hasonló, de elvitte a gyerek a táborba .. . Már sor áll a pénztár előtt. Általában 5-900 forintot fizet­nek a vevők, de nem ritka a több ezer forintos vásárlás sem. A legolcsóbb, 20 forint, az a szemcsepp, amelyet re­ceptre írtak, de van tízezer(!) forintos gyógyszer is. Egy szomorú arcú idősebb hölgy kérdezi a gyógyszerésztől:- Melyik a görcsoldó?- Inkább izomlazító, gyulla­dáscsökkentő. A lába fáj?- Jaj, nagyon. Akár megyek, akár állok.- Mind el kell fogyasztani, ne tessék leállni pár nap után a szedéssel! - tanácsolja a pati­kus. A hölgy fogadkozik, úgy lesz. Mert akár bevalljuk, akár nem, ha már nem fáj valami, hanya­goljuk a szedést. Holott az hat napra, esetleg többre szól. Szabó Károlyné egy reklám- szatyomyi gyógyszerrel távo­zik.- Csontritkulással bajlódom a gyerekek születése óta. Tor­nára járok Ferenczi Attilánéhoz. Hét fajtát viszek, közgyógyellá- tási papírra. Ki se tudnám fi­zetni a hatezer forintot, mert 19 ezer a nyugdíjam. Érdekes, hogy már a negye­dik férfi kér valamit depresszió ellen. Vagy azon a napon csupa házas ember lépte át a patika küszöbét? Megint jőnek, ha nem is kopogtatnak: kinek a vérnyomása rakoncátlankodik, más a szénanáthájára óhajt va­lamilyen hatékony ellenszert. Szőke fiatalasszony mosolyog, amikor a vásárlása iránt kí­váncsiskodom.- Ezerharminc forint volt és három hónapig elég. Azért sze­dem, hogy ne legyen a hatéves kicsinek tesója.- Pedig már mindenkinek jár a családi pótlék.- Az a legkevesebb, mert az árak a csillagos eget ostromol­ják. A ruha, a cipő egy va­gyonba kerül, a keresetem, ke­resetünk pedig igen gyenge. Nem csoda, hogy Qualerint is viszek, mert az én fejemből csak az állítja ki a hasogatást. Rendezetten kócos barna hölgy.- Megyünk nyaralni a gye­rekekkel, és néhány fontos kel­léket vettem. Lázcsillapítót, al­lergia elleni pezsgőtablettát, napozószert, mert itt a legol­csóbb. így fizettem 1 ezer 27 forintot. Egyúttal panaszkodik: kul­lancscsípés után oltásért bejár­ták Tolnát-Baranyát, mire kap­tak. Ugyanakkor az is tény, jó­szerével eltűntek a hiánycik­kek, miután többcsatornás az árubeszerzés. Ha itt nincs, a másiknál biztos van, és onnan rendelnek. Srácok buknak be.- Csókolom! Sebhintőpor kellene.- 218 forint.- Hű, az sok! Akkor lemo­som a térdem vízzel! - és már biceg is a haverok között a sé­rült kifelé. Több vásárlónak kisebbfajta előadást kell tartania annak a gyógyszerésznek, aki kiszol­gálja.- Tessék leírni, magam ellen beszélek, de ha lehet, ne szok­jon senki se rá a gyógysze­rekre. Mert utána leszokni ke­gyetlenül nehéz, vagy lehetet­len, ha például valaki csak így tud elaludni. Már kora estébe hajlik a délután, amikor kockás öltö­nyös, idős úr botlik be.- Tudnának segíteni?- Miben?- Hogy mit kell vennem. El­felejtettem ... Találgatják: van, aki fejfájás elleni tablettára gyanakodik, más székrekedés elleni gyógy­szerre. Hátul megjegyzi egy vékony hang: a vérnyomással lehet baj, papa, látom az orrán. Az öreg elmosolyodik és ígéri, hazamegy. Nem messze lakik, felíratja az asszonnyal, ami kellene. Távozóban valaki a fe­jéhez kap:- Fogadom, Cavington hi­ányzik az öreg polcáról! Lenne rá egy ezresem ... D. Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom