Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-01 / 151. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. július 1., csütörtök Harminc év után 1969-ben fejeztük be az általá­nos iskolát a ma Kölcsey nevét viselő egykori Abonyi Úti Álta­lános Iskolában. Az évfolyam két osztálya a közelmúltban kö­zös osztálytalálkozót rendezett. Körünkben volt Varga Béla bá­csi, egykori igazgatónk — aki az a osztály osztályfőnöki órájának megtartását segítette —, Pomá- zi Miklósné — aki férje emlékét őrizve a b osztály osztályfőnöki óráját vezette —, Szegedy Já­nosáé tanárnő, valamint az isko­la jelenlegi igazgatója, Vargáné Vígh Judit. A találkozó tartalmas és mara­dandó élménnyel gazdagította iskolai emlékeinket. A szervezők Nyelvi verseny németből és angolból A Litterátum országos feladat- megoldó versenyében közel két­ezer-kétszáz általános iskolás versengett a sikerért. A szóbeli döntőn azok indulhattak, akik az írásbelin kilencven százalék fe­lett teljesítettek. Angolból 285- en, míg németből 499-en jutot­tak a döntőbe. A mezőny erős­sége és résztvevők nagy száma miatt sok helyen alakult ki holt­verseny. Csabai Nóra (Tiszafü­red), Sándor István (Karcag), Vincze Katalin, Karsa Péter, Jó­vér János (mindhárman tiszafü­rediek), Szkalák Andrea (Tisza- örvény), Balogh Ágnes (Tisza- földvár) angolból, míg Törőcsik Orsolya (Szolnok) németből ért el előkelő helyezést. Takács Ottó A Kablay tér történetéhez A lap június 22-ei száma ar­ról adott hírt, hogy Kablay tér lesz Szolnokon. A teljes­séghez tartozik — a cikk tar­talmával ellentétben —, hogy elsőként id. Sándor Já­nos vetette fel ennek gondo­latát a lap 1992. október 26- ai számában megjelent „Megérdemelnének egy em­léktáblát” című írásában. Ké­sőbb — 1997. október 10-én a MUE közgyűlésén — a Kablay Emlékbizottság egyik tagja indítványozta és vitte végig az ügyet. A Kab­lay Lajos Veterán Repülő Egyesület 1998. december 9- én alakult, míg a térelneve­zésre vonatkozó kérés 1997. október 15. napján született. Az aláírók közül az egyik - még élő - e sorok írója. A pontosság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy Szol­nokon két veterán repülő egyesület működik. AÍckor fogalmazunk helyesen, ha azt mondjuk, ebből az egyik vette fel Kablay Lajos nevét. A „még élő” Az árbevétel mértéke a sarkalatos pont Június 17-én a lap közölt egy olvasói levelet a kengyeli helyi adó körül kialakult nézetkü­lönbségek okán. „A botránya­inkról leszünk híresek?” cím­mel megjelent vélemény meg­fogalmazója félinformációját a teljes igazság kedvéért, mint megszólítottak, kiegészítjük. Az egész „adóügy” előzmé­nyeit a helybéliek közül csak az nem ismeri, aki nem akaija. A helyi rendelettel kapcsolat­ban a képviselő-testület koráb­bi üléseinek jegyzőkönyvei tartalmazzák az őstermelők hozzászólásait, fenntartásait és kéréseit. Ismeretes, hogy az önkormányzat kezdettől fogva elzárkózott a megegyezés elől. Á helyi iparűzési adó befize­tési határideje ez év május 31-e volt. Mivel érdemi választ kér­déseikre az őstermelők nem kaptak, írásbeli tiltakozással él­tek. De nem az adó megfizeté­se, hanem az árbevétel mérté­kének meghatározása volt a ki­fogásolt sarkalatos pont. Ha ugyanis az állam elismeri a másfél millió forint összegha­tárt az őstermelőknél, az önkor­mányzat miért nem? Azt pedig, hogy botrányról beszélünk Kengyelen, éppen a hivatkozott és hasonló olvasói vélemények segítik elő, szem­beállítva a falu lakosságát. A megjelent vélemény azt sugall­ja ugyanis, hogy az őstermelők szívtelen, lelketlen emberek, igaz, keményen dolgoznak, de megszerzett jövedelmüket (ha van), nem akarják részben sem megosztani másokkal. Nem értjük világosan, hogy a levél­író a munkanélküliek ellátását miért a mezőgazdaságban napi 10-12 órát dolgozókkal akarja megoldatni? Az meg végképp nem világos, hogyan kapcsoló­dik logikailag ide a milliós végkielégítés, a hazahajtott te­hén, a fillérekből megvásárolt traktor? Hiszen éppen ezeknek a szövetkezetben maradt őster­melőknek nem volt részük ezekből, mivel együtt marad­tak, nem vittek ki semmit, csak az akaratuk volt, a dolgozni és élni akarásé! Szégyen - fejezi be a levélíró mondandóját. Igen, de az a szégyen, hogy az itt élő embe­rek megalázó helyzetét az ős­termelőkre vonatkoztatja, ho­lott az töredéke a falu lakossá­gának. Igen, szégyen, hogy mesterségesen keltünk ellensé­geskedést a falu polgárai kö­zött vádaskodással, nem akar­va a tényeket megismerni - fő­ként ha emberbaráti pózban tetszelgünk mások rovására. Fel lehet azonban tenni a kér­dést: a levélíró napi nyolc órá­ján kívül vállalt-e olyan beje­lentett munkát, ami után fizet­nie kell az iparűzési adót, hogy a „mélyre süllyesztett” ken­gyelieken és azok gyermekein tudjon segíteni? S vajon hány kengyeli teszi ezt meg a szö­vetkezetben dolgozó ősterme­lőkön kívül? A nem főfoglalkozású kengyeli őstermelők Régi szokásom szerint rendsze­resen sétákat teszek a Zagyva­parton. Sok mindent lát az em­ber séta közben, jót is, rosszat is. Az artézi kútnál például és a ve­le szemben lévő buszmegállónál három olyan padra bukkantam (lehet perszej hogy nem figyel­tem elég jól és ennél többet is láthattam volna), amit vandál módon megrongáltak. El nem tudom képzelni, hogy a padok Örökzöld téma... szétveró'inek mi bajuk lehet az ülőalkalmatossággal, de hogy nagy, az biztos, mert különben nem bántak volna velük el ilyen cudarul. A jelenség — nevezetesen a padok iránti ilyen nagy mértékű ellenszenv — persze nem csak nálunk jellemző, másutt is látni hasonlót. Van persze ellenpélda is, szolnoki is, de én most egy másik helyről valót említenék. A közelmúltban Harkányban jár­tam. A buszpályaudvarral szem­beni hatalmas parkban vala­mennyi padot fehérre mázolták, s mindegyik mellé szemétgyűjtőt helyeztek. Szemét csak abban volt. Lám, így is lehet élni. Vagy csak ott? Sz. Margit, Szolnok Egy hét a művészet szolgálatában Június második felé­ben a szolnoki Tiszali- geti Turisztikai és Sza­badidőközpont adott otthont a mozgáskorlá­tozottak fotós alkotó­telepének, ahová az or­szág minden tájáról ér­keztek vendégek. A Mozgáskorlátozottak Nemzetközi Fotó- és Színesdia-pályázata — közismertebb ne­vén Monfodi Közhasz­nú Alapítvány — szer­vezésével és támogatá­sával nyílt alkotótá­borban délelőttönként neves fotóművészek tartottak elméleti kép­zést. Dr. Chikán Csa­ba, a MEOSZ alelnöke is ellátogatott hozzánk, részt vett két-három előadáson, és elisme­réssel szólt az alkotótelep mun­kájáról. Véleménye szerint is hasznosan töltötték el az itt la­kók a szabadidejüket, ezért is lenne érdemes minden évben ta­lálkozniuk. Délutánonként fotografálni is lehetett — a felvétel is ekkor ké­szült, amint a fotós éppen inst­rukciókat ad a modellnek —, amelyhez filmanyagot Monfodi Alapítvány biztosította. Termé­szetesen a szállás, az étkezés sem jelentett kiadást a telep al­kotóinak, hiszen ezt is — és a modellek, előadók tiszteletdíját is — az alapítvány állta. Egy jó hangulatú, tartalmas és termékeny hetet töltöttünk együtt ezen a nyáron, mindany- nyiunk nagy örömére. Az alapítvány elnöke Előbb indul a 3311-es vonat! A MÁV Rt. rugalmas menetrendet készített — állítják a cég vezetői. Sok utastársammal ezt nem így látjuk — kezdi tápiószelei olvasónk levelét. Az eddig 16.21 órakor Újszász—Nagykáta—Budapest Ke­letibe közlekedő személyvonat ugyanis most 55 perccel később in­dul Szolnokról, mint azelőtt. így ha valaki Tápiógyörgyére, Szelére, Farmosra szeretne munka vagy iskola után hazautazni, annak plusz egy órát Szolnokon kell eltöltenie a várakozással. Sokan járnak ezekből a községekből a megyeszékhelyre dolgozni, tanulni. A leg­több munkahelyen 15.30-ig vagy 16 óráig dolgoznak. A MÁV őket büntette meg a megváltozott indulással. Utasfórumokon, az utasokkal együtt tervezték meg az új me­netrendet — nyilatkozta a me­netrend bemutatása alkalmával az rt. illetékese. Mi úgy gondol­juk, Szolnok ebből kimaradha­tott, mert itt senki nem kívánta, hogy egy órával később érjünk haza. , — Az új menetrend összeállí­tását utasfórumok előzték meg — válaszolta az olvasói levél nyomán feltett kérdésünkre Si­mon Sándor, a MÁV Rt. Forgal­mi Szakigazgatóságának osz­tályvezetője —, és egyeztettünk az önkormányzatokkal is. A fó­rumok iránt kevesen érdeklőd­tek. A menetrend szerkesztésekor munkatársaim nagy gondosság­gal járnak el, de előfordulhat, hogy több kedvezőtlen döntés közül kell választaniuk. Az em­lített járaton az indokolta a vál­toztatást, hogy a Gyuláról jövő, Szolnokról 16 óra 47 perckor in­duló szerelvény ebben az évben Arad—Pécs viszonylatú közvet­len kocsikat továbbít, ezért ko­rábban kell Budapestre érkez­nie. A menetrend készítésekor az egész vonal forgalmára tekin­tettel kell lenni, így figyelni kel­lett arra is, hogy a 3311. számú vonat menettartama forgalom­technológiai okokból lehetőleg ne növekedjék. A menetrend­tervezetben ezért jelent meg a 16 óra 16 perces szolnoki indu­lási idő indulási időpontként. Ez viszont azt eredményezte volna, hogy kétórás vonatközlekedési szünet alakul ki Szolnok—Bu­dapest Keleti pu. vonalon két személyvonat között. A panaszok alapján a 2. Me­netrendi Értesítőben július 4-től megváltoztatjuk a 3311. számú szerelvény menetrendjét. A vo­nat 16.36-kor indul Szolnokról. Ennél korábbi közlekedésre a vonat forgalma miatt nincs lehe­tőségünk. Európai iskolapolgár-képzés diákvezetőknek Berekfürdőn Negyedik alkalommal rendezte meg a megyei pedagógiai inté­zet a diákvezető-képző tábort Berekfürdőn, a Megbékélés Há­zában. A diákönkormányzatok veze­tőinek előadások, tréningek nyújtottak segítséget az iskolák­ban folyó diákélet szervezésé­hez, a közoktatási törvényben megfogalmazott tanulási jogok gyakorlásához. A tábori prog­ram szerves része volt a közéle­ti szerepléshez nélkülözhetetlen kommunikációs készségfejlesz­tés, a kulturált megjelenési és magatartásformák elsajátítása. A résztvevők megismerkedtek a panaszkezelési technikákkal is, a konfliktuskezelés lehetséges formáit szituációs játékokban gyakorolták. A tábor egyik legszínesebb programja a szolnoki Széchenyi István Gimnázium 10. c osztá­lya drámacsoportjának fellépése volt. A legyek ura bemutatása után a diákvezetők maguk fo­galmazták meg, hogy miért szükséges a társadalmi együtt­élést szabályozó törvények be­tartása. Megyénk húsz iskolájának harminchárom diákvezetője ré­szesülhetett az Oktatási Minisz­térium és a megyei pedagógiai intézet által támogatott képzés­ben. A már hagyományossá vá­ló rendezvény a késő őszi hóna­pokban folytatódik. Az intézet tanulótájékoztató, tanácsadó szolgálata továbbra is segítséget kíván nyújtani a me­gye általános és középiskolás fi­ataljainak diákjogi, diák-önkor­mányzati kérdésekben, valamint a diák-érdekvédelem rendszeré­nek helyi kidolgozásában. Tajta Csabáné, az intézet munkatársa A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat — a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tisztelet­ben tartásával — feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin „Szép a páva, mert aranyos a tolla...” Lassan túlhaladunk az esztendő felén, érdemes hát az eltelt idő­re visszatekintve szólni a jász­berényi Kossuth Szövetkezet Porteleki Pávakörének munká­járól. Idei első fellépésünk a Mező- gazdasági Múzeumban volt feb­ruárban. Szépszámú látogató előtt mutatkoztunk be a főváro­si közönségnek. Mind dalcsok­runk, mind viseletűnk nagy tet­szést aratott. Még ebben a hó­napban itthon is szerepeltünk a Zengő óvoda farsangján. Majd meghívó érkezett Jászfénysza- ruból. Nagy örömmel látogat­tunk el a három évig szünetelő pávakörbe, ahonnan kellemes élményekkel tértünk haza. A következő meghívás Aba- sárra szólt április végére. Ezút­tal immár harmadik alkalommal utaztunk el a híres borvidékre a katonadalok fesztiváljára. Meg­ható és felemelő ünnepség ré­szesei voltunk májusban: a hat­száz éves Jászalsószentgyörgy ünnepelte a település fennállá­sát. Dr. Seregély István egri ér­sek ünnepélyesen felszentelte az új harangot, a helyi Rozmaring Asszonykórus és a mi pávakö­rünk pedig jász viseletbe öltöz­ve műsort adott. Régóta vártuk a június 12-ét, amikor is pávakörünk minősíté­se is megtörtént. Az esemény megrendezését Jászalsószent­györgy vállalta. Izgalmassá tet­te a találkozót az is, hogy nem csak a kórus, hanem zenekarunk és két szólistánk is kérte a minő­sítést. Rangos zsűri előtt a páva­kor arany minősítést érdemelt ki, és ezzel a Jászságban az első Aranypáva-díjas népdalkor let­tünk, mert egymás után három alkalommal nyertük el az arany fokozatot. A négytagú citeraze- nekar ezüst, Mizseiné B. Mária szólista szintén ezüst, Gergi B. Margit bronz fokozattal térhe­tett haza. Sikereinkben meg kell említenünk karnagyunk, Né­meth József és Egervölgyi Jó- zsefné odaadó munkáját, akik­nek sokat köszönhetünk, s nem feledkezhetünk meg fenntar­tónk, a Kossuth Szövetkezet rendszeres támogatásáról és Pap János autóbusz-vezető lel­kiismeretes munkájáról sem. A megméretésen citerazene- karunk első alkalommal hasz­nálta azt a hangolót, amelyet a Jászok Egyesületétől elnyert pá­lyázati pénzből vásárolt. Hogy örömünk még teljesebb legyen, ezekben a napokban je­lent meg a Jászságért Alapít­vány kiadásában a Jászsági ün­nepnapok című CD, illetve hangkazetta. Csoportunk közel ötperces összeállítással hallható rajta. Mátics Béláné, a pávakör titkára AVargában is 3 a magyar igazság+1 a ráadás Túl vagyunk életünk első igazán komoly meg­próbáltatásán, az érettségin. Végtelen hosszú, mégis hihetetlenül rövid négy év után búcsúzunk szeretett iskolánktól, a Varga Katalin Gimnázi­umtól. Büszkék vagyunk arra, hogy Szolnok pa­tinás és talán legdemokratikusabb iskolájának diákjai lehettünk. Most mégsem arról akarok szólni, hogy mennyi tudást plántáltak belénk, hanem arról, hogy kik és hogyan. Nagy tisztelettel és köszönettel tartozunk igaz­gatónőnknek, Botka Lajosnénak. Róla négy éve is már sok jót hallottunk, most azonban már tud­juk, hogy őaz „igazgatók gyöngye”. 0 az, aki rendíthetetlenül hisz abban, hogy a Vargába jár­ni olyan védjegy, mint ami a kiváló árukon ta­lálható. Juhászné dr. Szlovák Mariann tanárnő, az „ofő”, négy éven át segített, buzdított bennün­ket, aggódott értünk. Ha csüggedtünk, biztató mosolya, óriási optimizmusa mindig jókor jött. Felejthetetlenek maradnak számunkra az osz­tálykirándulások, a sok virág, amellyel kedves­kedett nekünk, és mérhetetlen szeretete. Angoltanámőnk, Muhari Éva is rengeteg időt fordított arra, hogy megismertesse velünk a nyelv szépségeit. Tanított, biztatott, követelt. El­évülhetetlen érdemei vannak abban, hogy osztá­lyunk minden tagja felsőfokú angol nyelvvizsgá­val büszkélkedhet. A legigazibb és az általunk legjobban szeretett tanárunk azonban Legeza Éva. Ha kellett, peda­gógus volt, ha kellett, aggódó szülő vagy diák­társ. Megértett, segített, tanított és velünk együtt örült az eredményeknek. Mindannyian — de kü­lönösen a „ töri faktosak ” — vártuk azokat a na­pokat, amikor vele volt óránk. Örök emlékké ne­mesülnek ezek a találkozások. Gyakran szakított időt kötetlen beszélgetésekre, hogy jobban meg­ismerhessük egymást. Mindig odafigyelt arra, hogy jó jegyeink legyenek, de ezekért keményen meg kellett küzdenünk. Ezért is voltak számunk­ra e jegyek módfelett értékesek. Kedves tanárainkat persze nemcsak a mi osz­tályunk értékeli így. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint hogy Juhászné dr. Szlovák Mariann a Varga Katalin Gimnáziumért díjat vehette át, míg Legeza Éva a diákok által megszavazott „Tanár-Oscar” kitüntetést kapta meg. Kisnémet Erika a 12. c osztály nevében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom