Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-16 / 164. szám

1999. július 16., péntek Körkép 9. oldal Máris további terveket szövögetnek Lelki segítség is kell a pénz mellett Besenyszögön a gondozási központ részeként tavaly ala­kult meg három munkatárs­sal a családsegítő központ. Tevékenységüket kezdetben idegenkedve fogadták a hely­beliek, mára azonban már körvonalazódott, kiknek van szükségük a segítségre. A település korábban is ellátta azokat a rétegeket, melyeknek szüksége volt támogatásra. Az önkormányzati ügyintézők is­mertek minden nehéz sorsú csa­ládot, akiket anyagilag támo­gattak. Néhányan ma is úgy vé­lik, elég a pénz, tanácsokra nin­csen szükség. A faluban csak lassan fogadták el, hogy a csa­ládsegítők inkább a lelket ápol­ják. Maguk a szakemberek is úgy vélik, kell még egy-két év, amíg megszokják a helybeliek, hogy létezik lelki segítség is.- Az életvezetési tanácsok sok esetben szükségesek. Hiába kap ugyanis a család segélyt, ha nem tudják a szülők beosztani - mondja Kun Rita, a gondozási központ igazgatóhelyettese. - Jól működik a jelzőrendsze­rünk, segít a védőnő, az orvos és az önkormányzat is. A mun­kanélküliség és az alkoholiz­mus érezhetően ront a lecsú­szott rétegek gyerekeinek esé­lyein. Látványos sikerek azon­ban csak a segélykérelmek vagy egyéb ügyek intézésekor adódnak. A családsegítő központ egy­előre működési engedélyre vár, terveik azonban már vannak. A családgondozás mellett szabad­idős programokat, nyári tábo­rozást szeretnének szervezni. A munkaerőt illetően egy pszi­chológussal és egy jogtanács­adóval bővítenék az alkalma­zottak számát. Egészségmeg­őrző és felvilágosító programo­kat indítanának el, és folytatnák az életvezetési tanácsadást, vh Múltat idéző adomák Karcagról- Gyermekkorom boldog és felhőtlen éveit nagyon sok kedves öreg ember között töltöttem, a régi emlékek ma is felidéződnek ben­nem. Az önkormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap által most megjelentetett Karcagi legendáriumban megjelent írásaimmal nekik szeretnék emléket állítani - mondja Szerepi Nagy Attila.- A megjelent írásokhoz nekem csak annyi közöm van, hogy le­írtam azokat. Éppen úgy adom tovább, ahogy a kedves öregek­től hallottam, nem nagyon iga­zítottam rajtuk, olyan „ízes” a hangvételük, ahogy nekem mondták. Nem vagyok tollfor­gató, író, csak egy ember a sok közül. Egyszerű ember írta ezt a könyvet egyszerű emberek­nek. Rohanó világunkban nincs idő efféle beszélgetésekre, ezért kívánom, hogy az adomák ol­vasása közben tisztuljon meg az agy és vidámodjon meg a lé­lek - vallja Szerepi Nagy At­tila, a Györffy István Nagykun Múzeum teremőre, aki már gyerekként szívesen hallgatta télen a tanyázó öregek szívet- lelket vidámító humoros ado­máit. Ma is emlékszik azokra a nyári délutánokra, amikor egy- egy szomszéd néni kiült a ka­puba, utána sorakoztak hónuk alatt kisszékkel a többiek, s kezdődött a hasznos beszílge- tés. A szerző felidézi mi hun vót ezelőtt Karcagon, de az egykori laptacéhek, a múltszázadi pár­keresés és jegy ajándékok, a régi lakodalmi szokások mind olvashatók könyvében, de ír a mai fiatalok számára már isme­retlen kappancsinálás asszonyi tudományáról is. A veres szil­vából készült pötyő, a vaszók (aszalt gyümölcs), a szőlőtartó­sítás, a húsos paprika nyersen való elrakásának fortélyai a mai háziasszonyok számára is hasznosak. S persze nem hiá­nyoznak a régi humoros törté­netek, adomák Csokonairól, Dobárék egeréről, a jó szalon­náiul. A könyv olvasása közben az ember úgy érzi, mintha maga is jelen lenne ezeken a tanyázáso- kon. Szerepi Nagy Attila ízes, öregektől tanult beszédét, tudá­sát pedig a múzeumlátogató fia­talok, idősek is szívesen hall­gatják. de Ember tervez, költségvetés végez Kisújszálláson 2002-ig is az alapvető cél a kisvárosi jelleg fenn­tartása, a város fejlesztése - tartalmazza a képviselők által most elfogadott gazdasági program - melynek részleteiről Pa- lágyi Gábor polgármestert kérdeztük.- Az önkormányzat kötelező fel­adatai mellett - figyelembe véve a lakossági jelzéseket - felvállalja a munkahelyteremtés feladatát és a munkanélküliség kezelését an­nak érdekében, hogy a javulhas­sanak az itt lakók jövedelmi vi­szonyai - hangsúlyozta a pol­gármester. A kötelező feladatok közül a szennyvízelvezetés, -csa­tornázás esetében folytatni kíván­ják a megkezdett beruházásokat, de a lakossággal tudatosítani sze­retnék ennek valós költségét, az önkormányzatra háruló anyagi terheit is. A belvízrendszer karbantartá­sában a két évtizedes lemaradást- ha idén sikeresen pályáznak - közmunkaprogrammal szeretnék csökkenteni. A köztisztaság ese­tében - az elfogadott program szerint - növelni kell a szolgálta­tás színvonalát és a jól járható te­rületeket be kell vonni a kukás szemétszállításba. Az önkormányzatnak azonban a jövőben még hatékonyabban kell működtetnie meglévő va­gyonát - határoztak a képviselők, akik szerint néhány ingatlant cél­szerű lenne értékesíteni olyan be­ruházóknak, akik hosszú távú munkahelyteremtést is vállalná­nak a településen. Úgy tervezik, hitel felvételére a jövőben is szüksége lesz a városnak. A be­ruházások egyes részét esetleg kötvénykibocsátással oldanák meg - ezt azonban alapos előké­szítés előzné meg. A városvezetés részt kíván venni a helyi mezőgazdasági vál­ság felszámolásában, a kivezető alternatívák feltárásában is. így a hagyományos növénytermesz­tésbe be kell újból iktatni a rizs­termesztést. Mivel az elmúlt időszakban több helyi, lakossági szolgáltatás megszűnt, így a jövőben minden olyan fejlesztést támogatni kí­vánnak, amely gyártást, feldol­gozást, raktározást, elosztást vé­gez és helyi munkaerőt alkalmaz. A település nem büszkélked­het sok látnivalóval, éppen ezért kiaknázatlan lehetőség ezen a te­rületen a strandfürdő és környe­zete, amelyek fejlesztése a jövő­ben vonzerőt jelentene az idelá­togató turistáknak éppúgy, mint a falusi jellegű vendéglátás, ma­gánházas elhelyezés fejlesztése. A város anyagi lehetőségeinek függvényében ennek érdekében is mindent megtesz a képviselő- testület. de A tévé képernyője előtt Míg a televízió hírműsorai az ismét pusztító ár­víz megdöbbentően drámai képeit sugározzák, váratlanul - érdekes mód - egy másik esemény borzolta fel alaposan a közvélemény állónak tetsző vizét: a csak whiskys rablónak becézett Ambrus Attila krimibe illő, bravúrosnak tekint­hető megszökése a fogdából. Hogy a hírre a bulvársajtó rögvest lecsapott, természetes, neki mindenekfelett a szenzáció, bármi légyen is az. Az azonban kissé meglepő, hogy televíziónk, a közszolgálati is beállott azok sorába, akik az ügyes bűnözőből már-már legendás hőst „igye­keztek” csinálni. Olyanokat szólaltatott meg ugyanis csokorban, főképp fiatalokat, akik ha­tározott rokonszenvükkel tüntették ki az egy­előre szökésben lévő bankrablót, egyesek már- már Rózsa Sándor modem unokáját látva benne. Aki mellesleg csaknem harminc pénzin­tézetben , jelent meg”, és kényszerítette az al­kalmazottakat bizonyos összegek átadására. Ta­lán azokat kellett volna mikrofon elé kérni, akik szenvedő alanyai voltak a gálánsnak hitt rabló cselekedeteinek; akik talán azt is elmondhatták volna, milyen érzés, amikor valakire fegyvert szegeznek, s úgy szorítják sarokba - számíthat­ván arra is, hogy az a revolver el is sülhet. (Más kérdés, hogy nem sült el sohasem.) A közt szolgáló médium lehetett volna józanabb, mér- legelőbb e tekintetben, mértéktartóbb is a tála­lásban. Mert a rabló az rabló, még ha ügyes, ne­tán eszes is. Túl a századikon Volt egy másik esemény is - a képernyőn -, múlt szombaton szuperdöntőt tartottak a taktika és tudás játékában, a Ki marad a végén?-ben, amelyben az elődöntők legjobbjai vettek részt, köztük két szolnoki is, kiknek nevét örömmel írom ide: Varga János és Kun Mihály, nem ju­tottak ugyan a játék második fordulójába, ám helytálltak derekasan, többségében helyes vála­szokat adván az egyáltalán nem könnyű, az is­meretek széles körét átfogó kérdésekre. Egyéb­ként olyan szellemi játék ez, mely kedves lehet a nézőnek azért is, mert maga is részt vehet benne, próbára tévén a készülék előtt általános műveltségét. Jó, hogy van még ez a vetélkedő - már kimúlt a Mindent vagy semmit! a tv2-ben is -, hogy dacol az idővel a szellemnek ez az utolsó játékos védőbástyája a képernyőn. Épp ezért felháborító, hogy míg valaki egy másik játékban, igaz, ez szerencsejáték, ha né­hányszor megránt egy golyókat elindító kart, akár másfélszáz-ezret is zsebre vághat, ahogy ez például a Telemázliban a jászapáti Vágó Miklóssal is megesett (nyereményét egyáltalán nem irigyeljük), addig egy szuperdöntő győzte­sének fődíjként is alig jut valamivel több, pedig küzdelmes szellemi csaták során jutott el a finá­léig. Bizony mondom, jobb ma egy mázlistá­nak, mint aid járatos, tudós az ismeretek vilá­gában. A Pipacsok és társai És láthattunk dokumentumfilmeket! (Már aki kíváncsi volt rájuk.) Újabban szokássá vált, hogy a hét első napjainak estéjén valóságfeltáró filmeket mutat be a televízió - 2-es csatornáján. Ez, mondhatni: dicséretes. így a Városlakókat vetítették az előző hét első napján, filmszemlén díjat nyert film, ezen a héten pedig az idei seregszemle győztesére ke­rült a sor, a Pipacsokra. S még ugyanebben az időszakban sugározták az Elvált férfiak klubját, valamint a Flaszterfilmet is. A kérdés persze az, vajon ki néz dokumentumfilmet akkor, ha érte mondjuk kedvelt sorozatának folytatásáról kell lemondania, merthogy vele párhuzamosan épp azt mutatják; vagy netán egy szórakoztató, mu­latságos vígjátékot kellene otthagynia, például a Miniszterelnököt. Amikor tehát műsorra teszi őket a televízió, akkor szinte halálra is ítéli a képernyőn, sajnos, a programok nem átgondolt rendjéből eredően. Pedig akár a Pipacsok, akár a Flaszterfilm olyan, az élet mélységeit feltáró humánus munkák, amelyek méltán érdemelnék meg a néző kitüntető figyelmét. Tölgyesi Ág­nes a Pipacsokban úgy tud három kislány sorsá­ról beszélni - különben hármas ikrek, zűrös családi körülmények között nevelkednek, szü­leik elváltak, továbbá egyikük mozgássérült, másikuk meg nem lát -, hogy abból, illetve mindabból a szeretet, az életöröm himnusza ke­rekedik ki. Filmjének egét mosoly ragyogja be, három életvidám kislány „pipacsos” mosolya, akikben mostoha életkörülményeik ellenére is él a remény. Lehetne ez a látlelet súlyosan drá­mai is, de itt az életszeretet játssza a prímet. Valkó Mihály Akár negyvenezret is fizethetünk egy-egy figyelmetlenségért Drágul a szabálytalan parkolás (is) Megváltoztak a szabálysértésről szóló törvény egyes rendel­kezései, jelentősen emelkedett a kiszabható bírságok felső határa. Fügedi Imrével, Szolnok megyei jogú város közterü­let-felügyeletének vezetőjével a törvénymódosítás gyakorlati következményeiről beszélgettünk.- A szabálysértési bírságokat kétszeresére emelték - magya­rázta a közterület-főfelügyelő.- Ha például tiltott plakátolás miatt jelentünk fel valakit, az eddigi tízezer helyett húszezer forintjába is kerülhet az adott állampolgárnak ez a szabály- sértés. Jócskán a pénztárcájába kell nyúlnia annak, akit tiltott par­kolás miatt jelentenek fel a köz­terület-felügyelők, akik akár negyvenezer forintnyi bírságot is megállapíthatnak. De alapo­san megfontolandó a kutyasé­táltatás is, hiszen ha valaki nem megfelelő helyen, a kutyasétál­tatásra kijelölt részen teszi azt, akkor húszezer forintjába is ke­rülhet a vétség. A helyszínen kiszabható büntetés jelentősebb mértékben nő, a felső határ kétezerről tíz­ezer forintra változik.- A tilos parkolás esetében e hónap végéig, csakúgy, mint a szolnoki rendőrök, mi is vá­runk az új összegek alkalmazá­sával, magyarán a régi szabá­lyok szerint büntetünk csupán. Am arra felhívnám a polgárok figyelmét, hogy augusztus 1- től, vasárnaptól már jelentő­sebb összeget szabhatnak ki a munkatársaink. A vasárnap azért is érdekes nap, mert az út- takarítás miatt nem szabad par­kolni sok helyen. Az új szabályzás mást is je­lent, mint egy egyszerű tarifa- emelést. Fügedi Imre kiemelte, hogy a rendelet szabályozza a közte­rület fogalmát is. Ha valaki például egy saját tulajdonú, de el nem kerített területen sódert tárol, akkor a jogszabály azt mondja ki, hogy az közterület­nek minősül, éppen ezért bün­tethető is az engedély nélküli építőanyag-tárolás. Ebben az esetben inkább célszerű elkerí- tési engedélyt kérni. PE A tevék félúton vannak Még tavaly adtunk hírt ar­ról, hogy az idén nyáron ti­zenöt tevével expedíció ér­kezik Karcagra. Mi történt velük? - kérdeztük Horváth Györgyöt, a Kunszövetség kisújszállási tagját. Kazahsztánból útjára is indult az Altaj-Duna expedíció. Az vállalkozás tagjai tizenöt te­vével vágtak neki a csaknem hétezer kilométeres útnak, a télen Nyugat-Kazahsztánban telelnek, s tavasszal indulnak az újabb „etapnak”, s várha­tóan 2000 nyarán érkeznek meg Karcagra, a Kun emlék­helyhez, ahol Horváth György szervezi meg a „Kunviadalt”. Ennek főpró­bája idén szeptember 17-én és 18-án lesz, és lovasnapokat is tartanak. de Megkezdődött az átépítés. A Jászsági ÁFÉSZ legnagyobb áruházának átalakítása kezdődött el július elején Jászberényben. A Jászsági Áruház - mint azt Rédei István elnöktől megtudtuk - európai színvonalú új létesítményként születik újjá az elkövetkező hónapok alatt. A tervek szerint 2000. március 31-re készülnek el az átalakítás első ütemével. Az elnök hozzátette, novemberre a szupermarket, illetve az emeleti áruházi osztályok átalakítását tel­jes egészében befejezik. A kapcsolódó kisebb áruházak márciusban készülnek el. A fejlesztés első ütemének költsége eléri majd a kettőszázmillió forintot. fotó- sákközi Négy nemzet találkozója Lengyelországban Füredi fiatalok „Európa kempingjében” Az 1998-as tiszafüredi pre­mier után idén a lengyelor­szági Ustronban találkoztak a helyi, portugál, német, il­letve magyar fiatalok. Az úgynevezett „Európai kemping” a cseh-lengyel határ közelében, a Beski- dek-hegység festői környe­zetében van, s 52 fiatalnak nyújt tartalmas elfoglaltsá­got. A tiszafüredi delegáció - tizenkét diák és két nevelő a gimnáziumból, illetve a Kossuth iskolából - a hét elején érkezett Ustronba, ki­fejezetten azért, hogy a kempingezés élményeit már az európai uniós csatlakozás jegyében is hasznosítsa. Ehhez feltétlenül jól járul hozzá a kötelező német-an­gol nyelvű diskurzus, s azok a programok, amelyek a gazdasági, kulturális értékek megismerésén túl nagy hangsúlyt fektetnek a kör­nyezet-, táj- és természetvé­delemre, egymás hasznosít­ható hagyományainak átvé­telére. A füredi fiatalok július 30-ig vesznek részt a négy nemzet ifjúsági találkozó­ján, amit jövőre a napfényes portugál tengerparton ren­deznek meg.-P-

Next

/
Oldalképek
Tartalom