Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-10 / 159. szám
1999. július 10., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Közel, mégis távol Ne higgye senki, hogy azzal, hogy Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, hirtelen a paradicsomban érezhetik magukat a polgárok, egy csapásra megoldódnak a gondok, a könnyeket felszárítja a nevetés - fejtette ki kérdésre válaszolva az egyik tagállam nagykövete a tiszafüredi Európa-napok keretében rendezett fórumon. E gondolat is jelzi, hogy ma már nem szerencsés mellébeszélni az uniós tagsággal kapcsolatban, hiszen az emberek egyre konkrétabb kérdéseikre várnak válaszokat. Nem volt ez mindig így, néhány éve még jellemzően rózsaszínűnek festették le a csatlakozási folyamatot, Magyarország perspektíváját. Mára azonban egyre világosabb a kép. Az információra éhes polgárok pontosan tudják, hogy még sem hazánk, sem a közösség nem készült fel kellőképpen az Európai Unió bővítésére, noha a munka mindkét oldalon nagy ütemben folyik. Érzik, hogy százezrek életvitele változik majd meg, rengeteg vállalkozó, gazdálkodó mehet tönkre a kíméletlen összeurópai versenyben, míg mások, főként a legképzettebb emberek előtt viszont új dimenziók nyílnak. A csatlakozási tárgyalások előrehaladtával, amikor egyre inkább előkerülnek a kényes témák, kiderül, hogy bizony az élet sok területén még nem vagyunk „EU-érettek”, s az általunk kitűzött határidőig, 2002. január elsejéig a közösségi joganyag több elemét nem tudjuk alkalmazni. Ezt támasztja alá, hogy az átmeneti könnyítésekre vonatkozó magyar igények jócskán megszaporodtak az elmúlt hetekben, s a tárgyalások neheze még hátravan. Szívünkhöz közel áll az Európai Unió, az eszünk viszont azt diktálja, messze vagyunk még a közösségtől. Ám azt is egyre többen ismerik fel idehaza és az unióban egyaránt, hogy hosszú távon az integrációnak, az EU bővítésének nincs alternatívája. Éppen ezért elengedhetetlen az őszinte kommunikáció a tagállamok és a tagjelölt országok polgárai között, ahogy erre Tiszafüreden is remek lehetőség nyílt. Ahol a résztvevők újfent bizonyságot szerezhettek arról, hogy az Európai Unió nem a politikusok játszótere, hanem egy olyan intézményes közösség, ahol a fő cél nem más, minthogy a polgárok békében, biztonságban és jólétben élhessenek. Szolnok új vizeken Szolnok új vizeken sorozat- címmel két, gazdagon illusztrált, ízléses küllemű füzet jelent meg nemrég az önkormányzat kiadásában, abból a célból, hogy megismertesse Szolnokot a hazai és a külföldi érdeklődőkkel. Az első általános ismertető, amelynek célja az előszó tanúsága szerint a bel- és a külföldi kapcsolatok ápolása, a megyeszékhely gazdasági, kulturális életének megismertetése, az idegenforgalom fejlesztése. Énnek érdekében magyar, német és angol nyelven rövid összefoglalást közöl a város történelméről, infrastruktúrájáról és közlekedéséről, gazdaságáról, felsorolja a város és a megye ötven legnagyobb cégét, szól a privatizációról. Összefoglalja a kiadvány a népességi adatokat, a kultúra, az oktatás, a sport helyzetét, végül pedig az idegenforgalom kínálatával ismerteti meg az olvasót. A másik, külső megjelenésében hasonló füzet már csak egy szűkebb terület, a gazdaság kérdéseivel foglalkozik. Ennek megfelelően egy sajátos réteghez, a vállalkozókhoz, a potenciális befektetőkhöz szól. Ezt bizonyítják fejezetcímei is: Gazdaságföldrajz, Gazdasági struktúra, Foglalkoztatottság, keresetek, munkanélküliség, Kereskedelem, vendéglátás, Idegenforgalom, Oktatás, Ipari park, logisztikai központ, Adókedvezmények, önkormányzati támogatások. A kiadvány Szolnok néhány fontos településfejlettségi mutatóját is közli, és jelzi helyét a megyeszékhelyek sorában. Bár a két kiadványt elsősorban az ország más részein és külföldön élő turistáknak, illetve befektetőknek szánták, a szolnokiak számára is hasznos és tanulságos lehet a forgatásuk. B. A. A természetvédelem nem csak beszédtéma Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor — huszonötödször Ma ér véget a 25. Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor Püspökladányban. Az országban az elsők között valósult meg annak idején e kezdeményezés, amely egykor a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium szakköri diáktáboraként indult dr. Tóth Albert biológiatanár, főiskolai kandidátus vezetésével. Két és fél évtized alatt azonban óriási fejlődésen ment keresztül és igazi kutatótáborrá nőtte ki magát a hajdani iskolai rendezvény, ahol ez idő alatt több mint másfél ezer diák és mintegy száz neves hazai és külföldi szakember is részt vett. Dr. Tóth Albert (balra), a tábor vezetője a Hortobágy növényvilágának is nagy ismerője Az egyhetes programról dr. Tóth Albert tájékoztatásul elmondta: hosszú esztendők óta ökológiai alapkutatásokat végeznek az ország legnagyobb pusztáján, melyeknek most különös aktualitást ad, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park talán még ebben az évben a világ- örökség része lehet. Alapvető céljuk a természetvédelemre nevelés, ám sokéves munkájuk eredményét ma már két tudományos kötet és számos szakmai publikáció is őrzi. Sőt jövő ilyenkorra valószínűleg egy átfogó, a Hortobágyot egyedülálló részletességgel és sokszínűséggel bemutató kiadványuk is olvasható lesz. Mint általában, az összesen hatvan résztvevő - az ötesztendős kisgyermektől a 78 éves tudósig - ezúttal is szakmai érdeklődésének megfelelő csoportokban ismerkedhetett a magyar síkvidék flórájával és faunájával. Az ökológus csoport a táborvezető felügyelete alatt egyebek mellett botanikai, rovar- és talajtani megfigyeléseket végzett, amelyek közben a nemzeti park jelentős részét bejárták. Mások ez idő alatt madártani, halélettani, hidrológiai, talajtani vagy éppen mikrobiológiai kutatásokkal „múlathatták az időt”. Bár a táborban végzett munkáért senki sem kap pénzt és jelentős eredményeik ellenére tevékenységük elismertsége is hagy némi kívánnivalót maga után, ezt a programot soha sem kell meghirdetni. Dr. Tóth Albert büszkén említette, hogy idén is sok visszatérő fiatal „kutatópalánta” tartott velük szerte az országból. Pécstől Debrecenig mindenhová eljutott már a hírük. Ráadásul emellett két angol diák, a magyar származású, Ausztráliában élő és rovartannal foglalkozó Hungay professzor, illetve egy osztrák és egy finn biológus is csatlakozott a kis közösséghez. A 78 esztendős dr. Nagy Barnabás, a társaság, legidősebb tagja például a tücskök-bogarak nagy ismerője. Elmondta, hogy tíz éve vonult nyugdíjba, és azóta az Országos Kutatási Alappal kötött szerződése értelmében megfigyeléseinek egykori színhelyén az egyenesszámyú rovarokkal foglalkozik. A Növényvédelmi Kutatóintézet nyugalmazott kandidátusa a táborban is „feltalálta magát”, és a témával kapcsolatos ismereteivel tartalmasán egészítette ki a többi szakember által átadott tudásanyagot. A táborvezető - tevékenységük és a résztvevők bemutatása során - azonban elégedettsége mellett olykor kritikai észrevételeket is megfogalmazott. Úgy vélte, az immár nemzetközivé bővült hortobágyi kutatótábor évről évre kiváló alkalmat ad tudományágak, korosztályok és érdeklődési körök találkozására. A természetvédelemről viszont ma még inkább konferenciákat tartanak a helyett, hogy a gyakorlatban is „aprópénzre váltanák” a fehér asztal mellett kidolgozott elméleti álláspontokat. Bugány János Dr. Nagy Barnabás és kis követője a szöcske- és sáskaállomány feltérképezése közben FOTÓK: M. J. Törvénnyel kiiktatott buktató Az országos adatok szerint a szakképzést folytató közoktatási intézmények elsősei közül annyian még sohasem buktak meg, mint idén. A szaktárca szerint az ok, hogy az úgynevezett kilencedik évfolyamon megnövelték a közismereti tárgyak körét és óraszámát. A most befejeződött tanév volt az elsős és valószínűleg az utolsó, amikor a szakképzőkbe beiratkozott diákok nem kezdték el a jövendő hivatásuk elsajátítását, hanem megnövelt óraszámban tanulták a matematikát, fizikát, kémiát, történelmet és más közismereti tárgyat. A rendelkezést hozó előző oktatási kormányzatot az a cél vezérelte, hogy kitolják a szakmaválasztás időpontját, így a gyerek érettebben dönthetné el: mi lesz, ha nagy lesz. Mindez nem volt új törekvés a közoktatásban. Az addiginál nagyobb, szélesebb körű általános műveltségre alapozott szakmaválasztás gondolata már 1985-ben felmerült. Idén január végén, a félévi bizonyítványosztáskor azonban kiderült, a több mint egy évtizede dédelgetett eszmével baj van. Az elsős, pontosabban a kilencedik évfolyamos diákok 43,8 százaléka megbukott. Az osztályismétlésre kényszerülők aránya a tanév végén is alig változott. A törökszentmiklósi Lábassy János szakképzőiskola igazgatója szerint 5-10 százalékkal több elsős bukott meg az idén, mint az elmúlt esztendőkben. Az elképesztő arányt látva a szaktárca szokatlan gyorsasággal lépett. A parlament a nyári szünet előtt módosította a közoktatási törvényt, és visszaállította a régi rendet. így szeptembertől ismét lehetővé válik, hogy már az első évfolyamon elkezdődjenek a szakmát alapozó oktatások, sőt tanműhelyekben a gyakorlati képzés is. A Lábassy szakképző direktora úgy véli, nem biztos, hogy a törvénymódosítással megoldódnak a gondok. A szakképzőkben jó ideig csak karbantartották azt a kevéske tudást, amit általános iskolában megszereztek a gyerekek. Inkább a szakmára koncentráltak az iskolák. Tavaly szeptembertől viszont tovább folytathatták az általános tananyagban való elmélyedést, ám ehhez az alapok hiányoztak. Ráadásul egyre kevésbé tanulnak meg a gyerekek tanulni. Törvény ide, törvény oda, ha a kerettantervek engedik, Törökszentmiklóson nem változik semmi, és a kilencedikesek továbbra sem tanulnak szaktantárgyakat. A szolnoki Roma Esély Alternatív Szakiskola igazgatója, Csilléi Béla szerint sem állhat vissza a régi rendszer, de pályaorientációra, osztályzás nélküli alapvető szakrajzra, balesetvédelemre és mindenre, amire a szakmához tartozik, szükség van. Az Országos Oktatáspolitikai Bizottságban is tevékenykedő szakember úgy látja, ha megszüntetnék a közismereti tantárgyakat, akkor beismernék, hogy szegregáció van a társadalomban. Másrészt megszűnne az iskolák átjárhatósága. Ugyanakkor a tananyag csökkentése sem megoldás. Ehelyett olyan iskolák kellenének, ahol a kudarcélmények, a családi ösztönzés hiánya miatt a tanulástól elforduló gyerekekkel másképp, ha kell, egyénileg is tudnak foglalkozni. Az oktatás válságos ügyét azonban nem lehet az önkormányzatok üres zsebére terhelni. Amely iskolák felvállalják a probléma kezelését, a normatív támogatás dupláját, az ott tanító pedagógusoknak pedig 20-30 százalékkal nagyobb bért kellene kapniuk. Ugyanakkor a gyerekek képességeihez mért, de piacképes szakmákat kell oktatni. Ehhez persze tanműhelyre is szükség van. Mindehhez rengeteg pénz kell, ám az iskolák még mindig olcsóbbak, mint a börtönök... Teleki József Rock az esőben A július elejét - ha azt a naptár nem is mutatná - biztosan észrevennék a mezőtúriak, hiszen ebben az időszakban több száz fiatal érkezik a városba. így van ez most is, hiszen csütörtökkel kezdetét vette a hetedik, Wanted névre keresztelt rockőrület a városszéli Szabó Lajos laktanyában. Csakúgy, mint már két éve mindig, most is kaptak bőven égi áldást, pénteken reggeltől ugyanis szakadt az eső. Hátizsákokkal, hálózsákokkal, matracokkal igyekezett a háromnapos buli helyszíne felé már szerda délután több fiatal. A tényleges „roham” persze váratott csütörtökig, amikor is a műsorok kezdődtek. Ekkor már szinte minden időszakban találkozhattak az emberek rocker jelmezüket felöltött, koncertekre és nem utolsósorban nagy sörözésekre szomjas tizen-hu- szonévesekkel. Tényleg színes társaság gyűlt össze. Talán kissé vadaknak látszanak a délutánonként, esténként a koncerteken „csápoló” fiúk-lányok, de sokak számára ez valójában csak jelmez. Találkoztunk például olyan, Debrecenből érkezett fiatallal, aki most éppen szabadságon van. A hétköznapokon mindennap öltönyben és nyakkendőben jár, biztosítási üzletkötő. De évente egyszer-kétszer előveszi a szekrényből a farmert, a bakancsot, s eltűnik egy, a mezőtúrihoz hasonló többnapos bulira. Számára ez az éves ki- kapcsolódás. Szó mi szó, a helyiek nem fogadják kitörő örömmel az immáron hetedik éve ismétlődő programot, mondván, igen sok ittas - mondjuk ki: részeg - fiatallal lehet ilyenkor találkozni. De ehhez talán ők is hozzájárulnak, hiszen a laktanya környékén igen sok ház udvarán árulnak valamilyen búfelejtőt. Mint az elmúlt két évben, az idén is közbeszólt a meteorológia, péntek reggel nem kellett vekkerrel ébreszteni az előző este fáradalmait éppen kipihenő rockereket. Kiadós zápor érkezett, amit a szabadban éjszakázok nem vettek jó néven. De mint egyikük megjegyezte, legalább elmúlt másnapossága. Az esőt sokan úgy védték ki, hogy a környéken található számos kocsma egyikében sörözéssel múlatták az időt, ki meddig bírta. Azután pedig már kit érdekelt az a „kis” zápor ... Garancsi Bővülő szolgáltatás Mint azt már olvasóink közül sokan tudják, Mezőtúron is működik lapunknak térségi irodája. Ennek tevékenysége e hónap elejétől kibővült. Juhász Mihály terjesztési irodavezető munkanapokon 8-12 óra között váija azokat, akik elő szeretnék fizetni az Új Néplapot vagy a Jászkun Krónikát. Hozzá fordulhatnak akkor is, ha a kézbesítéssel kapcsolatban akadnak problémáik. Természetesen karcagi fogadóóráit továbbra is megtartja. Hírekkel, információkkal pedig Garancsi Gábor újságírót keressék, aki a nap bármely órájában elérhető. Címünk: Mezőtúr, Kossuth tér L, Déli kapu 13. ajtó. Telefon: 350-277, illetve 06-30/206-76-33. A terjesztőt a 06- 60/387-346-os mobilszámon érhetik el. « >
