Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-10 / 159. szám

1999. július 10., szombat Megyei Körkép 3. oldal A szövetség elnöke nem tudott az állásfoglalásról Vita a régióváltás körül Alaposan megpezsdült a Tiszazug lapunk tegnapi cikke nyomán. Mint megírtuk, a térség több polgármestere úgy határozott, megpróbálnak együttesen fellépni, hogy a térség a dél-alföldi régióhoz tartozzon. Molnár Bálintot, Öcsöd pol­gármesterét, aki egyben a Ti­szazug Települési Szövetség elnöke is, váratlanul érte kollé­gái döntése.- Nem voltam ott ezen az összejövetelen, mert területfej­lesztési ügyben a megye másik végében tartózkodtam - mondta. - Eredetileg csupán egy megbeszélésről volt szó, nem gondoltam volna, hogy idáig eljutnak polgármester tár­saim. Az elnök meggondolatlan­nak érzi, hogy ilyen hirtelen szóba került a régióváltás.- Megalapozatlan az az el­képzelés, hogy más besorolásba tartozhat egy kistérség a régiót tekintve, mint közigazgatásilag. Az észak-alföldi régióban jelen­leg több támogatáshoz jutha­tunk, mint a gazdagabb déliben. Én nagyon remélem, hogy nem származik hátrányunk az ügy­ből, a véleményem az, lényege­sen átgondoltabban kellett volna kollégáimnak cseleked­niük. Sajnálom, hogy szövet­ségi döntésként feltüntetve ju­tott el a médiához a tanácskozás híre, pedig ez nem így van. Én, mint a megyei közgyűlés, va­lamint a területfejlesztési tanács tagja, korábban felszólaltam ez ügyben. Egyetértek azzal, hogy sok minden köt minket a szom­szédokhoz, de azt látni kell, egyelőre még nincs itt az ideje ennek a lépésnek. Eljöhet még az az idő, amikor a kistérségek kapcsolatai alapján alakulnak ki a régiók, akkor kell majd erős­nek lennünk, nem pedig most. Ezt segítené az a négymegyés, hat kistérséget összefogó meg­állapodás, amit a közelmúltban írtunk alá, hogy a közös kistér­ségi célokat együtt tudjuk meg­valósítani. Egyébként úgy tu­dom, nem is volt ott minden polgármester ezen a tanácsko­záson - mondta az elnök. PE Sorsára hagyták a haldoklót (Folytatás az 1. oldalról) Cs. György tehát nem is tagadta bűnösségét emiatt, azt azonban állította, nem volt ittas azon a hajnalon. Szórakozóhelyeken, diszkóban járt előzőleg, de mint mondta, összesen egy üveg sört ivott akkor este. A történtekkor éppen szabad­idős rendőr - T. János, a Kun­szentmártoni Rendőrkapitány­ság a jelenlegi büntetőeljárás befejezéséig beosztásában fel­függesztett, Cibakházán lakó járőre - éppenséggel az italozá­sával kapcsolatosan nem cá­folta az ügyészség által megál­lapítottakat: „totálkáros” volt - ismerte el. Ami a többit, a lényeget il­leti, már sokkal visszafogottabb volt: azt tagadja ugyanis, hogy tudott volna az emberáldozat­ról. Azt pláne cáfolta, hogy ő biztatta volna a teherautó veze­tőjét a helyszín mielőbbi elha­gyására. Az is kiderült, hogy az eset kapcsán általa készített rendőri jelentésben „elferdítve” vetett papírra néhány körül­ményt. A tárgyalás a későbbiekben folytatódik. H. Gy. A polgárokat kell egyesíteni Búsi Lajos (balra), a megyei közgyűlés elnöke és Charles Magee, az angliai Durham megye alelnöke szándéknyilat­kozatban rögzítette az együttműködést fotó: m. j. (Folytatás az 1. oldalról) Ezt megerősítendő, Rente Fe­renc arról beszélt, hogy ez a „párbeszéd” hazánk számára igazán csak úgy lehet tartalmas, ha kéréseink mellé adni is tu­dunk a közös munka sikere ér­dekében. Ezen kölcsönösségnek kiváló példája volt a megnyitó után az az ünnepi esemény, ame­lyen Tiszafüred angol jellegű családi panziójában, a Gólyafé­szekben az észak-angliai Dur­ham és Jász-Nagykun-Szolnok megye pecsételte hivatalossá kapcsolatait. A szándéknyilat­kozatot aláíró Búsi Lajos elnök és Charles Magee alelnök lé­nyegében már két éve működő együttműködési, turisztikai, tu­dományos, sport- és kulturális értékekkel tudja felöltöztetni a már meglévő alapokat. Ha még nem is szerződéses formában, de feltétlenül tartal­masán szolgálják ezt a partner­séget azok a fórumok - politikai, térségfejlesztési, környezet- és természetvédelmi, szociális, stb. -, amelyeken diplomaták, leül­és belpolitikusok, vendégek ta­lálhatták meg az „európai közös nevezőt” a térségi polgárokkal és szakemberekkel. A program érdekes színfoltja volt az a fórum, ahol az érdeklő­dők kérdéseire válaszoltak az EU-tagállamok magyarországi diplomatái. Elöljáróban elmond­ták, országaikban támogatják hazánk csatlakozását. Elhang­zott, hogy hazánk EU-integráci- ója nem cél, hanem eszköz an­nak érdekében, hogy országunk a fenntartható növekedés pályá­jára álljon. Az EU soros elnöki tisztét betöltő Finnország nagy­követe szólt arról, hogy miután a német elnökség ideje alatt meg­született a költségvetési reform, ebben a félévben prioritást kap a keleti bővítést megelőző intéz­ményi reformok előkészítése a csatlakozási tárgyalásokkal pár­huzamosan. Megtudtuk azt is, hogy a munkaerő szabad áram­lása tekintetében a közösség igényel átmeneti időszakot. Az Európa-napok forgatagá­ban ezek után apró zökkenőt okozott az esőssé változó nyár, mert a programok „elmaradha- tatlanul” tették hangulatossá a Tiszafüreden folyó európai díszkurzust, melynek részeként többek között tiszai hajóút, kézműipari kiállítás, népszoká­sok bemutatása, műrepülő-be- mutató, gyermekjátszóbusz, lát­ványos karneváli felvonulás, nemzetközi folklór- és rockgála éreztette Füred vendégeivel a városi szíveslátást. -percze­Halálos közlekedési baleset történt tegnap Szolnoknál, a „régi” 4-es úton. Egy Bu­dapest felől Szolnokra érkező teherautó platóján lévő nagyméretű targonca fennakadt a vasúti felüljáróban, és az úttestre esett, majd a vele szemben haladó Volkswagen Golf sze­mélygépkocsi belerohant az elé zuhanó vasszerkezetbe. A személygépkocsi utasa a helyszí­nen életét vesztette, míg a vezető súlyos sérülést szenvedett. , fotó: cs. i. A jászladányi polgármester egyezséget kötött a romákkal „I” kerül a pont elé Jászladányban kiegyezett egymással a kisebbségi és a települési önkormányzat. Mint azt hírül adtuk egyetlen tábla miatt fe­szültek az indulatok. A minap azonban kezet nyújtott egymás­nak a polgármester és a roma vezető. Cigányok Önkormányzat Jász- ladány - hirdette az a felirat, melyet a közelmúltban eltávo­líttatott a falu polgármestere. Dankó István szerint ugyanis a tábla nem volt pontos, hiszen hivatalosan a faluban Jászladá­nyi Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat működik. Mindezért Kálai László, a cigány önkor­mányzat vezetője a közigazga­tási hivatalnál és a rendőrségen is feljelentette a falut. Tegnap a romák visszavonták a feljelen­téseket. Sok hűhó semmiért - véle­kedett a történtekről Dankó Ist­ván, miután megegyezett a ki­sebbségi politikusokkal. Esze­rint a kisebbségi önkormányzat irodájának a polgármesteri hi­vatal udvaráról nyíló ajtaján egy útbaigazító felirat kerül, mely az ügyfeleket az utcai fő­bejárathoz irányítja. Ezen a táb­lán pedig már rajta lesz a per­patvart kiváltó „i” betű és a ki­sebbségi szó is. De a megálla­podás szerint kijavítják az iroda utcai bejárata fölötti feliratot is. A romák visszavonták a fel­jelentéseket is, sőt egyelőre a negyven, tartósan munka nél­küli cigány ember közmunkás­ként való foglalkoztatását lehe­tővé tevő megállapodás is élet­ben marad. Mint emlékezetes, Kálai László azért helyezte ki­látásba a szerződés felmondá­sát, mert szóba került, hogy azok a romák, akik nem vállal­ják a munkát, segélyt sem kap­hatnak. Az egyezmény sorsáról ugyan vasárnap dönt a kisebb­ségi önkormányzat, de Kálai szerint biztosra vehető, amíg a szociális segélyek elbírálásánál senkit sem szenved hátrányt, addig marad a megállapodás. T.J. Emlékmű a szárnyvonalnak (Folytatás az 1. oldalról) A szárnyvonal megépítésére 1884-ben kapott engedélyt a kivitelező részvénytársaság. A döntéssel Kelet-Magyaror- szág két legforgalmasabb vasúti pályaszakaszát, a bu- dapest-hatvan-miskolci, il­letve a budapest-szolnok-deb- receni vonalakat kapcsolták össze a Jászságon keresztül. Kökény Gábor, a helyi Vágó Pál Múzeum munkatársa ün­nepi beszédében rámutatott, hogy a szárnyvonal megépíté­sével „kinyitották a világot” az itt élők számára. A száztizenöt évvel ezelőtti építés emlékére Núber Zoltán főpályamester ötlete alapján egy emlékművet készítettek a vasúti dolgozók, melyet teg­nap avattak fel az ünnepség­sor keretében. Létrehozásá­ban számos helyi, térségi vál­lalkozás, illetve az apáti ön- kormányzat is a vasutasok se­gítségére volt. Az évforduló alkalmat adott a nyugdíjas és aktív dolgozók találkozójára is. Késő délelőtt a Vágó Pál Mú­zeum melletti műteremben a szárnyvonal történetét bemu­tató kiállítást nyílt. Délután kispályás labda­rúgó-mérkőzésen mérték ösz- sze sportbéli tudásukat, este pedig vasutasbált rendeztek Jászapátira bcs Árvízi segély Három hónap alatt hetvenezer forint - ennyit gyűjtött össze megyénkben a tavaszi ár- és belvízkárosultak megsegíté­sére a Munkáspárt. Segélyak­ciójukban azt kérték a me­gyénkben élőktől, hogy leg­alább egy tégla árával segít­ség azokat, akiknek minde­nük oda lett. Az eltelt idő alatt hetvenezer forint gyűlt össze. Kántor István, a párt megyei vezetője úgy látja, ez tetemes összeg, hiszen jobbára nyug­díjasok adakoztak. Hét csa­ládnak nyújtanak majd tíz­ezer-tízezer forintos támoga­tást Szolnokon, Tószegen, Ti- szavárkonyban és a belvíz sújtotta Túrkevén. TJ Nem kellett indokolnia. Bert számára nyilvánvaló volt a férfi dilemmája. Neki vége, ha kiderül, hogy megszöktek a fe­hér rabok. Ráadásul, hogy fegyveresek támadták meg a börtönt! Hát hová tette a szemét, az óvatosságát? Vagy meg­vesztegették? - kérdik majd a hadbíró­ság tisztjei, és... lehet, holnap ilyen­korra már kivégzik.- Jöjjön! - intett Bert, és nem érezte, hogy kegyet gyakorol. Ő már csak ilyen volt. Egy pillanat alatt döntött, ha erre volt szükség. Nem azért, mintha sajnálta volna a tisztet. Inkább úgy vélte, ezzel is zavart kelt majd az ellenfél soraiban. Az arab tiszt, Ahmed és ő ültek a harmadik kocsiba. A negyedik autóban néhány kommandós száguldott a nyomukban. Húsz percig tartó eszeveszett szágul­dás következett a sötét utcákon. Aztán felrobogtak a város határában egy dombra. Már ott volt az első autó. War- son és Caller kiszálltak. Nagyon gyen­gék voltak.- Rendben vannak? - kérdezte Bert.- Óh, igen. Köszönjük - mondta az egyik. Addig sohasem látták Bertet, és ez így volt jól. Bertet a Szervezetben is NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat kevesen ismertéE Az eddigi evek során megbízói gondoskodtak arról, hogy rit­kán keveredjen a többi ügynök közé. És ezt nem ok nélkül tették. Jelentés érkezett. Jött a gép! Beit hát­rébb ment, nem akart a fénynyalábba kerülni. A helikoptert a Szervezet küldte a határról, illegálisan repült be éjszaka a sivatagos terület fölött, egy kiszáradt fo­lyó medrét követve. A pilóták a radarral jól láttak mindent. Itt most az autók ref­lektoraival adtak nekik jelzőfényeket.- Beszállás! - kiabált Bert. A két volt fogoly és néhány kommandós a fény­körbe szaladt. Ha most valahonnan egy mesterlövész célba veszi őket... De nem, csak ők voltak a dombon. A heli­kopter le sem szállt, csupán aláereszke­dett, és a férfiak beugráltak. Egy perc, és a jellegzetes zakatolást már messziről hallották. Felugráltak a terepjárókra, Bert kiadta a jelszót:- Irány délkelet, gyerünk! Két óra múlva elengedték a börtönpa­rancsnokot. Egy pillanatra álltak csak meg, jólesett a nagy rázkódás után. A reflektorok elűzték a homályt. A kopár, kietlen vidéken nappal sem lett volna sok látnivaló. Akkor viszont a gyilkos hőség tette volna elviselhetetlenné az utat.- Itt válunk el egymástól - mondta Bert, és Ahmed most is fordított. - A ha­tár egynapi gyaloglásra van. Vigyázzon, el ne kapják - mondta, és ... kezet nyújtott. Furcsa volt, a többiek ellensé­gesen nézték a jelenetet. De tudták, a Szervezet ügynökét nem lehet bírálni. Talán ezt is a távollévő főnökök utasítá­sára teszi? A tiszt kezet nyújtott, és elment a sö­tétben. Kocsira, tovább...! Bert nem ok nélkül tette ki azt a férfit. Miért kel­lene tudnia, hol lépik át a határt? Az ör­dög sohasem alszik. És órákkal később csakugyan sikerült elhagyniuk az országot. Méghozzá ész­revétlenül, nyugodtan. Nem volt látható , határ, így határőr­ség sem. Sem so­rompó vagy állo­más, fegyveresek vagy rádióadók. Ahol ők átjöttek, ott egy teremtett lelket sem láttak. Legfel­jebb azt a néhány sakált, amely egy dombon állt jellegzetes tartással, és utá­nuk nézett. A terepjárók a hajnallal együtt értek ki az országból, port vertek a vörösen kelő nap alatt. Bert küométerekkel távolabb paran­csolt megállást. Csikorogtak a fékek, el­hallgattak a motorok. Kulacsok kerültek elő, kiszáradt torkokba ömlött a víz. A férfi elővette a rádióadót, beállította az antennát. Különleges kóddal műholdon hívta a Szervezet központját. Azt a köz­pontot, amelyről valójában még ők sem tudtak semmit. Azt sem, hol található... Már előre élvezte, milyen érzés lesz most beszélni. Más ez, mint amikor éj­szaka jelentette az akció helyi központ­jának, hogy Warsont és Callert kihozták a börtönből. Ezúttal vége az akciónak, és ... hát igen, ezt kell elmondania. Az anyanyelvén. így még az elektronikusan titkosított, kódolt adást esetleg megfejtő ellenség is sokáig tapogatózna, míg rá­jönne, milyen nyelven is szólott innen Afrikából fel a műholdra, majd onnan valahová az óceánon túlra az a rejtélyes idegen...- Beit vagyok. Az abdullahi akciót emberveszteség nélkül teljes egészében végrehajtottuk. Visszavonultunk a hatá­ron túlra. Hamarosan jelentkezem az előre megbeszélt helyen és időben. Vége - mondta még. A társai értetlenül álltak mellette. Senki sem értett egyetlen szót sem, hiszen ők nem tudnak... magyarul. És ő mosolygott. Forintos Bertalan, a magyar rendőrség évçkkel korábban a nemzetközi bűnüldözési szervezet­nek „kikölcsönzött” tisztje ismét jót mulatott magában azokon, akik be­szédéből ezúttal sem értettek egy kukkot sem ... (Folytatjuk) Első kérdés: Mi az arab neve az isz­lám ítélkezésnek? Második kérdés: Sorozatunk kezdete óta hányadik földrészen tevékenyke­dett most Bert?

Next

/
Oldalképek
Tartalom