Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-24 / 145. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. június 24., csütörtök Zene a cukorbetegek megyei klubjában A jövő nagy ígéretei muzsikáltak Ötéves az asztmabetegek egyesülete Az asztmabetegek megyei egyesülete június elején ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját. A megalakuláskor harminckét tagot számláló egyesület ma közhasznúként működik, és százharminc tagja van. A Tiszaligeti Turisztikai Központban a jubileum alkalmából rendezett jó hangulatú összejövetelen felidéztük az elmúlt évek eseményeit, megnéztük a szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola diákjainak kedves műsorát, s meghallgattuk a rendezvényt támogató kft. képviseletében Nagyné dr. Kun Júliának a gyár történetéről szóló előadását, valamint dr. Imre Anikónak, a megyei mentőállomás mentő-főorvosának az állomás munkájáról tartott ismertetőjét, megnéztünk egy rövid elsősegélynyújtási bemutatót. A felvétel is ekkor készült: Kardos József vezető mentőtiszt megmutatja a roham-mentőautó felszerelését. Szabó Ferenc elnök Egyetlen kunhegyesi óvoda sem maradt ki A cukorbetegek megyei klubjában a nyári szünet előtti utolsó találkozót rendkívüli zenei élmény tette emlékezetessé. Két fiatal tehetség, a jövő nagy ígéretei - a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola növendéke, Liget Regina oboajátéka (tanára Patkós Imre) és a Törökszentmiklósi Zeneiskola növendéke, Patkós Balázs hegedűszólója (tanára Báli Gábor) kápráztatta el a hallgatóságot. A két kis művészpalánta előadásában a zene szépsége mindannyiunkat megérintette, és ha rövid Kunhegyesen hatodik éve tanulhatják a gimnazisták a francia nyelvet. Idén a megyei önkormányzat jóvoltából játékos vetélkedőn vehettünk részt a franciaországi Picardie régió Somme nevű megyéjének Amiens városában. A kis delegáció tagjai voltak Bereczki Lajos, Gál Beáta, Négyesi Péter, Szatmári Norbert, Varga Beáta diákok és Dósa Lajos francia szakos tanár. A kirándulás alkalom volt arra, hogy megismerkedjünk a francia életformával, kultúrával, művészetekkel. A rövid, négynapos ott-tar- tózkodás gazdag élményekkel szolgált. Elsőként a strasbourgi Európa Tanács székháza előtt lefényképeztük a magyar zászlót, és megcsodáltuk a katedidőre is, de megfeledkeztünk még a gondokról is. Köszönet a szép muzsikáért a fiatal tehetségeknek és felkészítő tanáraiknak. A zenei élmény varázsából hétköznapibb témára váltva dr. Dajka Miklós, a klub megyei elnöke hasznos táplálkozási és életmódtanácsokkal látott el bennünket a nyári hónapokra, majd a névnapjukat ünneplők köszöntésével, jó hangulatban búcsúztunk el egymástól. Legközelebb szeptember 24-én találkozunk. A klubvezető rálist. A második napra esett a francia, angol és magyar diákok közti öt játék vetélkedője. A harmadik napon az Atlantióceán partján jártunk, ahol tettünk egy vitorláskatama- rán-sétát. Aztán - másnap: Párizs. Quasimodo nyomában jártunk a Notre-Dame-ban, Toulouse- Lautrec-re gondoltunk a Moulin Rouge előtt, integettünk a Sacré-Coeur lépcsőjéről, ha- jókáztunk a Szajnán, megláttuk az Eiffel-tornyot. De legnagyobb öröme a kunhegyesieknek az volt, hogy megnyerte a csapat a külföldi iskolák pontversenyét. Átvettük nyereményünket, a digitális Sony fényképezőgépet. Úgy éreztük, iskolánknak is elismerést szereztünk ezzel. Jó volt kunhegyesi gimnazistának lenni Amiens-ben! Dósa Lajos tanár Évek óta foglalkoztat bennünket, hogy mit tehet az óvoda az egészséges életmódra nevelés, a helyes táplálkozás, a fogászati problémák, a mozgásszervi betegségek megelőzése és javítása terén. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fogak ápolásáról gondoskodni kell. Ez kezdetben a szülő feladata, később, ahogyan a gyermek értelme és kézügyessége fejlődik, egyre inkább a kicsi dolga lesz. A fogmosás technikáját számos felvilágosító könyv tárgyalja, és fogorvosi rendelőkben tájékoztatók, szórólapok is foglalkoznak a témával. A rendszeres óvodai fogászati szűrés a problémák felderítésén túl a szájhigiénére nevelést is szolgálja. Az óvodások fogápolása nagy figyelmet követel az óvónőtől, irányítása és ellenőrzése reá hárul. Két évvel ezelőtt meghívtam óvodánkba a Denti buszt, de akkor még a kérésnek nem tudtak eleget tenni, mert csak iskolai programjaik voltak. Azonban megígérték, hogy a későbbiekben az óvodákba is eljutnak. Elérkezett a várva várt pillanat, megjött a Dentibusz. Munkatársaik elsőként egy fogápolással kapcsolatos rajzfilmet vetítettek le, amit érdeklődéssel figyeltek a gyerekek. Ezután játékosan megbeszélték a látottakat. A buszban bemutatták és ismertették fogmosásnál használatos eszközöket. Végül mindenkit megajándékoztak. Ezen a napon, a programhoz kapcsolódóan, egészségvédelmi napot is tartottunk. A gyermekek gyümölcsöt hoztak, amit közösen fogyasztottak el, eközben szó esett a helyes táplálkozásról is. A busz minden kunhegyesi óvodába eljutott. Az óvónők és szülők örömmel fogadták a látogatásukat, ami minden gyermek számára rendkívül hasznosnak és élvezetesnek bizonyult. Nagy Györgyi a Zádor úti tagóvoda vezetője Az öregfiúkat legyőzték a még öregebbek A közelmúltban két izgalmas eseménynek is részesei lehettek Tiszaörs lakói. A községi sportegyesület ötvenéves fennállása alkalmából például megrendeztük az évszázad jeles mérkőzését, az öreg és még öregebb fiúk fociját. Az 50-60-as korcsoportban Török Sándor, Szajlai Mihály, Lendvai István, Virágh János, Varga József, Demeter Miklós, id. Kovács Barnabás, Novák Rudolf, Müller László, Varga Ottó, Sinka Imre, Muliter Gábor, Nagy Károly, Tóth Imre, Ignácz Zoltán, Szarvas Imre álltak pályára. A 70-80-asok csapatában Kovács János, Kovács István, Bényei Sándor, Kovács József, ifj. Szakácsi István, Varga László, Molnár Béla, Falcsik Dezső, Nagy István, Nyíri János, Kosina László, Sánta Gábor jeleskedtek. A nosztalgiamérkőzés jó hangulatban, az öregebb fiúk 5-3-as győzelmével végződött. Nem mellékes, hogy a legidősebb játékos 68, a legfiatalabb negyvenéves volt. A játékosok és a szurkolók a mérkőzés fáradalmait este egy jó ízű birkavacsora mellett pihenhették ki. Az ünnepi közgyűlésen - ahol dr. Mosonyi Géza, a Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke is jelen volt - Mályi Bé- láné méltatta az eltelt ötven év sporttörténetét, majd dr. Mosonyi Géza beszélt arról, hogy nemcsak a labdarúgásban, hanem egyéb sportágakban - atlétikában, kézi- és kosárlabdában, asztaliteniszben, sakkban is szép sikereket értek el a község sportolói. A vendégek megtekintették a kamarateremben nyílt sporttörténeti kiállítást is, amely amatőr fotókkal, oklevelekkel, kupákkal és éremgyűjteményekkel bizonyítja a sportolók eredményeit. Másik jeles eseményünkön, a „Fut a falu” elnevezésű tömegsportnapon is sikerrel indultunk, és győzteseket is hirdettünk. Futásban nőknél első lett Müller Anetta (Tiszaörs), férfiaknál Trembeczki Lajos (Tisza- igar), fiúknál Mályi Balázs, leányoknál Barkóczi Ágnes. Rönkhajításban Gulyás Csaba, lengőtekében Király Katalin (Tiszafüred), súlyemelésben Gulyás József, kerékpáros ügyességi versenyben Mályi Balázs, aszfaltrajzversenyben Kovács Zsolt (Kunmadaras), az úszóversenyben nőknél Zwara Mariette (Kunmadaras), férfiaknál Trembeczki Lajos,, fiúknál Mályi Balázs, lányoknál Czinege Judit. A vízi vetélkedőt Tiszaigar csapata nyerte. Kispályás labdarúgásban tizenegy csapat vetélkedett; a férfiaknál első lett Tiszanána csapata (Kék Tisza), a nőknél az Amazon SE APC. M. L.-né, Tiszaörs A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Ami hiányzik az egészségügyből őszinte konzultáció kell Az egészségügy átalakításában talán a legfontosabb a meglévő anyagi feltételek optimális hasznosítása. A rendszer átfogó konszolidációja és piacosítása eddig nem történt meg, így a játékszabályok gyakran változnak, nehezen követhetők. Az ágazat szereplőinek kapcsolata nem partneri, sokkal inkább alárendeltségi viszony. Hosszú távú koncepció hiányában a pillanatnyi problémák gyors kezelése a feladat. Természetes, hogy a társadalombiztosítás az erős megszorítások között igyekszik minél radikálisabban minimalizálni kiadásait. Ez a kényszer sok tekintetben erős ösztönző lehet a napi orvosi tevékenység - olykor valóban indokolatlan - költségeinek csökkentésében. Áz orvosok ezt a fokozott ellenőrzést aggodalommal, félelemmel veszik tudomásul. Sérelmezik a partneri viszony hiányát, a szakmai és egyéb rendhagyó tényezők nem kellő méltánylását. Az érintettek úgy érzik, ebben a szituációban folyamatos és őszinte konzultáció lenne szükséges a szakma és a pénzügyi finanszírozás működésében. Ennek hiánya elbizonytalaníthatja a szakmai érvek és a pénzügyi megfontolások optimális egyeztetését a mindennapi munkában. Dr. Dobos Zoltán orvos-közgazdász Picardie-ban jártak a kunhegyesi gimnazisták Játék határok nélkül - diák módra Az életsors alakulásában nagy a szerepe és a felelőssége az oktatásnak A Jászkunságban is tapasztalható egy tudatos - és nemcsak értelmiségi - felelősségvállalás abban, hogy hogyan adhatunk esélyt a fiataloknak az információs „tudás-társada- lom”-ban ahhoz, hogy megtalálják helyüket az életben, a munka világában; milyen iskola, iskolarendszer képes ellensúlyozni a társadalom, a település, a család és az oktatás funkcionális zavaraiból eredő kudarcokat, hátrányokat, lemaradásokat; a létező iskola- rendszernek van-e felelőssége, részesedése a verseny, a piacgazdaság, a demokrácia, védelmében, a kultúra közvetítésében. Életesélyt ad a fiataloknak mindenekelőtt a család, a szülő, az iskola, a pedagógus, maga az esélyteremtő állam, a település, a munkaadó. De a jelzett életesély is utal arra, hogy ez sem egy egyirányú utca. S az életút, életsors alakulásában kiemelkedő szerepe van, lesz a jellegét, funkcióit átalakító iskolának. Igaz, a teljes esélyegyenlőség lehetősége illúziónak bizonyult, ám annak mérséklése, javítása egyik elérhető cél az oktatásinevelési intézményekben is. De hogy kinek, mire és hogyan teremt esélyt, tudást, tehetséget, az már egy igen nagy jelentőségű, megoldásra érett probléma, melyhez számos társadalmi érdek fűződik, és aligha oldható meg a modem értékek szakszerű és hatékony iskolai közvetítése nélkül. Az oktatás egyre inkább arra szerveződik, hogy értékeket közvetítsen, köztük a tudomány tárházából a kor, a társadalmi formáció, az adott nemzedék s generációk szükségleteinek, igényeinek megfelelő alapértékeket kiválasszon, feldolgozzon. Ehhez viszont sok dolog kell. Például meg kell állapodni az alapvető - kívánatos - értékben. Abban, hogy bármely típusú óvoda, iskola, kollégium, milyen érdekekre szerveződjék, s milyen értékek mentén fogalmazza meg oktatás-nevelésfilozófiáját, programját, mindennapi gyakorlati tevékenységét és önkontroll- ját. Ma az iskolától sokan túlságosan sokat várnak. A több tekintetben is romló anyagi, szellemi, leépülőben lévő, hiányos szervezeti feltételek mellett működő oktatáspolitika (még akkor is, ha az állam milliókat költ rá) mellett súlyos terhet jelent a szülőknek az iskoláztatás. Másfél millió ifjú felkészítése a tét, 167 ezer pedagógus hatékony, minőségbiztosító munkájának sokféle társadalmi igényt kell kielégítenie dinamikusan változó viszonyok között. A sokféle - plurális, heterogén, szabad, alternatív, állami, magán, egyházi - iskola nem függetlenítheti magát a társadalmi, gazdasági, kulturális folyamatoktól. Elvárás az is, hogy legyen az óvoda, iskola, kollégium társadalmi beágyazott- ságú intézmény. Hisz az iskolai „termék” feladója, megrendelője a társadalom, ám viszonylag szűk réteg van itt világos megrendelői helyzetben. Ugyanakkor az iskola tükröt tart, magában hordozza, ütközteti értékeit a társadalmi folyamatokkal, gyermekei-ta- nulói tapasztalataikkal, élményeikkel, melyek sok esetben más irányba terelik cselekedeteiket, gondolkodásmódjukat. Mert például a szülők, nagyszülők az elmúlt évtizedekben másként szocializálódtak, nem az iskolától várták a gyermekek nevelését, hanem a nagycsaládtól, a helyi közösségtől. Ma sok család nem érzi magát illetékesnek arra, hogy eldöntse, mire neveljen, a nagy létszámú, oktatásirányultságú iskola viszont ezt egyre kevésbé adja, adhatja meg. Gond az is, hogy sok helyütt a társadalmi önismeret gyenge, a tizenévesek jelentős számát kevésbé érdekli a köz- életiség értékvilága, amit ösz- szekever a napi politikával, amire nincs szükség az iskolában. A középiskola is társadalmi beágyazottságú intézmény, ám kiküzdhet bizonyos autonómiát önmaga, pedagógusai és tanulói számára, azt, hogy a gyermek és a tanár - központilag alig szabályozott módon - a maga útját járja. Dr. Bálint Sándor, Szolnok
