Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-05 / 129. szám

1999. június 5., szombat 5. oldal Körkép NÉZŐPONT Mit ünnepelnek? Köszöntők, virágok, kitüntetések, néhány elmorzsolt könnycsepp a nyugdíjba menők búcsúztatásán. Ez volt évtizedekig a peda­gógusnap. Ilyenkor igazából már tanár és diák egy­aránt a szünidőre gondolt, miközben hall­gatta a beszédeket. És gondolatban olykor már előre sorolta az ismert és megszokott kifejezéseket, hiszen évtizedek után lehet-e még újat mondani ugyanarról a témáról? Az egésznek volt valami biztonságos, öröknek tűnő vonása, hiszen gyerekek mindig voltak, és iskola is volt valamilyen formában, amióta a társadalom létezik. A pedagógusok sohasem kerestek jól, ezen a téren a rend­szerváltás sem hozott újat, de egy darabig legalább még olyan létbiztonságot élveztek a pályán, ami az utóbbi időben már irigylésre méltó értéknek számított a társadalom széles körei­ben. Most a biztonságérzet megszűnt, és ezzel a pálya újabb vonzerejét veszíti el. Országszerte iskolákat zárnak be, vitákról, tüntetésekről, aláírásgyűjtésről, bírósági ügyekről hallunk. A pénzügyi-gazdasági szempontok azonban diadalmaskodnak a pedagógiaiak fölött, a szépen kidolgozott iskolai programokról kiderül, hogy nem is fontosak, igazából már a Nat. sem fontos. És az sem fontos, hogy ki hogyan dolgozott, milyen eredmé­nyeket ért el, nem a munkájától, hanem a véletlentől függ, hogy megtarthatja-e az állását. Nem lesz vidám az idei pedagógusnap, és nem csupán azok­nak, akik elveszítették az állásukat, és akiket semmiféle munka- lehetőséggel nem biztatnak, de azoknak sem, akik még dolgoz­hatnak. Mert a folyamat nem fejeződött be, a gyereklétszám to­vább csökken, s az államháztartás tartós javulásának sincsenek jelei. Egyetlen kulcsszó a válasz ma minden ellenvetésre: a megta­karítás. Az iskolák bezárásán megtakarított pénzt azonban ha­marosan börtönök építésére kell költeni - mondta nem is olyan régen egy neves szolnoki pedagógus. Csak remélhetjük, hogy mégsem lesz igaza. Kisebb lesz Jász-Nagykun-Szolnok megye A szomszédban zöldebb lesz a fu(?) Fotóstalálkozó A tavasz immáron elképzel­hetetlen a régió amatőr fotó­sainak szokásos találkozója nélkül. Az ideit a Jászkun Fo­tóklub szervezte, Tiszapüs- pökibe. A közelmúltban megrendezett táborba, melyet a Tisza-part fes­tői környezetébe szerveztek, Mezőtúrról, Szolnokról, Szen­tesről, Békéscsabáról és Debre­cenből érkeztek a fotózás sze­relmesei. A táj, a látnivalókban gazdag környezet megfelelő hangulatot teremtett az alkotó­munkához. A folyó árterét nem­Szinte derült égből érkezett az a bizonyos villámcsapás - sokan így élték meg a tiszaugiak közül azt, hogy a parlament elfo­gadta a település csatlakozási kérelmét a szomszédos Bács- Kiskun megyéhez. Egy-két hónapja talán még a település veze­tői sem bíztak a döntésben, hiszen akadt olyan országgyűlési képviselő, aki kifejezetten kérte a honatyákat, ne fogadják el a kérést. Már ízlelgetik az ugiak a gon­dolatot: maholnap már nem is Jász-Nagykun-Szolnok megyé­hez tartoznak. Annyi még a te­endő ez ügyben, ki tudja, mi­korra szokják meg az emberek az újdonságot. Szöllősi Józsefné csupán he­lyettesít a postán, ő maga kun­szentmártoni, így kissé a kívül­álló szemével nézi a történteket.- Én nem tudom megítélni, mennyire hasznos ez az itt élők­nek. Egy biztos, megváltozik majd az irányítószám, sőt, még ez a postafiók is átkerül a debre­cenitől a szegedi igazgatóság­hoz. A kolléganőmre nézve va­lószínűleg nem ennyire örömteli a változás, az is előfordulhat, őt a szegediek nem alkalmazzák már, hanem saját munkatársuk lesz a posta itteni vezetője. A helybéliek többsége egy­előre nem kommentálja az „átál­lást”. Erzsiké néni (a neve nem érdekes azt mondja, inkább a véleményét írjuk le) kétkedik. Egész életét így élte le, aligha lát már csodákat.- Tudja, kedvesem, nem ilyen egyszerű ez. Csatlako­zunk, aztán meg jön egy új ge­neráció, amelyik megbánhatja az egészet. Csak azt átgon­dolva, hogy megváltozik az irányítószámunk, a telefon kör­zetszáma is új lesz, hát mikorra állunk át? En jócskán benne vagyok a korban, és azt mon­dom, nekünk öregeknek mind­egy, a fiataloké a jövő, csinál­janak azt, amit akarnak. Tigyi Istvánná az öregek ott­honának a vezetője, ő azok kö­zött volt, akik legelőször in­kább a maradás mellett voksol­tak. Azután megváltozott a vé­leménye, mert csak ígéretet kaptak a megyei vezetőktől. így magyarázta:- Több figyelmet ígért a me­gye. Aztán mi lett? Semmi. Hi­ába vannak kiváló természeti adottságai Tiszaugnak, ránk se figyeltek. A negatívumok azok elérték bennünket, de több nem. Bács-Kiskun megyéből sokan jöttek eddig is Ugra, ez­után szerintem még inkább fel­fedeznek minket. Kisebb csoportosulás gyűlt össze az egyik kocsma előtt, s bár inkább a nagy meleg volt a témája a pihenőjüket töltő fér­fiak beszélgetésének, készség­gel elemezték a csatlakozást.- Jó lesz ez nekünk, meglátja - mondja egyikük. - Bács-Kis­kun gazdag megye, odafigyel ránk. Több pénz jut, jönnek a tu­risták, azok meg hozzák a pénzt.- Az semmi - teszi hozzá egy fröccsöt szürcsölgető idős ember. - Idefigyelnek ránk és ez a lényeg! Bács-Kiskun rög­tön beleegyezett abba, hogy hozzájuk menjünk. Kérdezem én, miért? Hát mert látták, ve­lünk csak jól járnak! Itt a gyö­nyörű Tisza, az erdő, a falu, lesz mit ajánlani a vendégeik­nek. Én mondom, hamarosan gazdag falu lesz ez. Pár korty után visszatérnek eredeti témájukhoz, a meleg­hez, mert egyelőre nem annyira érdekes az egész csatlakozás. Ők egyszer szavaztak, döntöt­tek, úgy vélik természetesnek, ha a honatyák rábólintanak a nép akaratára. Mi, akik maradunk, pedig elgondolkodhatunk, miért is akar egy település elszakadni megyénktől. Egy biztos, a pénz könnyebben utat talál feléjük Bács-Kiskunon keresztül. Jól fogalmazta meg az egyik át­utazó autós a lényeget:- Tiszaug gyönyörű, e felől senkinek nem lehet kétsége. Aranybánya, és a turizmus egyik alföldi gyöngyszemévé lehet tenni. Ha el akartak sza­kadni, akkor annak oka van, va­lószínűleg semmibe vették a fa­lut. Egy biztos, a szomszéd tudja, ez a fű zöldebb, s mától a sajátjuk, amit gondozni, csino­sítani fognak, mert a befektetés bőven megtérül. Pókász Endre Felfedezték önmaguk és társaik képességeit Minden sérült ember egyéniség csak a partról, de csónakból is megismerhették, s a csendet a gépek csattogása igen sűrűn törte meg. A falu tájházában tett látoga­tás során a hagyományokról is ismereteket szerezhettek a részt­vevők. Egy nagyobb kirándulás során, melyet Túrke vére szer­veztek, a juhászattal is behatóbb ismeretet köthettek. Esténként egymás képeit bírálták, ki-ki ta­pasztalhatta, más látásmód is lé­tezik, mint a sajátja. Az ezred­fordulós találkozót a mezőtúriak szervezik. gg Kiállítással zárult tegnap a szolnoki Tiszaligetben az ér­telmi fogyatékosok számára rendezett alkotótábor. Jókedvben, közösségi hangu­latban telt az egy hét, amelynek során mindenki gazdagodott. Tapasztalattal, élménnyel. Herzog Tamás, a Magyar Speciális Művészeti Műhely elnöke:- Minden ember a lehető legteljesebb életet szeretné élni, így az értelmi fogyatékos is. Fontos, hogy ők is tudjanak művelődni, hiszen az egyéni­ségük fejlődését a művészeti élmény ugyanúgy segíti, mint az ép emberekét. A művésze­tek gyakorlása - mint a tisza- ligeti táborban is történt - kö­zelebb hozza a sérült embere­ket a normál társadalom tagja­ihoz. Vörösné Békéssy Klára tá­borvezetőt már most arra kérik a résztvevők, hogy jövőre is rendezzék meg Szolnokon az alkotóhetet:- Igyekeztünk igazi tábori hangulatot csinálni, volt többek között táncház, népi játékok. Akik tavaly is itt voltak, azok most tovább fejleszthették a tu­dásukat. Csodálatosnak tartom, hogy a foglalkozásokat vezető kézművesek, akik nem gyógy­pedagógusok, rögtön kapcsola­A festészet, rajzolás is népszerűnek számított a táborban FOTÖ:CSABAI tot tudtak teremteni a csoport­jukba jelentkezőkkel. Szűc\ Csilla keramikus:- Mindegyik sérült ember egyéniség. Sokuk meglepően jó képzelőerővel rendelkezik, jó elképzelésekkel jöttek, szár­nyalt a fantáziájuk. Zana László foglalkoztató Tiszaugról érkezett csoportjá­val:- Én elsősorban azt emelném ki, hogy ez a tábor közösség- formáló volt, az értelmi fogya­tékos emberek kipróbálhatták a képességeiket, és ez jót tett az önbizalmuknak, az önbecsülé­süknek. Ocskó József a pusztatasko- nyi intézetből jött a táborba, a bőrművességre jelentkezett:- Foglalkoztam már koráb­ban kerámiakészítéssel, ko­sárfonással, de a bőrművesség tetszik a legjobban. Tárcát, cigarettatartót, karkötőt készí­tettem. Nagyon tetszett a tá­bor, a társaság is nagyon jó volt, majdnem mindenkivel összebarátkoztam. Az pedig külön szerencsém, hogy olya­nokkal is találkoztam, akikkel együtt nőttem fel. Óriási él­mény volt. Jövőre megint el­jövök. Paulina Éva Kolozsvárt cserélte fel Tiszagyendával Harmath Attila 1963-ban ma­gyarnak született a szép Ko­lozsváron. Ami bizony abban az időben, de még később is nem mindenki szemében szá­mított jó pontnak. Ezért dön­tött úgy, hogy a rendszervál­tást követően feleségestül, gyermekestül a milliós nagy­várost egy apró, megyénkben falura, Tiszagyendára cseréli. Azóta is ott laknak: a felesége munkanélküli, a fiúk iskolá­sok, ő pedig hódol olthatatlan szerelmének, a fafaragásnak. Hogy miért döntött Tiszagyenda mellett? Egyszerű az ok: még a második világháború éveiben a nagynénje Erdélyből ide költö­zött a Petőfi utcába. Hol tarthat­ták a kapcsolatot, hol nem, de a messzire szakadt asszonyról tu­dott a család. Attila eredetileg villanysze­relő, de ezt a szakmát csak vasutas édesapja unszolására sajátította el. Nem sok sót, ke­nyeret evett az egyen- és váltó­áramok világában, főleg az­után, hogy még kinn Erdély­ben elvégzett egy hat hónapos fafaragó tanfolyamot. Ahogy átköltöztek Tiszagyendára, bi­zony azt követően 100 kilomé­tert is kerékpározott naponta, hogy munkára leljen. Lett is Szolnokon, ahová segédmun­kás kellett. Hozták, vitték^ a hajnallal kelt, az éjszakával ért haza. Azután Kunhegyesen a Kovács bútornál faragta a cso­daszép bútorokat, kiegészítő­ket, a komódok ajtóbetéteit, szekrényeket, ágyakat. így telt el több mint öt hosszú év, ame­lyek után 1997 óta önálló. Ha van munka jó, ha nincs, keres. Asztalos, esztergályos, mikor mi kell. A felesége is szívesen dolgozna, de hát hol, merre azon a környéken? Kinn, Erdélyországban marad­tak Attila szülei, testvérei és Anna emlékei, mivelhogy ő már elveszítette a szülőket. A sors érdekessége, hogy a ko­lozsvári fiú és a gyergyószent- kúti lány eredetileg egy lako­dalomban találkozott. Attila életében először és eddig utol­jára úgy becsiccsentett, hogy elfelejtette az ifjú hölgy nevét. De hát Anna tudta, hogy a ki- választottja apja vasutas - és ettől kezdve folytatódott kettő­jük kapcsolata. És folytatódik Tiszagyen- dán, ahová a sors, esetleg a ma már szintén elhunyt nagynéni emléke sodorta őket évtize­dünk elején. D. Szabó Miklós Attila munka közben FOTÓ: BN Miklósi segítség Szalmabábuk lázadása Törökszentmiklósi szal­mafonók segítségével ké­szül Palásthy György leg­újabb filmje. Páskándi Géza Szalmabá­buk lázadása című könyvé­ből készít filmet Palásthy György rendező. A stáb Sú­lyé Károlynét, a törökszent­miklósi városi művelődési központ igazgatóját, az Or­szágos Szalmafonók Baráti Körének vezetőjét kérte meg, hogy segítsen a szalmabábuk elkészítésében. Sülye Károlyné 1991-ben hirdette meg először az or­szágos kalászfonó pályázatot a művelődési központban, azóta az évek során Török- szentmiklós a szalmafonás el­ismert bázisává vált. A filmhez ötven ember­nagyságú bábu, sok kisebb bábu, valamint épületek elké­szítését váija a stáb. Sülyéné huszonöt szalmafonót értesí­tett az országban a lehetőség­ről, június 22-én lesz az első megbeszélésük a filmesekkel. Sülye Károlynénak egyéb­ként könyve jelenik meg a közeljövőben a szalmafonás­ról. A Tüskés Tündével kö­zösen írt művet a Planétás Kiadó adja ki Szalmaország címmel, a Jelenlévő múlt című sorozatukban. Az Amicus Grazban Ha egy amatőr kórus vasárnapi fellépését követően szerdán Franz Harnoncourt kormányzó­tól személyesen ausztriai meghí­vást kap, és szombaton már a grazi egyetem dísztermében éne­kel, az talán nem megszokott. Ha a grazi vendéglátók hónapokra előre szervezett programjukat megváltoztatva, az esti díszün­nepség nyitányára kérik fel a kó­rust a Grazi Kongresszusi Köz­pont koncerttermében, az sem mindennapos eset. Az pedig, hogy a másnap dél­előtti ökumenikus istentiszteleten elénekelt műsor után egymást érik a méltatások, az sem hétköz­napi. Röviden: az újjáalakult Szolnoki Rotary Club támogatá­sával az Amicus énekegyüttes a napokban a Rotary Clubok al- pok-adriai szekciójának ülésén vett részt, melynek díszvendége Habsburg Ottó volt. Jóleső érzés volt hallani: viva la musica, viva Ungarn, viva Szolnok!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom