Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-03 / 127. szám
1999. június 3., csütörtök Kunsági Barangolás 7. oldal A legfiatalabbak után a legöregebbek Nem csak az idő, az élet változik, olykor homlokegyenest másféle lesz egy-egy épület, létesítmény feladata is. Vegyük például a kunhegyesi szülőotthont, ahol évtizedeken át a település és környéke legfiatalabbjai érkeztek erre a világra. Sok-sok százan, ezren. Aki menni, mozogni bír, ilyenkor a szabadban élvezi a nap melegét Egy ideig aztán üresen kongtak a szobák, majd lassan újra benépesült a létesítmény. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Egészségügyi Szolgáltató Kft. jóvoltából a szülőotthon 1997 óta idős, magányos, ápolásra, gondozásra szoruló személyeknek ad fedelet, ennivalót, szállás, orvosi ellátást. Ottj ártunkkor harminckét beteget gondoztak, az ápolási idő három hónap, utána menni kell. A legfiatalabb ötvenkettő, a korelnök kilencvenegy. Tizenkét nővér van, bizony akad munkájuk, hiszen nem is egy ápoltat naponta többször is tisztába kell tenni. Sajnos az is igaz, ritkán látogatják őket, tisztelet a kevés kivételnek. Pedig az öregek erre úgy vágynak, akár a jó szóra, meleg ételre, hiszen felettük már elszálltak az évek, dolgozni, tenni-venni nem bírnak. Népszerű az intézmény, mondotta Kovács Márta, és mintegy húszán várakoznak most is, hogy végre-valahára bejussanak kilencven napra. Ennyi ideig vigyáznak, figyelnek rájuk, enni-innivalót kapnak, és ami nem mellékes, az orvosok is rendszeresen felkeresik őket. Nagy részük sorsa akkor rendeződik, ha sikerül bejutnia valamilyen szociális otthonba. Csak az a baj, azok az otthonok is zsúfoltak, hiszen előfordul egyéves várakozás is. Gyerekeket és palántákat is nevel Leánykérés lóháton Tóth Mihály tanár úr a fóliasátorban a paprikák között Jó a pedagógia, bizony jó! Tudja ezt Tóth Mihály műszaki tanár is, aki Kunhegyesen a középiskolai kollégiumban többed- magával 101 diák mindennapjait, hétköznapjait felügyeli, segíti. Igen ám, de köztudomású, hogy a pedagógus fizetéséből manapság nem hogy sarokházat, de az utca közepén levőt sem lehet venni. Éppen ezért a tanár úr sem tehetett mást, szabad idejében újólag megfogta a munka végét. Mivel a felesége gyendai, ott a Petőfi úton van egy házuk, jókora kerttel. Rajta háromszáz négyzet- méteres fólia: benne paprika, paradicsom, uborka. Zömében a kunhegyesi piacra viszik őket. Nyolc éve kezdte a kertészkedést, eddig palántákat nevelt, mostanság váltott. A teljességhez hozzátartozik, hogy a nagylányuk férjnél van, de a fiuk még egyetemista Mosonmagyaró- várott. Szóval van, lesz helye a pénznek. Éppen ezért a korai zöldárukon kívül a kunhegyesi pedagógus gyümölcstermesztéssel is foglalkozik. A kis magyar hold nagyságú kertjét 122 gyümölcsfa díszíti, és temérdek csemegeszőlő. Ugyanakkor — mint a gyendaiak általában — ragaszkodik az otellóhoz is, és abból is présel egy-két hektárt őszönként. Noha vannak orvostudorok, akik szerint ez a fajta egészségtelen, erre az ott lakók csak legyintenek. És hogy elejét vegyék mindenféle vitának, amit kipréselnek, rendszerint meg is isz- szák. Mondván: ez legalább nem panes és műbor, hiszen látta a tőkét.. . Párját ritkító módon a kunhegyesi Hadnagy József lóháton poroszkált szíve választottja, a szép Kovács Judit lakására, és onnan, a paripa tetejéről kérte meg a kisasszony kezét. A ló kölcsönben volt, a kéz örök lett, mert a hölgy igent mondott. Időközben megvolt a lagzi, teltmúlt az idő, és most már mindketten diplomás pedagógusok. Hadnagy úr főiskolán tanít, a felesége gimnáziumban. Néhány hónapja a paripa után ismét szimpatikus élőlény, a gólya érkezett a családhoz. Hozta eddigi legsikeresebb közös tevékenységüknek a következményét: Fanny lányukat, aki akkor 3 kiló 70-et nyomott. Magától értetődően nem lóháton, hanem hagyományos módon a kórház szülészeti osztályán. Sikeres lehetett a navigálás, földet érés, mert szerfölött eredményes a gyarapodás. A mérleg azóta 6 kiló 10-et mutat. Természetesen nem lovastul, kocsistul, csak úgy magában. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Bartalos Nikoletta Hegyesi sikerek Tizenhatodszor rendezték meg a Nagykun diáksportviadalt, és ennek a seregszemlének most Karcagon a Varró István Szakiskola és Szakközépiskola adott otthont. Karcag, Kisújszállás, Kunszentmárton, Túrkeve és Kunhegyes középfokú tanintézetei versengtek a helyezésekért, mérték össze felkészültségüket, tudásukat. Az összesítés nagyszerű hegyesi sikert hozott, hiszen a Nagy László Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola versenyzői úgy lettek elsők, hogy csaknem száz ponttal értek el többet az utánuk következőnél. Néhány leg: a legeredményesebb lány tornász Gere Tímea 10. b, a legtöbb gólt szerzett focista Tóth János 11. b, a legjobb leány röpis Fehér Judit 12. b, a legjobb fiú röpis Mile Krisztián 10. b, a legtöbb gólt szerzett leány kézilabdázó Tar Szabina 10. a. Összesítésben a legeredményesebb nagykun leány sportoló szintén Tar Szabina lett. Még egy adalék: a fiú torna- versenyt szintén kunhegyesi iskola, a Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző csapata nyerte, és oda valósi a legeredményesebb fiú tornász, Szabó Józsefit. Csupa ötös (csak egy négyese van) Bak Anita Kunhegyesen a Kossuth iskola hetedikese. Hogy kitűnő volt eddig, ez nem teljesen fedi a valóságot, hiszen egyszer már egy négyes is becsúszott., Mindez nem akadályozta abban, hogy a Hazáért és szabadságért elnevezésű, általános iskolásoknak kiírt prózamondó verseny megyei döntőjét megnyerje Szolnokon. Kapott érte oklevelet, könyvet, igazgatói dicséretet, sok gratulációt, anyától — aki felkészítette — puszit, illetve nagyitól a kedvenc ételét. Jövőre végez, és mivel elképzelései szerint bíró vagy jogász akar lenni, szeretne bejutni egy jó gimibe. Kedvenc tárgyai a matematika, a magyar és a történelem. Kedvenc étele az, amit a nagyi, azaz Ács nagymama főz. Kedvenc itala a gyümölcslé, és időtöltése főállásban a tanulás. Mellékállásban: az olvasás, zenehallgatás, csillagászat, mitológia. És még valami: utazni is szeret. Hogy máshoz is ért, mi sem bizonyítja jobban, mint az: A — Ügyvéd, majd bíró szeretnék lenni — mondja a hetedikes Bak Anita Kossuth szónoklat országos döntőjében ötödik helyen végzett. Gyaníthatóan a sikerlista még korántsem véges, elvégre Anitának további egy éve van hátra az általános iskolai tanulmányaiból. És ugye versenyek a jövő tanévben is (bőven) lesznek. Szép volt, srácok! Hol volt, hol nem volt, dolgozott Kunhegyesen egykoron a Füleki házaspár, akik komoly alapokra helyezték a röplabdát. Ez a kacifántos megfogalmazás valami olyasmit jelent, hogy sok munka után sikert sikerre halmoztak, és akadt olyan időszak a település életében, hogy két csapat: a férfi és a női is az NB n.-ben vitézkedett. Ezt tették legutóbb is a fiúk, akik az NB II. Keleti csoportjában egy vereséggel és sok-sok győzelemmel ezüstérmesek lettek. A szép eredmény mellett külön öröm, hogy van utánpótlás. Jönnek, érkeznek a gyerekek, a fiatalok, miközben akadnak, akik évtized, vagy évtizedek óta a labda bűvöletében élnek. Ily módon jól kiegészítik egymást, remek csapatot alkotnak a dús hajúak, meg akiknek elég már törülközővel fé- sülködni. Sok-sok személyt, segítőt dicséret illetne, de Bodó Istvánnak ebben az eredményben elévülhetetlen érdemei voltak, vannak. Arra a kérdésre, hogy fehér asztalok mellett lesz-e esetleg valamilyen „összeröffenés”, a polgármester úr nem adott pontos választ. Én ezt leírom, hátha segítek neki a döntésben ... Hogy megszépüljön mind a kettő Tiszaroffon az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a torony jegyben jár a templommal, hiszen egymáshoz közel, de mégsem egybe építették őket az egykori reformátusok. Néhány éve létesült egy alapítvány, amely a hangzatos „Tiszaroffi műemlék- védelmi református templom és torony ^'védelmére közalapít- - vány” nevet viseli. A p kuratóri- f el- , nőké a polgármester, és mint hallottuk tőle, eddig már közel kétmillió forint gyűlt össze a számlán. r Magánszemélyek, különböző kisebb, nagyobb csoportok adakoztak már a korszerűsítésre, feliig újításra, hiszen % az idő vasfoga az i. Isten házát sem kíméli. Azután a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához is benyújtottak egy pályázatot, és reménykednek abban, hogy a millennium alkalmából kedvező elbírálásban részesülnek. ... most pedig ilyen lett iszappal, sárral, de a vázas létesítmény jól bírta az irdatlan tömegű víz nyomását. Kivéve a női vécét, amelyet a hömpölygő folyam egyszerűen elvitt, elmosott. Őrjártunkkor az utolsó simításokat végezték a sok mindent átélt épületben, amelyre eddig tíz kiló festéknél is többet kentek fel, hogy jól nézzen ki. Várták a hivatalos értesítést és ha minden az elképzelések szerint alakult, most már aligha a csárda iszik, hanem azok, akik a tikkasztó melegben bekukkantanak egy-két pohár sörre, üdítőre. Kiszáradt a parti csárda Tiszaroffon a komp melletti csárda jóllakhatott vízzel, hiszen eddig soha nem látott magasságúra duzzadt a szőke folyó. Március 5-én kukkantottak be a falai közé az első kíváncsi hullámok, és úgy megkedvelték a csárdát, hogy két hónapig ki sem mozdultak belőle. Élázott minden, tele így nézett ki a csárda áprilisban...
