Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-03 / 127. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. június 3., csütörtök A világ naponta szembesül a rémtettekkel Három napon át álltuk az ostromot Rákszűrés - tanulságokkal Május első felében országos keretek között rákellenes programot hirdettek az úgynevezett civil szervezetek. A megyei Hetényi Géza kórház klinikai onkológiai osztályának szak- ambulanciája és a rendelőintézet megyei onkológiai gondozója három napon át állta az ostromot. A nemes szándéknak nem a meghirdetésével volt a baj, hanem annak szórólapokon és hirdetésben megjelölt, illetve félremagyarázott tartalmával. A szűrés fogalma a következő: primér szűrés a teljesen tünet- és panaszmentes lakosság vizsgálata, amely lehet általános tömegszűrés, célzott szűrés (például tüdő, emlő, prosztata stb.) és önszűrés; a szekunder szűrés alatt értendő, ha az egyénnek már vannak panaszai, de szervezett szűrés nélkül egyáltalán nem fordulna orvoshoz. Az általános rákszűréssel kapcsolatos vizsgálatok így foglalhatók össze: a kültakaró megtekintése (nem gyógyuló sebek, szemölcsök, festékes anyajegyek stb.); testszerte nyirokcsomók tapintása; ajak, szájüreg áttekintése; emlők ta- pintásos vizsgálata (férfiaknál is); nőgyógyászati vizsgálat és citológiai mintavétel; herék, mellékherék, has áttapintása; végbélvizsgálat (végbéldaganatok, férfiaknál egyben prosztatavizsgálat is); a beteg kikérdezése korábbi betegségeiről, jelenleg fennálló esetleges panaszairól, a családban előforduló daganatos megbetegedésekről, dohányzásról, káros szenvedélyekről, tüdőszűréseken való részvételről. Amennyiben gyanú merül fel daganatos betegségre, a szükséges laboratóriumi, eszközös vagy képalkotó (CT, MR, ultrahang, endoszkópos) vizsgálatokra irányítás és a szakintézetbe való beutalás is megtörténik. Adataink szerint (amelyre a lap május 15-ei számában is történt utalás) 231 személy vizsgálata történt meg, és ebből 27 esetben merült fel a daganatos betegség gyanúja, amely 24 esetben igazolódott is endoszkópos, röntgen-, ultrahang- stb. vizsgálatokkal. Ez több mint 1 százalék. Az eredményből ítélve talán mégsem volt hiábavaló a csak „tapogatással” történő vizsgálat, ami nem csak kampány idején, hanem az év bármely munkanapján mindenki számára ingyenesen hozzáférhető. A klinikai onkológiai osztály és az onkológiai gondozó dolgozói Megélhetési bűnözésről beszélünk Véletlen baleset A lap május 21-ei száma arról adott hírt, hogy egy súlyos testi sértésnek minősülő ügyben nyomozást indított a rendőrség, mert Szolnok egyik iskolájában a pedagógus eltörte egy tízéves kisfiú ujját. A szülők szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelükben tudatják, hogy nem ők tették a feljelentést - annál is inkább, mivel úgy gondolják, hogy fiuk és a tanár egy véletlen baleset áldozata lett. A pedagógust nem okolják a történtekért, hiszen nagyon jó nevelő, és azt is tudják, hogy szándékosan ilyet soha nem tenne, mindig a gyermekek érdekében cselekszik. E véleményükkel az osztályból több szülő is egyetért, s - a kisfiú szüleihez csatlakozva - felajánlották a tanárnőnek maximális támogatásukat és segítségüket, amíg az ügy le nem zárul. A megsérült gyermek szülei szeretnék a kisfiút továbbra is ebbe az intézménybe járatni, mivel nagyon jó iskolának tartják, és remélik, hogy az osztályt ezután is a tanár néni taníthatja tovább. Verne: „Lángban álló szigettenger” A szolnoki Újvárosi Általános Iskola és Szakképző Iskolában már kedves hagyománnyá vált a Verne-vetélkedő megrendezése. Az idén is összemérhették olvasottságukat és ügyességüket a részt vevő csapatok. Verne Gyula Lángban álló szigettenger című regénye volt a megmérettetés tárgya. Tíz jól felkészült csoport várta izgatottan a változatos, érdekes feladatokat. A szoros küzdelemben első helyen végzett a Kassai iskola, második az Újvárosi, ifiig harmadik a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola csapata lett. A tartalmas délelőtt a gyermekeknek és felkészítő pedagógusoknak sok élménnyel szolgált. A jövő tanévben is váijuk az olvasni szerető versenyző diákokat! Az Újvárosi iskola magyar munkaközössége Első bál a kicsiknek Az Újszászi Városi Óvoda Intézmény első alkalommal rendezett jótékony célú ovibálján zsúfolásig megtelt a művelődési ház. A rendezvény fővédnöke, Nagyné dr. Szelmák Erika polgármester köszöntötte a közel kétszáz vendéget, majd az óvodások és a művészeti csoportok vidám, elbűvölő műsorai következtek. A jó hangulatú est sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a bevétel meghaladta a három- százezer forintot. Szabóné Balogh Etelka intézményvezető A közelmúltban Békemenet ’99 címmel H. K. személyes élményéről olvashattunk. Véleményem szerint a háborút nem csak sok ezer, de minden józan gondolkodású ember elítéli - főleg, ha igazságtalan, népelnyomó, területszerző. Békét, békét a világnak! Hányszor hallottuk ezt fél évszázadon át iskolában, munkahelyeken, gyűléseken a sztálinista diktatúrában, a gulyáskommunizmusban és a rendszerváltás után is. De emlékezzünk! 1917-től a marxi-lenini eszme báránybőrbe bújt farkasként, állandóan békét hirdetve próbálta terrorral, forradalmak szításával felforgatni a világot, hogy másokra kényszerítve Karcag képviselő-testülete 1926-27-ben elhatározta, hogy meghívja a hírneves, nagy tudású és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező geológust, Pávai Vájná Ferencet, vizsgálja meg, mit rejt a város környéki föld mélye. Á tudós a várostól tizenkét kilométerre, az úgynevezett Tatárülésen meg is találta az aranyat érő kincset, a gyógyvizet. 1928- ban feltört a víz, elkészült az első fürdőmedence is, amit egy homokbányában alakítottak ki, alját és oldalait gyalult deszkából építették meg. Ez idő tájt kezdtek a tanyasiak betelepülni a környékről, de az ország más részeiről is jövögettek érdeklődők, akik telket vásároltak - s megszületett Berekfürdő (amely még sokáig juttassa diadalra akaratát! A levélíró azt állítja, „sok százezren nem is merik utcára vinni véleményüket”. Én ki merem nyilvánítani a magam és sok embertársam nevében is, hogy valakiknek érdekében áll most is a béke magasztos fogalmával port hinteni az emberek szemébe, bölcsen hallgatva Európa utolsó véres kezű diktátorának rémtetteiről, ők azok, akik ráírták Bibliájuk fekete lapjaira a hitleri deportálások szörnyűségeit, közben megpróbáltak átsiklani a sztálini haláltáborok borzalmain, a nem is oly régi boszniai mészárlásokon, most pedig a koszovói népirtáson, tízezrek deportálásán, kivégzésén, az újabb holocauston, a Karcaghoz tartozott). Hatvan év után, 1992-ben elérkezett az ideje, hogy Berekfürdő elnyerje önállóságát. Meg is kezdődtek a megbeszélések. A belterületen és a rajta lévő értékeken hamarosan megegyeztek, a külterületi termőföld elosztásában sem volt vita. Ehhez nagy segítséget nyújtottak a törvény készítői is, mert előírták, hogy a termőföldet az állandó lakosok számarányában kell megosztani. Nem is volt szükség egyezkedésre. De a határkijelölésről megfeledkeztek, az kimaradt, s ezzel arra kényszerítették az érintetteket, hogy ki-ki egyedül üljön le saját asztalához és vesse papírra az elgondolását. A térképek elkészültek, de egyezség nem jött létre. E nélkül koszovói albánok teljes felszámolásának szándékán (amiről bátor emberek életük kockáztatásával szereznek bizonyítékokat). Szerintük a NATO a bűnös. Nem az a bűnös, aki elvetette a békés megoldás lehetőségét, országát és népét feláldozva kikényszerítette a háborút? Hiszem, hogy a diktátornak, a vele parolázóknak egyre kevesebben hisznek s megértik, hogy a zsarnok megfékezéséhez, egy világbékét fenyegető tűzfészek eloltásához az évek óta tartó türelmes tárgyalások sorozata után igenis a NÁTO erélyes fellépése a szükséges megoldás. Guth Sándor Nagykörű kellett felterjeszteni Göncz Árpád köztársasági elnökhöz kérelmünket, aki 1992. május 22-én önálló községgé nyilvánította Berekfürdőt. A határkijelölésből aztán olyan kavarodás lett, hogy a be- rekieknek vita nélkül jutó ezer- hatszáz hektár földből egy-egy gazdának a karcagiak hatvanöt- ezer holdja között 2-3-4-5 parcellában van szétszórva a földje. Úgy gondolom, hogy ennek hátrányait nem is kell részleteznem, s világos, hogy így sem a tagosítást, sem a korszerű tanyacsoportokat nem lehet kialakítani. Reméljük, hogy belátható időn belül ez a kérdés is rendeződik. Id. Kanta Gyula Berekfürdő Újból bebizonyosodott, hogy az Alsó-Jászság szervezőközpontjában, a mi szépséges szülővárosunkban, Jászapátin, a közbiztonságnak vannak hiányosságai. A minap betörtek egy megbecsült - városáért egész életében odaadóan dolgozó - nyugdíjas köztisztviselő otthonába, ingóságokat és baromfit keresve. Ingóságokat találtak, el is vitték, míg a baromfit a szomszédból zsákmányolták. Megélhetési betörés - mondhatjuk. A szomszédom földet művel, mert a nyugdíjat a mai világban fontos kiegészíteni, míg az enyém lassan a lakásom rezsijére sem lesz elég. A kiadásaimhoz viszonyítva alacsony jövedelműnek számítok, s ez a megállapítás annál is inkább helytálló, mert a minimálbér is nagyobb mértékben emelkedett, mint a nyugdíjam. Rendőrkapitányságért harcolna térségünk országgyűlési képviselője - aminek szervezése az Álsó-Jászságban indokolt lenné -, de inkább csökkentik az őrs létszámát. Szomorú helyzet. Sok a munkanélküli. Nekünk nincsenek ipari üzemeink, mi mindenből kimaradtunk. Igaz, városunkban sokféle szép iskola van, úgy is mondhatjuk, hogy „iskolaváros” vagyunk, de ipari háttér nélkül. Van vidékfejlesztési minisztériumunk, de a mi kistérségünkre nem figyel. Elmaradottság tekintetében valóban az észak-alföldi régióhoz tartozunk. A jobb jövő reményében természetes óhaj, hogy Pest megyéhez szeretnénk csatlakozni. Remélhetőleg kompromisszum révén a számunkra is kedvezőbb döntés születik majd. Mi bizakodunk, hogy lesz még nekünk jobb is, ahol a nyugdíjasok is nyugodtan és biztonságban élhetnek. S. P., Jászapáti A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A szolnoki Mátyás Király Általános és Alapfokú Művészeti Iskola Corvinka Néptáncegyüttese is részt vett a Szekszárdon rendezett „Pünkösdölő” országos gyermek- néptáncfesztiválon. A huszonhét együttest felsorakoztató seregszemlén Szolnokot egyedül képviselő csoportnak erős mezőnyben kellett helytállnia, hiszen sok nagy hírű felnőttcsoport és utánpótlása is képviseltette magát. A Corvinka - nagy közönségsikert aratva - két műsorszámmal mutatkozott be. A zsűri - helyosztó feladata nem lévén - igen elismerően nyilatkozott a táncosok tudásáról, színpadi megjelenésükről, előadói készségükről. A több mint hatvan gyermek a gondos szervezésnek, a szép környezetnek és a sok kiváló csoportnak köszönhetően nagyszerűen érezte magát. (beküldött fotó) Szétszórt földrészek a határban A kérdés az, képesek vagyunk-e mosásba hozni a felzárkózási folyamatot? Napjainkban igen fontos annak elősegítése, hogy az egyének és közösségek átfogó képet kaphassanak, alkothassanak maguknak a hazánkban zajló folyamatokról. Ehhez tudni kell: mi a lényege a hazai, megyei átalakulásnak? Nos, több szakember szerint az igazi kihívás nem a rendszerváltás, hanem az, hogy a rendszerváltozás mozgásba hozza-e, felgyorsítja-e a fejlettebb országokhoz s régiókhoz történő felzárkózási, átalakulási (modernizációs) folyamatot. Vagyis a kihívás alapkérdése az, hogy vajon milyen Európát, milyen Magyarországot, milyen régiót - s megyét - akarunk magunknak? Bizonyára modernebbet, civilizáltabbat, szebbet, jobbat, igazságosabbat a jelenleginél. De vajon mikor és milyen úton-módon lesz jobb sorsa az embereknek? Ha a gazdasági növekedés és a jövedelemszintjük nő; ha mérséklődnek a települések és egyének közötti markáns 'különbségek; ha a fejlettebb régiókkal fel tudjuk venni a versenyt; ha az emberek élet- feltételei, élet- és munkaesélyei, életmódjuk gazdagodik, humanizálódik. Most már csak az a kérdés: milyen régió, milyen új megye jön létre, és ebben mekkora szerepe van, illetve lesz a megyében zajló - avagy agonizáló - gazdasági, politikai, kulturális folyamatoknak? Hisz ezektől függ a leendő régió hatékony és igazságos működtetése, az ezeket mozgató önkormányzatok, tőkét befektetők, kamarák, fejlesztést dinamizáló tanácsok, tanácsadók értékelése, minősítése. A most zajló vitákban a majdani régiók egyenlősége, egyenlőtlensége kontra hatékonysága foglalkoztatja az érintetteket, települési vezetőket, érdekfeltáró, érdekképviselő önkormányzatokat. Az például, hogy vajon a regiona- lizálódási folyamat javítja-e majd a megyék, régiók versenyképességét a globális vagy európai, illetve a keleti piacon, vagy növekvő etnikai, politikai és gazdasági konfliktusok irányba halad. Bízunk abban, hogy Közép-Európa és a hazai költségvetés képes lesz finanszírozni a mi modernizációnkat is, vagy ha nem, akkor további lemaradásunk, kudarcunk következményeit kell majd kezelni, anyagi terheit viselni. Hisz a lecsúszás kompenzálásának is ára van. Ám sok függ attól is, hogy településeink milyen gyorsan és milyen mértékben fogalmazzák meg s gondolják újra és határozzák meg önmagukat, menynyire rugalmasak a kihívásokkal, kockázatokkal járó változások befogadására. Ez azt is jelenti, hogy fel kell gyorsítani a reformokat gazdaságban, egészségügyben, oktatásban, állami, önkormányzati, párt- és civil szerveződésekben. Sok múlik azon is, hogy meg tudjuk-e győzni a közvéleményt a reformok szükségességéről, célszerűségéről. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az aktuális perspektivikus érdekek feltárása, képviselete, fejlesztési célok kitűzése után - és ezek függvényében - lenne igazán értelme a vizsgálni, átalakítani a jelenlegi szervezeti, intézményi, oktatási, egészségügyi stb. kereteket és egyéb eszközrendszert. A több évtizedes gyakorlatot és az új kihívásokat ösz- szehangolva kell a jelenlegin változtatni, törekedve akár a rizikó minimalizálására, akár a versenyképesség és a minőség maximalizálására. Ezek megvalósítása közös stratégiák kidolgozását igénylik, ami ma szinte lehetetlen egy tervező, elemző megyei, regionális egység felállítása, működtetése, finanszírozása nélkül. Bármennyire meglepő, ám tény, hogy az Európai Úniónak nem feladata a „szegény” országok támogatása, hanem a gazdasági nehézségekkel küzdő régiók felzárkóztatása, fejlődésének és szerkezeti alkalmazkodásának elősegítése, a különböző régiók közötti különbségek mérséklése, a kevésbé előnyös helyzetű régiók elmaradottságnak leküzdése. Ugyanakkor a szóban forgó, a felzárkózás esélyeit meghatározó régiónk előnyeit, hátrányait is mérlegelni kell. S ha vannak is itt gondok, visszamaradottságok, nem szeretnénk, ha csupán szegény rokonnak tekintenének bennünket, a megyénket, akkor, amikor számtalan, jelenleg kiaknázatlan, ám potenciálisan gazdag értékkel bír a Jászkunság. Dr. Bálint Sándor, Szolnok
