Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-21 / 142. szám
TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL Nem azért a száz forintért Nemrégiben egy riportalanyom azt mondta, hogy Amerika azért lett olyan gazdag, mert szigorú az adórendszere. Nos, cáfolni vagyok kénytelen, mert szerintem pedig az automatái miatt van sok pénzük az óceánon túliaknak. Van Mezőtúron az egyik diszkont bejáratánál egy italautomata, mely eklatáns példája annak, hogy lehet extraprofitot elérni. Az árusított ( illetve nem árusított) üdítő márkája természetesen a tengeren túlról származik. A napokban történt, hogy a huszonnyolc fokos melegtől elcsigázott polgár egy hideg italra szomjazva odalépett a géphez. Figyelmesen elolvasta a használati utasítást, majd bedobta a 100 forintot, s megnyomta a gombot. Várta, hogy a masina kiadja a jégbe hűtött és fémdobozba zárt nedűt. Várt egy percet, majd még egyet: semmi. A pénzvisz- szaadó gomb nem funkcionált, ezért bement a diszkontba, amelynek bejáratánál a gép állt. Mindössze tíz perc várakozás után előkerült az üzletvezető, aki viszont azt mondta, az automatához semmi közük, ők csak helyet adtak neki. Kifelé menet egy ifjú pár azt javasolta, rúgjon bele egy jó nagyot a fémkaszniba, volt rá eset, hogy az erélyes behatásra az visszaadta a pénzt. Nos, az úr elengedett egy jobblábast, majd még egyet. Persze se pénz, se üdítő. Megunva a dolgot, otthagyta az egészet, s elment, hogy a hagyományos módszerrel szerezze be a szomjoltót. Az egészben csak az a furcsa, hogy „Nem működik" táblának még a nyomát sem látta. Nekem pedig a történetről csak az jut eszembe, hogy ezzel az erővel hazánknak is nagyon gazdagnak kellene lennie, hiszen naponta fizetünk ki olyan ösz- szegeket, amiért nem kapunk semmilyen ellenszolgáltatást. Csak ezekben az esetekben a rugdosásokkal még reményünk sincs, hogy viszontlássuk forintjainkat. G. G. Felidézték a régmúlt emlékeit Újabb találkozó hamarabb Akik el tudtak menni a találkozóra ... FOTÓ: ZENTAINÉ Negyven év bizony hosszú idő. A mezőtúri Újvárosi Általános Iskolában 1959-ben végzettek a közelmúltban tartották találkozójukat. Többen sajnos már nem tudtak elmenni az összejövetelre ... A szokásos osztályfőnöki órán Molnár Mihály „adta be” a jelentést, s szomorúan mondta, bizony a hatvanhárom diákból hatan már soha nem tudnak megjelenni. Az akkori tanári karból is csak négyen tudtak jelen lenni a jeles eseményen. Mintegy negyvenen gyűltek össze, hogy felidézzék a régmúltat, a gyermekkor végét jelentő ballagást. Ami szintén érdekes volt, hiszen az addig vegyes osztályokat nyolcadikban kettéválasztották, külön tanultak a fiúk és külön a lányok. Az alapfokú tanulmányok zárásaként jellemezhető jeles programot pedig a szebbik nem képviselői nem tarthatták meg. Természetesen minden öregdiák beszámolt arról, mire is vitte azzal a tudománnyal, amit Mezőtúron sajátított el. Tóthné Kara Judit, az intézmény jelenlegi igazgatója ismertette, hogy is állnak most, milyen helyet foglalnak el a város oktatásában. Elhangzott, időről időre előkerül a nagy múltú iskola megszüntetésének, összevonásának gondolata, ami ellen az öregdiákok is tiltakoztak. Az óra után következett az ebéd, ami közben felidézték a régmúlt történéseit. Előfordult az is, hogy megkérdezték a másiktól: te ki vagy? A hosszú, egymástól távol töltött évek után ugyanis nem mindig ismerték meg egymást. Abban viszont megegyeztek, hogy a legközelebbi találkozásig nem várnak negyven évet. A gömöri holdas második helyet hozott Kecskeméten Rendszeresen indul a pályázatokon A mezőtúri Búsi Ágnes fazekas, népi iparművész örök második- ként-harmadikként jellemezte magát. Hiszen szinte minden pályázaton indul, és csak egyszer sikerült az elsőséget megszereznie. Legutóbb Kecskemétről hozott el egy „ezüstérmes” helyezést. Ágnes édesapja is ko- rongozó, és ő is rendszeresen indult régebben különböző megmérettetéseken. így aztán nincs könnyű dolga, hiszen a vetélkedések zsűrijében sokszor olyanok ülnek, akik apja munkáit is értékelték egykoron. Két évet dolgozott az iparszerű termelésben, majd 1992-től a házukban berendezett műhelyben „önállósította magát”. Nyolc éve megszerezte a népi iparművész címet. Elmondta, egészen az általános iskola befejezéséig nem gondolt arra, hogy fazedolgozik. A formákat, mintákat általában megbeszéli édesapjával, az új motívumok így alakulnak ki. Ha egy pályázatról tudomást szerez, azon biztosan elindul. így tehát természetes volt számára, hogy a XIV. országos fazekasfesztiválon is részt vegyen. A kiírás szerint olyan fazekasalkotásokat vártak, melyek őrzik a különböző tájegységek hagyományait, illetve azokat korszerű formában dolgozzák fel. Ágnes gömöri holdas és csurgatott edényekkel, buty- kossal, falitállal, szilkével és kancsó- val készült. A zsűri értékelése szerint nagyon jól ötvözte az alapformát a túri „ízekkel”. Második lett, de legközelebb ismét próbálkozik. A cél természetesen ugyanaz: az elsőség. Búsi Ágnes mintát karcol kas legyen, akkor döntötte el, korongozni fog. Igen sokféle edényt, dísztárgyat készít, s mind zsűrizett termék. Természetesen túri agyagból Több bért érdemebiének a kevi oktatok A közelmúltban a Pedagógus Szakszervezet (PSZ) helyi csoportja ünnepi rendezvényt szervezett a kevi sportcsarnokban, ahol az érdekvédelmi szervezet főtitkára nyilatkozott lapunknak. Borbáth Gábor főtitkárt arra kértük, értékelje a túrkevei pedagógusok helyzetét. Elmondta, alapvetően a bértáblát betartja a város, de ezen felül további juttatásokat nem kapnak az oktatók. Pedig munkájuk minősége alapján több bért érdemelnének. Bízik benne, ha a város gazdasági tervei teljesülnek, erre a területre többet tud majd fordítani.- Milyen a kapcsolat a PSZ és a kormányzat között, milyen lehetőségeik vannak az érdek- védelem érvényesítésére?- Az oktatási tárcával megfelelő a párbeszéd - mondotta -, kormányzati szinten ugyanez már nem mondható el, az érdekegyeztetés gyakorlatilag szünetel. A tavaszi tüntetés némi eredményt hozott, de jobb lenne, ha a problémákat tárgyalások útján rendeznénk, nem így. A minisztérium hosszú évek után végre hivatalosan is elismerte a pedagógusnapot, ami jelentős előrelépést jelent. Mesterszálláson mindenkit ismer Véletlenül lett postás A faluban mindenki ismeri, és rendszeresen megállítják. No nem a polgármesterről van szó, hanem Mesterszállás egyik postásáról, aki nyolc éve járja az utcákat. Ezt a mozdulatot akár naponta százharmincszor is meg kell ismételni Bencsik Pálné tulajdonképpen véletlenül lett postás. Ugyanis a gyes lejárta után régi helyére nem tudott visszamenni dolgozni, de éppen akkor kerestek kézbesítőt. Jelentkezett, felvették, s ottragadt. Már nyolc éve, hogy meleg- ben-hidegben, esőben-hóban kerékpárjával járja az utcákat. A faluban mindenkit ismer, s rendszeresen megállítják, van-e levél, jött-e a nyugdíj, vagy egyszerűen csak azért, hogy néhány szót váltsanak vele a mindennapokról. Otthon három gyermek várja, akik persze naponta „kérik” az ebédet. Ezt kétféleképpen tudja megoldani. Vagy már hajnalban főz, s akkor azt csak meg kell melegíteni délben, vagy pedig amikor végez, akkor készít ételt családjának. Állatokat csak annyit tartanak, amennyit megeszik a família. Nem érné meg. A táp drága, a malacért meg alig fizetnek. Hogy fárasztó-e naponta a több kilométer biciklizés? Azt mondja, nem, mert már megszokta. A legtöbb dolga két időszakban van, mindkettő a pénzzel kapcsolatos. Az egyiknek örülnek a mesteriek, mert az a nyugdíjkézbesítés, a másiknak kevésbé: akkor szedi a tévédíjat. Már geográfushallgató, felvételi nélkül Földrajzból minden szinten jeles Több földrajzversenyen vett már részt a túrkevei Ványai Ambrus gimnázium végzőse, Szemes Attila. Egyik legutóbbi megmérettetése egyenes utat biztosított a JATE geográfus szakára. A Bacsó Nándor földrajzvetélkedés, melyen megyénk középiskolásai mérték össze ez irányú tudásukat, akár edzésnek is felfogható lett volna Attila számára. A következő verseny, a Szeghalmon megrendezett, az évek során országossá bővült Kovács János verseny tétje ugyanis nem mindennapi volt. A legjobbak bejuthattak a szegedi JATE geográfia szakára. Nem egyszerű dolog itt jó eredményt elérni, hiszen a kihúzott tételt azonnal ismertetni kellett a szakmai közönség előtt. S az sem könnyítette meg a fiatalok dolgát, hogy a zsűriben neves egyetemi kandidátusok, docensek, tanárok foglaltak helyet, akik igen szigorúan bírálták az elmondottakat. A Kevíben tanuló ifjú „földrajztudós” az elérhető 360 pontból 315-öt magáénak tudhatott, ami mindössze három ponttal volt kevesebb, mint az első helyezetté. Az „ezüstérem” viszont már feljogosítja arra, hogy ősztől Szegeden, az egyetemen folytassa tanulmányait. Azt persze tudni kell, hogy Attila nem „ad hoc” jelleggel készült a megmérettetésekre. Folyamatosan képezte magát, bővítette ismereteit, az elért eredmények sokéves munka révén születtek. Nem hallgatta el azt sem, hogy nagy segítségére volt Sallai Lászlóné tanárnő. [Pr Szemes Attila Az oldalt szerkesztette: Garancsi Gábor Fotó: Takács Antal Területi irodánk címe: Mezőtúr, Kossuth tér 1., Déli kapu Telefon: 350-277, mobil: 30/206-76-33 Van, aki nem teheti meg, és van, akinek nincs ideje nyaralni A szabadság nem mindig jelent pihenést Bizony mindenki a bőrén érezheti, lassan visszavonhatatlanul beköszöntött az év legmelegebb évszaka, a nyár. A legtöbben ilyenkor veszik ki szabadságuk jelentős részét. Annak néztünk utána Mezőtúron és Túrkevén, vajon jut-e idő pihenésre is. De miért is tettük fel a kérdést, hogy maradnak-e napok a kikapcsolódásra is? Ugyanis kérdéseink nyomán kiderült, nem egyértelmű, hogy aki kiveszi a szabadságát, az üdülni megy. Míg volt olyan, aki elmondta, külföldre készül, olyan is akadt, aki elmaradt otthoni munkáit akarta elvégezni. G. Antal például, mivel gyermekei ilyenkor szüleinél nyaralnak, mindig júliusra időzíti a lakás festését. Ezen dolgozik vagy másfél hétig, a maradék időben talán ki tud majd menni feleségével a strandra, vagy pecázni. Sz.-néAranka középkorú ügyintézőként ugyan szeretne valahova kimozdulni a városból, de mint fogalmazott, ha nincs miből, marad Túron. Neki ugyan van munkahelye, de félje csak jövedelempótló támogatást kap. Igaz, most véget ért a tanév, de mindjárt itt a következő, a két, általános iskolás gyerek elindítása pedig nem kevés pénzbe kerül. F. István vízügyes szakember családjával gyakorlatilag minden évben elutazik hosszabb-rövi- debb időre. Idén Balatonsze- mesre mennek, vállalati üdülőbe egy hétre. Sikerként könyvelte el, hogy nagylányát is el tudta csábítani a családi programra. Volt olyan is, hogy németországi rokonaikat látogatták meg, ami, mint fogalmazott, számukra szintén üdülésnek számított. Vendéglátóiknak már nem biztos, hogy pihenés volt a kint töltött idő. Megkérdeztünk egy nyugdíjas nénit is, aki csak annyit mondott, ifjabb korában ideje nem volt arra, hogy nyaraljon, most meg pénze nincs. Mert hiába utazhat ingyen a vonaton, de a szállásért, ételért fizetni kell, nem is keveset. Neki az a nyaralás, ha a meleg időszakban meglátogatják az unokák, ők ugyanis csak ilyenkorjönnek, mert vagy nem érnek rá a szüleik, hogy elhozzák őket, vagy az iskola az akadály. Visszaköltözhetnek a diákok Szeptembertől már itt tanulnak a diákok Sokáig nélkülözniük kellett a mesterszállási diákoknak megszokott környezetüket, de a közeljövőben átadják a rekonstrukció után megszépült épület, s az új tanévet már itt kezdhetik. Sok dolguk volt a kivitelezőknek az öreg ingatlanon. A tető adhatta talán a legnagyobb feladatot, de mint az mára bebizonyosodott, nem volt lehetetlen rendbe hozni. Talán aki régen járt az intézmény felé, ma már rá sem ismerne, hiszen a falakat és a nyílászárókat is felújították. Kovács Zoltán vállalkozó - aki a belső és a külső festésen dolgozik - elmondta, alig egy hónap volt szükséges számukra, hogy a rájuk bízott feladatokat elvégezzék. Amennyiben rajtuk múlik, napokon belül megkezdődhet a munkálatok utáni takarítás, majd pedig a költözködés. Amikor ottjártunk, már mindössze néhány ablak, illetve ajtó mázolása és a lábazatfestés elvégzése volt hátra. A festő szerint fájtuk nem múlik, hogy a megszépült falak között kezdjék a gyerekek az ézredfordulós tanévet.
