Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-17 / 139. szám
4. oldal A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 1999. június 17., csütörtök Az országos földrajz-földtan verseny helyezettjei között Egerben, a TIT Teleki Pál országos földrajz-földtan verseny országos döntőjén a megyei versenyek győztesei mérték össze tudásukat szóban, írásban és terepgyakorlaton. A 7. évfolyamon negyedik helyezést ért el Szabó Viktor, a tiszafüredi Kossuth Általános Iskola tanulója (felkészítő tanára Frischné Nagy Katalin), míg a nyolcadikosok korosztályában szintén negyedik lett Gyuris Ferenc, a tiszaföldvári Kossuth iskola diákja (felkészítő tanára Galgóczi Vilma). G. V., Tiszafóldvár Parlagfűirtással harcolnak az allergia ellen Jászboldogháza Önkormányzata „Három szombat” elnevezéssel általános iskolásoknak hirdetett hasznos elfoglaltságot. A községben több mint 567 kilogramm parlagfű — körülbelül 207 808 szál — került egy hatalmas halomba, melynek megsemmisítéséről a polgármesteri hivatal gondoskodott. A tanulók és segítőik — szülők, nagyszülők — családi strandbelépőt kaptak erre az alkalomra. A munkával természetesen nem ért véget a parlagfűirtás, hiszen az iskolások is tudják, milyen súlyos allergiát okoz a most még szépnek és veszélytelennek tűnő zöld növény. Ez idáig a legtöbbet — 73 kilogrammot — a 8. osztályos Barátin Csaba gyűjtötte. Virágzásig folyamatosan szedik a töveket a boldogházi gyerekek. A jutalom minden kilogramm után egy tombolajegy, amit június 18-án, az utolsó tanítási napon válthatnak be értékes nyereményekre. Zrupkó Ferencné igazgató Nemes adakozás Az Együtt Egymásért Alapítvány közhasznú szervezet nyilvánosan is köszöni támogatóinak azt a segítséget, amelyet a Kisújszálláson május 29-én megrendezett országos gyermektalálkozó és Ki mit tud? megvalósításához adományaikkal, anyagiakkal, erkölcsileg és személyes közreműködéssel nyújtottak, hozzájárulva ezzel az esemény sikeréhez. Szakácsi Rudoifné Kunmadaras A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat — a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával ■— feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Perifériára szorult kistérség A térkép jól szemléleti, hová „kívánkozik” a Jászság — és természetesen vele együtt a megye ... a szerző rajza Megy ez, mint a karikacsapás! így is, úgy is csak úgy lehet, ahogy a kormány akarja a régió- beosztást: rákényszerítik akaratukat megyékre, kistérségekre. „Szertefoszlott a Pest megyével való régiókialakítás” — olvasható a lap június 5-i egyik cikkében. Valóban? A Hajdú-Biharral és Szabolcs-Szatmár- Bereg megyével való régióalkotás a megye kialakult kapcsolatrendszereit nem részben, hanem teljesen figyelmen kívül hagyja! Módosítani kell a területfejlesztési törvényt, hogy a megyék kellő önállósággal és forráslehetőséggel rendelkezzenek. Akkor mire jó az egész? Jól járt Tiszaug. Viszonylag közel kerül a régióközpontjához. A Jászságnak nincs sem vasúti, sem közúti közlekedési kapcsolata Debrecennel. Az összekötő utak is, de különösen a főutak, de még a fő vasútvonalak is kikerülik a Jászságot, mintha megijednének ettől a kistérségtől. A Nagykunság közlekedési szempontból kapcsolódik Debrecenhez, de a Jászság nem. Tiszaug után a Jászságnak kell kiszakadni a megyéből? Ezt akarjuk? Sokan vallják: csak ezen az áron kapcsolódhatunk Pest megyéhez. Nagy távlatban régióparlamentek alakulnak, mint az európai uniós államok régióiban is. Mit várhat egy minden tekintetben perifériára szorult kistérség? Minden az emberért, a lakosság életkörülményeinek javításáért történjen — a kistérségek érdekének szem előtt tartásával! Ez az óhajunk! Szabari Pál, Jászapáti A kengyeli helyi adóról megjelent cikkek margójára A botrányainkról leszünk híresek? A megye lakói, újságolvasói ritka kivételtől eltekintve Kengyelről mostanában csak problémákról olvashatnak. Ezt a megállapítást látszik alátámasztani a május 26-ai lapszám „Lázadó kengyeli őstermelők” és a június 1-jén megjelent „Adóbojkott Kengyelen” című cikk is. „A kengyeli önkormányzat tavaly áprilisban fogadta el azt a rendeletet, melyben kimondták: félmillió forint árbevétel felett az őstermelőknek is iparűzési és kommunális adót kell fizetniük” — áll az egyik írásban. Azóta több mint egy év eltelt! Vajon fordultak-e kérelemmel az őstermelők az önkormányzathoz, hogy a másfél százalékos adó számukra elviselhetetlen, s ez a családjukat teljes anyagi ellehetetlenülésbe sodorná? Nem! Ez az adó azt a célt szolgálná, hogy segítse a falu közösségét, annak életét, az önkormányzat működését, és ha kell, anyagilag támogassa a rászorultakat. Na már most! Az önkormányzat nem vet ki adót arra, akinek emiatt veszélyben a megélhetése, s kénytelen lenne segélykérelemmel fordulni a hivatalhoz. Az a gyanúm, a tiltakozás valódi oka nem a másfél százalékos adó, hanem a feszültségteremtés. A szervezők és aláírók megfeledkeztek arról az egyszerű tényről, hogy tiltakozás helyett kérni is lehet: szavakba foglalva, papírra vetve és az arra illetékesnek benyújtva. S ha ez nem vezet eredményre, akkor lehet fellebbezni. Mindennek van egy ügymenete. A vádlottra se a Legfelsőbb Bíróság mondja ki az ítéletet először. Ez alatt az egy év alatt ezt az ügyet az újság közreműködése nélkül kellett volna elintézni. Ez kengyeli ügy. Helyi adó. A lap olvasói a megyében azt gondolhatják, hogy itt csak és kizárólag támadással tudunk a legegyszerűbb ügyekben is az önkormányzattal szemben elérni valamit. Valójában másról van szó. Az őstermelők keményen dolgoznak a földjükön. Megtermelt javaikat még ilyen kis százalékban sem akarják megosztani azokkal, akiket ebből a pénzből az önkormányzat esetleg segíthetne: mint például a munkanélkülieket — holott ezek az emberek 8-10 évvel ezelőtt még dolgoztak, gondoskodtak a családjukról. Ők azok, akik a rendszerváltással nem kaptak földet. Nem volt nekik azelőtt sem. Ötven-hatvan évvel ezelőtt is éltek családok, akik „csak” dolgoztak mások birtokán. Mai leszármazottaik ugyanúgy napszámosok lettek, mint ők voltak hajdan. A mezőgazdaságban a munka szezonális. A rászorultaknak fél évig nincs lehetőségük arra, hogy kiegészítsék kevéske segélyüket pluszmunkával. Ezek az emberek önhibájukon kívül kerültek a megalázó nyomorba. Országos viszonylatban is így van ez. Ók azok, akik nem kaptak milliós végkielégítést. Ők azok, akik nem hajtották haza a teheneket a té- eszből. Nem vásárolták meg a traktorokat fillérekből. Ők az örök kisemmizettek. Na, kérem! Ezektől az emberektől és a gyermekeiktől sajnálják a fizetendő adót, megalázó helyzetüket még mélyebbre süllyesztve. Szégyen! (Név és cím a szerkesztőségben) Igaz barátokra találtunk Szolnok egyik testvérvárosa Nagybánya, Erdély zöld mezőinek színes virága. A Kárpátok úgy oltalmazza ezt a szép helyet, mint ahogyan a várfalak a várat. A hegyek gyomrában ércek és ásványok rejtőznek, a hatalmas erdők dús oxigénnel táplálják a levegőt. A lezúduló patak vize jótékonyan hat a pára- tartalomra, felfrissülést nyújtva a nyári hőségben. A városnak bő kézzel osztogatta kincseit a természet. Nagybányára mindig szívesen megyünk, mert szép város és őszinte, igaz barátok fogadnak bennünket. Bár a két város között nagy a távolság és országhatár is elválaszt bennünket, a nyugdíjasklub tagjainak ez nem jelent akadályt, mert igaz barátok között nincsenek távolságok és határok... Földes József, Szolnok Látlelet A kórházak állapotáról Az elmúlt időben volt „szerencsém” több egészségügyi intézményben is gyógyulást, javulást keresni. A tapasztalatom lesújtó. Akarva-nem akarva tudomásul kell venni, hogy szegények vagyunk. De bárhogy is van, nem lehet megengedni, hogy a jelenlegi viszonyok sokáig uralkodjanak: gyógyszer hol van, hol nincs. Egyes készítmények soha nincsenek, mert túl drágák (hozza be a hozzátartozó). Ágynemű? Vagy jut, vagy nem; rongyos, gombtalan. A takaróról ne is beszéljünk. A fürdőszoba és WC minősíthetetlen. Rossz a vérnyomásmérő, nincs lázmérő, keresni kell az infúziós állványt ... A kórház nem hizlalda, tartja a mondás, de alkalmanként elképesztően gyatra az ebéd, és sok intézményben még gyatrább a vacsora: van hely, ahol kizárólag tasakolt vacsorát adnak. Egy betegtársamat elbocsátották, hazaküldték a betegszállítóval. Reggel összepakolt, felöltözött és várt. Másnap jöttek érte . . . Egyes vizsgálatok ismétlődnek. Hiába van a szakrendelés, a labor, a sok-sok sorban állás, ha bekerültél a kórházba, ott minden újrakezdődik. Az igen fárasztó éjjeli ügyelet (ahová gyakran kezdőket vagy kevésbé képzetteket is beosztanak) után az orvos pihenés nélkül folytatja a napi munkát. Előfordult egy kiemelt helyen, hogy ünnep és munkaszünet miatt négy napig nem volt vizit. Nem ritka, hogy az esti vizit máshol is elmarad. Nevetséges orvosi fizetésekről hallani. Botrányosnak tartom a hálapénzt, de sajnos azt is be kell látni, hogy rákényszerülnek. Orvosnak és betegnek egyaránt megalázó. A gyógyítás mellett hatalmas adminisztráció terheli az orvost. Az ápolók és ápolónők munka után kénytelenek még másodállást is vállalni, mert valamiből élniük kell. S lehetne sorolni a furcsaságokat. . . Minden megbecsülésem az egészségügyben dolgozóké, mert ilyen körülmények között is igyekeznek esküjük szellemében dolgozni. íróasztal mellett hozott döntések helyett ajánlanék néhány napot inkognitóban valamely intézményben azoknak, akiknek kezében van a kórházak sorsa, hogy belássák végre, sürgősen meg kell találni a kivezető utat, mert az egészségügy haldoklik. .. J. P., Szolnok Túra a Mecsekbe Nem kell nekünk külföldre utazni ahhoz, hogy szépet, újat lássunk! A szolnoki Közalkalmazott Természetbarátok Turista Egyesületének tagjai a Kelet-Mecsek hegységben túráztak. A kétnapos kirándulás alkalmával először meglátogattuk Pakson a szabadtéri vasúti múzeumot. Onnan Szek- szárdra érve a város főbb nevezetességeivel ismerkedtünk, majd a Magyaregregyhez közel eső Máré várát tekintettük meg, ahonnan indult az „Egri csillagok” története. Vársétánk után továbbutaztunk a sikondai gyermektáborba, a szálláshelyünkre, amely igen kellemes környezetben van. A napot nyársalással, flekkensütéssel, beszélgetéssel fejeztük be. Természetesen a jó hangulat sem maradt el. Ízelítőt kaptunk egy helyi népviseletbe öltözött ifjú pár esküvőjéből is. Másnap elindultunk a „Rockenbauer” dél-dunántúli „Kék túra” egyik legszebb részének bejárására. Az utunk Zobákpusztáról indult, Kisújbánya érintésével értük el Óbányát, majd onnan vissza a Máré-várhoz. Különösen szép rész a Kisújbányától húzódó Óbá- nyai-völgy a kis vízeséseivel, valamint a Csepegő szikla látványa. Ha valaki járt már a Szalajka- völgyben, a Holdvilág-árokban vagy a Rám-szakadékban, nos, e tájak szépségét ezen az útvonalon együtt láthatta. Hír Istvánné túravezető Magyarország nagy értéke az a szellemi tőke, amely a korábbi évszázadokban és napjainkban is — a kedvezőtlen történelmi és gazdasági lehetőségei ellenére — világra szóló eredményeket produkált. A közelgő Semmelweis- évforduló — és a közelmúlt ünnepe, a pedagógusnap — alkalmából a múltból a jövendőre tekintve mutat példát a 350 éve született tudós, Pápai Páriz Ferenc, aki nemcsak a gyógyítással, tanítással, hanem irodalmi és széles körű tudományos munkásságával is megajándékozta korát és jövő nemzedékét. Pápai Páriz Ferenc Désen született 1649-ben, ahol apja református lelkész volt. Erdély legviharosabb történelmi időszakában élt. Tanulmányait részben itthon, részben Európa híres egyetemein végezte. Kiváló Több mint orvos: Pápai Páriz Ferenc Egy polihisztor, aki gyógyított, tanított, írt és az ország követe volt prédikátor lehetett volna, ha a papi hivatást választja — mint legtöbben ebben az időben. Heidelbergben a bölcsészeti tanszékre professzori meghívást kapott, de nem fogadta el. Helyette Baselbe ment, ahol orvosi tanulmányokkal foglalkozott. 1674-ben doktorrá avatták, elnyerte az akadémiai tagságot azon az egyetemen, amelyet a legjobbnak tartott a korabeli Európa, ahol maga Paracelsus is oktatott hajdan. Pápai Páriz Ferenc mindent megtanult, amit a korszerű gyógyászat megkövetelt, még boncolt is. Az Európából hazatérő tudós Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvari orvosa lett. 1680-ban, „mint mindenes tudós”-t, kinevezték az enyedi Bethlen-kollégium pedagógiai tanszékére professzornak. Itt közel negyven évig, haláláig tanított természettant, történelmet és rög nyelvet, sokoldalú, kimagasló képességű tudós sorra jelentette meg vallási, erkölcsi, egyháztörténeti, irodalmi és orvostudományi munkáit. A Pax animae-ben a lélek békességéről, a Pax corporisban az emberi test belső nyavalyáinak okairól ír. Testi és lelki betegségeink öszszefüggéseiről tett megállapításai korát messze megelőzték. A napjainkban is élvezetes olvasmány a maga idejében kitűnő orvosi kézikönyvnek számított: „A vesefájás nem mindenkor csak a vesékben, ha- nem a vi- f z e 1 e t n e k utaiban vagy az hólyagra menő csatornáin is érzik” — úja —, vagy: „...ha a gyermek ijedez álmában — minthogy az gyakrabban a gyomorban megkeseredett téjnek, az agy velőt érdeklő keserő párájából vagyon — adj színmézet neki, hogy jócskán nyalogasson”. Verset is írt magyar, görög és latin nyelven. Az ő érdeme Szenczi Molnár Albert latinmagyar és magyar-latin szótárának további bővítése, amelyet több mint 150 évig használtak. A szótárral ma is lehet dolgozni, mint művelődéstörténeti emlék pedig egyedülálló; a nyelvújítás előtti századok archaikus magyar szógyűjteménye. Pápai Páriz Ferenc kiváló diplomata volt. Apafi fejedelem követségbe küldte a protestáns Európa valamennyi világi és egyházi vezetőihez. Ebben a küldetésben eredményesen szolgálta a nemzet erkölcsi és anyagi javulását, a magyar tudomány fejlődését. így szerzett ösztöndíjakat Európa legjobb egyetemeire a tehetséges erdélyi diákoknak. Felülmúlhatatlan szervező- képességét jelzi, hogy Anna királyné felhívására Anglia ösz- szes templomaiban egyszerre szólították fel a híveket adományra az elpusztított enyedi kollégium javára. Tizenegyezer fontsterling gyűlt ekkor össze. Pápai Páriz Ferenc sorsa jellegzetes magyar tudóssors, aki ellenállt a korabeli „agyelszívásának. Lemondott a biztos megélhetést, nyugodt kutatói munkát biztosító nyugat-európai egyetemi katedrákról. Az idegen elnyomás és belső viszályok tépázta, szegény Magyarországot választotta — nemzedékeknek mutatva ezzel példát. Dr. Nemes András, Szolnok I
