Új Néplap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-05 / 103. szám

Itt a május, itt a jó idő, irány a játszótér! A martfűi központi játszópark most egyéves, s azóta sok gyereknek szereztek már örömet az ötletes, látványos kivitelű fajátékok. Lassan vagy gyorsan? Szépen csendben, mondhatnánk távol a világ zajától elkezdődött va­lami Cserkeszőlőn. A község páratlan kincséről, a termálvízről a külföldi vendégek csodákat mesélnek már hosszú-hosszú évek óta. Ám valami miatt ezt nem aknázta ki a község. Aztán megpezsdült egyszerre az élet, úgy gondolta a település új vezetése, nem szabad hagyni, hogy elrohanjon a világ mellettük. Hirtelen felvonultak a gépek, ledúrták a csúnyácska piacteret, üz­letsort építenek a fürdő bejárata mellé, s ha sikeresek lesznek a pá­lyázatok, nyárra nem csupán megyénk, hanem talán az ország egyik legmodernebb termálstrandját látogathatják a vendégek. Lehet vi­tatkozni, melyik a jobb megoldás, a lassan de biztosan haladás, vagy a korunk szellemének megfelelő amolyan „durr bele”-módszer. Mindkettő rejt magában kockázatot. Az előző esetében a lassúság miatt minden esélyt elveszíthet a község, kockáztatva, hogy más ter­málstrandoknál kezdenek bele hamarabb afelújításba. Az utóbbi pe­dig, mint minden beruházás és üzleti célú fejlesztés, rejt magában váratlan buktatókat. Ám egyszersmind kényszerpályát is szab az élet a Cserkeszőlőhöz hasonló településeknek: vagy virágoznak, vagy meghalnak. A turisták áradata nem csupán Cserkeszőlőt viheti előbbre, hanem az egész régiót. Megélhet belőlük Kunszentmárton, de gazdagodhat Öcsöd, Csépa vagy éppen Tiszaug. Talán nem is kell olyan sok idő ahhoz, hogy a fejlődés szinonimájaként ne csupán Martfűt emlegessék, hanem Cserkét is. S ha mindenki a Tiszazug­ban ha csak a saját lehetőségeinek mértékében is, de megpróbálja meglovagolni ezt a kínálkozó lehetőséget, akkor előrébb léphet ez a természeti adottságokkal megáldott régió. Félévértékelés Kunszentmártonban Kis lépések, segítséggel Összegzést készített az önkormányzat első félévéről dr. Czuczi Mihály, Kunszentmárton polgármestere. A város fej­lődése lényeges kérdés az egész régió számára, hiszen a kör­nyék legnagyobb városa húzóerő lehet a felzárkózás útján.- Szűk keretet szab az ez évi költségvetés. Milyen volt, illetve lesz Kunszentmárton 1999-ben ?- Az anyagi feltételek sajnos elég kedvezőtlenek, önerőből tulajdonképpen lehetetlen bár­mekkorát is előrelépni - magya­rázta a polgármester. - Éppen ezért kell összefognia a polgá­roknak, mert akkor pozitív irányba mozdulhat a város sze­kere. Úgy gondolom, az első lé­pések ez ügyben biztatóak vol­tak, gondolok itt a tavaly őszi-té- li, művelődési házbéli renová­lásra, amit a segítőkész vállalko­zóinknak köszönhetünk. Meg­mozdult a kulturális élet is, má­jus 1-jén bemutatkozott a ma- zsorettcsoportunk.- Az eredmények mellett azért igen nagy felzúdulást okozó döntése is volt az önkormányzat­nak, gondolok itt az intézményi megszorításokra. Nem vet ez rossz fényt a jó dolgokra?- Való igaz, a munkánk érté­kelésekor ezt nem hagyhatjuk ki. Azonban hozzátenném, hogy ez nem egy vezetési kon­cepció eredménye, lépéseink irányát az államtól kapott tá­mogatás határozta meg. A kö­telezően adandó fizetésemelés, amihez nem járt pluszköltség­vetési hozzájárulás, kényszerű megoldások elé állította az ön- kormányzatot.- Volt az elmúlt hat hónapban egy másik „rázós” kérdés, az önkormányzati konyha kérdése. Miért változtatták meg a koráb­bi vezetőség döntését?- Itt sok millió forintról volt szó, nem pedig egy szándékos szembenállásról a korábbi veze­téssel. Az elmúlt esztendők eredményeit senki nem vonja kétségbe, erre mi sem jobb pél­da, mint hogy folytatunk min­den megkezdett beruházást, így a Penny Market építését, és a re­gionális hulladéklerakónál sem állítottuk le a munkát. Egyszerű­en arról van szó, hogy sikerült kedvező ingatlancserékkel jobb helyszínt találnunk, s az sem mellékes, hogy sok pénzt meg­spóroltunk.- Említette már a kunszentiek hozzáállását. Mi változhatott e téren ilyen rövid idő alatt?- Valószínűleg sokakban eddig is benne volt a segítő­készség. Változás talán abban történt, hogy megszólítottuk őket, kértünk, s kaptunk. Jó példa a kerékpárút ügye. Cser- keszőlővel közösen pályázunk a két település közötti szakasz megépítésére, ehhez kellett több fóliástól földterületet ven­nünk. Az emberek nem tilta­koztak, csupán egy-két kivétel akadt, aki nem akart eladni egy vékony csíkot tulajdonából. Ha így változik a hozzáállás, akkor nem túlzás a reményke­dés, a szemléletváltás előbbre vihet bennünket. Az üdítő kivételek közé számítanak Martfű közparkjai / Életveszélyes játszóterek megyeszerte Rozsdásodó játszóterek, életveszélyes vasalkotások, lassan rend­szeressé váló balesetek - ezek kísérik elöregedő köztéri játszó­parkjainkat. A helyzet javításáért szeremének összefogni hazánk köztéri fajáté­kokat készítő cégei, hogy segítsé­get adhassanak az önkormányzat­oknak tervezésben, szakmai kér­désekben. Szabó János, az egyik ilyen martfűi cég vezetője a kezdemé­nyező.- Egy játszótér elkészítése jó­val több iparosmunkánál - ma­gyarázta. - Mivel a gyerekeknek készítjük, számtalan szempontnak kell megfelelni, a gyerekek ma­gasságától a korukig, amit sajnos sokan nem vesznek figyelembe. Én személy szerint már régóta foglalkozom azzal, hogy ennek a szakmának a tudományos hátterét itthon is kidolgozzuk. A szabadtéri játékeszközgyár­tók szövetsége egyfajta informáci­ós bázis lenne, ahol óvónőknek, tanároknak nyújtanának tájékoz­tatást az egyes korosztályok játék­igényéről.- Amikor elkezdtünk játékokat készíteni, akkor gyerekeket kér­tünk meg, rajzolják le, milyen sze­rintük a jó játszótér. Azt elhiheti, nem hasonlít a mostaniakra. Na­gyon kevesen veszik például fi­gyelembe a mozgássérült és az ér­telmi fogyatékos gyermekek érde­keit. Egészen másra van szüksé­gük nekik, igazodva korlátozott lehetőségeikhez és képességeik­hez.- Visszatérve még a balesetek­hez, felvetődik egy nagyon fontos kérdés. Nincs egységes szabályo­zás! A szabványok, az anyagmi­nőség mind-mind létfontosságú tényezők. Mondok egy nagyon gyakori példát. Óvodákban vagy éppen iskolákban sok esetben úgy építenek fajátszóteret, hogy kivá­gatják a gyakori akácfát, négybe hasítják, összerakják a játszóteret, aztán csodálkoznak, ha a két héten belül kiszáradó fából kicsúszik a szög, megkarcolja a gyereket. Egy jó játszótér - mondja Sza­bó János - több szakma együttese. Egyszerre pszichológia, pedagó­gia, kertészet.- Nagyon jó példát adhat bárki­nek az országban Martfű. Itt felis­merték, a gyerekeknek sem mind­egy, hol játszanak. Biztonságban tudhatjuk-e a kicsiket, vagy ag­gódnunk kell, vajon mikor törté­nik baleset. Megyénkben sem lehet még sok új játszóteret látni. Azért egyre több helyen jönnek rá, ezek a par­kok nem értünk, felnőttekért, ha­nem a gyerekekért vannak. Vadmacska, vadmalac, vadpulyka, mindez persz kitömve. Rákóczifalva vadászai adták össze a látványos kiál­lítás anyagát, ami sok látogatót vonzott a Rákóczi tavasz két hete alatt. Az agancsok, puskák, festmények most visszake­rülnek tulajdonosukhoz, hogy talán jövőre újra láthassa a nagyközönség. suzuki .TREFF % y,#f | ■■ ■■■ ■ ■ «num MÁJUS HAVI AJÁNLATA: AUTÓZZON BIZTONSÁGOSAN! I éves CASCO diját átvállaljuk Ön helyett. Kedvező hitelkonstrukciókkal, már 20 % befizetéssel elvihetik a kiválasztott autótípust. SUZUKI SWIFT, SEDAN, BALE NO és terepjárók i színes választéka válj a az érdeklődőket. Jöjjön be hozzánk, hogy az országutakon ismerősként üdvözölhessük egymást! Tiszaföldvár, Kossuth út 69. Tel.: 56/472-013, tel./fax: 56/471-908 Mesterséges tó Mesterséges tavat építenek Martfűn a városháza mellett. A kicsiny vízpart egyúttal miniar­borétum is lesz. Az oldalt írta: Pókász Endre Fotó: Csabai István A MEZŐFARM Kft. megkezdi a vöröshagyma felvásárlási Martfű, Juhász dűlő 2. telephelyén. Érdeklődni telefonon: munkanapokon 8-16 óráig 56/450-344 >______________ ___________:cssmJ U tcára kerül a hétgyerekes szelevényi família A sorsüldözött család A sors üldözöttjévé vált egy nyolctagú család Szelevényen. Anya és hét gyermeke most már tényleg csak a csodában bíz­hat, pedig karácsonykor még sokkal szebbnek tűnt minden. Olvasóink egyszer már a család segítségére siettek, ajándékok­kal, ruhákkal szebbé tették a nyo­morba taszított família ünnepét, s akkor reményt adtak nyolc em­bertársunknak. Nagy Györgyné és a hét apró­ság kálváriája akkor kezdődött, amikor szociálpolitikai támoga­tásból készülő házukat életve­szélyes állapotban adta át a nyír­ségi építőbrigád. Talán nincs is olyan része a háznak, amira azt mondhatnánk, rendben. Lógnak az ajtók, szépen lassan elkopik a silány minőségű beton, megre­pedtek a falak. A vállalkozó „ter­mészetesen” végképp elfeledte az ügyet, a bármelyik pillanatban összedőlhető házba pedig a ható­ságok - joggal - nem engedték beköltözni családot. A nagy bajban az önkormány­zat egy szükségszobát adott, ott éltek eddig, nyolcán összezsúfo­lódva. Ám azóta eladta a község az épületet, anyának és gyerme­keinek mennie kell. Hogy hová? Azt senki nem tudja megmonda­ni. Egy biztos, az új házba nem, mert veszélyes. Hiába áll ott alig egyévesen a „szocpolos” ház, tán’ csak a macska járhat ki-be rajta. Van ugyan egy tanyája a csa­ládnak, de az öreg házból éppen azért jöttek el, mert a tetőgeren­da bármelyik pillanatban lesza­kadhatott volna. Annyira rozoga már a tanya, hogy elegendő egyetlen erősebb széllökés. À csapda végképp bezárult, pe­dig Nagy Györgyné mostanában tudott volna elmenni dolgozni, legkisebb gyermekét lassan böl­csődébe adhatná. Újra előjöhet egy korábbi ötlet, kimenekülni a sors elől egy fóliasátorba, mesz- sze a világ kegyetlenségétől. Fel­téve, hogy a gyámhatóság el nem veszi az anya életének egyetlen értelmét, a családját. Könnyen lehet, hogy így teljesedik be egy összetartó család sorsa, szomo­rúan, tragikusan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom