Új Néplap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-05 / 103. szám
Itt a május, itt a jó idő, irány a játszótér! A martfűi központi játszópark most egyéves, s azóta sok gyereknek szereztek már örömet az ötletes, látványos kivitelű fajátékok. Lassan vagy gyorsan? Szépen csendben, mondhatnánk távol a világ zajától elkezdődött valami Cserkeszőlőn. A község páratlan kincséről, a termálvízről a külföldi vendégek csodákat mesélnek már hosszú-hosszú évek óta. Ám valami miatt ezt nem aknázta ki a község. Aztán megpezsdült egyszerre az élet, úgy gondolta a település új vezetése, nem szabad hagyni, hogy elrohanjon a világ mellettük. Hirtelen felvonultak a gépek, ledúrták a csúnyácska piacteret, üzletsort építenek a fürdő bejárata mellé, s ha sikeresek lesznek a pályázatok, nyárra nem csupán megyénk, hanem talán az ország egyik legmodernebb termálstrandját látogathatják a vendégek. Lehet vitatkozni, melyik a jobb megoldás, a lassan de biztosan haladás, vagy a korunk szellemének megfelelő amolyan „durr bele”-módszer. Mindkettő rejt magában kockázatot. Az előző esetében a lassúság miatt minden esélyt elveszíthet a község, kockáztatva, hogy más termálstrandoknál kezdenek bele hamarabb afelújításba. Az utóbbi pedig, mint minden beruházás és üzleti célú fejlesztés, rejt magában váratlan buktatókat. Ám egyszersmind kényszerpályát is szab az élet a Cserkeszőlőhöz hasonló településeknek: vagy virágoznak, vagy meghalnak. A turisták áradata nem csupán Cserkeszőlőt viheti előbbre, hanem az egész régiót. Megélhet belőlük Kunszentmárton, de gazdagodhat Öcsöd, Csépa vagy éppen Tiszaug. Talán nem is kell olyan sok idő ahhoz, hogy a fejlődés szinonimájaként ne csupán Martfűt emlegessék, hanem Cserkét is. S ha mindenki a Tiszazugban ha csak a saját lehetőségeinek mértékében is, de megpróbálja meglovagolni ezt a kínálkozó lehetőséget, akkor előrébb léphet ez a természeti adottságokkal megáldott régió. Félévértékelés Kunszentmártonban Kis lépések, segítséggel Összegzést készített az önkormányzat első félévéről dr. Czuczi Mihály, Kunszentmárton polgármestere. A város fejlődése lényeges kérdés az egész régió számára, hiszen a környék legnagyobb városa húzóerő lehet a felzárkózás útján.- Szűk keretet szab az ez évi költségvetés. Milyen volt, illetve lesz Kunszentmárton 1999-ben ?- Az anyagi feltételek sajnos elég kedvezőtlenek, önerőből tulajdonképpen lehetetlen bármekkorát is előrelépni - magyarázta a polgármester. - Éppen ezért kell összefognia a polgároknak, mert akkor pozitív irányba mozdulhat a város szekere. Úgy gondolom, az első lépések ez ügyben biztatóak voltak, gondolok itt a tavaly őszi-té- li, művelődési házbéli renoválásra, amit a segítőkész vállalkozóinknak köszönhetünk. Megmozdult a kulturális élet is, május 1-jén bemutatkozott a ma- zsorettcsoportunk.- Az eredmények mellett azért igen nagy felzúdulást okozó döntése is volt az önkormányzatnak, gondolok itt az intézményi megszorításokra. Nem vet ez rossz fényt a jó dolgokra?- Való igaz, a munkánk értékelésekor ezt nem hagyhatjuk ki. Azonban hozzátenném, hogy ez nem egy vezetési koncepció eredménye, lépéseink irányát az államtól kapott támogatás határozta meg. A kötelezően adandó fizetésemelés, amihez nem járt pluszköltségvetési hozzájárulás, kényszerű megoldások elé állította az ön- kormányzatot.- Volt az elmúlt hat hónapban egy másik „rázós” kérdés, az önkormányzati konyha kérdése. Miért változtatták meg a korábbi vezetőség döntését?- Itt sok millió forintról volt szó, nem pedig egy szándékos szembenállásról a korábbi vezetéssel. Az elmúlt esztendők eredményeit senki nem vonja kétségbe, erre mi sem jobb példa, mint hogy folytatunk minden megkezdett beruházást, így a Penny Market építését, és a regionális hulladéklerakónál sem állítottuk le a munkát. Egyszerűen arról van szó, hogy sikerült kedvező ingatlancserékkel jobb helyszínt találnunk, s az sem mellékes, hogy sok pénzt megspóroltunk.- Említette már a kunszentiek hozzáállását. Mi változhatott e téren ilyen rövid idő alatt?- Valószínűleg sokakban eddig is benne volt a segítőkészség. Változás talán abban történt, hogy megszólítottuk őket, kértünk, s kaptunk. Jó példa a kerékpárút ügye. Cser- keszőlővel közösen pályázunk a két település közötti szakasz megépítésére, ehhez kellett több fóliástól földterületet vennünk. Az emberek nem tiltakoztak, csupán egy-két kivétel akadt, aki nem akart eladni egy vékony csíkot tulajdonából. Ha így változik a hozzáállás, akkor nem túlzás a reménykedés, a szemléletváltás előbbre vihet bennünket. Az üdítő kivételek közé számítanak Martfű közparkjai / Életveszélyes játszóterek megyeszerte Rozsdásodó játszóterek, életveszélyes vasalkotások, lassan rendszeressé váló balesetek - ezek kísérik elöregedő köztéri játszóparkjainkat. A helyzet javításáért szeremének összefogni hazánk köztéri fajátékokat készítő cégei, hogy segítséget adhassanak az önkormányzatoknak tervezésben, szakmai kérdésekben. Szabó János, az egyik ilyen martfűi cég vezetője a kezdeményező.- Egy játszótér elkészítése jóval több iparosmunkánál - magyarázta. - Mivel a gyerekeknek készítjük, számtalan szempontnak kell megfelelni, a gyerekek magasságától a korukig, amit sajnos sokan nem vesznek figyelembe. Én személy szerint már régóta foglalkozom azzal, hogy ennek a szakmának a tudományos hátterét itthon is kidolgozzuk. A szabadtéri játékeszközgyártók szövetsége egyfajta információs bázis lenne, ahol óvónőknek, tanároknak nyújtanának tájékoztatást az egyes korosztályok játékigényéről.- Amikor elkezdtünk játékokat készíteni, akkor gyerekeket kértünk meg, rajzolják le, milyen szerintük a jó játszótér. Azt elhiheti, nem hasonlít a mostaniakra. Nagyon kevesen veszik például figyelembe a mozgássérült és az értelmi fogyatékos gyermekek érdekeit. Egészen másra van szükségük nekik, igazodva korlátozott lehetőségeikhez és képességeikhez.- Visszatérve még a balesetekhez, felvetődik egy nagyon fontos kérdés. Nincs egységes szabályozás! A szabványok, az anyagminőség mind-mind létfontosságú tényezők. Mondok egy nagyon gyakori példát. Óvodákban vagy éppen iskolákban sok esetben úgy építenek fajátszóteret, hogy kivágatják a gyakori akácfát, négybe hasítják, összerakják a játszóteret, aztán csodálkoznak, ha a két héten belül kiszáradó fából kicsúszik a szög, megkarcolja a gyereket. Egy jó játszótér - mondja Szabó János - több szakma együttese. Egyszerre pszichológia, pedagógia, kertészet.- Nagyon jó példát adhat bárkinek az országban Martfű. Itt felismerték, a gyerekeknek sem mindegy, hol játszanak. Biztonságban tudhatjuk-e a kicsiket, vagy aggódnunk kell, vajon mikor történik baleset. Megyénkben sem lehet még sok új játszóteret látni. Azért egyre több helyen jönnek rá, ezek a parkok nem értünk, felnőttekért, hanem a gyerekekért vannak. Vadmacska, vadmalac, vadpulyka, mindez persz kitömve. Rákóczifalva vadászai adták össze a látványos kiállítás anyagát, ami sok látogatót vonzott a Rákóczi tavasz két hete alatt. Az agancsok, puskák, festmények most visszakerülnek tulajdonosukhoz, hogy talán jövőre újra láthassa a nagyközönség. suzuki .TREFF % y,#f | ■■ ■■■ ■ ■ «num MÁJUS HAVI AJÁNLATA: AUTÓZZON BIZTONSÁGOSAN! I éves CASCO diját átvállaljuk Ön helyett. Kedvező hitelkonstrukciókkal, már 20 % befizetéssel elvihetik a kiválasztott autótípust. SUZUKI SWIFT, SEDAN, BALE NO és terepjárók i színes választéka válj a az érdeklődőket. Jöjjön be hozzánk, hogy az országutakon ismerősként üdvözölhessük egymást! Tiszaföldvár, Kossuth út 69. Tel.: 56/472-013, tel./fax: 56/471-908 Mesterséges tó Mesterséges tavat építenek Martfűn a városháza mellett. A kicsiny vízpart egyúttal miniarborétum is lesz. Az oldalt írta: Pókász Endre Fotó: Csabai István A MEZŐFARM Kft. megkezdi a vöröshagyma felvásárlási Martfű, Juhász dűlő 2. telephelyén. Érdeklődni telefonon: munkanapokon 8-16 óráig 56/450-344 >______________ ___________:cssmJ U tcára kerül a hétgyerekes szelevényi família A sorsüldözött család A sors üldözöttjévé vált egy nyolctagú család Szelevényen. Anya és hét gyermeke most már tényleg csak a csodában bízhat, pedig karácsonykor még sokkal szebbnek tűnt minden. Olvasóink egyszer már a család segítségére siettek, ajándékokkal, ruhákkal szebbé tették a nyomorba taszított família ünnepét, s akkor reményt adtak nyolc embertársunknak. Nagy Györgyné és a hét apróság kálváriája akkor kezdődött, amikor szociálpolitikai támogatásból készülő házukat életveszélyes állapotban adta át a nyírségi építőbrigád. Talán nincs is olyan része a háznak, amira azt mondhatnánk, rendben. Lógnak az ajtók, szépen lassan elkopik a silány minőségű beton, megrepedtek a falak. A vállalkozó „természetesen” végképp elfeledte az ügyet, a bármelyik pillanatban összedőlhető házba pedig a hatóságok - joggal - nem engedték beköltözni családot. A nagy bajban az önkormányzat egy szükségszobát adott, ott éltek eddig, nyolcán összezsúfolódva. Ám azóta eladta a község az épületet, anyának és gyermekeinek mennie kell. Hogy hová? Azt senki nem tudja megmondani. Egy biztos, az új házba nem, mert veszélyes. Hiába áll ott alig egyévesen a „szocpolos” ház, tán’ csak a macska járhat ki-be rajta. Van ugyan egy tanyája a családnak, de az öreg házból éppen azért jöttek el, mert a tetőgerenda bármelyik pillanatban leszakadhatott volna. Annyira rozoga már a tanya, hogy elegendő egyetlen erősebb széllökés. À csapda végképp bezárult, pedig Nagy Györgyné mostanában tudott volna elmenni dolgozni, legkisebb gyermekét lassan bölcsődébe adhatná. Újra előjöhet egy korábbi ötlet, kimenekülni a sors elől egy fóliasátorba, mesz- sze a világ kegyetlenségétől. Feltéve, hogy a gyámhatóság el nem veszi az anya életének egyetlen értelmét, a családját. Könnyen lehet, hogy így teljesedik be egy összetartó család sorsa, szomorúan, tragikusan.
