Új Néplap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-28 / 122. szám

1999. május 28., péntek Megyei Tükör - Jegyzet 9. oldal Dolgozó szülőknek áldás a bölcsőde Negyven esztendeje egy családi házból alakították ki a községi bölcsődét Zagyvarékason. Az intézmény megélt azóta szám­talan átépítést és felújítást, négy éve takarékossági okok­ból a férőhelyek számát is csökkentem kényszerült az önkormányzat. A fenntartási költségek okozta nehézségek miatt olykor már a bezárás réme fenyegette. Ám a szűkös lehetőségek ellenére is fenn­maradt és működik ma is, sok szülő megelégedésére. Szekeres Ferencné intézményve­zető szerint az utóbbi években most mutatkozott meg igazán, hogy szükség van a bölcsődére. A jelenleg húsz gyermek elhe­lyezésére tervezett intézmény ugyanis már az előző esztendő­ben húsz-huszonnégy lurkóra felügyelt, ám idén ennél is maga­sabb a létszám: huszonkilenc gyerkőc tölti bölcsiben a napjait. Az emelkedés egyik összete­vője, hogy Zagyvarékason nem tapasztalható az ország egészére jellemző demográfiai mélypont. A gyakorlati magyarázat pedig abban keresendő, hogy a közel­múltban - a helyi baromfi-fel­dolgozónak köszönhetően - je­lentősen csökkent a munkanélkü­liség, és ezzel párhuzamosan megnőtt a gyermekek elhelyezé­sének gondja a községben. A szü­lők számára talán az egyetlen biz­tos megoldást így a bölcsőde je­lenti, amellyel kicsik és nagyok egyaránt elégedettek, -bugány­Nehéz közlekedni Kétpóra Aki esetleg úgy dönt, Kétpóra látogat, főleg ha Mezőtúr felől közelíti meg a községet, jól te­szi, ha előtte autóját alapos műszaki vizsgálatnak veti alá. Aki a 46-os útról közelíti meg a falut, annak könnyebb a dolga, mivel ez a szakasz többé-kevésbé alkalmas arra, hogy azon sze­mélyautó közlekedjen, de aki Mezőtúrról megy, annak nem árt odafigyelni. Az aszfalt helyen­ként csak mutatóban fordul elő, a jellemzőbb az, hogy gödröket kell kerülgetni. Ha valaki rend­szeresen erre jár, észreveheti, bi­zony itt megállt az idő, tavalyi, tavalyelőtti kátyú is előfordul. A közeljövőben átadandó pusztapói Almásy-kastélyhoz vezető úrnak nevezett valami állapotát pedig jobb, ha szóba sem hozzuk. Bol­dog István polgármester el­mondta, ez egy lassan négy éve húzódó probléma. A közútkeze­lőkhöz már többször fordultak, de ők pénzhiányra hivatkoztak. Legutóbb a megyei közgyűlésen is felvetette a kérdést, nemcsak Kétpó, hanem más kistelepülés gondját is megemlítve, de érdemi választ még nem kapott. G. G. Pünkösdi koncert Szolnokon A Szolnoki Filharmonikus Zenekar második, május 22-i koncertjén egy oratorikus művet tűzött a műsorára, egy, a pünkösdi ünnephez illő Gloria misét. Puccini az Asz-dúr Messa de Glóriáját 1880-ban írta, azon­ban hosszú feledés után csak 1951-ben fedezték fel újra. Rit­kán hallható mű, már csak ezért is érdemes volt meghallgatni ezt a koncertet. Puccininek ez az egyetlen egyházi darabja, fiatalon, 22 éves korában írta, azonban máris hamisíthatatlan saját hangon szól. Gyönyörű dallamokat formált, és kiemel­kedő szerepet szánt a kórusnak, de a zenekari szólamok is igen nehezek. Az előadást Somos Csaba, fiatal szolnoki karmester vezé­nyelte. Már az is elismerést ér­demel, hogy nem a megszokott Verdi, illetve Mozart Requie- met vagy a Vivaldi Glóriát, ha­nem ezt az ismeretlen, szép mi­sét választotta a koncertjére. Nem kis feladatot jelentett, hogy a közös próbákra nem volt mód, hiszen az előadás kó­rusa több együttesből (Vasas Művészegyüttes Vas Lajos Kó­rusa, karigazgató: Homyák Tamás, All The Ages Kamara- kórus, karigazgató: Pfeiffer Gyula Budapestről és a Bartók Béla Kamarakórus, karigaz­gató: Molnár Éva Szolnokról) tevődött össze. Somos Csaba energikus ve­zénylése emlékezetes estét ho­zott a hallgatóságnak. Kézben tartotta az előadást, pontosan, jól érthetően vezényelt. Az egyénként is nehéz, attraktív Cum Sancto Spiritu fúgát ferge­teges tempóban dirigálta, szinte eksztatikus magasságba emelte. De volt türelme a lassú tem­pókhoz is, ahol a szerző és ze­néje úgy kívánta. Fekete Attila tenorszólója meggyőzően szép volt, Gábor Géza baritonszólója inkább a mélyebb részeknél sikerült job­ban. A szopránszólót - remek ötlettel - a Bartók Kamarakó­rus szoprán szólamával énekel­tette Somos karmester - ezek talán a legihletettebb pillanatai voltak az estének. A kórus és a zenekar meg­bízható, jó produkciót nyújtott, bár a trombitaszólam a kritikus részeknek időnként halványabb volt. A közönség nagy tapsát a fúga megismétlésével köszön­ték meg az előadók. Ez az előadás Szolnokon ki­emelkedő jelentőségű volt, a na­gyobbrészt helyi zenészekből álló előadói apparátus ilyen egy­ségesen jó színvonalon produk­ciót régen adott elő - s még jobb lehetett volna, ha több próbale­hetőséghez jutottak volna. Vár­juk a folytatást, különösen azt, hogy a zeneirodalom kevésbé ismert remekművei is eljuthas­sanak hozzánk. Denke Gergely A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT Halottakról vagy jót, vagy semmit - tartja a görögöktől származó, nálunk latin átköl- tésben meghonosodó, köz­mondássá is vált szállóige. És az élőkről? Rájuk nem vonat­kozhatna eme klasszikus böl­csesség? Az gondolom, igen, ha olyasmit tesznek, szépet, igazán értékeset és maradan­dót, amely a jövőt is szolgálja, nemcsak a jelenben örvendhe­tünk nekik. Róluk is csak jót illenék mondani. Illenék? Nem, kellenék, s lehetőleg még időben, nem várva meg halálukat. Nos, van egy in­tézmény, az Örökös Tagság intézménye, amely már évek óta azon fáradozik, hogy a jó kimondassék jókor, még idő­ben, méghozzá a legszélesebb nyilvánosság bevonásával, közönségszavazás útján azok­ról, akik a művészet valame­lyik ágában, valamelyik terü­letén kimagaslót alkotnak. Nem haláluk után válnak így halhatatlanokká, már életük­ben azzá avatják őket. Örökös Tagság 1999 Vasárnap este többórás gála keretében találkozhattunk azokkal, akiket szavazataink­kal mi, nézők juttattunk be a „halhatatlanok társulatába”. Felemelően szép estén az előző esztendő kitüntetettjei köszöntötték az idei újakat - kialakult hagyomány ez már -, Huszti Pétert, Kováts Kolost, az operaénekest, Orosz Adélt, a nagyszerű balerinát, Seregi László koreográfust, Csomós Marit, aki több évadon át Szolnokon is játszott, Yermája a Lorca-dráma előadásából fö­löttébb emlékezetes többek között, aztán Marton Évát, a világhírű énekest, Molnár Pi­roskát, aki rangot adott a vi­déki színésznek - most Bors néniként a szolnoki gyerme­keket is szórakoztatja -, Garas Dezsőt, akit a Velencei kal­márban nem is oly rég a Szig­ligetiben csodálhattunk meg. Csaknem a teljes estét betöl­tötte bemutatásuk és köszön­tésük, amely valójában tisztel­gés volt a tehetség előtt, hódo­lat az igazi értékeknek - szó­rakoztató módon, kerülve minden dagályosságot, szám­űzve az unalmas közhelyeket, a szépelgő olcsóságot. Vonat­kozik ez a kitüntetettekkel tör­tént rövid, frappáns riportokra, a művészek megszólaltatására éppúgy, mint a köszöntésükre feltálalt programokra. Benne boldogan hallgattuk a Szom­szédokból oly jól ismert és megszeretett Takácsékat, Komlós Jucit és Zenthe Feren­cet, amint kis barátukkal hár­masban a barátság szépségét dalolták; üdítő volt látni a fő­iskolások - ifjú tehetségek - szellemes, ötletes montázsát, amelyben a drámairodalom egy-egy remekművét igyekez­tek népszerűsíteni a mai film­előzetesek stílusában. Megha­tóan kedves élményt nyújtott Rost Andrea két gyermekével, ahogy közös produkciójukat előadták. (Lám, a művészi si­kerek mellett nem mellékes az anyai siker sem!) Különben szerdán este egy vele készült portréban is arról beszélt igen rokonszenvesen, mennyire fontos sikeres művészként is megmaradni egészséges lelkü­letű embernek. Aztán Kincses Veronika, ő a fóti gyermekvá­ros lakóiból verbuvált kórus­sal énekelt együtt, lepte meg a közönséget. És lehetne még sorolni a valóban igényes programokat. Volt valami az egészben, valami családiasán meleg, humánusan emberi. Ez a gaz­dag gála tartalmával, kellemes hangulatával bennünk is erő­sítheti, nemcsak a művészek­ben, a hitet, hogy nincs még minden veszve az értékzava­roknak ebben a mostani vilá­gában sem, ha azt is tapasztal­juk, hogy a kevésbé értékes, olykor az értéktelen igyekszik is kiszorítani - a televízióban. És aki nincs ugyan már közöt­tünk, elhunyt a közelmúltban, de még életében ő is ott lehe­tett volna a halhatatlanok so­rában! Az Irodalom prédikátora Pedig nem volt művész, ám mindene volt a művészet, a szép szó művészete, az iroda­lom, annak volt ő édesszavú vándorprédikátora. Akiről Sütő András rája emlékezvén szomorú szívvel állapította meg: sokkal többet érdemelt volna életében. Igen, hisz szó­széke volt nemcsak az ország, az egész Kárpát-medence; jó­ízű hangjain szőtt mondataival ezreket hódított meg, varázsolt el a művészi szépnek, s re­ménytelen helyzetekben is reményesen tudott küzdeni igazáért. Akkor is, amikor ok­talanul a nacionalista bélyegét akarták rásütni, illetve meg­kérdőjelezni a népi írókért ví­vott harcának tisztaságát. Ahol ő megjelent, márpedig alig van oly része hazánknak, ahol ne járt volna, például Zagyva­rékason is több esetben, szinte már falubéliként üdvözölték, ahová Móricz nyomában járva érkezett, de szívesen látott vendég ő a Nagykunságban is. Szóval ahol megfordul, min­denütt a „derű biztonsági öve­zetét” alakítja ki maga körül. Igen, Czine Mihály ő, aki sze­gény sorból való felemelkedé­sével is példát mutatott szá­munkra. Róla valóban csak jót lehet mondani, mint ahogy ezt meg is tették írótársak, költőbará­tok, Ratkó József, Csoóri Sán­dor, Nagy Gáspár, Sütő And­rás a stílusosan falusi harang­szóval indított magvas és ugyanakkor színes összeállí­tásban. Kár, hogy hétfőn este érte Hofiról kellett lemondania annak, aki látni akarta. Hogy pedig csak a 2-es csatornán ju­tott hely neki? Megszokhattuk már: az értékes kulturális mű­sorok többnyire „másodrendű polgárai” a közszolgálati tele­víziónak. A kérdés: meddig? Valkó Mihály A Találkozás olasz visszhangja Mint arról olvasóink már értesültek, áprilisban Találkozás cím­mel megjelent Szolnokon az olasz testvérváros, Forlí és Szolnok íróinak-költőinek közös magyar nyelvű antológiája. A könyv elju­tott Olaszországba, és több ottani lap is megemlékezett róla. A híradások sorát az II Resto del Carlino című országos napilap helyi kiadásának közleménye nyitotta meg május 9-én „Négy forlíi költő egy magyar antoló­giában” címmel. A cikk röviden ismerteti a könyv létrejöttének történetét, és felsorolja olasz szereplőit. A Corriere della Sera roma- gnai kiadása, a Romagna Corri­ere kétszer is foglalkozott az an­tológiával. Először május 13-án írt róla ,forlí és Szolnok - Köl­tők találkozása” című cikkében, felsorolva nem csupán az olasz, de a magyar résztvevők és az előszót író Szalay Ferenc pol­gármester nevét is. A lap május 18-án ismét visszatért az antoló­gia ismertetésére, ezúttal is, mint az előző alkalommal, hangsú­lyozva, hogy kiadásában részt vállalt a szolnoki önkormányzat. A Forlíban megjelenő L’or- tica című kulturális folyóirat az idei első negyedévi számában megkezdte szolnoki szerzők írá­sainak közlését, Bistey András „De el ne igya!” (Non per vino, mi raccomando) című novellá­jának közreadásával. 20 ÉVES A MŰVELŐDÉSI KÖZPONT VÁROSI MŰVELŐDÉSI ÉS ZENEI KÖZPONT KHT. Szolnok PROGRAMAJÁNLATA MÁJUS 28.17.00 óra TERMÉSZETVARÁZS című fotókiállítás (a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Környezet­és Természetvédelmi Napok keretében) GYERMEKNAP ’99 a Városi Művelődési és Zenei Központban MÁJUS 28-JÚNIUS 18. MACI HAD - vándorkiállítás - Balázs Antal régi játékmaci gyűjteménye. Megnyitó: 1999.május28.15.00óra MÁJUS 28-JÚNIUS 18. LEGSZEBB JÁTÉKOM AMACI - városi gyermekrajz-verseny rajzainak kiállítása - Megnyitó: 1999. május 28.15.00 óra MÁJUS 28-JÚNIUS 18. DOBOZ(OK)BA ZÁRT MÚLT - színes fémdoboz gyűjtemény kiállítása - Megnyitó: 1999.május 28.15.00 óra MÁJUS 29.10.00 óra JÁTÉKOS GYORSASÁGI GYERMEKRAJZ-VERSENY JÚNIUS 1. 20.00 óra A RÁDIÓKABARÉ JÚNIUSI BEMUTATÓJÁNAK NYILVÁNOS FELVÉTELE Közreműködik: Farkasházy Tivadar, Bajor Imre, Boncz Géza, Éles István, Garas Dezső, Gálvölgyi János, Heilig Gábor, Ihos József, Maksa Zoltán, Nagy Bandó András, Kállai Ferenc, Nádas György, Trunkó Barnabás, Fábry Sándor JÚNIUS 2.10.00 óra HÚSZÉVESEK A PÁLYÁN Közművelődési szakemberek országos konferenciája ZENÉS KORZÓ I. JÚNIUS 4.15.00 órától KÖNYV-IRODALOM KÖSZÖNTÉSE írók, költők közönségtalálkozója, dedikálás JÚNIUS 5.19.00 óra A Varga Katalin Gimnázium Díszudvarában A SZOLNOKI FILHARMONIKUS ZENEKAR HANGVERSENYE Zongorán közreműködik: Diego Alonso - Spanyolország - VezényehBali József JÚNIUS 5.19.00 óra KONCZ ZSUZSA KONCERT Sztárvendég: TOLCSVAY LÁSZLÓ JÚNIUS 8.17.30 óra - színházterem AGYKONTROLL TALÁLKOZÓ ZENÉS KORZÓ II. JÚNIUS 11.15.00 órától JUNIÁLIS - SZOLNOKIAK - SZOLNOKIAKNAK együttesek, szólisták műsora ZENÉS KORZÓ III. JÚNIUS 12.10.00 órától KUTYAKORZÓ - AGILITI BEMUTATÓ a Szolnoki Kutyabarátok Alapítvány bemutatója ZENÉS KORZÓ IV. JÚNIUS 17.15.00 órától OVÁCIÓ - ZENÉS DIÁKKORZÓ TANÉVBÚCSÚZTATÓ általános és középiskolások vidám zenés délutánja JÚNIUS 18-19.19.00 óra - színházterem BALETT-TANFOLYAM VIZSGA ELŐADÁSAI Programjainkról felvilágosítással szolgálunk és jegyek elővételben kaphatók a Városi Művelődési és Zenei Központ Közhasznú Társaság jegypénztárában hétfőtől péntekig 15.00-18.00 óráig. Telefon: 06-56/344-133*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom