Új Néplap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-20 / 116. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. május 20., csütörtök Megmentettek egy fiatal életet A rákszűrésről - más nézőpontból Április 25-én hajnalban, a sza­kadó esőben, egy bejelentés hely­színére igyekvő két kollégánk a 442. számú úton súlyos balesetet szenvedett. Az autóbusszal üt­köző szolgálati gépkocsi vezetője életveszélyesen, társa pedig sú­lyosan megsérült. A helyszínre érkező mentősök a gyors és szak­szerű ellátás után a Hetényi Géza kórházba szállították a két sérül­tet, ahol többórás műtéttel, majd Az „Óvakodj a tévédíjtól!” című olvasói véleménnyel egyetértve, szeretném azt kiegészíteni: ha már az üzemben tartási díj is adó, akkor vessük össze azzal! A be­vallott, de késedelmesen megfi­zetett adóm után az APEH a ké­sedelmes napokra számított, a jegybanki alapkamat kétszeresé­vel egyező mértékű pótlékot fi­zettet. Ez harmincnapos késede­két hétig tartó intenzív kezeléssel sikerült a fiatal életet megmen­teni. A nagy szakértelemmel, ki­válóan szervezett és összehangolt orvosi, ápolói munka eredmé­nyeként egyik rendőrünk már otthon van, másik kollégánk pe­dig a sebészeti osztályon lábado­zik. Köszönet érte mindenkinek, aki segített. Vörös Miklós rendőr alezredes Szolnok rendőrkapitánya lem esetén - a mai kamatok alap­ján - a késve fizetett összeg kö­rülbelül három százaléka. Az üzemben tartási díj fizetésének harmincnapos késedelmekor száz százalék. Eves szinten ez 1200 százalékos kamat. Nos, ez hábo­rít fel engem igazán! Egy ilyen jól jövedelmező „befektetés”-be én is szívesen betársulnék! B. S., Szolnok A médiában megjelent tájé­koztatásra én is felfigyeltem, s elmentem a komplexnek hirde­tett rákszűrésre a szolnoki ren­delőintézetbe. Egyes visszhangokkal ellen­tétben (amelyekre a lap május 15-ei száma is utal) nekem és a többségnek az a véleményünk, hogy nagyon időszerű és hasz­nos volt a kezdeményezés, még ha az elvégzett vizsgálat nem is értékelhető úgy, mintha szakrendelésen jártunk volna. Itt ugyanis kizárólag a rákszű­réssel foglalkozott az orvos. Jövőnk nem adva van, amit ké­szen kapunk, hanem feladat, melyet közösen kell megterem­tenünk. Megyénk fejlődésének is alapja a gazdaság és a gyara­podás. Nem véletlen, hogy a kormány, a régiók gazdasági stratégiájának lényeges eleme a modernizálódás és ezáltal az emberi életminőség javítása. Egy-egy település azonban csak úgy tud modem lenni, ha integratív újításokat, korszerű­sítéseket hajt végre, ezáltal al­kalmassá válik a fejlődés dina­mikájának erősítésére. Ehhez viszont elengedhetetlen az in­formációs technológia egyes elemeinek alkotó alkalmazása. Előremenekülésüket azonban nagyon visszaveti, hogy kis- és középvállalataink többségének Javaslatunkban megfogalmaz­tuk, hogy a technika-háztartás­tan tantárgy tanítása legyen kö­telező minden iskolában, min­den évfolyamon. A tantárgy ta­nítása csoportbontásban történ­jen, hetente két órában. Mind­ehhez kell egy központi mű­hely, ahol az anyag-előkészítés megtörténhet. A javaslatban ki­nyilvánítottuk óhajunkat, hogy szükség van a szaktanácsadói testületek megszilárdítására is. Elképzeléseink lehetővé tennék a gyermekek képesség szerinti fejlesztését, differenciált fog­lalkoztatását, amivel elérhetjük, hogy technikát jól ismerő, azt Hogy sokat kellett várakozni, annak legkevésbé a vizsgálatot végző egyetlen orvos lehetett az oka. Az ilyen célirányos kezde­ményezést csak üdvözölni le­het, mert az egészségügy visz- szajelzést kaphatott arra, mi­lyen nagy az igény a vizsgála­tok iránt. Egy megjegyzésem mégis volna: mindenhonnan azt hall­juk, hogy a betegség megelő­zése fontos. A nagyszámú ér­deklődés is igazolja azt, hogy az emberek szeretnének ezért innovációs készsége még igen gyenge. Vannak persze már fel­ismerhető jelei annak is, hogy egyre inkább az információs lehetőségek feltárására, kiak­názására tevődik a hangsúly, ami azt is jelenti, hogy nem csak az anyagi javak termelése, hanem az információkkal tör­ténő kreatív és produktív bá­násmód is döntő. Fontos felis­merés, hogy az információs technika az új világ javait gya­rapítja és terjeszti ki (amely ha­tással van a családi gazdálko­dásra is!) E vívmányok érvé­nyesülésének útja pedig a kellő kíváncsiság, az érdeklődés, a megértés, a cselekvő elfogadás, a pozitív viszonyulás. Az em­ber csak úgy tud modem lenni, ha képzetkörébe, látásmódjába, helyesen alkalmazó, a környe­zet megóvására figyelő tanuló­kat nevelünk. E gondolatok jegyében ren­deztük meg néhány nappal ké­sőbb Kisújszálláson az Arany János Általános Iskolában a megyei technika szaktárgyi versenyt. Az intézmény mintaszerű helyszíne volt a tizenkét isko­lából érkezett négyfős csapa­tok versenyeztetésének. A helybeli diákok az informatika munkaközösség felnőtt tagjai­nak irányításával gondoskod­tak a vendéglátásról és a csa­pattagok versenyzése idejére a tenni. De a lehetőséget is meg kell ehhez adni. Javaslom: te­remtsék meg a feltételét annak, hogy az egy-egy napra meg­szervezett vizsgálat helyett ki­zárólag ilyen célú, folyamatos rendelés álljon rendelkezésre, így az is elkerülhető volna, hogy a zsúfolt várótermekben türelmetlenkedjünk. Úgy gondolom, korunk fé­lelmetes betegségének megelő­zése nem csupán anyagi kérdés, sokkal inkább akarat és szerve­zés szükségeltetik hozzá. P. S. K., Szolnok öntudatába, világképébe helye lesz a korra jellemző informá­ciós forradalom eredményeinek is. Megyénk sorsának alakulása is összefügg az internet karrier­jével. Intelligens és dinamiku­san fejlődő település aligha képzelhető el számítógépes há­lózat nélkül. Viszont akik nem jutnak hozzá, akik ebből kima­radnak, nem tudnak minőségi szinten teljesíteni, kisodródnak és átkerülnek a lecsúszó ré­tegbe, alvégként élik le életü­ket, sorsuk megpecsételődik, így átokként élik meg az új vi­lág ebbéli ígéretét, szándékát, az értelmiség óhaját. Az információ előállítója, hordozója, közvetítője és al­kalmazója az ember, de ahhoz, hogy az informatika működni tudjon, szükség van az ide- gennyelv-tudásra, számítógép­ismeretre, a modem ipari, me­zőgazdasági, szolgáltatási kul­túra elsajátítására. A képzés szociális, intézményi, szellemi meghatározottságú folyamat, amelynek biztató jeleit már ér­zékelhetjük nálunk is. Dr. Bálint Sándor felnőtt kísérők szakmai prog­ramjáról. A negyvennyolc versenyező sikeresen szerepelt. Valameny- nyien bizonyították, hogy ki­váló ismereteik vannak a víz mindennapi életünkben betöl­tött szerepéről. Az anyagalakí­táshoz szükséges eszközöket és szerszámokat szakszerűen használták, segítségükkel mű­ködő modelleket állítottak ösz- sze. A versenynek helyet adó is­kola rendezői mellett dicséret illeti a résztvevőket, akik közül évfolyambontásban első helye­zettek lettek: Turucz Alex (Jászladány), Horváth Katalin és Szöllősi Adrienn (Jászalsó- szentgyörgy), valamint Deb- reczeni Attila (szolnoki Szan- daszőlősi Általános Iskola). Sulák Istvánná szaktanácsadó TOE-titkár Békemenet ’99 Vannak Magyarországon is sok ezren, akik elítélik a Balkánon fo­lyó háborút, akik személyes rész­vételükkel is merik demonstrálni érzéseiket - mint ahogyan tették (tettük) azt május 9-én a békeme­netben Budapesten. És sokan - sok százezren - sajnos nem is merik utcára vinni véleményü­ket! Az MSZP neves politikusa szerint is a háború nem az embe­riesség jegyében, hanem gazda­sági és politikai üzletért folyik. Igaz, a szónokok nem mondták ki hangosan, hogy NATO-ellene- sek, de éreztették csalódásukat. Sokan nem gondolták ugyanis, hogy egy héttel a felvételünk után már háborúban leszünk egyik közvetlen szomszédunkkal, ba­ráti néppel. S hogy mint mondott a felvo­nuló tömeg? Összefoglalóan azt, hogy nem állnak a kormány, az Országgyűlés jelenlegi politikája mögé, nem értenek egyet a hábo­rúval kapcsolatban eddig tett egyetlen lépésükkel sem. H. K., Szolnok Rendkívüli utcabál Rendkívüli - sok tekintetben. Mert: kerítés (kordon?) és őrző­védők állták útját a szolnoki pol­gárnak, védték a placcot azok el­len, akik nem váltottak 300-ért beléptit (eleddig az utca minden­kié volt, most azonban kiderült, ez sem így van már); rendkívüli, mert félrevezették a népet: nem azt kapta, amit ígértek neki, ha­nem egy szabadtéri koncertet; rendkívüli, mert klasszikusan egy utcabál 22-kor véget ér, a miénk hajnali fél 4-ig tartotta ébren a környéken lakókat a decibelekkel és akadályozta a közlekedést. Rendkívüli azért is, mert polgár- mesterünk, értesülvén a furcsa­ságról, azonnal intézkedett a sza­bad bejárásról (akinek persze je­gye volt, bosszankodhatott a bor­sos kiadáson). Figyelmes gesztus volt ez, de addigra sajnos már csak kevesen bírták ki a kerítésen túl. Egymillióba került a show - nyilatkozta az egyik illetékes, s az önkormányzat nem támogatta! Gondoltuk mi is, hogy nem in­gyen jöttek a play back-sztárok, de ez nem a közönség és az ön- kormányzat ügye egy utcabálon! Mindenesetre már most tudják a környék lakói, jövő ilyenkor mire kell felkészülniük, mi pedig azt, hová nem kell elmennünk! H. Gy. - T. A., Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzá­járulása nélkül, monda­nivalójának tiszteletben tartásával - feldolgoz­zuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A megyei szolfézsverseny győztesei A törökszentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskolában megrendezett me­gyei szolfézsverseny négy kategóriában értékelte a versenyzők felké­szültségét. I. kategóriában első díjat nem adtak ki, második lett Várhe­lyi Dániel (Törökszentmiklós); a n. kategória nyertese Horváth Ágnes (Jászberény), második Kocsis Viktória (Karcag), harmadik Sindel Zsuzsanna (Törökszentmiklós); a III. kategóriában első díjas nincs, második Szarvas Beáta és Patkós Balázs, harmadik Sípos Anett (vala­mennyien törökszéntmiklósiak); a IV. kategória nyertese Liget Regina (Szolnok) és Taraszova Krisztina (Karcag), második helyezett nincs, harmadik Burai Zsanett (Karcag). A zsűri a népdaléneklésért különdíj- ban részesítette Kábái Dávid, Kocsis Viktória, Molnár Zsuzsanna (mindhánnan karcagiak), Szarvas Beáta (Törökszentmiklós) és Liget Regina (Szolnok) versenyzőket. Balázs Zsolt igazgató Â cukorbetegklub élményeiből A megyei cukorbetegek klubjában legutóbb Tanácsok időseknek címmel dr. Magyar László főorvos tartott előadást. Az öregség nem betegség, hangsúlyozta, hanem szükségszerű élettani folya­mat, s ha odafigyelünk magunkra, szép kort érhetünk meg. Beszélt többek között az életkorral járó belső és külső elváltozásokról, a szellemi és fizikai aktivitás szükségességéről és az életmód helyes megválasztásáról is. Minden évben egyszer kirándulni megyünk. Most Szegedre lá­togattunk el. Az utat dr. Czakó László főorvos úr szervezte meg, és vállalta az idegenvezetést is. Helyismerete és a látnivalókhoz fű­zött ismertetője mindenkit lenyűgözött. A klubvezető Vastapssal köszönte a produkciókat a közönség Május második hetében rendkívüli élményben volt részük a szol­noki Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskolába járó diákok szüleinek, nagyszüleinek. Élső osztálytól a nyolcadikoso­kig bezárólag remek előadással szórakoztatták közönségüket. Éreztük a kis előadóművészeken és a felkészítő tanárokon, hogy nagy odaadással és jó hangulatban készültek a produkciókra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a vastaps, amit a közönségtől kaptak. T. F.-né nagymama Találtam egy ideális kórházat Hetvenöt évesen utaztam Budapestről Szolnokra, hogy 87 éves nővéremet meglátogassam. Váratlanul rosszul lettem. A MÁV- kórházba kerültem, ahol elkezdődött a kivizsgálások sora és a vé­gén egy hasi műtét. Három napot töltöttem az intenzív osztályon, majd a sebészeten lábadoztam. Most már itthon vagyok, de a lelki­ismeretem azt diktálja, hogy ország-világ tudomására hozzam: ta­láltam egy olyan kórházat, amilyennek az ember azt elképzeli. Nemcsak a rend és tisztaság, a betegekkel való törődés, hanem el­sősorban az orvosok szakmai tudása, az ápoló személyzet szakér­telme és udvariassága az, ami mélyen megragadott. Mind az inten­zív, mind a sebészeti osztály légkörét betölti a szeretet, a betegek megbecsülése és a gyógyító hivatás legmagasabb szintű gyakor­lása. Dr. Sívó Jánosné, Budapest Jövedelmező „befektetés”! Áldás vagy átok az információs forradalom? A jelen és jövő nagy kihívása korunk információs forradalma. Sokunkban felmerül azonban, miként lehet befogadhatóvá tenni az informatikára, távközlésre épülő technikát akkor, amikor legszívesebben a jelenből is kihátrálnánk mozdulat­lanná merevedett, erejét vesztett környezetünkből, hiszen itt, a Jászkunságban sok gazdának még traktora, árujának piaca, s legfőképpen tőkéje sincs (még ha akadnak is kivételek). Pedig a jövő nem holnap kezdődik: már tegnap elindult az információs technológia adaptálásával. Minden évfolyamon legyen technika-háztartástan A közelmúltban Szolnok adott otthont a technikatanárok ne­gyedik országos ankétjának, ahol több mint százhúsz résztvevő tanácskozott a tantárgy jelenéről és jövőjéről. Itt született ha­tározati javaslatunkat - melyet a tanácskozás végén a Techni­katanárok Egyesülete is elfogadott - az illetékes minisztérium­hoz is eljuttatjuk. A szolnoki Városi Kollégium harmadik alkalommal rendezte meg a kollégiumi diáknapot. Az otthon lakói bemutat­ták amatőr produkcióikat, és elbúcsúztatták a végzős diáktársakat. A felvétel a Modem Tánc Stúdió előadásáról és a búcsúzó negyedikesek házi ballagásáról készült. (beküldött fotó) Kitartással, hittel, összefogással Mint tősgyökeres szolnoki fa­mília egyik tagja, közel a nyolcvanhoz, aggódva figyel­tem legmagyarabb folyónk, a Tisza rakoncátlanságát. Hál’ is­tennek, túlvagyunk a veszé­lyen. Polgármesterünk a márci­usi ünnepi beszédében kérve kérte, hogy aki csak teheti, se­gítsen a gátakon a védekezés­ben. Ekkor még a hivatalos elő­rejelzések elemzéséből kevesen gondoltuk volna, hogy a harc eredményes lehet, de a Tiszali- get megmentésében semmi­képpen nem bíztunk. A sok ve- rejtékes munka azonban meg­hozta a szolnokiaknak a bol­dogságot: nemcsak a város, de annak egyik büszkesége, a Ti- szaliget is megmaradt. Április 4-én gyönyörű idő volt. Ezen a napon tetőzött a városnál a folyó. Annyi önkén­test én még nem láttam, mint akkor: mindenki lapátolt vagy zsákot tartott. Én a dohánybe­váltónál próbáltam segíteni, ahol katonák dolgoztak, de azt mondták nekem: „Tata, vigye haza a lapátját, csináljuk maga helyett is!” Elsomfordáltam, hazajöttem, megtöltöttem egy üveget mézzel és visszamentem hozzájuk. Élcelődő megjegyzé­sek kíséretében boldogan elfo­gadták a kis édességet. A nagy veszélyben a város lakói megmutatták, lehet rájuk számítani. Polgármesterünk példamutató kitartásával, hité­vel és irányításával megmentet­tük városunkat. „Tata” i

Next

/
Oldalképek
Tartalom