Új Néplap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-13 / 110. szám

1999. május 13., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Albániában segítettek mentőseink Amiről beszélünk A rettenetes rák? Bár e jegyzet állandó felcíme az „Amiről beszélünk”, most mégis egy olyan téma kerül szóba, amiről sajnos igen keveset beszélünk: ez pedig a rák. Az alattomos, gyógyíthatatlan, fáj­dalmas, rettegett betegségként elhíresült „közellenség”. Már­pedig Magyarországon alig van olyan ember, akinek a rokonsá­gában ne fordult volna elő a rák valamilyen formája - vagy pe­dig ne adj’ isten maga szenved e betegségben. Még a mai napig is tabutémaként kezeljük a rákot. Szinte mindegyik szervünknek megvan a maga rákbetegsége, és saj­nos vezető helyen állunk a legtöbbféle rákmegbetegedésben és -halálozásban. Erre hajlamosít az életmódunk, a dohányzás, az alkoholizmus, a helytelen táplálkozás, a környezeti bántalmak, a túlhajszolt életmód, a depresszió és így tovább. No és persze még egy fontos dolog: a pénz. Hiszen sokan nem tudják-tudnák megfizetni azokat az egészségügyi intézményeket, szolgáltatá­sokat, ahol a betegre valóban odafigyelve kezelik e betegséget. Mondom, tabunak számít e téma, nem szeretünk róla beszélni, hallani, inkább átlapozzuk a rákról szóló cikkeket, átkapcsoljuk a televíziót, eltekerjük a rádió gombját, ha erről szólnak a mű­sorok, és „becsukjuk” a fülünket a jó tanácsot osztogatókat hallva. Ezzel önmagunkat is becsapjuk, hogy aztán egy orvosi vizsgálaton szembesüljünk a kérlelhetetlen és visszavonhatat­lan kijelentéssel: önnek rákja van! És attól a pillanattól megvál­tozik minden, egyszeriben „fontos” lesz az élet. Szóval félünk a ráktól, persze hogy félünk, mint minden is­meretlentől, ám tudni kell, hogy ha valakinél még a korai stádi­umban, áttétek nélkül fedezik fel a daganatot, akkor nagy száza­lékban gyógyítható is e betegség, mint ha már az operációkra, a kemoterápiákra és ki tudja, miféle kezelési módra van szükség. Ezért is érdemes odafigyelni saját magunkra, az egészségünkre, és részt venni szűrővizsgálatokon. A rákbetegeket segítő civil szervezetek kezdeményezésére - amint azt lapunkban hírül is adtuk - a mai napon például a Magyar Rádió szolnoki körzeti szerkesztőségében a daganatos betegségek megelőzéséről és a gyógyulásról hallhatnak az érdeklődők egész napos adás kere­tében, sok jó tanáccsal. De ugyanígy a Rákbetegek Országos Szövetsége Napforduló Szolgálata is tart előadásokat, bemuta­tókat. A Hetényi kórházban pedig ingyenes komplex rákszűrést rendeznek. Tegnap is zajlott már rákszűrés, ahol az elmondások szerint igen sokan megjelentek - de főleg a nők, férfiakat csak itt-ott lehetett látni. Talán ez is mutatja: a férfiak inkább hajla­mosak a legyintésre, az „ej, ráérünk arra még” magatartásra, meg arra a kijelentésre, hogy „nekem úgysincs semmi bajom”. Bár mindenkinek csak szívből kívánni lehet, hogy valóban egészséges legyen, azért nem árt, ha mondjuk ezt orvos is meg­erősíti. Már csak azért is, mert a rák igenis legyőzhető. Kár lenne neki esélyt adni nemtörődömségből. Baranyi György Van piaca a magyar búzának Idén is Farmshow Az idén is lesz, méghozzá június 3-tól 5-ig Farmshow Szolnokon, a Szandai-réten. A 20 éves múltra visszate­kintő rendezvényre alapo­san készül a Mezőgép Rt Dr. Sziráki András, a társa­ság vezérigazgatója el­mondta, a már 20 éve megtar­tott eseménysorozatban ez a 14. alkalom lesz, ugyanis 1990-ig kétévente rendezték a bemutatót. Dr. Sziráki András hozzá­tette, meglepetést is tartogat­nak az idei látogatóknak, egyébként pedig száznál több kiállítóra számítanak, s nem csak Európából, hanem a ten­gerentúlról is várnak vendé­geket. A gépbemutató előké­születei már folynak, melyen új fejlesztésű gépeket is meg­tekinthetnek az érdeklődők. Szintén újdonságnak számít az is, hogy a gyakorlati bemu­tatókat különböző rendezvé­nyek kísérik, így többek kö­zött tanácskozáson vitatják majd meg az agrárágazat helyzetét, a gépberuházáso­kat. A Farmshow idején pedig Szolnokon ülésezik a Magyar Tudományos Akadémia ag­rárműszaki bizottsága. ein Adományozónap majd ősszel Amint arról már lapunk is hírt adott, Szolnok karitatív szervezetei adományozó­napra készültek június 5-ére. Ezen a napon a Városi Műve­lődési Központ előtti szabad területen a rendezők sátrai, valamint számos szórakoz­tató program várta volna a megyeszékely lakóit. Gyakorlatilag az utolsó pilla­natban döntött úgy a szerveze­teket egybefogó segélykoordi­nációs bizottság, hogy az ado­mányozónapot szeptemberre halasztja. Mint Pusztai János­tól, a vöröskereszt városi titká­rától megtudtuk, főként a kö­zelmúlt számtalan segélyak­ciója miatt csúsztatják őszre ezt a rendezvényt. Az elmúlt hóna­pokban előbb a kárpátaljai és a felső-tiszai árvízkárosultaknak adakoztak a jó szándékú embe­rek, majd a hó fogságába szo­rultaknak kellett a segítség, az­után a tél végi, tavaszi árvíz és belvíz okozott károkat, végül pedig a Koszovóból menekülők részére gyűjtöttek adományo­kat a segélyszervezetek. A számtalan felhívás után most remélhetőleg némi szünet kö­vetkezik; bízzunk benne, hogy a következő hónapokban már nem történik újabb tragédia környezetünkben. szilvási (Folytatás az L oldalról) Végül egy nagy albániai város­ban, Kukesben táboroztunk le a helyi polgármesteri hivatal en­gedélyével. Ez a város közel volt a koszovói és a macedón határhoz, éjszakánként láttuk, hogy bombáznak, és hallottuk a géppuskaropogást.- Milyen állapotokat találtak ott?- Önmagában a látvány is embert próbáló volt. Láthattuk, hogy a város utcáin ott feksze­nek az emberek, gyerekek, öre­gek. Sokan fedél, takaró és éle­lem nélkül élnek az utcán. A szemét szétdobálva, mindenki ott végzi a dolgát, ahol éppen van, emiatt iszonyú a bűz.- Hol táboroztak le?- A város közepén állítot­tunk fel két sátrat. Mellettünk volt az UNICEF sátra, és így bennünket közösen kerítettek el. Ugyanis muszáj volt kerítést vonni a sátrak köré, különben mindenki járkált volna keresz- tül-kasul mindenen.- Mit tudtak segíteni az em­bereknek?- Vittünk gyógyszereket és olyan eszközöket, amelyek az itthoni mentősmunkához is szükségesek. A komolyabb ese­teket azonban kórházba kellett juttatni. Nálunk volt a győri kekszgyár adománya is, dobo­zos kekszek, abból újra és újra osztottunk, elsősorban gyere­keknek. Néha megjelent egy­(Folytatás az 1. oldalról)- Ha kapok értük 4-5 ezer forin­tot, akkor inkább eladom, ha csak háromezret, akkor felhizlalom. A mázsaháztól kicsit mesz- szebb, a rövidre szabott gépjár­műsor mellett kérdeztük a kun­gyalui Berkes Imrénét, hogyan látja a sertéstermelés helyzetét.- Kilátástalannak - hangzott a rövid válasz, bár ő nem számít nagy termelőnek. Most is csak három disznót hozott leadni, azonban szerencsésnek mondja magát, mert amit felajánlott az ál­lamnak, azt mind meg is vették. Végre megszabadultunk tőle - fakad ki -, pedig ez a 193 forint még az önköltséget sem fedezi, a hűtőládába pedig mindet nem le­het beletenni. Minimum 260 forintnak kel­lene lennie az árnak - mondja a mellettünk álló Cseh Mátyás, aki szintén Kungyaluból érkezett, s most csak a szomszédnak segített elhozni a disznókat. Cseh Mátyás nagyban foglalkozik sertésekkel.- Nekünk az volt a szeren­csénk, hogy még kötöttek velünk szerződést. Évek óta a Pick veszi meg tőlünk a malacot, s most a fiam is segít, igazi hússertést ho­egy autó, amelyik hozott né­hány kenyeret, ami pillanatok alatt elfogyott. Az emberek éheznek, elcsigázottak, sokan felfáztak az utcán. Ha jön egy járvány, nem tudnak majd el­lenállni. Különböző sebekkel, panaszokkal kerestek bennün­ket. Volt kisgyerek, akinek a kezéből gránátszilánkot vettünk ki, volt, aki asztmaroham vagy szív-érrendszeri probléma miatt Székely Ferenc fotó: cs. i. jött. Sok kisgyereket hoztak be, akik az utcán feküdtek, a föl­dön. Számomra úgy tűnt, hogy sok gyereknek nincsen senkije.- Mi volt a legmegdöbben­tőbb?- Szörnyű volt közelről látni ezt a borzasztó szenvedést. Mindennap újabb tragédiákról hallottunk. Bejött hozzánk pél­zunk. Mi nem hagyunk fel vele, ebből élünk. Perjést József, aki Tiszaföld- váron, Martfűn és Rákócziújfa- luban látja el a falugazdászi teen­dőket, elmondta, hogy a három településről összesen 478, átvé­telre kínált sertést írt össze. Ebből mindössze ötvenhetet vett meg az állam. Kérdésünkre beszámolt arról, hogy azok a termelők, akik­től a disznót nem vette meg az ál­lam, igencsak felháborodtak, őt dául egy fiatalasszony, akinek az egyik gyerekét már elvitték Németországba. A házukat bombatalálat érte, és amikor menekültek, a határon a szer- bek a szeme láttára agyonlőtték a férjét. A másik gyereke ott volt vele, de csak a fél lábán vi­selt papucsot, mezítláb járt. Ez volt az az eset, amikor először „kiakadtam”. Kiderült ugyanis, hogy napok óta nem ettek. Ad­tam kekszet nekik, és az asz- szony úgy vette a szájához, hogy először körbenézett és az­tán elkezdte tömni magába. Én ilyet még csak filmen láttam. Amikor a gyereke is enni kez­dett, kicsordult a könny a sze­memből. És még a fiatalasz- szony vigasztalt engem, hogy ne legyek szomorú.- Hogyan viselik ezek az em­berek a helyzetüket?- Úgy láttam, hogy a leg­többjük beletörődött, elfásult már. Különösen azok, akiknek mindenük odalett.- Ez egy karitatív vállalás volt, a szabadságuk terhére mentek ki.- Most építkezem, ugyanis hat gyereket nevelünk, ezért csak fi­zetetten szabadságot tudtam ki­venni erré az időre. De most is azt mondom, hogy ha kell, elmegyek megint, pedig én sem étek valami díszes körülmények között. Ne­kem is van gondom, de az ő ba­juk sokkal nagyobb a mienkénél. Paulina Éva is megkeresték, köztük néhányan nagyon mérgesek voltak. Pedig tudják az emberek, hogy nem a falugazdász döntött arról, hogy kinek a sertését veszik meg. Ám ettől függetlenül néhányan a vá­daskodástól sem riadtak vissza. Az átvétel nyugodt hangulat­ban zajlott, hangos szóval és pál­cával a termelők csak a disznókat „illették”, hogy engedelmesked­jenek, s megkezdjék útjukat a vá­góhídra. ein (Folytatás az 1. oldalról) Mint mondta, az ország mező- gazdasági termelési tehetősé­geinek jelenleg csak a felét használja ki. Mindent meg­tesznek azért, hogy a külön­böző támogatásokkal tehető­ség nyíljon a családi gazdasá­gok versenyképességének megteremtésére. À polgári kormány a mezőgazdasági termelés alapjának a családi gazdaságokat tekinti, és ezeket támogatja. Ez a támogatás vi­szont nem zárja ki - sőt egye­nesen ösztönzi is a kabinet - a nyugati típusú értékesítési, be­szerzési, de akár termelési alapú szövetkezetek létrehozá­sát. Az államtitkár szerint ha­zánkban nem szabad csökken­teni a gabona termelését annak ellenére sem, hogy a nyugati szakértők erre ösztönzik az or­szágot. Mint mondta, az elmúlt év megmutatta, a magyar bú­zának van piaca a világban, az viszont igaz, hogy nem csak a hagyományos területeken kell a vevőt keresni. Az állatte­nyésztésről szólva Tamás Ká­roly elmondta, hogy támogat­ják a hússzarvasmarha-, illetve a juhállomány gyarapodását, a sertés-, illetve a baromfiterme­lésben azonban csak a minő­ségjavítást helyezik előtérbe. Az államtitkár előadásában többször nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a mezőgazda- sági termelés gerincének a csa­ládi gazdaságokat tartják. Ezek felemelkedését, illetve versenyképességük megterem­tését szem előtt tartva határoz­zák meg az agrártámogatás rendszerét is. Ezt a célt szol­gálja egyebek mellett az ag- rárgarancia-alap, a fiatal me­zőgazdasági szakemberek kedvezményes hiteltámoga­tása vagy a gépvásárlások se­gítése is. Banka Csaba Vízidisznó-átvétel panaszokkal A termelőknél már csak a disznók lehetnek elégedetlenebbek Megújulhat a szolnoki művésztelep A szolnoki városházi sajtótá­jékoztatón többek között a város csinosításáról, egyházi iskola indításának lehetősége­iről, a Damjanich uszodáról és a művésztelepről volt szó. Az elmúlt napokban újra nyírták a füvet Szolnok frekventált he­lyein, és folytatódik a zöldterüle­tek rendbetétele. Sajnos előfor­dult (a Hild téren), hogy az elülte­tett virágok egy részét máris el­lopták. A továbbiakban több ut­cában virágkosarakat helyeznek ki a lámpaoszlopokra. Szalay Ferenc nemrég tisztasági szemlét tartott a városban, amelynek so­rán kiderült, hogy több telekrész gondozatlan. Ezek tulajdonosait a polgármesteri hivatal igyekszik kideríteni és felszólítani a terüle­tek rendbetételére. Szalay Ferenc szombaton 11 órakor játszóteret ad át a József Attila-lakótelepen, majd a későbbiekben a Zagyva­parti sétányon is elkészül egy ját­szótér. Ismét fölmerült, hogy a Kons­tantin Általános Iskola egyházi iskolaként működjön, ám ettől korábban az egyház anyagiak hi­ányában elzárkózott, bár fontos­nak tartaná, hogy a városban te­gyen egyházi iskola. Azt a kez­deményezést, hogy az egyházi iskolát helyi erőből működtessék, a polgármester anyagilag nem tartotta megalapozottnak. E kér­désben további egyeztetések vár­hatók a város, a szülők és a váci püspökség között. Szalay Ferenc véleménye szerint az egyházi is­kola indítása legföljebb 2000 őszétől tehetséges, fölmenő és ökumenikus jelleggel. Mint ismeretes ma nyílik a 7. szolnoki nemzetközi kiállítás és vásár. Ebből az alkalomból test­vérvárosi delegációk tartózkod­nak Szolnokon Bielsko-Bialából, Nagybányáról, Reutlingenből és Riihimákiből. A Damjanich uszoda jövőjéről Szalay Ferenc elmondta, hogy a szóbeszéddel ellentétben nem tesz 800 forintos jegyár, és a kö­zönség nem szorul ki az uszodá­ból. Lapunk kérdésére a polgár- mester elmondta, pénteken a mű- vésztelepre látogat, hogy szót váltson az ott élő művészekkel a telep jövőjéről. Erre vonatkozóan két koncepció született. Ha kiala­kul a jövőre vonatkozóan az egyetértés, akár nyáron megkez­dődhet a régi pavilon felújítása. E célra a minisztériumtól 40 millió forint áll rendelkezésre. Ötventagú belga delegáció érkezett a hét elején Szolnokra a Tiszaparti Gimná­zium és Humán Szakközépiskola meghívására. A középiskolás diákok az öt nap során a me­gyeszékhelyen kívül Egerrel és Budapesttel is megismerkednek. Képünk tegnap a szolnoki Damjanich János Múzeumban készült a vendégekről. fotó: cs. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom