Új Néplap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-12 / 109. szám

A KUNSÁGBAN JÁRTUNK Karcag és környéke A lakodalmak ceremóniamestere Egy igazi kunsági lakodalomból nem hiányozhat a vőfély, aki úgymond kézben tartja az eseményeket, rigmusaival, köszöntő­ivel gondoskodik a jó hangulatról. A szakma csínját-bínját Márki Sándor is édesapjától tanulta. Az elmúlt két évtized bi­zonyítja, jól sikerült a „márkistílus” melynek kulisszatitkairól faggattuk a vőfélyt. Márki Sándor a városgondnok­ságnál dolgozik művezetőként, hozzá tartoznak a karbantartók, asztalosok, ácsok, kőművesek. A polgárőrség oszlopos tagja­ként szabad idejében a város közrendjéért őrködik. Egyéb­ként autószerelő és gépjármű­technikusi végzettsége is van. Jó humoráról sokan ismerik, ami bizony a rátermettség mel­lett kellett is ahhoz, hogy sza­bad idejében vőfélykedjen. Fe­lesége és két felnőtt fia elfo­gadta hobbiját, de egy biztos, ők nem veszik át édesapjuktól a vőfélystafétát. Márki Sándor édesapja is vő­fély volt, aki már gyermekko­rában elvitte őt is az esküvőkre, s mondhatni akkor beoltódott ezzel a szereppel. A rigmusok egy részét is édesapjától örö­költe, a többit vőfélytársaival cserélte. 1978. december 4-én, Décsei Józsefék lakodalmán debütált. Bár alapvetően vidám ember, és mint mindenkinek, neki is varrnak gondjai, de amikor fel­tűzik neki a vőfélyszalagot, on­nantól kezdve mindent maga mögött hagy, és csak az eskü­vőre koncentrál. Pályafutása alatt a legna­gyobb vendégsereg 249 fős volt. A lakodalom menetéből kedvencet nem tud megne­vezni, hiszen számára az a ki­kéréstől a vacsorakínáláson át az utolsó vendég elbúcsúztatá­sáig szép, megható esemény. S bár már több száz pár lagzi- ján vett részt, még ma is izgul egy kicsit, de újítani is igyek­szik. így például nála gyertya­fénykeringővei távozik az ifjú pár. Vőfélyként tapasztalta, mennyire megváltoztak, átala­kultak az elmúlt évtizedekben a lakodalmi szokások. Régen nagy hagyománya volt a hívo- gatásnak, melyre ma már autó­val megy a vőfély, nem gyalog vagy hintóval, elmaradt a csiga­taposás s még több más szokás is, melyekre ma már csak a nagyszülők emlékeznek. Mos­tanában azonban egyre többen választják Karcagon is a hintós esküvőt, és remélhetően a fele­désbe merült szokásokat is fel­elevenítik majd a fiatalok. A vőfély számára az a legna­gyobb elismerés, ha évtizedek múltán az akkori ifjú pár mára felnőtt gyermeke esküvőjének vezetésére kéri fel. Segítség a kertészeknek A gyakorló gazdák segítésére jelent meg Az aszálykárok mérséklése a kertészetben című könyv, melyet a karcagi dr. Nyíri László professzor szerkesztett. A könyv egyszerű nyelvezettel mutatja be mindazokat a lehe­tőségeket, amelyeket a kerté­szek - a szőlő, gyümölcs és zöldségtermesztés terén - igénybe vehetnek. A könyv tag­lalja a legfontosabb termesztési tájakat, termékeket és rámutat arra is, hogy milyen növénnyel és termesztési szerkezettel lehet sikeresen kertészeti gazdálko­dást folytatni a szabadban, a fó­lia alatt vagy üvegházban. Emellett a táji adottságok, a legkifizetődőbben termeszthető növények javaslatairól és a termesztési technológiáról is szólnak a szerzők. A könyv a szakembereket is hozzásegíti ahhoz, hogy jobban kihasznál­juk ennek a tájnak az ökológiai adottságait, értékeit. Most ugyan senki nem gondol az aszályra, a könyvben azonban erről is olvashatunk, valamint az EU-hoz való csatlakozás feladatairól is. Régiós telepben gondolkodnak Az önkormányzati tulajdonú Madarasi Kenyér Kft. nem­csak pékárút készít, hanem a település ivóvízellátásával és a szennyvízkezelésével is fog­lalkozik. A nagyközség 2300 lakóházá­nak több mint 80 százaléka él­vezi az ivóvízhálózat nyújtotta komfortot. Az elmaradás főleg a romák lakta településrészen van, így az önkormányzat jelen­leg is 60 közkifolyót üzemeltet, hogy minden családban biztosí­tott legyen az ivóvíz - tájékoz­tatott bennünket Vincze Attila, a vízmű csoportvezetője. Azt is megtudtuk, hogy az itt lakók között is vannak notórius nem fizetők, akikhez hiába kopogtat a számla ellenértékéért a díjbe­szedő. A kft. víz-szennyvízte­lep részlegében jelenleg tízen dolgoznak, ők végzik a vízóra­leolvasást, az óracserét, a cső­törés- és hálózatjavításokat és a díjbeszedést. A cég lehetőségeihez mérten igyekszik fejleszteni a vízműte­lepet is. Két évvel ezelőtt már elvégezték a víztorony külső­belső felújítását, festését, ottjár­tunkkor pedig a környezetét tet­ték rendbe. Emellett idén is folytatják a szennyvízszivaty- tyúk felújítását, melyre mintegy kétmillió forint van, ebből négy szivattyút tudnak karbantartani. A település és a kft. vezetői is azon vannak, hogy növeljék az eleveniszapos, totáldioxidos rendszerű szennyvíztelep kapa­citás-kihasználását, hiszen most a napi 1600 köbméteres telepre csupán 40 köbméternyi szennyvíz érkezik. A megoldás az lenne, ha a telep a jövőben régiós telepként - Tiszaörs, Ti- szaszentimre, Tiszaigar idecsat- lakozásával - működhetne. A beruházás gesztora Kunmada­ras lesz, már készül a megvaló­síthatósági tanulmány. Az en­gedélyes terv után céltámoga­tásra pályáznak majd, s ha nyernek, akkor jövő év máso­dik felében kezdődhetne a be­ruházás. Megszépül a vízmütelep „Itt reggel-este megvan a tréning” Akinek apja is, és ő is világéletében állatokkal foglalkozott, az ha munkanélküli lesz, akkor megpróbál saját portáján gazdál­kodni. így tett Bézi Ferenc is, aki a karcagi Cserhát Szövetke­zetből lett munkanélküli. elvégez a tanya körül. Akkor ha kell, elmegy bevásárolni, bár mint mondta, mindent elkészít idehaza, csak kenyérért, sóért jár be a boltba. Ma már csak két tehenet tartok - mondja Bézi Ferenc Az egykori fejőmester még édesapjától leste el a szakmai fogásokat, s miután befejezte tanulmányait, egyenes út ve­zette őt is a szövetkezethez. Családi gazdasága is látott már jobb napokat, hiszen az istálló­ban állt már 10-11 szarvas- marha is. Most azonban már csak kettő legelészik békésen a tanya kö­rüli réten. S hogy ekkorát csök­kent az állomány, azt nagyban befolyásolta az a tény is, hogy a Karcagtej Kft. hónapok óta tar­tozik neki a tejpénzzel, hiszen így nemhogy az állományt nem tudta növelni, de még a napi ta­karmány előteremtése is ko­moly gondokat jelentett. Ezért nem volt más választása, el kel­lett adnia teheneit. Eddig csak a tavaly augusztusi tejpénzt kapta még meg. Miután a sertés is csak 120 forintért kellene - holott a ta­karmányárak ennél jóval maga­sabbak- így a családfő ma már ebből is csak annyit tart, amennyi neki, két felnőtt fiának és lányának kell. Gyermekei tudják, ha rövid időre hazaug- ranak, soha nem távoznak üres kézzel. Bézi Ferenc gazdaságával és. a tanyavilággal több, a berek­fürdői Megbékélés Házában nyaraló csoport is rendszeresen megismerkedik, hiszen a fővá­rosi gyerekek csak itt látnak élő csirkét, tyúkot, kacsát, tehenet, de a szénakazlak tetejére is elő­szeretettel másznak fel. S hogyan telnek Bézi Ferenc napjai? Mint mondta, megvan a tréning reggel, este, ötkor csö­rög a vekker s kilenc óra, mire Aztán ebédet készít, s 15 órakor újból kezdődik a munka. Amikor ellátta az állatokat, megy kaszálni, hiszen most kell gondoskodni a jövő évi takar­mányról, de a tanya körül is mindig akad tennivaló. S miről kellett emiatt lemon­dania? Tulajdonképpen semmi­ről, hiszen nem vágyik moziba, színházba, s ha éppen beszél­getni szeretne, átmegy valame­lyik tanyaszomszédjához. Segítik a madarasi civileket A kunmadarasi képviselő- testület idén 6,3 millió forin­tot biztosít a helyi szerveze­tek támogatására. Az igény ennél jóval több lenne, de a szűkös költségvetésből eny- nyit tudott kiszorítani az önkormányzat A fenti összegből például kétmillió jut lakásépítés-, il­letve vásárlás támogatására, a diáksportra 1,4 millió, a polgárőrség 600, a rendőr­ség 150, a karcagi tűzoltó­ság 610 ezer forintot, a köz­ségi sportegyesület műkö­désére 800 ezret, a karcagi zeneiskola kihelyezett tago­zatának működtetésére 200 ezret, a Lungo Drom szá­mára 24 ezret szavazott meg a képviselő-testület, de a Nagykun Együttműködési Társulás részére is megvan az idei hozzájárulás. Igen széles rétegeket megmoz­gatnak a helyi civil szerve­zetek, így az önkormányzat igyekszik őket is segíteni. Ebben az évben is kap tá­mogatást a nyugdíjasklub, a népdalkor, a galambász egyesület, a sakk-kör, a vö­röskeresztes baráti kör, a mozgáskorlátozottak, a va­kok, gyengén látók, a vér­adók és a nagycsaládosok tagjai. Színesedő paletta A karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépis­kolában és Gimnáziumban 1970-ben állam vizsgázott az utolsó főiskolai hallgató. Mint Z. Tóth György igazgató el­mondta, a GATE Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolai Ka­rával szeptembertől indítják el a menedzser-asszisztens akkre­ditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzést. A formai rész már rendező­dött, az iskola többdiplomás ta­nárai mellett a DATE Karcagi Kutatóintézetének kandidátu­sai, doktorai, minősített kutatói is bekapcsolódnak majd az ok­tatásba. Az iskolában az alapvető tárgyi feltételek megvannak, a hiányzó, nagy értékű műszerek bemutatása, használata a főis­kolán lesz, de rendelkezésre állnak majd a kutatóintézet la­boratóriumai, kísérleti telepei, valamint több cég, ahol meg­oldható lesz a gyakorlati illetve elméleti képzés egy-egy része. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotók: Bartha László Ez a ház mindenki előtt nyitva áll Bakonyi István, a tiszafüredi táncoktató tartott. A progra­mokból Géléi Józsefné igazga­tónővel tallóztunk. Eszerint a héten a vöröskereszt, az áfész nőbizottsága anyák napi mű­sort tart, a nyugdíjasok pedig teadélutánon találkoznak. A fiatalokat néptáncra, aerobikra és sakkszakkörre várják. Má­jus 18-án véradás lesz, s 28-án gyermeknap, triatlonverseny- nyel és filmvetítéssel. Az őszirózsa népdalkor Abádsza- lókon lép fel, június 6-án pe­dig a néptánc záróvizsgával ér véget a szakköri év. A ház a nagycsaládosok és nyugdíjasok előtt is nyitva áll, de itt találkoznak a sorstársak, a vakok és gyengén látók, va­lamint a mozgássérültek helyi csoportjának tagjai is. A kunmadarasi művelődési és nagyok is. Épp a napokban házban egész évben találnak ért véget a felnőtt és diák tár­programot maguknak a kicsik sastánc-tanfolyam, melyet A gyerekek és szüleik is megkedvelték a modem táncokat Állják a versenyt a városiakkal A berekfürdői Veress Zoltán Általános Iskola diákjai már ja­vában készülnek a szokásos, év végi vizsgájukra. Nevelőik mindent megtesznek azért, hogy kisiskolái diákként ne in­duljanak hátránnyal a városi gyerekekkel szemben. így leg­utóbb pályázati pénzen nyert összegből színházba vitték őket, s május végén pedig nyílt napokat szerveznek a részülae. Mi az ötödikesek angol órá­ját látogattuk meg. A tizenhá­rom fiú és tizenkét lány közül heten Kunmadarasról járnak át. Mint az osztályfőnök dr. Faze­kas Miklósáé elárulta, a legjobb tanuló Kohári Gábor és Cseke Réka. Az osztály kedvence az angol, a testnevelés, a történe­lem. Többen duatlonoznak, mindannyian Zöld szívesek, részt vesznek a gólya és fecske megfigyelésben. Tapasztalhat­tuk, hogy a nevetés, jókedv eb­ből az osztályból sosem hiány­Itt mindenki szereti az angolt zik. Az osztály lírikusa Balázs, Timi a modell, Zsanett színmű­vésznek készül, Józsi erőssége pedig a fizika.

Next

/
Oldalképek
Tartalom