Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-08 / 81. szám
4. oldal. — A Szerkesztőség Postájából 1999. április 8., csütörtök „Sír a telefon” Hasznos találmány a telefon, a tévéreklámban is láthattuk, sok mindenre jó. De bizony még a reklámmenedzserek sem gondoltak volna arra, amire az egyik önkormányzati választáson lemaradt szenátorjelölt használta... Történt pedig, hogy valahol az Üveghegyen túl, de a megyehatáron innen titokzatos telefoncsengetés zavarta meg a polgármester és néhány önkormányzati képviselő éjszakáit, hajnalait. A ravasz kis készülék egyet csendített - de azt minden órában -, főleg szombaton éjjel és vasárnap kora reggel, aztán ha gyorsan odakapott a hívott fél, legfeljebb egy kattanást hallott, midőn letette a tettes. Több hét után úgy vélte a polgármester, hogy ha már olyan vicces a titokzatos hívogató, akkor talán ő is visszavicceli. Tudta, hogy gyerek nem kel fel hajnalban, csak felnőtt, így azután meg is volt az elképzelése, ki lehet játékos kedvű. S úgy lön! Az illetékes telefontársaság segítségével lebukott az a szenátorjelölt, aki nem jutott be a testületbe, s a fenti - szerinte fölöttébb ravasz módszerrel - bosszantotta a testület választott tagjait. Ha a saját telefonjáról betyárkodó zseni le nem bukott volna, az én mesém is tovább tartott volna! Egy folklórgyűjtő A pénz számolva... Bajban vagyunk az új papírpénzekkel (sokan a fémekkel is), egyik-másik annyira hasonlít, mint két tojás. Különösen gyakran panaszkodnak az összetéveszthetőségre az idősek. Nem mindegy, milyen címletű pénzt adunk ki a kezünkből, és az sem, milyet kapunk vissza. A legnagyobb baj az, hogy gyakran alkalom sincs arra, hogy megvizsgáljuk, mit adunk és mit kapunk, mert az üzletekben nem szeretik a szöszmötölést, tötyörgést. Nemrégiben emiatt számolta el magát idős hölgy ismerősöm. Ne restelljük megnézni és megszámolni a visszajáró pénzt, még akkor sem, ha másokat megvárakoztatunk ezzel, mert nem babra, zsebre megy a játék. Jobb mindjárt helyben tisztázni, ha valami nem stimmel, mint otthon szomorkodni azon: megint elszámoltuk magukat vagy rászedtek bennünket. D. I., Szolnok / intha mindig idejártunk volna... Bemutatkozó látogatásra hívta a leendő első osztályosok szüleit a közelmúltban a mezőtúri Református Általános Iskola. A kedves invitálásnak nem tudtunk ellenállni, ezért családunk minden tagja időt szakított az eseményre. Barátságos környezet, felkészült pedagógusok fogadtak bennünket. Bevallom azt is, igen jólesett a meleg tea és az aprósütemény is. Amíg az igazgatónő a szülőknek tartott ismertetőt, addig a gyerekeket játékos foglalkozások várták: lehetett színezni, rajzolni, agyagozni, apró macifigurát készíteni filcből, vagy számí- tógépezni. Valamennyi szak- tanterembe benézhettünk. Már delet harangozott a nagytemplom, de az én gyermekem [még mindig nem akart hazajönni, olyan jól érezte magát. Talált új kis barátot is magának. A bemutatkozó látogatáson kaptunk egy újabb meghívást: Az örömteli pillanatokat egy emlékbe kapott fénykép is őrzi ha van kedvünk hozzá, négy alkalommal iskola-előkészítő foglalkozást is tartanak. Ezeken azóta már túl is vagyunk, ami igazán jó ötlet volt, mert a gyerekek megismerkedhettek a leendő tanító nénivel és egymással. Aminek nagyon örültem, hogy játékosan ismerkedtek a kicsik a matematika világával. Ügyesek voltak, ami az óvodák munkáját dicséri. Ezeknek a gyerekeknek már biztosan nem lesz idegen szeptemberben az iskola. Köszönöm nemcsak a magam, de a többi szülő nevében is az igazgatónőnek, a pedagógusoknak, az ott dolgozóknak, hogy ilyen meleg fogadtatásban részesítettek bennünket. Kudlacsek Andrásné Mezőtúr A szülő olyat keres, ami nincs Apróhirdetések között bukkantam rá nemrégiben egy furcsa szövegre: feladója - egy szülő - olyan iskolát keres, ahol megtanítják gyermekét írni, olvasni, számolni az ő segítsége nélkül. Mint nyugdíjas pedagógus, azt üzenem a törődést, felelősséget nem vállaló szülőnek, hogy még a zseniket is kell irányítani, sőt segíteni a tanulásban. Olyan iskola nincs, amelyik felvállalná azt, hogy egy Jsatéves gyermeket segítség nélkül megtanít a betű- és számvetésre. Engem hivatásomban mindig jó érzéssel töltött el az a tudat, hogy a szülők segítségével megtanítottam az írás, olvasás és számolás tudományán kívül még sok másra is több száz gyermeket. A helyes viselkedés és az emberség is komoly előtanulmányokat igényel. Amit a hirdetés feladója kér, képtelenség. Olyan ez, mintha valaki olyan választási malacot szeretne venni, ami magától megnçi és hízik. De hol marad a kockázatvállalás, a felelősség, az etetés és takarítás? Az a más dolga lenne? Olyat keres a kedves szülő, ami nincs. Még a legjobb iskolák is igénylik az otthoni segítséget. Ha pedig a dolog mögött az áll, hogy a szülő elégedetlen a pedagógussal, ha azt gondolja, nem képes jól tanítani, még inkább elkél a segítség. Mert még a legjobb, legkiemelkedőbb pedagógusnak is szüksége van erre. Donáth Lajos, Abony allai, tánccal emlékeztünk elődeinkre Mint minden évben, óvodánkban az idén is megemlékeztünk nemzeti ünnepünkről. Már hetekkel előtte dallal, tánccal, verssel készülődtek a gyerekek, óvónők, hogy méltóképpen tisztelegjünk a ’48-as forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. A főszerep a mindenkori nagycsoportosoké, de természetesen a kisebbek sem maradnak ki az ünneplésből, ők is nagy lelkesedéssel készülnek, mondják a verseket, tavaszköszöntőket, énekelnek együtt velünk. A nagyok csákót, pártát készítettek s ebben táncoltak, no meg a magyaros szoknyákban és bő fehér nadrágokban. Szépek voltak. A gyerekek nagy figyelemmel hallgatták Marika óvó néni előadásában a békéről szóló verset. A Himnusz felhangzásakor minden gyermek tudta, mit jelent ez nekünk, magyaroknak. Megható érzés volt ez, hiszen itt nálunk (és biztosan máshol is) kicsit magunkénak is érezzük a gyerekeket. Az ünnepi megemlékezés után kisétáltunk a ’48-as emlékműhöz, ahol elhelyeztük a megemlékezés virágait. Bárkányiné Kovács Marianna óvónő Alattyán [ittünk a szórólapoknak Érdeklődéssel olvastam a lap március 26-ai számában a „Nagy árat fizettek semmiért” című írást. Jászapátiban húszezer forintot adtunk annak idején a kábeltévé-hálózat kiépítésére. Aki időben kapcsolt, visz- szakapott 15 ezret, de azért maradtunk elég sokan, akikre két órás rendőrségi jegyzőkönyvezés várt. A fénymásolt szórólap annak idején „hatásosnak” bizonyult a hiszékeny emberek félrevezetéséhez. Annak idején én magam kerestem a postást a szerződés megkötése végett és a befizetési utalványért. Én azonnal teljesítettem a szerződés feltételeit, de mint az eltelt idő bizonyítja, egyoldalúan. Szülővárosom infrastrukturális fejlődéséért tettük volna mindezt, hasonlóan a víz-, gáz, telefonfejlesztéshez, de rosszul számítottunk. Egy másik kábeltévé-szervező ezek után érthető módon már nem tudott .meggyőzni, pedig ők utólag kértek volna 26 ezer forintot azoktól, akik befizették a 20 ezret és harminckettőt azoktól, akik nem. A Makovecz tervezte művelődési központ pedig igen alkalmas lett volna stúdiónak. Lokálpatriótaként hittem városom fejlődésében. Most már tudomásul kell venni, hogy az ország elmaradottabb részéhez tartozunk. Ide nem telepítettek ipari üzemeket, nem akaija a kormány a jászsági főcsatornát, hogy felvirágozna mezőgazdaságunk, itt csak az van, amit mi alkottunk a lakosság összefogásával. De szegényedünk is közben, a pénzünk egyre kevesebb, ezért a római katolikus templom tetőszerkezetéhez és az orgona felújításához szükséges milliók helyben nem gyűlnek össze, segítségre lenne szükségünk, de kormányunk bajainkra nem figyel. A mi millenniumunk így eléggé szegényesnek ígérkezik. Szabari Pál, Jászapáti Köztünk volt és segített Az évszázad legmagasabb vízszintje miatt Tiszaburán igen súlyos helyzet alakult ki. A gát mellett húzódó házakat veszélyeztette a nagy víz és a sok buzgár, nemegyszer még az itt lakókat is szembeállította egymással a baj. Mindenki a saját házát védte úgy, ahogy tudta. Polgármesterünk idős kora ellenére éjjel-nappal ott volt, ahol a baj a legnagyobbnak látszott, irányította a munkát, tanácsokat adott, neki köszönhetően fegyelmezetten, pánik nélkül vészeltük át a leselkedgpveszélyt. Köszönjük ezt neki és munkatársainak. A bajba jutott buraiak Sikerrel szerepeltek a Curie kémiaverseny első fordulóján A Curie versenyek körzeti fordulói lezárultak. Ebben a tanévben a szolnoki’ Tiszaparti gimnázium iskolavezetése, valamint kémia-munkaközössége fogadta nagy-nagy szeretettel s érdekes kísérletekkel a versenyre érkezőket. Több mint nyolcvan tanuló nevezett be a helyszíni fordulóra. A versenyzőket kísérő kollégák, szülők is élvezhették az iskola vendégszeretetét. A megyéből érkező tanulók közül a hetedik osztályosok kategóriájában Budai Júlia, a karcagi Kiskulcsosi Általános Iskola tanulója (felkészítő tanára Ecsédi Irén), a nyolcadik osztályosok közül Balaton Attila, a szolnoki Széchenyi Körúti Általános Iskola diákja (felkészítő tanára Kondor Ferencné), Bedő Anett, a túrke- vei Kossuth Lajos Általános Iskola tanulója (felkészítő tanára Győri Józsefné), Szirom Zoltán, a Csépai Általános Iskola diákja (tanára Csetényi Mihály) kiemelkedő eredménye alapján továbbjutott a Curie kémia-emlékverseny országos elődöntőjébe, amely április 10-én a szolnoki Újvárosi Általános Iskolában lesz. A versenyzőknek és felkészítő tanáraiknak gratulálunk, s további sikeres munkát kívánunk. Ezúttal köszönjük a Tiszaparti gimnázium igazgatóságának és tanárainak, a verseny szervezésében közreműködő dolgozóknak a szervezőmunkát, a kedves vendéglátást. Curie Alapítvány A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Az ügyfélhívó rendszer többet nyújt, mint egy eligazító tábla Nemrégiben ünnepelte az OTP fennállásának ötvenedik évfordulóját. Az alkalomból sajtócikkek is megjelentek, méltatva a pénzintézet sikereit - amit én magam is méltányolok -, de sajnálom, hogy abban egy szó sem esett arról, mit tesz a bank az ügyfeleiért Ugyanis ha báraűlyen ügyet szeretnénk elintézni a szolnoki Sza- páry úti igazgatóságon, legyünk felkészülve arra, hogy komoly időt kell rászánni. Még egy utalvány feladása is úgy történik, hogy kiszól a pénztáros hölgy: „Tessék várni!” Sehol egy tájékoztató tábla, ami eligazítana, hogy a sorszámot adó gép szerinti ügyet melyik ablaknál intézik. A tömeg nagy, főként a délelőtti órákban, a monoton zsongás csaknem elviselhetetlen. Vajon miért kellett a Madách úti kis OTP-nél az ügyintézést megszüntetni? Miért kellett a munkabérek kifizetése miatt a kötelező folyószámlanyitást elrendelni és ennek többségével az OTP-t megbízni? (Csak meUékesen jegyzem meg, érthetetlen az Alkotmánybíróság döntése is a bérek átutalásának jogszerűségéről.) Azóta ugyanis a dolgozók munkaidőben órákat töltenek el (persze nemcsak az OTP-nél), hogy a jogosan megdolgozott munkabérükhöz hozzájussanak - panaszolja szolnoki olvasónk.- Öröm számunkra, hogy folyamatosan nő bankunk ügyfeleiknek száma és dinamikusan emelkedik azon munkáltatók köre is, amelyek a munkabért lakossági folyószámlákra utalják. A bérkifizetések időszakában természetes és elkerülhetetlen az ügyfélforgalom növekedése - válaszolta kérdésünkre dr. Lévy Zoltánné igazgató, az OTP Szolnoki Igazgatóságának vezetője. - A megnövekedett ügyfélforgalom mellett is folyamatosan törekszünk arra, hogy „csúcsidőszakokban” is biztosítani tudjuk az elvárható gyors és zökkenőmentes kiszolgálást. Ennek érdekében tértünk át az egész országot behálózó Integrált Számítástechnikai Rendszerre, mely lehetővé teszi az ügyintézés és a pénzkezelés együtemű végrehajtását és az ügyfelek pénztárterémben kialakított, bármely munkahelyen történő kiszolgálását. Miután az ügyintézés konkrét helyhez nem kötött, az ügyfélkiszolgálás gyorsítása érdekében üzembe helyezett ügyfélhívó berendezés jelzi a lebonyolítást végző pult számát. Ez az oka annak, hogy a korábbi tájékoztató tábla megszűnt. Az ügyfélhívó rendszer tranzakciótípusonként regisztrálja a várakozók számát, és ahhoz a pulthoz .órányit”, ahol az adott típusú ügylet a leghamarabb lebonyolítható. Ezzel elkerülhető, hogy egy-egy időigényesebb ügy (például számlanyitás, tájékoztatás kérés) miatt a „következő” ügyfél hosszabb ideig legyen kénytelen várakozni. Ä rendszer előnyének tekintjük azt is, hogy az azonos típusú tranzakcióra váró ügyfelek kiszolgálása érkezési sorrendben történik. A bank mindig kiemelt feladatának tartotta a készpénz nélküli fizetésre alkalmas eszközök - a kártya- és csekkrendszer - meghonosítását, a közvetlen kereskedelmi fizetésre alkalmas elfogadóhelyek (POS-terminálok) folyamatos fejlesztését, valamint a bank- jegykiadó automaták telepítését. A bankfiókon kívül Szolnokon tizenkét ATM-, illetve POS-terminál biztosítja a készpénzfelvétel lehetőségét. A megye nagy forgalmú kereskedelmi és szolgáltató egységeiben is működik POS-ter- minál, mely a készpénz nélküli fizetés lehetőségét kínálja. Bankkártyával rendelkező ügyfeleink részére ajánljuk az OTP TeleBank, a TeleBank Center és a Mobil TeleBank szolgáltatásait, melyek lehetőséget nyújtanak a pénzügyek intézésére. Ezek a szolgáltatások a nap minden órájában igénybe vehetők. Ez év március elsejétől új, hosszabbított nyitva tartási rendet vezettünk be. Hétfőn 18 óráig, keddtől péntekig 17 óráig állunk ügyfeleink rendelkezésére. A Madách úti egységünk nem szűnt meg, a fiókhelyiségben a lakossági hitelezés centrumát alakítottuk ki az ügyfélkör kulturáltabb kiszolgálásának érdekében. A korábbi számlavezetési tevékenység ezzel egyidejűleg átkerült az igazgatóság épületébe, mely megnövelt, felújított ügyféltérrel és intim kifizetőhelyekkel diszkrétebb kiszolgálást teremt. Bízom abban, hogy szolgáltatásunk színvonalának javítására tett intézkedéseinkkel valamennyi ügyfelünk elégedett lesz.
