Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-01 / 76. szám
A Szerkesztőség Postájából Országos helyezett kollégisták 4. ol^al ___________________________________________ H uszonötödször hirdette meg az Orosz Kulturális Központ és a budapesti Körösi Csorna Sándor Orosz-Magyar Kéttany- nyelvű Gimnázium a „Magyar- ország-Oroszország kultúrák dialógusa című országos pályázatát, amelyen a Szolnok Városi Kollégium középiskolásai másodszor indultak. A verseny célja az orosz nyelv tanulásának ösztönzése, a két ország kultúrájának népszerűsítése. Az idei tanév pályázatát Puskin születésének 200. évfordulója tiszteletére hirdették meg. A Szolnok Városi Kollégium diákjai valamennyi kategóriában eredményesen szerepeltek. Balogh Elvira (Béla király úti tag- intézmény) 2. helyezést ért el. Három rajza is rákerült arra a falinaptárra, amelyet a legszebb munkákkal illusztráltak. Elvira tavaly harmadik lett orosz meseillusztrációkkal. Berencsi Beáta rajzát oklevéllel jutalmazták. A Gyermekváros úti tagintézmény kollégistái közül is többeket megihletett a téma, akiknek Kalocsainé Kanyó Zsuzsa tanárnő drukkolt a versenyen. Gózon Éva és Róza' Gabriella a 4. helyen végeztek Jeszenyin megzenésített verseinek előadásával. Fejes Zoltán országos ötödik lett esszéíró kategóriában - Puskin és Petőfi költészetének hasonló vonásairól értekezett. Merlics Aliz orosz nyelven mondta el a Tatjana levele Anyeginhez című verset, amivel nagy sikert aratott. A Baross úti tagintézménybe Kiss Anita hozott haza rajz kategóriában egy 6. helyezést, míg Adamecz Marianna, Váradi Erika, Váradi Éva, Nagy Edit oklevelet kaptak ígéretesen bimbózó kézügyességükért. A Szolnok Városi Kollégiumban egyre több diák érdeklődik az orosz nyelv iránt. Az orosz kultúra megismertetését szolgáló pályázat örvendetes módon ezt még inkább ösztönzi. V. G.-né, Szolnok A Kanta família letelepülésének négyszázadik évfordulóján Bocskai István erdélyi fejedelem 400 évvel ezelőtt telepítette át az erdélyi Kézdivásárhelyről és környékéről szerte az országba a Kanta famíliát és a Hajdú nemzetséget. Ennek a négy évszázadnak az évfordulóját ez év május elsején 10 órai kezdettel ünnepeljük meg Berekfürdőn, a gyógyfürdő bejárata előtti parkban történő gyülekezéssel. A kölcsönös üdvözletek és ismerkedések után együtt megyünk be a fürdő területére, ahol ingyenesen használhatjuk a gyógymedencéket. Négy évszázad alatt sokan változtattak családi nevet - például férjhez menéssel -, de természetesen mindannyiukat famíliánkhoz tartozónak tekintjük. Szívesen fogadunk a találkozón a berekfürdői kertészeti és mezőgazdasági szakkönyvámak szánt régi vagy újabb könyvadományokat is. A részvételre és az esetleges szállásigényre levélben várjuk a jelzéseket (5309 Berekfürdő, Móricz Zsigmond utca 15.). Id. Kanta Gyula, Berekfürdő Ellentmondó állítások és tények A március 5-ei lap Gyerekek terrorja az iskolában” - s egy későbbi számban ’’Rendőrség előtt a gyerekverésügy” - címmel megjelent írások iskolánkat érintő panasznak adtak nyilvánosságot. Az ügy margójára kívánkozik, hogy a szülő a tanév első negyedévében szólt először, amikor elmondta, hogy másodikos gyermekét egy nagyobb kizavarta az illemhelyről, az elkövetőt azonban sem megnevezni, sem róla személyleírást adni nem tudott, szemtanú nem volt. A második jelzést január 20-án kaptam, hogy előző napon a helyettesítő pedagógus vizes ruhában hazaküldte a gyermeket (elkövetőként ismét nagyobb fiút gyanúsított, megnevezés és személyleírás nélkül). A tanúk (nyolcan-tízen az osztályból) viszont arról beszéltek, hogy a gyerek a szünetben a hinta környéki sáros területen ugrált, ahol elesett. A pedagógusnak nem sikerült száraz ruhát szerezni, ezért úgy látta helyesnek, ha hazaküldi átöltözni (már/csak azért is, mert 1-2 perc járásra van az otthonuk). A szülő állításának az osztály- napló bejegyzései és a orvosi igazolások is ellentmondanak, ugyanis a cikkben említett októberi esetről (amikor a gyermek csuromvizesen tért haza) egyáltalán nincs információnk, a szülő abban az időben az illemhelyen történeket panaszolta el. A gyermek mindösz- sze egy napot (november 27.) töltött orvosi rendelésen, beteg ebben a hónapban még 5-én és 6-án volt (a szülő viszont két hét betegséget említ). A gyermek január 28-tól részesült orvosi kezelésben (ez idő tájt az iskolások 50 százaléka volt beteg), amely február 3-ig tartott. A két esemény között egy bő hét (9 nap) telt el. A február 22-én történtekről csak napokkal később értesültünk, tisztázására azonban a korábbiakhoz hasonlóan nem volt lehetőségünk, mert a gyermek sem megnevezni, sem leírni nem tudta az elkövetőt. Tanítóinak az eseményt nem jelentette. Kérdésemre, hogy miért nem szólt tanárnak, azt válaszolta, hogy jelentette; a tanárról viszont olyan személy- bírást adott, akihez hasonló nmcs a tantestületben. A szülő jegyzőkönyvben állítja, hogy a gyermek karja február 22-én orvosi ellátásra szorult, ugyanakkor a leletek mindegyike február 23-ai keltezésű. A fiú a nevezett napon a tanítási időben nem fájlalta a karját - annak ellenére sem, hogy órán olyan tevékenységet kellett végeznie, amelyet kificamodott kézzel lehetetlen. Hazafelé menet egyik osztálytársával összetűzésbe került, megragadta két kézzel osztálytársa karját és megrángatta. Éz a tény kizárja annak lehetőségét, hogy a sérülés az iskolában történt. Az esetnek a tanítónő is szemtanúja volt. A leírtak mellett az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy a második osztályos tanuló elevensége, renitens magatartása a sérülés veszélyét folyamatosan magában hordozza. Budai József igazgató Rákócziújfalu Ve regyük komolyan a figyelmeztető jeleket A szolnoki gépipari szakközép- iskola Jendrassik tagintézményében rendezett előadás-sorozat legutóbbi programjában dr. Kosa Miklós, a Hetényi Géza kórház onkológus szakorvosa a daganatos megbetegedésekről beszélt. A rákos elváltozást sok külső tényező befolyásolja - mondotta. Minél korábban fordulunk orvoshoz, annál jobb a kilátás a betegség legyőzésére. A daganatos megbetegedésnek figyelmeztető jelei vannak, ezért minden szokatlan jel ok lehet arra, hogy orvoshoz forduljunk. A szakorvos beszélt a kockázati tényezőkről is. Az öröklött hajlam (amelynek nem feltétlenül kell betegség formájában megnyilvánulnia) a meggyengült immunrendszer, szociális, lelki túlterhelés, a túlzott dohányzás, alkoholfogyasztás, fogyókúra, a stressz, a vegyi anyagok mind közrejátszhatnak. A rák elleni védelemben nagy szerepe van az egészséges táplálkozásnak, a mértékletességnek, a pozitív gondolkodásnak, az aktív pihenésnek, a testmozgásnak. A betegség gyakran depresz- sziót, súlyos testi és önértékelési zavarokat okoz. Éppen ezért nagy jelentősége van a pszichológiai és a pszichoterápiás tanácsadásnak, a lelki segélynek, a családnak, az egyéni és csoportos beszélgetéseknek. Ebben nyújt segítséget a megyeszékhelyen működő Rák Ellen Együtt Egymásért egyesület. Halászné Gerenyi Mária A nyolcadik alapítványi bálon A szolnoki Fiumei Úti Általános Iskola immáron nyolcadik alapítványi báljára ezúttal is színvonalas műsorral készültek a diákok. A remek szervezés eredményeként a Művelt Emberfőkért Alapítvány vagyona tovább gyarapodott. Ez lehetővé teszi, hogy tanítványaink versenyeztetéséhez, táboroztatásához támogatást adjunk és korszerű szemléltetőeszközök vásárlásával gazdagítsuk a tanulás feltételeit. Köszönjük vendégeinknek, minden segítőnknek, támogatónknak, a műsorban fellépő gyermekeknek, az őket felkészítésükben segítő szülőknek, pedagógusoknak, hogy önzetlen munkájukkal hozzájárultak a bál sikeréhez - s nem utolsósorban a Módosné Major Irén vezette csapatnak a finom vacsorát, a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközép- iskola diákjainak a vendégek kiszolgálását és a zenét a Mobil zenekarnak. Sulák Istvánné igazgatóhelyettes, az alapítvány titkára A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Az idén ünnepli a szolnoki Jósika úti óvoda húszéves fennállását. Az alkalomból egész éveiVat tartó rendezvénysorozattal köszöntik az évfordulót. A közelmúlt egyik programjaként színvonalas bábkiállítást tekinthettek meg a gyerekek, s az óvoda „Margaréta” bábcso- n/rtj áriak előadásán szüleikkel együtt nevethettek, izgulhattak a főhősért, (beküldött fotó) 1999. április 1., csütörtök Érdekeink és V értékeink... A közelmúltban beszámolt a média a közalkalmazottak demonstrációjáról, egyik-másik fotót is közölt; az egyik felvételen büszkén nyújtja a magasba a résztvevők egy csoportja a Jász-Nagykun-Szolnok megye feliratú táblát. Vajon hogyan érezték magukat a parlament előtt azon a tavaszi hét végén, amikor a kormány egyes tagjai is a gátakon szemlélték a terepet a Tisza mentén, a szolnokiak pedig városuk védelmében a szó szoros értelmében állták a sarat a tízméteres vízoszlop megszelídítésében? Mi, akik már túl vagyunk a Tama áradásán, itthonról aggódunk a megyeszékhelyért, s innen is mentek nem kevesen, hogy segédkezzenek. Csak merem remélni, hogy a megyeszékhely és az árvízzel veszélyeztetett települések közalkalmazottai előbbre helyezték a védekezést a tiltakozásnál . . . Fodor István Jászjákóhalma »/ Irinyi-verseny Az Irinyi János országos kémiaverseny megyei döntőjében a kilencedik évfolyamosok számára meghirdetett kategóriában Pillió Zoltán, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium diákja, a tizedik évfolyamosok versenyében Szikra Dezső, a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium tanulója, a szakközépiskolások versenyében Magyar Krisztián, a szolnoki Pálfy János Szakközépiskola diákja nyert. A versenynek a korábbi évekhez hasonlóan a Pálfy szakközépiskola adott otthont. Á fiatal tehetségek frissességéről a Stock Coctail bár üdítővel és szendviccsel gondoskodott. Magócs Éva szaktanácsadó Számmágia, avagy ez nem áprilisi tráfa Érdekes dologra jöttem rá a számokat vizsgálván: 1936-ban születtem, a fiam 1963-ban (a tízes és egyes helyiértékű számok felcserélődtek). Az évek múlásával az életkorunk egyes naptári években szintén felcserélődtek, mégpedig így: 1966-ban én 30 éves, a fiam „03” éves volt; 1977-ben én 41, a fiam 14, 1988-ban 52 éves voltam, a fiam 25, 1999-ben én 63, a fiam 36. A számok alakulása ebben az évben azt mutatja, hogy az én életkorom lett a fiam születési éve, a fiam életkora pedig az én születési évem. A számok további vizsgálata is ezeket a törvény- szerűségeket igazolta... Klein Imre, Szolnok V Messzire nézzen, ki élni akar Egyre többünkben merül fel a kérdés, vajon minek kell megtörténnie a mai fejlődési szakaszban, mi vár ránk akkor, amikor hazánk, megyénk (régiónk) az új „birodalomba” lép, egykori rendszerét megváltoztatja és közben fölkészül a XXI. századi helytállásra? Mindenekelőtt végbe kell mennie a hely- és útkeresés, a felzárkózás folyamatának, hisz nem csekély a gyakorlati jelentősége annak, hogy megyénk előnyösen tud-e csatlakozni valamelyik régióhoz, merthogy az EU-csatlakozás legfontosabb feladata a kistérségi régiók létrehozása lesz. Jó lenne, ha ezt a nagyon fontos feladatot, nem kis súlyú felelősséget, valóban a megyék szabad társulásán alapulva hoznák létre, mérlegelve a csatlakozás előnyeit és hátrányait - tudva azt is, hogy aki nem integrálódik, meghal ebben a kőkemény versenyben. A megye régióbeli fejlődésének s a nálunk fejlettebb régiókhoz történő felzárkóztatásának rendkívül nagy a jelentősége. Ám ahhoz, hogy az életünk különböző színterein - tanyák, aprófalvak, kis- és nagyvárosok, a „konjunktúravárosok” és a leépülő, vegetáló, depressziózónás városok - is tudják, hogy merre menjenek, egységes regionális politika kialakítására lenne szükség. Ez a szép, sokrétű, kreatív feladat azonban nem látszik megoldhatónak megyei, városi, falusi szinten, de nélkülük sem tűnik megteremthetőnek. Itt is érvényes az, hogy a politika a megegyezés világaként működhet jól és igazságosabban. Akiknek úgymond a mindennapi megélhetésük, életszínvonaluk és egészségük a legfontosabb, azoknak is fontos a jövőjük alakulása, ami attól is függ, hogy hol élnek, hol a helyük a szűkebb-tágabb világban. Nem véletlen, hogy jobb megélhetést, értelmes, hasznos, sikeres életsorsot keresnek maguknak, s ha olykor nehezen is, de sokan meg is találják. Ám a munkanélküliség, a bűnözés, a drogfogyasztás, a túlzott italozás, az öngyilkosság, a növekvő gyermeki-ifjúsági veszélyeztetettség és a növekvő erőszakos viselkedés arra utal, hogy viszonylag sok egyén, család, emberi csoport nincs a helyén. Bekerülni a világ, az európai és a hazai fejlődés fő sodrásába igen fontos lenne, hisz ott lenne az igazi helyünk. Ám ehhez sok minden kell még, túl a puszta csatlakozáson, nehogy mítosz legyen csak belőle, mint például abból, hogy az egykori Szovjetunióban 1980- ra felépítik a kommunizmust. S hogy ez ne történhessen meg velünk, olyan képet kellene kialakítanunk helyét kereső megyénkről is, amely fedi a valóságot. Hisz a globalizálódás egyszersmind a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodással is együtt jár. A települési, ipari, mezőgazdasági, kulturális lét- és működési feltételek, értékek s ezek hiányainak szükséges ismerete nélkül nem képzelhetők el jó döntések, a feladatok, célok tervezése és programozása, a hatékony végrehajtás megszervezése. Kollektív munkával feltárható, hogy mely feltételek megteremtésén vagyunk már túl és még csak innen. Mert nézhető a fejlettségünk a lakosságszám, élelmiszer-termelés, kereskedelem, energiafelhasználás, feldolgozóipar, oktatási kiadások, közlekedés, lét és közbiztonság tekintetében. Lényeges lehet itt a fejlődés motorjainak kezelése, fejlesztése, amely a megyéken belül is más és más. így például a föld mint termőtalaj, mint befektetési lehetőség, mint a megélhetés forrása. Továbbá a tőke szabad áramlása, betelepítése a megye gazdasági viszonyaiba. S a természeti erőforrások - vizek, az erdők, a levegő - melynek egy- egy vetülete ma nincs a helyén, pusztul, mint vagyon, ez utóbbi fejlődési tényező fokozatosan veszít jelentőségéből. Megnő viszont az új dolgok szerepe - mint a számítógép, bioenergia stb. -, s még inkább az emberi tényező, a széles értelemben működő kultúra, az emberi tudás kap majd fontos helyet és szerepet. Ám nem lesz minden diplomás zseni. A megfelelő hely megtalálása, az egyén és csoportjának felzárkózása a modernebb világhoz aligha képzelhető el önfegyelem, szorgalom, ambíció, folytonos tanulás és megtakarítás nélkül. A fiatalok pedig tanulni fogják a felnőtt társadalmat, s komolyan veszik majd, hogy messzire nézzen, ki élni akar, tudni fogják majd azt is, hogy a szabadság nemcsak valami ellen való lehetőséget jelent, hanem valamiért való harcot is: a küzdést a víg esztendőkért. Dr. Bálint Sándor Szolnok
