Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-22 / 93. szám

/ Testvérvárosi ok Mezőtúron le <Űáki Idén öt éve, hogy hivatalosan is felvette a kapcsolatot a me­zőtúri Teleki Blanka Gimná­zium és a weidai Sámuel Dörffel Gimnázium. Ennek alkalmából, s egyben egy ko­rábbi látogatást viszonozva, fiatal sportolók vendéges­kedtek a városban. A fiatalok kísérőikkel múlt hétfőn érkeztek, s péntekig él­vezték Mezőtúr és a Teleki vendégszeretetét. A napok mozgalmasan tel­tek, hiszen a mindennapos edzés (két kosárlabdacsapat alkotja a delegációt) mellett számos programon is részt vettek. Lehetőségük volt arra is, hogy egy-egy tanórára he­lyet foglaljanak a padokban. Egy budapesti kiránduláson is részt vettek, melynek kereté­ben megtekintették a Parla­mentet. A csoport vezetőjét, Andreas Kotsch tanár urat arról kérdez­tük, mit ad számukra ez a kap­csolat, a rendszeres látogatási lehetőség. A tolmácsolással az a Szabó Zsigmond segített, aki már régóta „bábáskodik” az együttműködés létrejöttén.- Mindkét részről más a mo­tiváltság - mondta Andreas Kotsch. - Úgy gondolom, aki ebben részt vesz, az bizonysá­gát adja a megértés, a megis­merés szükségességének.- Voltak a polgármesternél is. Miről érdeklődtek?- Átadtuk városunk vezető­jének, Günter Theilig úrnak az üdvözletét. A fiatalokat érde­kelte, miből élnek itt az embe­rek. Dr. Bagdán Piroska ismer­tette a kedvező jelenségeket éppúgy, mint a kedvezőtlen tendenciákat. A helyi főiskolai kar iránt is élénk volt a kíván­csiság. Nem kizárt, hogy talán egyszer weidai fiatalok is el­jönnek ide tanulni.- Miben különböznek a ma­gyar diákok a németektől?- Nálunk nagyon háttérbe szorulnak a személyes kapcso­latok, amiért a televízió és a számítógép is okolható. Itt ezt még nem tapasztaltuk, legalábbis úgy nem, mint oda­haza. Immár negyedik alkalommal túri diákok csatlakoztak a ha­zautazó német küldöttséghez. Gecov Gabriella tanárnő kísé­retében Károlyi Alexandra és Fehér Zoltán két hétre Wei- dába utaztak, ahol gyakorol­hatják a német nyelvet, sőt, órákon is részt vehetnek. A mezőtúri programot a diá­kok kosárlabda-mérkőzések­kel zárták. Ennek eredményére talán azt is mondhatjuk (bár volt győz­tes), hogy barátságos döntet­len. Kettős évfordulóra emlékezik Mezőtúr Közel hatvan éve, 1939. má­jus 14-én halt meg Mezőtúr legnevesebb fazekasdinasz­tiájának feje, id. Badár Ba­lázs. Badár Balázs 1855. március hatodikén született Mezőtúron. Rajta kívül még tizennégy kis­gyermekjött a világra a család­ban, de csak kilencen érhették meg a felnőttkort. Balázs a sor­ban a hetedik volt. A nagy szegénység miatt már gyerekkorában dolgoznia kel­lett. Boglyaőrzés, birkalegelte­tés közben különböző alakokat formázott sárból. A „műveket” napon kiszárította, majd egy gödörbe, melyet deszkával fe­dett le, elrejtette. Ezek akkor kerültek elő, amikor egy szekér a gyenge fára ráhajtott, s el­akadt. Két elemit végzett el, amikor a család úgy döntött, ha már te­hetséges, ne maradjon paraszt, legyen kézműves iparos. 1868- ban korsósinasnak adták Szap­panos Istvánhoz. Olyan tehetséges volt, hogy egy alkalommal, amikor bevit­tek egy korsót a műhelybe, hogy azt nem tudja megcsinál­ni senki, vállalkozott rá. Az eredmény minden várakozást felülmúlt, hiszen a másolat szebb lett, mint az eredeti. Miután mesterétől már min­dent megtanult, segédnek id. Vargha Jánoshoz szegődött. Itt nyolc évet töltött, s közben töb­bek között a sárga mázzal kí­sérletezett. Ez idő alatt főleg fekete korsók kerültek ki a ke­ze alól. Mesterré 1879. április 29-én avatták. Május hetedikén már meg is nősült, Fagyjas Zsófiát vette el, aki nyolc gyermeket adott a családnak, de sajnos csak négyen érhették meg az idősebb kort is. A mester agyagozótechnikája az évek során mind jobban tö­A mester arcképe kéletesedett. Időnként játéko­kat is készített, kis korsókat, kantákat. 1890-ben munkái el­jutottak az aradi és a dél-ma- gyarországi kiállításra. Okle­véllel és kitüntetéssel jutalmaz­ták. Rá egy évre már a minisz­térium vitte edényeit külföldre. 1894-ben Antwerpenben ezüstérmet kapott. A millenniumi kiállításon is részt vett, ahol névre szóló ezüstérmet kapott a két elemit végzett, immáron nemzetközi­leg is hímevet szerzett túri kor­sós. Világhíressé a párizsi vi­lágkiállítás után válhatott. Munkássága során olyan új technikákat vezetett be a faze­kasszakmába, melyeket addig nem ismertek. Családja továbbvitte a ha­gyományokat, hiszen Balázs fia és Erzsébet lánya szintén el­ismert korongozóvá vált. Tartalmas és mind Mezőtúr­ra, mind pedig az egész faze­kastársadalomra méltó öröksé­get hagyó életútja 1939. május 14-én ért véget. Szülővárosa 1978-ban posztumusz díszpol­gárrá avatta. Míves kerámiák Badár Balázs keze alól A polgármester még nem biztos benne Az egyik mezőtúri önkormányzati képviselő a napokban kije­lentette, valószínűleg a legközelebbi testületi ülésen megoldód­hat az alpolgármesteri kérdés. A polgármester ezt akkor nem erősítette meg. ,Óv< . Pokorn Az említett fideszes városatya el­mondta, kialakult a konszenzus, mely alapján lehetővé válik a vá­ros „második vonalbeli” vezető­inek a megválasztása. Szóbeli megállapodás született arról, hogy amennyiben a jelöltek ne­vét egyszerre teszik fel szavazás­ra, azt mindkét képviselői cso­port (Fidesz és az azon kívül ál­lók) támogatni fogja. Egyelőre csak az a kérdés, hány ellensza­vazat lesz. Jelenleg ő kettőről tud, de ezek figyelembevételével is eredményes lehet a voksolás. Dr. Bagdán Piroska polgár- mester ezt az értesülést nem erő­sítette meg. Mind mondotta, legutóbb abban állapodtak meg, ha lesz írásba foglalt egyezség a kérdésben, akkor megszavaztat­ja a jelölteket. Ez úgy tűnik, így is lesz, mivel a mai önkormány­zati képviselő-testületi ülés na­pirendi pontjai között szerepel az alpolgármesterek megválasz­tása. Ha mindenki úgy akaija, a mai ülést követően valóban le­hetnek Mezőtúrnak alpolgár­mesterei. Az érzelmi nevelés volt a középpontban odakonferencia Túrkevén Pokorni Zoltán oktatási miniszter levélben üdvözölte azt a rendezvényt, melyet ma zárnak Túrkevén. Keddtől a város óvónői óvodapedagógiai napokon vettek részt. A program vezérgondolatá­nak a gyermekek érzelmi ne­velésének problémakörét vá­lasztották a szervezők. Mint árrá levelében Po­korni is rámutatott, ezen a té­ren különösen jelentős és ne­héz feladat hárul a kisded­óvókra. A pedagógusok bemutató foglalkozásokat tekintettek meg, különböző témakörök­ben. A látottakat konzultáción elemezték ki. Ezeken a meg­beszéléseken is hangsúlyo­san kezelték az érzelmi kife­jezésekkel és a megfelelő óvodai légkörrel kapcsolatos gondokat. De beszéltek a kü­lönböző viselkedési szoká­sokról és a konfliktuskezelé­si módszerekről is. A rendezvény keretében dí­jat is alapítottak dr. Csáki Imréné, Pala Róza helyi óvo­dapedagógus emlékére. Az elismerést az arra érdemes­nek a pedagógusnapon adják majd át. Hírek sorokban Huszonnégy óra. A Teleki Blanka Gimnázium és Szakkö­zépiskolában huszonnégy órás ügyességi vetélkedőt rendeztek. A diákok mindvégig kitartottak, amiben valószínű, nem kis sze­repe volt a beiktatott „frissítő táncnak”. Nyuszivárás. A gyermek- könyvtárban április másodikán csaknem negyven kisgyermek készített ablakdíszeket, festett tojásokat. Kiskalózok, ismét. Az RTL Klub televízió hét végi gyer­mekműsorában ismét túriakat lehetett látni. A Kölyökklub cí­mű műsorban 18-án, vasárnap a Kossuth úti és a Rákóczi úti ál­talános iskola negyedikes kis- kalózai mérkőztek meg a jutal­makért. Új elnök. Tisztújító közgyűlést tartott a Kertészeti Kistermelők Szövetkezete. Az elnöki tisztről huszonegy évi vezetői munka után lemondott Király István. Az új vezető Jávorscsik Sándor lett, de a korábbi vezető sem szakadt el a vezetőségtől, hi­szen az elnökség tagjává vá­lasztották. Orvosok tanultak. Április 6-8. között Minőségfejlesztés az egészségügyben címmel a túri kórház több mint 20 dolgozója hallgatott előadásokat, elsősor­ban a címben jelzett témában. Átalakulás, csődveszély. Moz­galmas hónapot zártak a mező- gazdasági nagyüzemek. A túrke- vei szövetkezet közgyűlése töb­bek között határozott a szövet­kezeten belüli vagyonátcsopor- tosításról. A termelőeszközök jelentős része a szövetkezet által alapított kft.-k tulajdonában lesz. A Mezőtúri Magyar-Mon­gol Barátság Szövetkezet részle­ges átalakulásról határozott. A vagyon többségével részvény- társasággá alakulnak, de nem szűnik meg a szövetkezet sem. Amezőhéki Táncsics Szövetke­zet pénzügyi helyzetére hivat­kozva tagságától felhatalmazást kapott a csőd bejelentésére, ha nem vezetnek eredményre az egyeztetések a bankokkal és a hitelezőkkel. A tárgyalások még tartanak. Az oldalt szerkesztette: Garancsi Gábor A fotókat készítette: Forgács Éva és Takács Antal Látássérült versmondók Túrkevén Csakúgy, mint a megyénk több településén, Túrkevén is meg­emlékeztek a magyar költészet napjáról. A kevi ünnep azon­ban más volt, mint a többi. A programot, mint ahogyan azt már megszokhattuk, a Túrke- véért Alapítvány szervezte. Ven­dégként a Milton Gyermekei iro­dalmi csoportot hívták meg a Kelet-újvárosi iskolába. Az elő­adókról tudni kell, hogy mind­A résztvevők egy csoportja annyian látássérültek. Az ország keleti részének városaiból verbu­válódtak, Szolnoktól Mátészal­káig található lakhelyük. Megnyitójában dr. Szabó Zoltán, a kuratórium elnöke hangsúlyozta, a nyugha­tatlan életet idézi József Attila rövid, 32 éves földi léte. Az előadók az ünnepelt költő versei mellett jeles magyar versírók költemé­nyeiből nyújtottak át egy csokrot a közönségnek. Mint az zárásként elhang­zott, előadásukkal örömet okoztak a hallgatóságnak, s erőt adtak a további munkához. A keviek egy év múlva ismét találkoz­hatnak „Milton gyerme­keivel”. v Vl íz es szárazság Bár már jelentősen csökken­tek a belvízzel borított terüle­tek, több hektárnyi szántóra még mindig nem lehet rámen­ni Mezőtúr környékén. De bármily furcsa, néhányan szá­razságra panaszkodnak. Ugyanis (a hét végi néhány milliméternyi esőtől eltekint­ve) hosszú ideje nem hullott égi áldás a környéken. Ez persze a védekezési munká­kat könnyítette, de azon gazdá­kat, akik földje magasabb, így a belvíztől védett területen fek­szik, bosszússá tette. Hiába ve­tettek el ugyanis, mivel csapa­dék nem esett, több helyen még ki sem kelt a vetés. Erre panasz­kodnak a ház környékén kertjü­ket művelők is. Csak abban bíz­nak, egyszer majdcsak elered az eső, s egy jelentősebb csapadék- mennyiséggel feltöltődik a föld. • • Összetartanak a bajban Részt vettem a Táncsics szövetkezet közgyűlésén. Az előjelekből ítél­ve -fizetőképtelenség és csőd fenyegető réme - viharos tanácskozás­ra számítottam, s belátom, tévedtem. Még soha nem láttam ennyire összetartó tagságot. Nem fejeket kö­veteltek, nem kerestek bűnösöket, akiket okolni lehetne az elkövetett hibákért. Pedig mondjuk ki, voltak gazdálkodási tévedések Minden­ki csak azt kutatta hozzászólásában, hogy is lehetne kilábalni a baj­ból. Milyen költségeket lehetne csökkenteni, honnan lehetne forrá­sokat szerezni a veszély elhárítására. Amin különösen meglepődtem, az a volt elnökök magatartása volt. Elmaradtak a szokásos szólamok hogy én bezzeg megmondtam, in­kább azt hangsúlyozták hogy minden segítséget hajlandóak megad­ni a most „hivatalban ” lévő vezetőnek. Természetesen azt még ma nem tudni, hogyan kászálódik ki a me­zőgazdasági társaság a „gödörből", de ha tagsága mindvégig ki­tart a célok mellett, van esélyük az eredményre. S más is elgondol­kodhat, akár a családok is. Hiszen nap mint nap hallani emberi tra­gédiákról, melyet gazdasági okokkal lehet magyarázni. Talán ha a bajba jutott emberek nagyobb szolidaritást, s nem csak elutasítást ta­pasztalnának ők is könnyebben térnének vissza a normálisnak mon­dott köznapi életbe. Persze tudom, hogy ennél többre is szükség van, de mindent könnyebb megoldani, ha segítő kezeket talál maga mel­lett az ember, mint ha falakba ütközne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom