Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-02 / 77. szám

1999. április 2., péntek Tükör 9. oldal Kifizetődő a ruhaipari bérmunka Mezőtúron Minden termékük külföldre kerül Az elmúlt években mindig tudott fejleszteni a mezőtúri Silu- ett Rt. A felsőruházati cikkek bérmunkában történő előállí­tásával foglalkozó cég - mivel piaca bővült - idén létszámfej­lesztést is tervez. A tavaly 385 millió forintos árbevételt elért társaság 240 embernek ad munkát a vá­rosban. Szerencsés helyzet­ben vannak, mivel kialakult, biztos megrendelői körrel rendelkeznek. A szorgos és ügyes leány-, asszonykezek alól kikerülő dzsekik, kabá­tok és egyéb felsőruházati cikkek mindegyike külföl­dön talál gazdára. Termékeik legnagyobb része Németor­szágba kerül, de dolgoztat a társaságnál holland és oszt­rák cég is. Pozíciójuk megtartásához elengedhetetlen a folyamatos fejlesztés. Az elmúlt évek­ben telephelyeik is megújul­tak, tetszetős külsőt kaptak. Emellett ügyelnek arra is, hogy érdemes legyen náluk munkát vállalni. 1998-ban el tudták érni, hogy a bérek na­gyobb arányban emelkedje­nek, mint az infláció, erre idén is jó esélyük van. A közelmúltban voltak az idei szezon ártárgyalásai, amiket Nagyné Horváth Ka­talin igazgató eredményes­nek minősített. A közeljövő­ben új szalaggal bővítik a termelést, mivel egy angol partnernek is elkezdenek dolgozni. Ehhez a bővítéshez pályá­zatot is beadnak, mert újabb tizenkét dolgozót szeretnék alkalmazni. A kérelemhez szükséges önrésszel termé­szetesen rendelkeznek. Saját termékben továbbra sem gondolkoznak, megma­radnak a bérmunka mellett. Az igazgatónő elmondta, igen nehéz és kockázatos feladat lenne megkísérelni betörni a piacra, s az ehhez szükséges kapacitással sem rendelkeznek.-gg­Megoldás minden gyomproblémára - kedvező áron koraPirposmZte9mergens P°sztemergens Century® 4-5 l/ha 0'\ Motivell Turbo = 5 liter Motiveil + 10 liter Cambio További információ: Heves, Jász-Nagykun-Szolnok megyében: Sebestyén István Tel.: 06 30 944-4810 Növényvédelem BASF I/ A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT Mi kell ahhoz, hogy valakiből sztár legyen? Természetesen valamiben kiugró teljesítmény, rendkívüli tulajdonság. Ez azonban önmagában aligha elegendő: az is kell, hogy ezt a teljesít­ményt széltében-hosszában megismerjék. A népszerűség? Magától sohasem lesz, az bizony „csinál tátik”. A legnépszerűbb magyar A fentiek pedig arról jutottak eszembe, hogy mostanában van egy férfiú, akivel a képernyőn is „úton-útfelen” találkozunk; őt nyilatkoztat­ják, ahol csak lehet, őt hívják szórakoztató mű­sorokhoz, s most, hogy a Kincsestár háromszá­zadik adásához érkezett, vele nyitották a jubile­umi programot is tegnap délelőtt. Akiről pedig szó vagyon, ma alighanem az ország legnépsze­rűbb embere: Koko, a király, ahogy a róla írott könyv címében is áll. Hogy Kovács István ki­tűnő öklöző, világraszóló eredményei tanúsít­ják, ám hogy embernek is kitűnő, az épp az em­lített műsorokban, megnyilvánulásokban derült ki. Ugyanis olyan király ő, aki nagyon is a föl­dönjár, embertársaival mindig, mindenütt meg­találja a közös nyelvet. És bár bunyózik, egyál­talán nem a bunkóbb fajtájából való; neki nem­csak a kötelek között nincs lámpaláza, a mikro­fon előtt is magabiztos. Sőt pontos! Milyen szí­nesen tud beszélni magyarul! Igaz, volt idő, amikor a színészet felé kacsingatott, a szavak művésze szeretett volna lenni. Nem véletlen, hogy Fábry is meghívta őt, méghozzá újból, és néhány „szómenetbe” bocsátkozott vele. Sőt a bokszkirályt sikerült eddig nem ismert oldalá­ról is megismertetnie: szavalt Koko! A vers író­jára ugyan már nem emlékezett, szerinte valami Zoltán lehetett, de sorait most is tudta, és mély átéléssel szólaltatta meg őket. Ritka szép pilla­nat volt, az Esti Showder legemlékezetesebb momentuma. Lám, akinek öklét ellenfelei ret­tegik, annak ajkáról édesen szálltak fel a költői szavak. Hát ezért is ő ma talán a legnagyobb magyar sztár. Különben csalódást okozott ez a legutóbbi Esti Showder. Sajnálatos, Fábry egyre olcsób­ban adja, már a gatyahumomál tart, és ez nem jó jel. Es már nem is annyira magában, mint in­kább meghívott, érdekesnek hitt vendégeiben reméli a sikert, ezért vonultatta fel a trónfosz­tott szépségkirálynőt, Bálint Antóniát, akiről csak azt tudhattuk meg, hogy típusnak hűséges; aztán Frei Tamást, aki főleg keresett eleganciá­jával „tündökölt”, és Friderikusz Sándort, a versenytársat is azért citálta ide, aki bizony las­san nem találja helyét a médiában. Ugye, mi­lyen múlandó is a dicsőség! Volt idő, amikor azt csinált, amit akart, a szórakoztatás korlátlan ura volt, most pedig keresnie kell, hogy befo­gadják valahova. Király volt, s lett belőle rab­szolga. Lehet, hogy most már akár a közszolgá­latiba, elhagyott munkahelyére is szívesen visz- szajönne? Ha hívnák? A médiasztár Sztár persze nemcsak sportoló, showman, épp­úgy lehet valaki a médiában is, újságíróként. Közéjük számít Havas Henrik (vagy számított legalábbis hosszú ideig). Neki határozott napjai vannak a televízióban, a reggelek műsorában, valamint az Aktuálisban. Most csütörtök reggel is az ő kezében volt a kantár, ő műsorvezette a Szabadság teret. Néztem a magazint, soijáztak a beszélgetések, de milyen furcsa volt, a mi Havas Henrikünknek mintha nem lett volna tü­relme, alanyait rendre megszakította, közbe- közbe kotyogott fegyelmezetlenül, személyes­kedett feleslegesen. Aztán milyen bántóan le­zser volt, ahogy a könnyedség helyett csupán hanyagságból jutott el a pongyolaságig. Felké­születlenségből fakadt lezserség ez! Például: párbeszéd a szakmunkásképzésről, hogy mi­lyen súlyos, illetve sajnálatos helyzet az isko­lákban, hogy csaknem minden második szak­munkástanuló kudarcot vall. A műsorvezető közbe akart kérdezni, ám kellő ismeret hiányá­ban láthatóan zavarba jött, s imigyen oldotta meg a kínos helyzetet: Nem jut eszembe (már­mint amit kérdezne), mondjon maga valamit, szólt a kérelem a szakértő partnerhez. Csak úgy bele a levegőbe, majd az mond valamit. Furcsa. Aztán jöttek a jászok, velük beszélgetett abból az alkalomból, hogy a jászfényszarui huszárok Boldog határában megrendezik a tavaszi hadjá­rat egyik ütközetét. Hogy kik is azok a jászok? Havas csak annyit tudott róluk: az egy olyan el­különült ... S ezzel véget is ért a tudománya. Meghökkentő tájékozatlanság! Egyebeket is sorolhatnék, s több jel árulkodik a műsoron be­lüli összhang hiányáról, amikor a műsorvezető szerint valaminek jönnie kellenék, ám az nem érkezik meg a képernyőre. Ezek már nem is homokszemek, kődarabok a gépezetben! És az a blazírtság, ahogyan ő partnereit, sőt szóban forgó tárgyait olykor kezeli: unottan, fásultan, mintha megcsömörlött volna az egésztől, arcán méla undor ül. Van, amikor egyszerűen elüti a dolgot egy odavetett kifejezéssel, mondván, marhaság. Állítólag Havas Henrik tanítja is a szakmát, gondolom, tanítványai nem innen ve­szik tőle a példát, s ha így folytatja tovább, biz­tosan eltűnik majd az újságírás egéről. Röviden Aki viszont csillagként ragyog, s fényét nem halványíthatja már el senki és semmi: az Psota, így egyszerűen. Neve fogalom, a színészi sok­oldalúságé. A televízió abból az alkalomból su­gározta vasárnap este (sajnos elég későn) a vele, illetve róla készített műsort, hogy pálya­társai 70. születésnapja alkalmából köszöntöt­ték. Ebből láthattunk felvételeket, és különös időutazásban lehetett részünk, a színésznőt újra régi híres szerepeiben csodálhattuk meg, de megmutatta azt is a színpadon, milyen megren­dítő pillanatokat tud teremteni, hogy szinte eláll tőle a néző lélegzete, s hogy még ma is képes magasba lendíteni lábát, széles mosoly kísére­tében. Különös, egyéni íz van mindabban, amit csinált s amit csinál; akár súlyos tragédiákban, akár könnyű, zenés játékokban. A színészeknek abba a nagy nemzedékébe tartozik ő is, ame­lyikből már egyre kevesebben vannak. De hol vannak az új Psoták? - kérdezhetjük. Vagy talán vannak, csak épp nem kapják meg a szükséges nyilvánosságot, hogy igazán megis­merhessük őket, hogy szárnyára vegye őket is tehetségük folytán a népszerűség? Valkó Mihály A súlyosán mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásáról Ami késik, nem múlik A közelmúltban néhány érin­tett olvasónk jelezte, hogy az előírt határidőn belUl nem fo­lyósították számukra a súlyo­san mozgáskorlátozottak köz­lekedési támogatását. A szolnoki önkormányzat segé­lyezési osztályának vezetője, Vargáné Túri Márta kérdé­sünkre elmondta, hogy április 30-ig lehet benyújtani az igé­nyeket erre a támogatási for­mára. A segély mértéke 7-28 ezer forint között mozoghat, összegét az anyagi helyzet és a családi állapot alapján állapít­ják meg. Sajnos előttük is is­mert, hogy - bár ez a segély nem ilyen célra szolgál - sokan kényszerülnek megélhetésre fordítani e pár ezer forintot is. Mivel a pénzt a központi költ­ségvetésből utalják át, azt kifize ­téskor az önkormányzatok csu­pán meghitelezik. így fordulha­tott elő, hogy februárban - a helyi „kassza” szűkössége miatt - né­hány nappal túllépte az ügyinté­zés a törvényben előírt 30 napos határidőt. Á fizetés sorrendjét alapvetően az osztályon dolgozó ügyintézők leterheltsége hatá­rozza meg. Előfordulhat, hogy valaki előbb, míg más később jut a támogatáshoz, de számukra az elsődleges szempont, hogy min­denki a határidőn belül jusson pénzéhez - nyilatkozta az osz­tályvezető. Nász Margit, a mozgássérül­tek megyei egyesületének el­nöke úgy tájékoztatott, hogy hozzájuk eddig nem érkezett észrevétel ez ügyben. Mint elmondta, tisztában vannak az önkormányzat szándékainak és anyagi lehetőségeinek kü­lönbségével, sőt azzal is, hogy az ügyintézés idejét nö­velte némi év eleji „bizton­sági” várakozás. Ez a jogsza­bályok esetleges módosításá­ból adódó bonyodalmakat hi­vatott megelőzni. Ráadásul a benyújtott igények jogosságá­ról a jegyző határozatot hoz, melynek jogerőre emelkedése is csak 15 nap múltán történ­het meg. -bugány-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom