Új Néplap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13 / 61. szám

Á. .Ä. z óvodástól az aggastyánig, a szerény műveltségű ember- - tői a történelmi ínyencségeket kutató tudósig mindenki fantáziáját igyekszik megmozgatni az a gyűjtemény, amelyet az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc emlékére a budai Várban lévő Hadtörténeti Múzeum nyolc termében rendeztek be. A mintegy ötven restaurátor közreműködésével, részben közadakozásból született kiállítást az ötlet szellemi atyja, Kedves Gyula őrnagy a „nemzet kiállításának” tartja. Hogy miért, az rendhagyó tárlatvezetéséből kiderül.- Célunk, hogy mindenki találjon kedvére valót - mondta a történész. - Aki csak fél órára ér rá, lehet, hogy megelégszik mondjuk a polgári otthon hangulatát árasztó korhű szobabelső megcsodálásával, s nyugtázza: „Hát, ezért harcoltak eleink.” Mások Damjanich szab- lyájára vagy az aradi vértanúk egyikének, Vécseynek a kitüntetéseire kíváncsiak, megint mások talán a tápióbicskei csata terepasztalra varázsolt jelenetein álmélkodnak.

Az igazi csemegére vadászó hozzáértők sem panaszkodhatnak: láthatják például Szemere Bertalan Kossuth Lajosnak írt, a tiszafüredi eseményekről szóló levelét, de sikerült megszereznünk a Görgey leváltásának körülményeit tisztázó leveleket is. A kiállítási anyagot logikai és időrendi csoportosításban osztották el a nyolc teremben. Az első helyiségben felsorakoztatott fényképek, dokumentumok jóvoltából a forradalom kitörésének okaira derül fény, majd három termen át a hadsereg szervezésének és ellátásának részleteibe „kukkanthatunk be”. Megtudhatjuk, hogyan rendezték be a lőszergyártó laboratóriumot, a katonák gúnyáját készítő szabóműhelyt, a kovácsvagy a szíjgyártó műhelyt.

Nem is értem, min alapszik az a tévhit, hogy kaszás-kapás népség vette fel a harcot a nála felszereltebb ellenséggel - magyarázza kísérőm. - Valóságos csoda, ahogy az iparral és önálló hadsereggel nem rendelkező ország a semmiből megteremtette a császári haderővel sikerrel szembeszálló seregét. Mert katonáink a körülményekhez képest igenis jól felszereltek voltak, sőt, gondos orvosi ellátásban is részesültek. Az ehhez hasonló nagyváradi lőszergyártó műhelyekben - mutat a korhű laborra az őrnagy - többnyire hadifogságba esett cseh tüzérek készítették a muníciót. Igaz, olykor szabotázsra is akadt példa, mondjuk lőpor helyett békasót tettek egyik-másik tölténybe. Isaszegen emiatt tört ki a katonák között a pánik: azt hitték, minden töltény rossz, s még a jókat is eldobálták. A szabadságharc katonai és politikai eseményeit időrendben felidéző dokumentumokat két terembe gyűjtötték össze - a falakról olyan feledhetetlen történelmi

Feledhetetlen történelmi személyiségek néznek le ránk a budapesti Várban

alakok néznek vissza ránk, mint Bem apó. Tovább sétálva a ’48- as legenda bontakozik ki előttünk. Kiállítottak például egy, az emlékezetes 1989. március

15-ei felvonuláson (tüntetésen) készült fotót, de nemcsak a tiltott, hanem a szabad megemlékezéseknek is nyoma maradt.- Nemcsak az a fontos, hogy legyen mit kiállítani, hanem az is, hogy méltó helyet teremtsünk a nemzet számára felbecsülhetetlen történelmi értékeknek - folytatta a kutató. - Ezért is nehéz elválasztani a tárlathoz szorosan tartozó kiadásoktól - mondjuk a 43 milliós restaurálási költségtől - a múzeum termeinek rendbetételére fordított forintokat. A veszélyes villanyvezetékek cseréje, a festés, a kövezés vagy a légkondicionálás kiépítése ugyanúgy elengedhetetlen feltétele volt a „méltó” környezet megteA szabadságharc emlékezetére

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről természetesen megyénk települései is megemlékeznek. Néhány jelentősebb programra mi is felhívjuk olvasóink figyelmét.

Szolnokon már ma megkezdődik az ünnepi programsorozat. Délután két órától a Széchenyi városrész emlékezik, fellépnek a Széchenyi gimnázium diákjai, a Zengő és a Szivárvány óvoda, valamint Erika és Renáta. Hétfőn a városi ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődik a Kossuth téren. A hagyományos lovasfelvonulás és a ma- zsorettek bemutatója után három kiváló művész - Bitskey Tibor, Mécs Károly és Tordy Géza - emlékezik a szabadság- harc eseményeire. Délben ökumenikus istentiszteletre várnak

mindenkit a Vártemplomban, este hatkor pedig 1848/49 tiszteletére gyertyát gyújtanak a Damjanich szobornál.

Jászberényben hétfőn az ünnepi istentiszteletek után a ’48-as emlékműnél dr. Stanitz Károly, a főiskola főigazgatóhelyettese mond beszédet, 14 órakor szavalóverseny kezdődik a DMK-ban.

Törökszentmiklóson a Kossuth téren március 15-én reggel kilenc órakor kezdődik a program, ahol Túri Ignác, a Székács Elemér szakközépiskola igazgatója tart ünnepi beszédet, közreműködnek az iskola diákjai, illetve a Kodály Zoltán Zeneiskola fúvószenekara és a Kölcsey általános iskola énekkara.

Karcagon hétfőn reggel 9.45-kor vonják fel az országzászlót. A református istentisztelet után ünnepi önkormányzati ülés következik, melynek keretében átadják a díszpolgári címeket. A délután egy órakor kezdődő megemlékezésen beszédet mond Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára.

Jelmezes-zászlós lovascsapat vonul fel Tiszafüreden hétfőn 13.30-tól a Kiss Pál Általános Iskolától előbb a Deák

Ferenc térre, majd a ’48-as emlékműhöz vonulnak, ahol ünnepi műsor és beszéd következik.

Kunszentmártonban már- \ cius 15-én a katolikus szentmi-1 sét követően a Hősök emlékművénél koszorúznak az ünneplők. Ezután a város főterén : beszédet mond dr. Czuczi Mi-1 hály polgármester, majd a vá-1 ros díszpolgári címét adomá- nyozza Szabó Gyula színművésznek, Kunszentmárton szü-1 lőttének.

Jászjákóhalmán március 15- én 11 órakor a községházánál 111 órakor koszorúznak, este 6-kor pedig gyertyás menet indul a Damjanich térről László Gergely ’48-as honvéd sírjához.

remtésének, mint például a ré- ges-régi, könnyen szakadó, porladó zászlókról való megfelelő gondoskodás. Ezek a zászlók ugyanis lógatva szinte biztosan tönkremennének, így hát félig fektetve, speciális vitrinekbe tettük őket. Álájuk sem kerülhetett akármilyen drapéria: egy magyar cég olyan speciális festési eljárással kezelte az anyagot, amelynek köszönhetően a vele érintkező zászló textilje biztosan nem sérül.

Összesen 120 milliót költöttek a kiállításra, illetve az infrastruktúrára. A bemutatott dokumentumok nagy része a Hadtörténeti Múzeum saját tulajdonát képezi, de a Nemzeti, a Mezőgazdasági és a Közlekedési Múzeum, valamint több magánszemély is „besegített”. Néhány - főleg a vértanúk emlékét idéző - darabot az aradi múzeumból, illetve a kolozsvári volt ereklyegyűjteményből vettek kölcsön. Igen kalandos úton, mondhatni, véletlenül leltek rá az olasz légió zászlajára, amit százötven év óta most először láthat újra magyar szem. Az egykori parancsnok, báró Monti családja lakásának padlásán lapult a különleges ereklye, a családtagok nem is sejtették, hogy egy másik nemzet számára igen becses darabot raktároznak. Amikor kiderült a „titok”, az utódok készséggel adták kölcsön a lobogót a múzeumnak. A tárlatot 10 év körüli gyerekek rajzai zárják. A kicsik a maguk módján azt vetették papírra, kinek mi jut eszébe a forradalom és szabadságharcról. A rajzpályázat nyertesei viszontláthatják müvüket, mások eltették emlékbe a nem mindennapi alkotást. Talán időnként előveszik, mint ahogy remélni lehet azt is, hogy olykor a felnőttek is szánnak egy kis időt az emlékezésre. Nekik is segít a Hadtörténeti Múzeum kiállítása.

Takács Mariann Ferenczy Europress

1848-49 - korhű tükörben

1848. március 15-ét évtizedeken át szónokok méltatták, földig érő, hatalmas nemzeti színű lobogókat fodrozott a szél. AII. világháborút követően pedig nem sokkal néhány évtizedig az úgynevezett három tavasz (március 15., március 21. és április 4.) ünnepének egyikévé, talán a legsilányabbá szelídült. Munkanap lett sokáig, de az iskolákban tanítás nélküli szünet. Kínosan kellett arra ügyelni, hogy a két piros-fehér-zöld zászló közé egy vörös mindenképpen kerüljön. Vajon ez a dátum mostanság mit jelent a legfiatalabbaktól a legöregebbig a magyaroknak, a magyarságnak?

Hogyan él március 15-e az emberek szívében?

Csernátoni Tímea 14 éves diák:- Nekem ez a nap Petőfit, Táncsicsod Jókait juttatja eszembe. Azt, hogy Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. Előtte általában az iskolában ünnepelünk: a tavalyi műsorban én is szerepeltem. Azon a napon otthon leszek, nézem a televíziót. Szerintem ez a dái tűm a magyarságunk, szabadságunk ötvözete.

Godó Eszter nyolcéves:- Nekem Petőfi, Vasvári jut eszembe. Meg az, hogy a harcokban sok magyar elesett, akit gyászoltak a családok. Emlékszem, tavaly rendeztek fáklyás felvonulást, és huszárokat is akkor láttam életemben először. Voltak dobosok, és temérdek kis zászlót leszúrtunk a szobor köré. Most is szeretnék elmenni az ünnepségre.

Gaál István nyugdíjas:- Csodálatos emlékeket őriz ez a nap. Jászladányi vagyok, és már 13 évesen elszavalhattam a Hősök terén a Nemzeti dalt. Ez az élmény felejthetetlen. Azután kormányok jöttek, kormányok mentek, és valahogyan azt tapasztalom, kopott, sokat kopott a fényéből. Most ismét szabadon ünnepelhetünk, de kérdem én, mennyire szabad az az ember, akinek a hónap közepéig elég csak a nyugdíja vagy a keresete? És akkor még ő ne szóljon, mert van munkája...

N.-né Éva kisgyerekes anyuka:- Parancsra, felhívásra képtelen vagyok ünnepelni, mert az az érzésem, akik ilyenkor szépeket mondanak, nem havi 47 ezerből élnek négyen. Egyébként felteszem a kokárdát, csinálok a két kislányunknak is, de én valahogy nem ilyen magyar valóságot akartam, amikor az első szabad választáson voksoltam.

Józsa Brigitta 25 éves eladó:- Nekem ez a dátum a kokárdákat, a Nemzeti dalt és a mindig lázadó fiatalokat jelenti. Emlékszem, mindig volt Újszászon az iskolában műsor, ahol tanultam. Szerintem ez a legigazabb, legszebb magyar ünnep, ami a mi szívünket dobogtatja meg.

Barta Fanny 11 esztendős:- Voltunk a Galériában és láttuk a szolnoki csata emlékeit. Fegyvereket, ruhákat, öltözeteket, képeket. Ez olyan ünnep, amikor nem otthon ünnepelek. Elmegyek anyuval a felvonulásra, vagy ha az nem lesz, megnézem a műsort. És kokárdát tűzök a ruhámra, mert magyar vagyok.

Egy fiilbevalós, kefehajú srác a Pelikán mellett:- Tanultuk Petőfit, meg valami csetepaté kezdődött. Kiszabadítottak valakit, emberek ordítottak az örömtől. Azután beugrik Jókai, Kossuth neve is. Ne haragudjon, ennyi. Mehetünk, Satya? - szól a szegekkel kivert kabá- tú haverjának.

Havasi Ágnes főiskolai hallgató, aki Vásárosnaményben lakik:- Az emberek helyzete, körülménye alapvetően meghatározza az állami ünnepek módját. Emlékszem, korábban az általánosban és a középiskolában a történelemtanár beszélt a napról, volt szavalat, egy kis ünnepség, zászlók lobogtak a középületeken, majd mindenki hazament. Most merőben más a helyzet, mert nálunk nem csak a Tisza rettenetes, de a Kraszna és a Szamos is ott dagad bele. A mi családi házunk két kilométerre van a víztengertől, és őszszel is nagy baj volt. Most lehet, március 15-re arrafelé még nagyobb lesz. Gyanítom, a hadra foghatók zöme a gátakon, töltéseken munkával ünnepel. Biztos vagyok benne, lesznek, akik kokárdás kabátban hordják a homokzsákokat, lapátolják, mentik a javakat. Mert most ezt kívánja tőlünk a mai valóság, a természet, a családunk biztonsága. D. Szabó Miklós