Új Néplap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13 / 61. szám

1999. március 13., szombat Körkép 5. oldal Az Országos Baleset-megelőzési Bizottság idén is meghirdette a Közlekedésbiztonság gyermekszem­mel elnevezésű gyermekrajzpályázatot. A pályázatra me­gyénkből közel 200 rajz érkezett, ennek eredményhirdeté­sét tartották meg tegnap a megyei rendőr-főkapitányság szabadidőközpontjában. Kategóriánként a tíz-tíz legjobb munkát értékelték, de közülük csak az első helyezettek ve­hetnek rész az országos kiállításon. fotó: b. n. Nézőpont Veszélybe került az idei termés is a földeken Kuncsorbán még nem láttak ekkora vizet Az egész nemzet ünnepe Joggal mondta valaki nemrég az egyik tele­víziós műsorban, hogy március 15-e a legna­gyobb nemzeti ünnepünk. Nagy ünnepünk több is van, olyan is akad, amely ugyanannyi, vagy talán még több embert tud megmozgatni, de olyan nincs, ame­lyet mindenki annyira magáénak érezne. Világnézeti, politikai vagy egyszerűen csak ízlésbeli különbségek osztanak meg ben­nünket, de március 15-ben minden magyar talál valamit, amiről úgy érzi, közel áll hozzá, amivel azonosulni tud. Más ünnepeink közül egyiknek a tartalmában sincs olyan nemzeti közmegegyezés, mint március 15-ében. Van ünnepünk, amelyet az emberek egy ré­sze túlságosan baloldali hagyományúnak tart, a másikat mások túl­ságosan valláscentrikusnak, a harmadiknak még nem alakult ki az igazi tartalma, és így tovább. De vajon miért éppen március 15-e körül valósult meg egy más­kor nemigen látott nemzeti egység? Ennek több oka van, de véleményem szerint a legfontosabb, hogy történelmünkben a forradalom és a szabadságharc volt talán az egyetlen korszak, amikor a haza és haladás gondolata eggyé for­rott. Más, szerencsésebb történelemmel megáldott népeknél ez szinte magától értetődik, nálunk a körülmények szerencsés össze­játszása kellett hozzá. Hiszen már azelőtt, és azután is, a két gondo­latot szembe lehetett állítani, haza és haladás helyett a haza vagy haladás dilemmája gyötörte a gondolkodó főket, és kárhoztatta gyanakvásra, tétlenségre, aki pedig cselekedhetett volna. Aki­nek gondolkodásában a nemzet állt az első helyen, az gyakran hazátlannak tartotta, aki a haladás zászlaját próbálta magasra emelni, és viszonzásul hamar megkaphatta a „konzervatív, el­maradott” jelzőt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nagyszerűségé­nek máig nemzeti egységet teremtő kisugárzásának éppen az az alapja, hogy akkor egy, történelmi mértékkel mérve rövid időre megvalósult a két gondolat és híveik egysége, ami a nemzet pá­ratlan erőfeszítését lehetővé tette. pontján is feltűnik, szervezi a védekezést.- Voltak egészen kemény helyzetek - foglalja össze. - Pél­dául az, amikor a szippantott vi­zet a szennyezettsége miatt na­pokig nem engedték a Nagykun­sági-főcsatornába engedni, így a falu egyik gödrében helyeztük el. Lakóházba még nem tört be, de a melléképületek sok helyütt víz­ben állnak. A pincékből is szi­vattyúzzák a vizet. Három szip­pantó dolgozik a faluban, de ke­vés. Volt olyan udvar, ahonnan már hetven köbméter vizet távo­lítottunk el, de kis idő múlva újra elöntötte a portát. A községházán leállt a központi fűtés is, a pincét ugyanis elöntötte a víz, így nem lehet működtetni a kazánt. A polgármester asszony úgy tapasztalta, hogy Kuncsorbán többen egyénileg védekeztek, és már csak akkor fordultak a hiva­talhoz, amikor önerőből nem bír­ták. A belvíz elleni harcban segít a Kötivízig és a helybeli vállal­kozók is. Nemcsak a község belterüle­tén van gond, hanem a földeken is. Hogy mikor lehet a földekre menni dolgozni, azt nem tudják. Azt azonban igen, hogy idén már aligha terem benne valami. PÉ Szabadidős egyesület lesz Derzsen A tiszaderzsi művelődési ház lé­pést akar tartani a korral. Tette ezt eddig is, de nem mindig társa­dalmilag szervezett körülmények mellett. Ezért is határozták el a szervezők, hogy létrehozzák a Derzsi Szabadidős Egyesületet, amely civil szerveződésként, po­litikamentesen, jelentős költség­kedvezményekkel ajánl külön­böző lehetőséget a leendő tagok­nak: a színházlátogatástól, a könyvtárhasználattól kezdve a klubfoglalkozásokon, a sportren­dezvényeken, a kirándulásokon keresztül egészen a szakmát adó tanfolyamokig szinte végtelen a lista. Ezért nem kell tennie mást az érdeklődőknek, mint azt, hogy elmenjenek a március 22-én, 18 órakor megtartandó alakuló köz­gyűlésre és ott befizessék a tagdí­jat. Az alapítvány tervezete már kész, így semmi akadálya nincs, hogy annak elfogadása után egyesületbe tömörüljenek azok, akik szívügyüknek tekintik a falu kulturális, szellemi fejlődését. Vegyes fogadtatása volt a most bevezetett helyi adóknak „A szükség törvényt - alkot.. Az 1999-es költségvetések készítésekor már a kistelepülések is eljutottak odáig, hogy helyi adó bevezetése nélkül vállalt fel­adataikat, a községek fejlesztését a központi normatívákból képtelenség finanszírozni. Az önkormányzatoknak pluszbevé­telre van szükségük, hogy fejlődni tudjanak. Néhány jászsági kistelepülés vá­lasztott vezetőjét kérdeztük a be­vezetett helyi adók fogadtatásá­ról, távlati terveikről. Jellemző, hogy a törvény adta maximális helyiadó-mérték kiszabásával nem éltek a képviselő-testületek. Jánoshida helyi vállalkozói vegyes érzelmekkel fogadták az iparűzési adó bevezetését. A pénzintézetek, biztosítók számára 1,2 százalékos, a kereskedelem, szolgáltatás területén nyolcezre­lékes, az ipari tevékenységet foly­tatók hatezrelékes, illetve a me­zőgazdaságban tevékenykedők számára négyezrelékes a helyi adó mértéke. Eszes Béla polgár- mester kiemelte: éles ellenállás nem volt az új adónemmel szem­ben, viszont a vállalkozók gyak­ran érdeklődnek, hogy mire kí­vánják fordítani az önkormányzat pluszbevételeit. Azt többször ki­fejezték: nem vennék jó néven, ha befizetett adójukból segélye­ket osztanának, vagy a működési költségek kiegészítésével felél­nék a pénzt. A polgármester rá­mutatott, a várható mintegy 1,9 millió forintos bevételből a tele­pülésrendezési tervet szeretnék elkészíteni, valamint az egész­ségház felújítására beadott pályá­zatuk önerejét biztosítják. Pusztamonostoron is ebben az évben vezették be az iparűzési adót. Egységesen egyszázalékos helyi adót kell fizetniük a telepü­lés vállalkozóinak. Perez László polgármester nem kapott negatív visszajelzést ezzel kapcsolatban. Mint mondta, már az új önkor­mányzat megalakulásától fo­lyamatosan bevezették a köztu­datba, hogy ’99-ben iparűzési adót vetnek ki. Előzetesen tár­gyaltak a nagyobb helyi vállal­kozókkal, és megállapodtak ar­ról, hogy a településen adódó munkák elvégzését - járda- és útépítés, szemétszállítás stb. - a helyi vállalkozóknak ajánlják fel először. A pluszbevételekből fej­lesztéseket - helyesebben a fej­lesztésekre kiírt pályázatok ön­erejét - szeretnék finanszírozni. Mintegy kétmillió forint plusz- bevételt várnak az új adótól. A Jásztelken idén először be­tervezett, hétezrelékes mérték­ben megszabott iparűzési adó gyakorlatilag a kormány által befagyasztott - Jásztelek eseté­ben ez 2,8 millió forintot jelent- tartalék pótlására szolgál. Kis- bakonyi Zoltánné elmondta, hogy a települést fojtogató hi­teltartozást a számlák zárolása miatt át kellett ütemezni. A hatmillió forintos, ez évi rész­letből jó, ha négymilliót törlesz­teni tudnak. Természetesen minden vállalkozó kérdezi, hogy mire megy el befizetett pénze: csak azt tudják mondani, hogy a működés finanszírozá­sára. A polgármester hozzá­tette, jövőre a tervek szerint ki tudják fizetni a gázhálózat ki­építésére hitelek utolsó részle­teit is, utána lehet a fejleszté­sekről is gondolkodni. Banka Cs. Az elnök elzárkózott a válaszadás elől Kutya élet az ebtenyésztőknél A kutyaugatás nem hallatszik az égig - ezzel a Magyar Ebte­nyésztők Országos Egyesülete (MEOE) szolnoki szervezeté­nek felügyelőbizottsági elnöke is tisztában van. Bozsó Pál azon már nagyon elcsodálkozik, hogy az egyesület helyi veze­tőinek füléig sem jut el panasza. Bozsó Pált három esztendeje választották meg a felügye­lőbizottság elnökének, hogy ma is az-e, azt ő maga sem tudja. Két éve be sem teheti a lábát a MEOE szolnoki szervezetének gyűléseire. Legutóbb pedig már a tagdí­jat sem akarta elfogadni tőle az egyesület elnöke, így pró­bálva őt kiszorítani a szerve­zetből - véli Bozsó Pál.- A megválasztásom utáni első taggyűlésre készülve kértem az elnöktől az irato­kat, számlákat, hogy elké­szítsem a beszámolómat. Szép Pál azonban nem adta ki azokat - állítja Bozsó, aki­nek sejtése szerint a szerve­zet gazdálkodásával nem le­het minden rendben. Úgy tudja, az elmúlt esztendők­ben előfordult, hogy a egye­sület szolnoki irodájának vil­lanyszámláit sem tudták ki­fizetni, miközben elnöki mobiltelefonra futotta a pénzből. Tavaly a tagság előtt szerette volna bejelen­teni, lemond tisztségéről, mert nem hagyták, hogy fel­adatainak eleget tegyen. A gyűlésre azonban be sem en­gedték, markos őrző-védő legények állták útját. A közelmúltban a hasonló cipőben járó Baráth István­nal, a MEOE szolnoki szer­vezetének gazdasági felelő­sével egy nyílt levelet is megfogalmaztak. Ebben arra hívják fel a figyelmet, hogy a választott tisztségviselők harmadik éve nem kapnak információt arról, hogy a tagság pénzén „ki, mit ját­szik, értük vagy ellenük”. Ugyanakkor a rendőrségen feljelentést is tettek az egye­sület vezetői ellen. Az üggyel kapcsolatban szerettük volna megismerni Szép Pál véleményét is, de az elnök elzárkózott a nyilatko­zattól. Teleki Több mint egy hete folyik a belvíz elleni védekezés Kuncsor­bán. Bár lakóházat még nem öntött el a víz, de a melléképüle­tek sok helyen már vízben állnak. Tarjányi Vilmosék portája az egyike azoknak, ahol a legna­gyobb a belvíz. Mélységét jel­lemzi, hogy ha gumicsizmában belemegy az ember, a csizma megmerül benne.-Több mint tíz éve lakunk itt, de ekkora vizet még nem láttunk - mondja Tarjányiné Bozóki Erzsébet.- Az ólban a tyúkoknak már alig van száraz helyük, nem tud­juk hová tenni őket. Az az igaz­ság, hogy félünk is a víztől, mert van ebben már minden. Elön­tötte az udvari vécéket, belemo­sódik a trágyalé az ólakból. Saj­nos, azt már látni, hogy a nem­rég ültetett gyümölcsfáinkat ki fogja ölni a víz. Murányi Zsigmondné pol­gármester naponta a község több Csak a kacsák élvezik a vizet Tarjányiéknál, a tyúkok kényszerűségből állnak benne fotó: mj Az abroszok, derékaljak, törülközők, szőnyegek (nagy)mesterei Él Kisújszálláson egy idős há­zaspár: Gonda Miklós és a hi­tes neje Pocsai Erzsébet, akik évtizedek óta szőnyegekbe szövik vágyaikat, álmaikat Szebbnél szebbek ezek a da­rabok, a népi iparművészet remekei. Takácsáruk, mond­ják ők, és ezrekkel mérhető az a mennyiség, ami kikerült a kezük alól. Miklós bácsinak már az apja is takács volt Er­zsiké néni pedig esküvőjük után csöppent ebbe a világba, és akár hiszik, akár nem, he­tek alatt elsajátította a szakma csínját-bínját Mostanság már alig él takács a megyében. Ráadásul az idős házaspár még kézi szövőszé­ken készíti a termékeit. Dol­goztak Túrke vén is vagy ti­zenöt évig. Megálmodtak egy mese­szép falvédőt, lehet annak harminc éve, amiért Gonda Miklós elismerő oklevelet ka­pott. Svédországba, Ausztri­ába, Svájcba, Németországba kerültek ki a munkáik, de hosszú ideig elválaszthatatlan árusai voltak a karcagi piac­nak is. Az idős gazda kissé ke­sernyésen jegyzi meg: Ez a szövőszék öregebb az évszázadnál, de még hadra fogható, hiszen Gonda Miklós és Pocsai Erzsébet ért a nyelvén fotó: m. j.-Nem könnyű kenyér ez! Eddig hetet igazítottam el a pályán, de csak egy, egy kun- hegyesi asszony maradt meg közülük. Három gyereket neveltek fel a két kezük munkájával: két fiút, egy lányt. Irén, a lány Pesten egyetemi docens. Antal Kisújon műszerész, Miklós pedig velük él. Minden gyere­kük ismeri a kézi szövés csín­ját-bínját, de csinálni nem sze­retik. A műhely 2000-ben lesz százéves, mert Miklós bácsi apja pontosan 1900-ban vál­totta ki az ipart Mezőtúron. Noha az egészségük egyre hűtlenebb hozzájuk, úgy ter­vezik, eddig a kerek évfordu­lóig mindenképpen dolgoz­nak. Szépen, csendesen, komó­tosan, ahogyan két, idős mesterhez illik .. . D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom