Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-01 / 26. szám

1999. február 1., hétfő Szolnoki Mozaik 7. oldal Galéria nyílt a szolnoki Galéria étterem kávéházában. Olyan alkotásokat mutatnak be, amiket máshol nem lehet látni. Ilyen például a mostani tárlat, melyen ismert szolnoki építészek tárják a látogatók elé a kedvtelésből és hobbiból készített rajzaikat és festményei­ket. Az érdeklődők március elejéig nézhetik meg a nyitókiállítást. fotó: mészáros Szeretik-e a szolnokiak Szolnokot? A városnak is tennie kell a lakosok jobb közérzetéért Fodor György, Szolnok alpolgármestere vetette fel egy fóru­mon, hogy Szolnokon kevés a lokálpatrióta. Mivel ez sok hely­beli véleményével találkozik, megkértük az alpolgármestert, fejtse ki bővebben a véleményét. Sétálóövezetet, de hogyan? A leendő szolnoki sétálóövezet kialakítása volt a téma a minap azon a - Tudomány és Technika Házában tartott - fórumon, ahol a szakmailag érintett egyesületek és szervezetek fejthették ki a város arculatának változásával kapcsolatos álláspontju­kat, véleményüket. Európai úton a MÁV-kórház A szolnoki MÁV-kórház azon városi jellegű kórházak közé tartozik, amelyeknek sikerült megőriznie az anyagi egyen­súlyát, amelyben szerepe volt az illetékes minisztérium tá­mogatásának is. Az elmúlt évben is sokat fejlő­dött az intézmény. A legkor­szerűbb automata műszerekkel szerelték fel a központi labora­tóriumot, amely a háziorvosok rendelőjével is összeköthető számítógéppel, így a háziorvos bármikor lekérheti a beteg la­boreredményeit. Az általános sebészeten, a nőgyógyászaton és az uroló­gián szubintenzív kórtermeket alakítottak ki, nagy értékű mű­szerparkkal. A műszerezettség javítása tette lehetővé azt is, hogy a fül-orr-gégészeten mindenna­pos gyakorlattá vált a gyerme­kek esetében a mandulaműtét narkózisban végzése. Az intézmény ismert lett ar­ról is, hogy bizonyos speciális beavatkozásokat honosított meg. Ilyen a lágyéksérv mű­anyaghálós betöltéssel végzett operációja vagy a nőgyógyá­szaton az egynapos sebészet keretén belül végzett lézeres méhszájsebműtétek. Az uroló­gián a vesekő ultrahangos el­távolítása vált ismertté. Kis­méretű, 3 centiméteres met­széssel végzik az epehólyag­műtéteket, a korszerű vastag- bél-tükrözéses vizsgálataik pedig lehetővé teszik a végbél- rák esetén a végbélizom-meg- tartó műtétek nagy számban való végzését. Idén változást hozott az in­tézmény életében, hogy sike­rült kialakítani az ISO 9002-es minőségbiztosítási rendszert, amely egy európai szabvány állandó jelenlétét jelenti a kór­ház munkájában. Az ISO meg­szabja az intézmény terveit is. Folytatják az épület felújítását, korszerűsítik az informatikai hálózatot. Új műszereket kap a patológia, a neurológia, vala­mint az ultrahang-diagnoszti­kai és a gasztroenterológiai osztály. Új altatógép is kerül a kórházba. Rövid távon szeret­nék a legmodernebb diagnosz­tikus és terápiás módszereket megvalósítani, hosszabb távon céljuk a leggyakoribb betegsé­gek korai felismerése és gyó­gyítása. A kórház folytatja a havonta megrendezendő tudományos üléseket, valamint regionális és országos konferenciákon is beszámolnak tapasztalataikról. Az oldalt szerkesztette: Tóth András- Szerintem a lokálpatriotizmus­nak két ismerve van: az egyik a településhez való érzelmi kötő­dés, a másik az aktivitás. Az ér­zelmi kötődéssel van szerintem Szolnok jelenlegi lakói közül so­kaknak problémája. A kötődés ugyanis úgy alakul ki, hogy az ember a gyerekével sétál az ut­cán, és arról mesél neki, hogy a te ükapád faragta itt, ennek a ház­nak a tetőszerkezetén a díszeket. Az én apám például gyerekko­romban mesélt nekem ilyeneket. A gyerek úgy nő fel, hogy tud ut­cákat, épületeket, szobrokat stb. .kötnij az Ő .családjához. De ha Szolnok történetét megnézzük, a század elején kis mezőváros volt, és még a hatvanas évek végén is feleannyi volt a lakosa, mint ma. A jelenlegi lakosság fele tehát nem tud arról mesélni a gyereké­nek, hogy mi volt itt valaha. Mert ő maga sem itt született, nincs ér­zelmi kötődése a városhoz. Ha végeznének egy felmérést, akkor az nagyon meglepő eredmények­kel szolgálna mert az itt élők je­lentős része nem vallja magát szolnokinak. Ezért senkit nem le­het konkrétan hibáztatni, de a helyzeten lehet változtatni. Sze­rintem a város mindenkori veze­tésének feladata és felelőssége, hogy a városban lakók közérzetét próbálja javítani.- Akkor viszont nagyon kevés ember lehet lokálpatrióta, mert ma már az emberek többsége nem ott él, ahol született.- A világban is egyre keve­sebb a lokálpatrióta a szó ha­gyományos értelmében. Én nem tudom a lokálpatriotizmust más­képp értelmezni. Lehet arról be­szélni, hogy aki nem helyben született, az is tehet egy városért, de az már nem lokálpatriotiz­mus. Ma Magyarországon van arra lehetőség, hogy a lakosok részt vegyenek egy település ki­alakulásában vagy módosulásá­ban, és akkor a magukénak érzik - de ennek a mai körülmények nem kedveznek. Akinek ugyanis lehetősége, aktivitása, tehetsége van, az elsősorban a családja eg­zisztenciáját teremti meg. Ami­kor eljutott odáig, hogy ez már biztos, akkor fog kifelé fordulni. Ez tapasztalható Szolnokon is?-A város mit tehet azért, hogy a közérzetünk jobb legyen?- A legtöbb szolnoki a zöld te­rületek, az utak állapotát, a köz- biztonságot, a köztisztaságot ki­fogásolja. Tehát ezek javítása alakíthat a városlakók közérze­tén. Ezek rendkívül pénzigényes dolgok. Az az útépítés például, amire Szolnoknak szüksége lenne, - tavalyi áron - több mint 1 milliárd forint. Az állami költ­ségvetésnek el kellene jutnia odáig, hogy ne maradékelven ré­szesüljenek az önkormányzatok.- Es mi a helyzet a lakosság aktivitásával?- Én itt általános passzivitást érzek. Az idősebbek aktívak, ők jobban ráérnek, nincsenek az eg­zisztenciateremtés kényszerében, és még ők az aktivitást „tanulták” is. Úgy nevelték fel őket, hogy tenni kell valamit a szűkebb-tá- gabb környezetért is. Az önkor­mányzatnak éppen ezért kell azt a kevés aktivitást, ami van, igénybe venni, támogatni.- Hol lenne nagyobb szükség a szolnokiak aktivitására?- A közbiztonság és a köztisz­taság kérdésében. Már az segít, ha rászólok egy randalírozóra, vagy figyelemmel kísérem, hogy mi történik a szomszéd építési telkén. Ugyanennyi pénzből leg­alább másfélszer ekkora ered­ményt lehetne elérni a köztiszta­ságban is, ha az emberek is oda­figyelnének. Ha nem az utcán dobnák el a csikket, nem a piros lámpánál ürítenék ki az úttestre a kocsi hamutartóját, nem dobnák el közterületen az üres zacskót. Ezek apróságoknak tűnnek, de nagyban befolyásolják a sokat ki­fogásolt köztisztaságot. PÉ * Engedtessék meg a szerkesztő­nek, hogy ő is hozzástóljon a té­mához. A köztisztaságot ugyanis én is sarkalatos problémának lá­tom. Nem nagyon lehet lokálpat­riótának lenni ott, ahol mocsok és szemét van. Mondjuk Ausztri­ában biztosan jobban szívügye a polgárnak a települése, mert én ott még egy gyomot sem láttam, viszont ápolt közterületet - vagy legyen az egy hegyoldali legelő is! - annál inkább. A szépre pe­dig jobban vigyáz az ember, ott már röstelkedve szemetel. Szol­nok számos közterületén azon­ban nyáron vígan virágzik az embemagyságú kóró, kergetőzik a szemét, vagy télen arra képte­lenek az illetékesek, hogy leg­alább a városháza könyékéről időben eltakaríttassák a havat. Nem, meg kell várni, míg fekete „koksszá” aszalódik és csákány- nyal(!) kell feltörni... Szerintem a városháza igenis élen járhatna a jó példa mutatásában, ezzel is kisugározva: mi igenis a szebb környezetre törekvő lokálpatrió­ták vagyunk tóth A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsé­gének (MTESZ) megyei szer­vezete által rendezett fórumon Pataki Ferenc városi főépítész kifejtette: a város egész életére kiható változtatástervezet több variációban készült el. Ezek közül a közgyűlés egy koncep­ció részletes kidolgozását kérte. Mivel a tervekről döntés még nem született - azt várhatóan csak ez év második negyedévé­ben hagyják jóvá -, lehetőség nyűt arra, hogy az érintett szer­vezetek az önkormányzat mun­káját elősegítő, érdek- és véle­ményegyeztető találkozón han­golják össze álláspontjaikat. A főépítész kiemelte: a bel­város forgalmának enyhítése és egy sétáló városrész kialakítása ugrásszerűen megnövelheti Szolnok idegenforgalmát és a városközpont szabadidős ki­használtságát. Emellett - távla­tilag - jelentős változásokat eredményezhet a Tiszaligetet a belvárossal összekötő gyalog­híd is, amely intenzív zöldterü­letet kapcsolna be Szolnok „vérkeringésébe”. Mint a tervezet ismertetése során elhangzott, az önkor­mányzat által továbbfejlesz­tésre kijelölt változat lényege Tavaly december végén 16,3 százalékkal volt kevesebb a munkanélküliek száma Szol­nokon és körzetében, mint egy évvel korábban, az átlagos ráta 9,9 százalékos volt, a de­cemberi zárónapon azonban csak 8,6. Ezen belül a pálya­kezdők aránya magasabb volt a korábbi évhez képest - tud­tuk meg. A regisztrált munkanélkü­liek számának csökkenésében közrejátszott az is, hogy Szol­nok térségében nőtt a gazda­ságilag aktív népesség száma, méghozzá összesen 900 fővel. Mindemellett a kirendeltség adatai szerint a munkanélkü­liek csökkenését befolyásolta a rendszerből kiesők száma is, azok, akik ellátásban nem ré­szesülhetnek. ők főként jöve­delempótló támogatást kaptak, azonban a jogosultsághoz szükséges 180 napos munká­ban töltött időt nem tudták az, hogy a Szapáry Gyula utcát észak felé egyirányúsítanák. Eközben a környező utcák szin­tén egyirányúsított közlekedése vezetné le az ide összpontosuló többletforgalmat. Ennek kapcsán Szabó István, a Jászkun Volán Rt. vezérigaz­gatója megjegyezte, hogy cé­gük minden újító javaslatra „vevő”, amelyet a lakossággal is el lehet fogadtatni. Az esetle­ges autóbuszforgalmirend-vál- tozásról szólva kijelentette: már egyeztettek a Közlekedéstudo­mányi Intézettel, és az első munkaanyagok előreláthatólag februárban el is készülnek. Szabó István ettől függetlenül felhívta a figyelmet arra, hogy komoly fennakadásokat okoz­hat a közlekedésben a Szapáry utcán - mint észak-déli tenge­lyen - a forgalom korlátozása. Az egyeztető megbeszélések további részében felmerültek még olyan lehetőségek, mint rakparti út építése, a leendő gyaloghíd tervezett helyének megváltoztatása. Sőt az is szóba került, vajon nem lenne-e előnyösebb választás a Szapáry utca helyett a Kossuth Lajos tér környékének sétálóutcává és zöldövezetté alakítása.-bugány­megszerezni. Számuk a meg­közelítette a 200-at. Ezért - vélik a kirendeltségen - a munkanélküliek aránya na­gyobb a valóságban, mint amit az adatok tartalmaznak. A Szolnok és vonzáskörze­tébe tartozó települések kö­zötti rangsorban csak a máso­dik helyen szerepel a megye- székhely. Legkisebb a mun­kanélküliség Újszászon (8 százalék), míg Szolnokon 8,9 százalék volt a tavalyi évben. A munkahelyek megszűné­sénél érdekes adat, hogy fő­ként az 1998-as év második felét érintették az elbocsátá­sok. A leépítéseken belül 32,2 százalékban fizikai, míg közel 68 százalékban szellemi fog­lalkozású dolgozóiktól váltak meg a munkáltatók. A na­gyobb létszámleépítéseket fő­ként a megyeszékhelyen mű­ködő cégek hajtották végre. E. Z. A gazdaságilag aktív népesség növekedett A megyei munkaügyi központ szolnoki kirendeltségének kör­zetében a tavalyi évben csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, az átlagos ráta 9,9 százalék volt. Ebben közrejátszott az is, hogy nőtt a gazdaságilag aktív népesség. Sándor János 1920. január 6- án látta meg a napvilágot Szolnokon. Hárman voltak testvérek, nem dúskáltak a földi javakban, ezért már pár évesen pénzt keresett. így fo­gadott: - Ha másodrendű ál­lampolgárt szeretne látni, néz­zen rám, mert én az vagyok! Szóval, miután nem vetette fel őket a pénz, nyolcévesen már hasznosította magát: egy gazdag ékszerész környezetéből, arcáról hajtotta el a legyeket néhány krajcárért. Azután volt kifutó, a Szigligeti Színház melletti csendőrlaktanya teniszpályáján labdaszedő. Kitanulta az órás, ékszerész, látszerész szakmát, de letagadva négy polgárit, édes­apja nyomdokait követve a Jár­műjavítóba ment dolgozni 1939- ben. Elsősorban azért választotta ezt a munkahelyet, mert abban bízott, nem viszik el katonának. Tévedett, jött a behívó, és a ki­képzések után a Don-kanyar kö­vetkezett. Páncélvadászok közé került, és a Nimród harckocsik­Páncélvadászból méhész szakember A jó méhész már nagyon várja a tavaszt FOTÓ: CS. I. kai az volt a céljuk, hogy késlel- előrenyomulását. Szóval vissza- tessék az ellenséges csapatok vonuláskor ők voltak az utolsók, és egyszer be is kerítették őket. Kitörtek, de a legénység fele odaveszett. Egyszer kiszállt a tő­lük 40-50 méterre fekvő sebe­sültnek segíteni. Mire visszatért, kilőtték a harckocsit, és három bajtársa abban halt meg. A háború után visszament a Járműjavítóba, ahol több mint negyven évet dolgozott a nyug­díjaztatásáig. Hárman voltak testvérek: István bátyját 1953. június 8-án este az ávósok fel­akasztották. Nem akadt más bűne, mint hogy szerzetes volt, és a hadiárva kisgyerekeket gon­dozta, nevelte katolikus szellem­ben, ami ekkor megbocsáthatat­lan bűnnek számított. A XX. századi magyar sors sajátos fin­tora, hogy az ávósok előtte ávós őrmestert, utána ávós hadnagyot akasztottak, mert kiderült róluk, vallásosak voltak. Meghalt a má­sik bátyja, László is, így a testvé­rek közül ő maradt egyedül. 1944-ben házasodott: egy fiuk, egy lányuk született, két unoka is van. 1956 őszén bevá­lasztották a munkástanácsba, ami ismételten, hosszú-hosszú ideig nem számított jó pontnak. Ráadásul kétszer házkutatást tar­tottak náluk, sőt az ujjlenyomatát őrzik. Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy majd’ húsz évig volt szocialista brigádvezető. A méhészetet szomszédjától, Baranyó Sándor festőművész édesapjától tanulta. Ő mutatta meg neki legelőször a negyvenes évek második felében a fullán- kosok világát, és egy életre meg­kedvelte őket. Kassal, kasokkal kezdte, vándorolni is járt; fény­korában 107 családot tartott. Adódott olyan esztendő, amikor 40 mázsa mézet adott le a szö­vetkezetnek; 32 évig a méhész szakcsoport elnöke volt Szolno­kon. Most is gondoz még öt csa­ládot. Párttag soha nem volt. Meghurcolta az élet, de hát úgy van vele, ő választotta ezt az utat. Katonaként bejárta Oroszorszá­got, méhészként az országot. Ez a néhány család a mindene, hi­szen azt vallja: aki fel bírja emelni a kezét, valamit csinálnia kell. Mert egy ember - legyen bármilyen idős - addig él, amíg terve van, dolgozni tud. És ő már nézegeti, javítgatja a kaptárakat, eszközöket, hiszen várja, nagyon váija tavaszt... D. Szabó Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom